Fejezet

 1 1 |           lakott, (Lidinek hívták, én biz a másik nevét sohasem kérdeztem)
 2 2 |         Hasonlítok hozzá?~– Nem tudom biz én, édes lelkem, mert én
 3 2 |    hímzőrámába, úgy öltögetett. Abbul biz a János nem látott egyebet,
 4 3 |          természetesnek találta, hogy biz egy varró mamzellnek az
 5 3 | visszabotorkált a pályaházhoz.~Elment biz az öreg azért hazulról,
 6 5 |            már az öreg „papszót”. Hát biz az indóházban nem prédikálnak.
 7 8 |              korában – mond Zsuzsa. – Biz ott sem tartottak föléje
 8 10|    összekeveritek a kivasalt ruhámat.~Biz azoknak sáros volt a csizmájuk.
 9 11|            egy kis zsarnokságot.~– No biz én, ha annyi nyelvet tudnék,
10 12|             vagy a Retek utcában.~– A biz igaz – monda Zsuzsa asszony. –
11 13|          kerületi elöljárósághoz. Hát biz ott már tele volt a várakozó
12 14|              hogy ki ne mondhassa, de biz az kiszabadította a beszélőkéjét,
13 19|             felírni való mondás!~(Ezt biz a nagy urak is odafaragtathatják
14 20|              Hát, mi tűrés-tagadás? A biz így van. Amint én korán
15 20|            Meg kellett vallanom, hogy biz olyan templom nincsen a
16 21|   tisztességes jegyeseknek illik.~– A biz úgy volt – erősíté Kapor
17 23|             azt be kegyednek, úgy van biz az! Mikor a karmentőt ledobom
18 28|             El akarja ön adni?” – „El biz én. Mit ád az úr érte?” – „
19 30|                Ez szívtelenség.~– Hát biz a kártyázó szoba nem felebaráti
20 32|            csodálatos.~Nem csodálatos biz az, grófnő. Az öngyilkosnak