Fejezet

 1 8 |       meg a sok eső zavarja ki őket minduntalan belőle. A városi
 2 8 |    megkeresni, akkor agyonütik őket.~– Ej ej, Zsuzsa néni! Már
 3 12|        fejét.~– Hát nem ismeri őket?~– Ismerni ismerem, csakhogy
 4 14|      mondani.~Most már tegezte őket. Szárnyai alá fogadta.~Aztán
 5 16|     akik bepiszkolják azt, aki őket a földrül fölsegíti.~– No,
 6 19|      kisleány virággal kínálja őket. „Hát te félsz a csipkedéstül?
 7 21|   kettő, egyszerre kísértük ki őket a temetőbe, egymás mellé
 8 22|       közé, s kétfelé tartotta őket.~– Csak rendén! Fiatal szerető
 9 23| felolvasni?~– Ugyan hol venném őket?~– Hát például nekem. –
10 23|        temessenek közéjük, aki őket háborgathatná.~Egyszer láttam,
11 24|      sok tennivalóval látta el őket. A Gagyuláné virágos merino
12 27|      ajtóban, akkor megáldotta őket, búcsút vett tőlük.~– Nekem
13 32|  Milyen boldoggá tehette volna őket. Amit annak ígért a férfi,
14 32|   vette a lovakat. Jól ismerte őket. Ezek voltak Oszkár kedvencei.
15 33|     felügyelő-orvos nem akarta őket a beteghez beereszteni.
16 34| társaságban. Te jobban ismered őket. Te tudhatod, hogy szoktak-e