Fejezet

 1 1 |         is nevetett rajta.~Aztán utoljára maga a mamzell is úgy tett,
 2 2 |       fejét és nagyot prüszkölt. Utoljára kapta magát, ráugrott a
 3 2 |    kisasszony szelt belőle, hogy utoljára „mores”-nek való sem maradt
 4 7 |    kénytelen volt a talált pénzt utoljára is a zsebébe süllyeszteni.~
 5 9 |        nekem kell itthon maradni utoljára, mert én vagyok kaszirus:
 6 11|      burkus segített káromkodni. Utoljára reggel felé úgy meghasznált
 7 11|        Spatzirovszkyt keresni, s utoljára hazavitette magát velünk
 8 11| Sauwirthnél, meg a két bakoknál: utoljára a markotányos pincében?
 9 14|       előtt összefutott az írás. Utoljára a Lidi kisasszony olvasta
10 18|      hogy a bérkocsiba betegyék. Utoljára csakugyan rá kellett adni
11 19| hallgatódzott, összekopogtatott, utoljára is a nagymamát elvitte kocsin,
12 19|       hazakerültem, még egyszer, utoljára.~– Hát csakugyan igaz, hogy
13 21|        közelebb értek egymáshoz; utoljára eggyé lettek, nagyot lobbantak:
14 25|          ki is fényesítette. Meg utoljára az Iczig, a zsidóasszony
15 27|   bőkezűen töltögeté a bort, míg utoljára a szegény lábatlan koldus
16 28|          én meg bucanier voltam. Utoljára a nagy tusakodásban mégis
17 30|         én vagyok az mindig, aki utoljára nevet.~Azzal zsebébe dugta
18 34|    faragdálni és megrágogatni; s utoljára a jó barna „szaft”-ot a