Fejezet

 1 13|         Akkor aztán az a jószívű tekintetes úr megfogta a galléromat,
 2 14|         sonka felé.~– Ugyan édes tekintetes úr, ha meg nem vetné, tartson
 3 14|      belehalni.~– Az már igaz.~A tekintetes úr nem várt másodszori kínálást,
 4 14|      kedves vendéget.~– Tessék a tekintetes úrnak ezekből egyet kiválasztani.
 5 14|      nagyot szaladt a sonkába. A tekintetes úr nem veté meg a szegény
 6 14|      vissza a hímzőasztalához.~A tekintetes urat pedig ette a méreg!~–
 7 20|       portásnak: itt van-e már a tekintetes tanácsos úr? Az már tudta,
 8 20|      sokáig. Ott álltam iziben a tekintetes tanácsnok úr előtt. A tekintetes
 9 20| tekintetes tanácsnok úr előtt. A tekintetes úr elvette a kezemből a
10 20|         kezet is akartam fogni a tekintetes úrral; de ő azt mondta: „
11 20|   tetejére, a függőlámpásra.~– A tekintetes úr aztán oly kegyes volt,
12 20|    önöket, jó öreg – így szólt a tekintetes úr.~– De a városi statutumok
13 20|     négyet láttam magam előtt. A tekintetes úr nyilván azt hihette,
14 25|     Gagyuláné.~– Azt mondta ám a tekintetes úr, hogy ha esős idő talál
15 27|         az Ádám apó.~– Ah, Ah! A tekintetes diurnista úr.~– „Segédfogalmazó”,
16 27|    fisztulázta:~– Kérem alássan, tekintetes úr.~S a meghódított egy