Fejezet

 1 3 |            nagyon cifra a címer. – Oh nagyon egyszerű. Itt van
 2 8 |          verve a szegény mosóné.~– Oh én szentséges Szűz Máriám! –
 3 13|         hozta az új szájkosarat.~– Oh, te semmirekellő csavargó! –
 4 13|            kellett a magam sorára.~Oh, én uram s Istenem, de sokféle
 5 13|          El van végezve felőlem.~– Oh, én uram Istenem! Hányszor
 6 14|        igen víg életű szegények!~– Oh kérem, nem mi tartjuk azokat.
 7 14|     bevádolnak zugirászat miatt.~– Oh, a János nem olyan ember.~–
 8 14|        nagy zokogva csókolta meg. „Oh, drága jó uram.”~– Mi ez? –
 9 18|           ki más, mint a nagymama? Oh, többre is tanított engem!
10 19|            egymás mellé teszünk.~– Oh, az nagyon jó lesz. Én még
11 20|   vindikálta a bámulatos sikert.~– Oh j aj! Kedves galambom, egyetlen
12 22|          kezét a szája elé téve.~– Oh, én úgy szégyenlem magamat!~
13 23|            cél nélkül irogat ön?~– Oh nem, drága szép kisasszony.
14 24|    nefastus”1-on rendelkezésére.~– Oh, az engem nem aggaszt. Én
15 25|       tancolhasak menyasszonyal.~– Oh, te bohó Frányó – pironkodék
16 27|         magáéval imára kulcsolta.) Oh, te édes Istenem, aki annyi
17 35| hasonlítanak a grófnő leányához?~– Oh nem: irtózat visszagondolni
18 35|     leányához, grófnő asszonyom?~– Oh igen! igen – rebegé a grófnő,