Fejezet

 1 12| szívesen.~A János odasúgott a varrónő fülébe, amíg a Zsuzsa hátrament
 2 14|      Richtig. Gratulin Lidia. Varrónő. Hadd lássam az ujja hegyét.~
 3 15|      fény betölti a szobát. A varrónő kénytelen a nagykendőjével
 4 18|     Az én számomra? – kérdé a varrónő.~– Ha kegyed a Gratulin
 5 18|       Én írjam alá? – szólt a varrónő tétovázva.~– Hát nem is
 6 18|        A postás odább ment.~A varrónő pedig csak állt ott a kis
 7 18|     kívül koldul a számára.~A varrónő leült az ágyára; a Csicsonka
 8 18|       beleegyezést, kikapta a varrónő kezéből a Gratulin Lidia
 9 18|    havonkint hatvan forint.~A varrónő leborult az ágyára és zokogott.~–
10 23|       esze van! Mintha nem is varrónő volna! Hát ha kegyed magátul
11 33|    leány lett volna az eltűnt varrónő. – De hátha az volt, akit
12 35|   keresztülmentem. Olyankor a varrónő mindig a hímzőráma fölé
13 35| vitték; és ekkor ez a szegény varrónő a magára hagyott gyermeket
14 36|      én nevem Gratulin Lidia. Varrónő vagyok.~– Nem! Nem! Te Amelie
15 36| megtagadsz. Az én leányom egy varrónő, aki napestig dolgozik!
16 36|   gombot.~A komorna bejött.~A varrónő odamutatott az úrnőre.~–