Fejezet

 1 2 |         én érdemem. Ez úgy maradt rám örökségben egy vak koldusról,
 2 2 | örökségben egy vak koldusról, aki rám hagyta, amért megengedtem
 3 7 |         tud tótul. Így uszították rám a tótokat. 49-ben is éppen
 4 9 |         ember goromba. Úgy níznek rám, mintha loptam volna nekik.
 5 10|         tavaly halt meg az anyja. Rám maradt a rajkó, olyan szép
 6 11|          spanyollal. Onnan ragadt rám, amit tudok. Amint annyi
 7 13|    legszegényebb.~Nagysokára csak rám került a sor, hogy beeresztettek
 8 13|           Katasztrófák – kiáltott rám.~Nekem aztán belekeveredett
 9 14|        másnap az egész iroda mind rám támad: hol vettem a fokhagymát? –
10 14|     mehetek el!~– Az nem tartozik rám.~– Hát rablók vannak itten?
11 16|          homlokkal monda:~– És ha rám ismernek?…~Ebből a tekintetből
12 17|         tolla.~– Attól tart, hogy rám ismer valaki?~– Attul még
13 19|           a csipkedéstül? kiabált rám a nagymama. No megállj,
14 20|          s azok a nagy házak mind rám akartak dűlni. A fülemben
15 20|          Mind rajtam nevettek: én rám mutogattak. Hogy menjek
16 23|         Az nagy megtisztelés lesz rám nézve.~– Higgye el, hogy
17 27|         Ni, most meg hogy integet rám valamennyi! Hát ezeket mi
18 30|          senkinek ne legyen kedve rám ismerni valaha. – Nem fognak
19 30|      ismerni valaha. – Nem fognak rám találni másutt, mint a bűnök