Fejezet

 1 1 |              igen szigorú kifejezést ád az arcnak.~– Azt nem tehetem,
 2 2 |             s előnyeinek döntő súlyt ád azon körülmény, hogy ő a
 3 4 |             maga mellé a Csicsonkát, ád neki tuffot, mustrát, s
 4 8 |            mégsem a saját panaszának ád kifejezést.~– Szegény Kapor
 5 8 |             rongyos kölyöknek dolgot ád összeszedni. Azok aztán
 6 15|          éles síphangja, amivel jelt ád a távoli rendőröknek. Odakinn
 7 16|          Abba a kis kamrájába? S mit ád neki enni, amíg az dolgozni
 8 18|            mi innen kimúlunk.~– Majd ád az Isten.~Egy óra múlva
 9 22|         perecet, a szomszéd milimári ád hozzá túrót, tepertyűt:
10 22|         lúdfertályt árul, tudom hogy ád pecsenyét. Én odaadom neki
11 26|              semmit. A „volt”-ra nem ád a zsidó semmit. – Van pénzetek,
12 26|          félkrajcárért két puszedlit ád? Takarodj előlem nagy hirtelen!
13 28|             adni?” – „El biz én. Mit ád az úr érte?” – „Kétezer
14 32| kedélytévedésre már csak a patológia ád magyarázatot. Hanem az ád.
15 32|            ád magyarázatot. Hanem az ád. Ha egy angyal elbukik,
16 34|             féltett kincse, amit nem ád oda kétszázezer forintért