Fejezet

501 33|    szerteszéjjel a szél. Szegény ember volt valamennyi, akinek „Hátán
502 33|        kebelében a kenyere”.~Senki sem volt, aki a „zöld paradicsom”
503 34|             volna, de hát ehhez „hozzá volt varrva a lélek”, ahogy mondani
504 34|              panaszkodott! Inkább tele volt dicsekedéssel.~Soha e világi
505 34|              olyan fejedelmi dolga nem volt, mint a Vereskeresztben.~
506 34|              magához tért, hogy szabad volt neki az ételből „csipegetni”,
507 34|               valamikor udvari csendőr volt, amíg, kapta magát, felcsapott
508 34|       kibocsátották. Az a nap vasárnap volt, a libapecsenye és tepertyűs
509 34|      libapecsenyével.~– Ez is fölséges volt! „Burg-gendarme” úr! Megmutathatja
510 34|       szerencsétlenségei miatt.~– Maga volt az oka. Hagyta volna a férjét
511 34|              fenomenális májszterstukk volt.~– Hát vak tyúk is talál
512 34|             Derék ember, konstábler is volt, ezüst érdemkeresztet is
513 34|                ölt meg? komisz policáj volt!”, s el kellene dugnom az
514 34|                Katalin grófnő férjének volt szép palotája, uradalma,
515 35|         sorában. Hiszen elég nevezetes volt mind élete, mind halála.~
516 35|               a grófnő ez idő alatt el volt temetkezve a falusi kastélyában.
517 35|         cselédség livrée-je mély gyász volt.~Egy déli órában egy konstábler
518 35|       lépcsőzeten.~A lépcsőház közepén volt egy nimfaszobor, fehér márványból.
519 35|               is fekete kreppfátyollal volt behúzva.~A pitvarban strázsált
520 35|                 pulidere és harisnyája volt mind a kettőnek, és fehér
521 35|          emelve.~A konstáblernek ideje volt szétnézni a teremben.~Az
522 35|              nyíltak. Ajtó egyiken sem volt; nehéz perzsa félfüggönyök
523 35|          szalon; ott már minden japáni volt. Egy átjáró előtt (ajtónak
524 35|                meg már éppen nagyszerű volt! Leeresztett kezeit a lornyonnal
525 35|           levegője heliotrop parfümtől volt terhes: nehéz damasztfüggönyök
526 35|                szerint kell tudnom. Az volt ránk bízva, hogy X. X. Amelie
527 35|       varróleány, aki egy vasúti őrnél volt bérlett szálláson: s aki
528 35|             hózivatar miatt az arca be volt burkolva, s a peronon már
529 35|        burkolva, s a peronon már sötét volt.~– De hát bizonyos ön arról,
530 35|                hogy ez ugyanaz a leány volt, aki azelőtt a váltóőrnél
531 35|                mindig a hímzőráma fölé volt hajolva, s nekem nem hivatásom
532 35|              nekem semmi gyanúokom nem volt valami mást hinni. Másnap
533 35|                a leányát keresni?~– Ez volt az egyedüli útjelző.~– És
534 35|                leányához?~– Minő címer volt az? – kérdezé a grófnő.~–
535 35|            leányt: mert mindenkihez jó volt. Nem úgy, ahogy leányt szokás
536 35|                Bálványa, őriző angyala volt a szegényeknek, akik körülvették,
537 35|          napszámos is tűzön-vízen kész volt keresztültörni, valóságos
538 35|                valóságos világító fény volt a koldusok nyomorult társaságában…
539 35|                tenni: a nagyanya őrült volt: azt a tébolydába vitték;
540 35|                Amit tettem: kötelesség volt. Nem jár érte ajándék. Konstábler
541 36|            megérti később.~Most mással volt eltelve a lelke.~Odament
542 36|                nyitva hagyott imakönyv volt azon. Imádkozott. Mindennap
543 36|              komorna bejött. Új cseléd volt (ama bizonyos karperechistória
544 36|                 Apám Gratulin Fridolin volt: szabómester Rimaszombatban.
545 36|             Éjjel-nappal velem van. Ez volt az utolsó levele, amit abban
546 36|               ingadozott. Emberpölötti volt a megkísértés.~Egy izenet
547 36|          elesni, átkarolta: erős leány volt, s a balzacra fekteté az
548 36|              arcképet, úgy ahogy elébb volt.~Azután odament a villanycsengettyűhöz,