Fejezet
1 1 | nem csenget a villanyos.~– Hát hogy a „Vigyázz” kutya ugat.
2 1 | szeme, könnyen leragad. Hát arravaló a „Vigyázz”, hogy
3 1 | talált volna szunyókálni, hát fölébredjen.~– Az már derék
4 1 | az igazi váltóhoz cammog, hát megfogja a dókája szélét,
5 1 | szakaszok mind üresek.~– Hát nincs pasasir? – kérdi a
6 1 | választ.~– Van ördög!~– Hát hol maradtak?~– Ott pokolba:
7 1 | hogy az egy fiatal leány.~– Hát maga, lelkem, mire vár itt?~–
8 1 | mehetek magamban a városba.~– Hát nem idevaló?~– Nem. Vidékről
9 1 | mert ott drága az élet.~– Hát mért jött Budapestre?~–
10 1 | Budapestre?~– Munkát keresni.~– Hát aztán miféle munkát tud
11 1 | Tudok varrni meg hímezni.~– Hát aztán csak így jött fel
12 1 | gondolom, hogy úgy kezdik.~– Hát addig miből él meg?~– Hoztam
13 1 | napra, elég.~– No ez derék! Hát mondok én magának valamit.
14 1 | olyan könnyen megy az. – Hát jobb, mintha gyufát ivott
15 1 | gyufát ivott volna. – No hát, ha nincs valami jobb szándéka,
16 1 | nincs valami jobb szándéka, hát eljöhet az én szállásomra.
17 1 | rendőrhöz. – No te Vigyázz! Hát Ádám apó! Baktatunk haza?
18 1 | apó! Baktatunk haza? Nini, hát megkerült a mamzell Lidi?
19 2 | régi ismerősök vagyunk.~– Hát találkozunk mi itt most
20 2 | ennyi ember elfér benne.~– Hát elférnek, ahogy a szegény
21 2 | eltéveszti, nyakig esik a hóba. Hát csak mindig az én lábam
22 2 | összecsapta a kezeit.~– Hát előkerült? No, hála Istennek,
23 2 | csakhogy előkerült, Lidike! Hát csak vigye be a szobájába
24 2 | meg a házigazdáját.~– De hát azt mondja a szentírás,
25 2 | szentírással tréfálkozni.~– Hát hiszen nem tréfálok én,
26 2 | sem volt megütődve?~– Hm! Hát ez úgy lehet, hogy azalatt,
27 2 | mindent, amit tudok.~– De hát mit „tud” ön?~– Hm, hm –
28 2 | állát körülkaparászva.~– Hát tudja a kisasszony: ott
29 2 | kiló számra hét krajcárért. Hát az ilyen bitang újságbul
30 2 | gondolta, valami kísértet. Hát pedig csak a Pikusz. No
31 2 | is olyan eszes állat.~– Hát mit csináljon a szegény
32 2 | a kaszinó spájzcédulája. Hát még aki a bőrkéjét is meg
33 3 | lehetett ebben kételkedni? De hát a vőlegény kicsoda? A keblén
34 3 | még nincsenek kinyílva. Hát mégis hű maradtál? Nem árultál
35 3 | végig a hosszú tánctermen. Hát visszatértél? nem is hagytál
36 3 | menyasszonyát magához. „Hát te vagy az? Te? Te? Te?”,
37 3 | s amint ismét ránéz: hát mégsem ő az, hanem – a János
38 3 | Mit akar ez velem?~– Hát a Lidi mamzellnek az eltűnése
39 3 | protokollumot, hogy hol járt hát azalatt a „Lidi” kisasszony,
40 3 | föld alatt muzsikálnának.~– Hát persze, hogy muzsikálnak.
41 3 | kísértő misztikus emlékeket. Hát nem démonok, hanem csak
42 3 | kiment a mosókonyhába.~– No hát mit akar a protokollumba,
43 3 | tisztességes személy.~– Hát mért tűnt el a szállásárul
44 3 | szállásárul ezelőtt öt nappal?~– Hát mért no? Mert egy kis beszedni
45 3 | egyszerre.~– Az már más.~Hát azután elmondatta a fentebbi
46 3 | katonaköpenye zsebéből.~– Hát azt nem tudná-e megmondani
47 3 | igazat mondott.~– Akkor hát nincs több kérdezni valóm
48 3 | Gratulin Lidié itt van nálam. – Hát csakugyan arra van elhatározva
49 3 | nincs, az nem kell.~– No, hát ez a szegény embernek az
50 3 | verheti a fejét. Már most hát tanuljon bele az életmódjába.
51 4 | az arany mezőben. Azonban hát a „zöld paradicsomnak” is
52 5 | alkalmazza-e a pipereüzleténél.~No hát egy estét a varróleány is
53 5 | Politische Volksblatt”. No hát az is jó lesz. A címkép
54 5 | hallott már az öreg „papszót”. Hát biz az indóházban nem prédikálnak.
55 6 | annak van valami értelme.)~– Hát, édes kisasszonyka, nagyon
56 6 | lámpást, se a tokos zászlót.~– Hát a zászló, meg a lámpás hol
57 6 | való vagyok váltóőrnek.~– Hát aztán mit mondtak?~– Azt,
58 6 | jött haza. Csak elbámult.~– Hát maga Ádám bácsi mit akar
59 6 | mordállyal a kezében?~– Hát – csak agyon akarom lőni
60 6 | Mért akarja meglőni?~– Hát, hogy majd ne őgyelegjen
61 6 | gazdátlanul a világban.~– Micsoda? Hát talán magát is el akarja
62 6 | kiiszom az egész üveggel.~– De hát az istenért, mi történt
63 6 | Az nagy baj lehet. De hát azért nem kell mindjárt
64 6 | Mert én azt tettem volna.~– Hát az a gondolat, hogy aki
65 6 | kijött a két öreghez.~– De hát mitévők legyünk, ha a világon
66 6 | mosóteknő mellé állni.~– Hát ha összetesszük hárman az
67 6 | is, a feleségemnek is. De hát – édes kisasszony – protekció
68 7 | asszony.~– Ugyan miért ne? Hát nem tisztességes kereset
69 7 | volt, egy derék ember! – Hát ha Egressy Gábor lehetett
70 7 | szemétkaparóbul mylord lett! Hát az hányszor megtörténik,
71 7 | a rongyszedő társaságát! Hát micsoda arisztokrácia ez?
72 7 | micsoda arisztokrácia ez? Hát azért véreztünk mink 48-
73 7 | való állapot.~– No jól van. Hát majd várok, amíg kineveznek
74 7 | esztergomi kanonoknak! – Hát ha nem engedik, hogy tisztességes
75 7 | tisztességes úton szerezzek pénzt, hát majd megmutatom, hogy meg
76 7 | benne valami értékes tárgy.~Hát dehogy nem volt! Tizenhat
77 7 | markában tartott rézpénzzel.~– Hát te így becsülöd meg a pénzt?
78 7 | nem volt a kezében.~– De hát akkor hogy került ide ez
79 7 | újdonat tízkrajcáros is.~– De hát a mennyből hull ide a manna?
80 7 | Jaó napot Aadaam apocska! Hát tudja-e, hogy hol jár a
81 7 | abból te nem értesz semmit, hát hoztam egy pár virslit.
82 8 | bácsi! De összeázik most.~– Hát hisz azt megszokhatta vasúti
83 8 | most is ott lehetne! De hát igazuk van az uraknak, hogy
84 8 | kétségbe.~– Mindjárt? De hát ötven esztendő nem „mindjárt”.
85 8 | pokolba olyan nagyot, mint én? Hát én is nagyot estem. Nekem
86 8 | nekem is butikom volna. De hát az már nagy uraság! Én csak
87 9 | beszédbe. – Mind örökké, ámen. Hát maga Frányó, hogy maradt
88 9 | kamerádjai már mind elmentek.~– Hát kamerádjaim a napszámosok.
89 9 | asszonyságokkal szipen.~– Hát jól megy a kereset?~– Jól
90 9 | Aszongya „poty szem”. – Hát csak nekem kell itthon maradni
91 9 | hálóhelyébül kilépett: mi az?~– Hát drágalátos oltári szípsíg!
92 9 | fáskamrában!~– E csak semmi! Hát mikor elmentünk keresztül
93 9 | pocsótán!~– Miféle pocsótán?~– Hát aki van útjába Amerikának.~–
94 9 | van útjába Amerikának.~– Hát magának az Atlanti-tenger
95 9 | De nagyon nagy pocsóta! – Hát ottan háltunk százan egy
96 9 | két karja lelógta magát.~– Hát aztán mért nem maradt ott
97 9 | Amerikában, ha már odaát volt?~– Hát csak, mert nem tetszette
98 9 | Hogyhogy nincs becsület?~– Hát úgy nincs, hogy ott minden
99 9 | jól, jámbor Frányó; de hát mondja meg, hogy miért jött
100 9 | jött most be hozzánk?~– Hát szipen kirem a tensasszonyt,
101 9 | rozsdás lesz. Az nem jó.~– Hát aztán ma mivel fog kereskedni?~–
102 9 | Partoljunk hazai industriát.~– No hát tegye le az áruit oda a
103 9 | megvan, el lopna magának, hát én azt bizony isten, nem
104 9 | csak egyedül látom járni.~– Hát csak nem hordhatok felesigemet
105 9 | felesége még leány.~– A hát. Az úgy szokás.~De már arra
106 9 | Kranyecz úr?~– Hogy lehet? Hát vad körtit se nem lehet
107 9 | marsch!” harom esztendeig.~– Hát aztán mire való ez?~– Arra
108 9 | szipen laknak együtt. Hanem hát nekem azt történt, hogy
109 9 | hazaeresztettek katonaságbul, hát akkor az apósomnak a házába
110 9 | nem volt. Adott váltót. No hát már most jak sza matye?
111 9 | házát; maradsz ’zég alatt. Hát csak megint bucsut vettem ’
112 9 | felesigem van, de nincs? Hát úgy van. Gondoltam: így
113 9 | megkezdeni ötven kemény forint. Hát mikor hazagyüvök, akkor
114 9 | már licitálni akarnak.~– Hát hogy fiadzott meg az adósság –
115 9 | aki még ezt se nem tud! Hát úgy, hogy apósom nem fizette
116 9 | nagyot sóhajtva monda:~– Hát vannak emberek a világon,
117 10| apraankint elhordogassam innen.~– Hát talán már vége a hagyma
118 10| előintézkedést értett alatta.)~– Hát csak hagyja itt a hagymáját,
119 10| jár most az öregem.~– No hát a jaó Istenke segeesse raa
120 10| sáros volt a csizmájuk. De hát nem járnak ők fényes szalonokba
121 10| volt mind a kettőnek. – No hát Zsiga, hová mentek ma muzsikálni? (
122 10| pátronusa; de nem a lakóké.~– Hát összemuzsikáltátok-e a farsangon
123 10| Hogyan rontotta el?~– Hát ha valaki azt kívánta a
124 10| pénzkérők sorában.~– No hát majd elhúzzuk neki az „is-is-is”
125 10| vizet.~– Meglesz, Zsiga. Hát valami pép-félét nem kellene
126 10| mind a két hölgynek.~– No, hát ilyen későn kellett fölébredned? –
127 10| abban a mi filagóriánkban.~– Hát nem tudsz befűteni?~– Nincs
128 10| kávét a nagyanyámnak.~– Hát mit csinál az öreg?~– Mozogni
129 10| mégis tud, hogyha megkaphat, hát megcibálja a coflimat.~–
130 10| megcibálja a coflimat.~– Hát hogy tud megkapni?~– Kerekes
131 10| rászolgálsz a verésre.~– Hát azért ver meg, ha kevés
132 10| huncutkáimból sexereket? Hát mikor még csak tizenegy
133 10| lányra nagy mérgesen.~– No hát mért jöttél ide? Itt a Grand
134 10| ide? Itt a Grand Hotel?~– Hát csak azért jöttem, édes
135 11| nem tanulhattam végig.~– Hát engem meg a nyomorúság tanított
136 11| Ide is ember kell.~– Hát hogy került ilyen korán
137 11| Én láttam százszor. – Hát amint ott üldögélünk az
138 11| azzal sorsára hagytuk.~– Hát aztán Spatzirovszkyt csak
139 11| tud angolul, csak magam, hát föl kellett tápászkodnom.
140 11| föl kellett tápászkodnom. Hát ez a jutalma az embernek
141 11| hogy nem hagyják aludni.~– Hát amint fölmegyek, ott látok
142 11| ahová be lehessen állni. – Hát amint ott állok a posztomon,
143 11| bámulok. „Én az vagyok, de hát az úr kicsoda? Honnan ismer
144 11| Ejnye, János pajtás! Hát ilyen hamar elfelejtjük
145 11| elfelejtjük a barátságot. Hát a múlt egész éjjel nem együtt
146 11| hátha pokolgép van benne. „Hát mit akar itt most az úr?”
147 11| kann geholfen werden”1, hát ez a nemes elhatározás annyira
148 11| hogy ne szekírozzanak.~– Hát már most mivel fogja konstábler
149 11| maga mikor lesz szomjas?~– Hát csak valahányszor fölébreszt,
150 11| mindig szomjas vagyok.~– No, hát szerencsés jójcakát kívánok.~–
151 11| mívelt emberek kigúnyolják.~– Hát még mikor kővel is megdobálják,
152 12| magát kegyednél a pénz?~– Hát, hogy valami rosszat ne
153 12| egyszerre a két hölgy.~– Hát amióta ez az ökörnyommal
154 12| századunknak lett fenntartva. – Hát a napokban a fővárosi fizikus,
155 12| hírét.~– Magam sem. Hanem hát az az ármányos mikroszkópium
156 12| azt mondám magamban: Ugyan hát te mit vétettél, hogy te
157 12| fölyül van emelkedve.~– Hát ha maga annyiféle igazságot
158 12| lehet magának elhinni?~– Hát férfinak azt, amit hivatalos
159 12| legyen mindenkor igaz.~– Hát a hazudás csak az asszonyoknak
160 12| nyúlnak a futás.~– Pedig hát megszokja ám azt az ember,
161 12| igazság szolgálatában. – No hát elmondom az igazi történetét
162 12| menni, hanem maga.~– No hát elmondom az egész történetet
163 12| vehetné ki belőlem különben. Hát itt lakik az Üllői úton
164 12| ügy diadalát előmozdítani.~Hát a napokban beállít a boltjába
165 12| tőle (a hegedű miatt): „Hát te cigány vagy?”~Azt mondja
166 12| indítványozza, hogy lyukassza hát keresztül a hentes a parizerszeleteket
167 12| indítványt teszi, hogy engedje hát neki a parizert hazavinni,
168 12| Én vagyok! Az apádlelkét! Hát mi kell?~– Giv mi e szelemi
169 12| szalámis.~– Zsebmetszők! No hát itt van a nyolcszáz forintod!
170 12| Egyszerre herceggé tettelek. No hát kezet se csókolsz érte?
171 12| nagyon csóválta a fejét.~– Hát nem ismeri őket?~– Ismerni
172 12| meghal tőle. – Már most hát csak kegyed is meg meri
173 12| jóllakik, elálmosodik.~– No, hát most már igazán jójcakát
174 13| városházánál, ugye? Bau bau! Hát a gazdád jön-e már?~De bizony
175 13| gőz volt is idebenn.~– No hát „széna-e vagy szalma?” –
176 13| lelkendezve a sok gyaloglástul.~– Hát beszéltél-e a tanácsos úrral?
177 13| asszony.~– Köszönöm. No hát a sűrű katafrakták miatt
178 13| valamit, ami a nyelvemre jött. Hát csak az, hogy szegények
179 13| Tasz könnt a jeder sagn! De hát mivel bizonyítja be, hogy
180 13| csizmából sincs ki a lábam. Hát csak nem tudtam én semmit
181 13| kell rá bélyeg. Mehett!~– Hát aztán én is ráültem a legjobbik
182 13| kerületi elöljárósághoz. Hát biz ott már tele volt a
183 13| kicsit kemény beszédű, de hát az kell az ilyen magunkforma
184 13| processzust csinált velem.~– No hát magának mi baja? Csak ki
185 13| hogy elébb tapogassák!~Hát én hozzákezdtem az előadáshoz,
186 13| Mondja kend magyarul!~– Hát mondok, szerencsétlenségek.
187 13| frissen, hogy mit akar?~– Hát mondom neki, hogy elbocsátott
188 13| hiszen nem vagyok vak!~– Hát hogy egy kis szegénységi
189 13| bizonyítványra volna szükségem.~– No hát minek mondja el nekem akkor
190 13| volna az a sárgarigó?~– Hát annak a cifra dámának a
191 13| honnan ismer.~– No, csakhogy hát szerencsével jártál mind
192 13| mind a két helyen. Már most hát csak várnunk kell békességesen
193 13| lótásfutásban, azt hiszem.~– Hát bizony, ha valami harapnivaló
194 13| nekünk hentes kománk.~– Hát hogyan, no? A Lidi kisasszony
195 13| nem korrupciós sonka.~– Hát micsoda? Vad sonka? A fűzfán
196 13| Dunába kellett dobáltatni. Hát ezt az egyet a János jónak
197 13| a kabátjába csúsztatni. Hát úgyis a halaké lett volna.~–
198 13| utánam akartál jönni, no hát gyere oda is velem.~A szarkát
199 14| szűkölve bújik be az ágy alá.~– Hát azt a kutyát mi lelte? Mit
200 14| fűtenek – szabály szerint.~– Hát kérem alássan – magyarázgatá
201 14| asszonynak:~– Te asszony! Hát még ennek is a halálát akarod?
202 14| nálunk, mert ma esős idő van, hát bögréket árul.~– Tehát szegény
203 14| szegény tót legény is van?~– Hát az a kisasszony ott az asztalkánál?~–
204 14| folytatta a sonkafogyasztást.~– Hát abban a kosárban mi van? –
205 14| dörmögé a tens úr.~– Hát az a nagy rakás hagyma mire
206 14| egészséges gyerekvisítás.~– Hehé! Hát a micsoda? Kisgyereksírás?
207 14| Szüköl Makár gonoszkásan.~– Hát kicsike is van a háznál?
208 14| tavaly halt meg az anyja.~– Hát még muzsikus cigányt is
209 14| rakáson, mondhatom! – De hát venio nunc ad fortissimum
210 14| nunc ad fortissimum virum.1 Hát ez a sonka miféle szegény
211 14| asztalra Ádám apó elé.~– No, hát ismeri a tanú ezt a pasasírt?~–
212 14| nevét sem tudja, ugye? No, hát gondoljon ki valami mesét. „
213 14| találtam soha semmit.~– Akkor hát bizonyosan a háziúr küldte
214 14| könnyelmű grizettet.~– No hát ugyan érdemes ezért ekkora
215 14| ekkora inkvizíciót tartani. Hát ezt a sonkát nekem hozta
216 14| vonogatá a vállait.~– No hát az a bizonyos valaki! Kinek
217 14| odaállt Makár elé.~– No hát szolgálatjára állok a diurnista
218 14| tergiversatio nélkül.~– No, hát én hoztam ide.~– S hogyan
219 14| Tehát mondjon igazat.~– No, hát mondok igazat. A nagyságos
220 14| bevettem e halálos méregből. De hát jólesett. Együtt halunk
221 14| ajándékba kapta a sonkát?~– Hát maga honnan tudja azt, hogy
222 14| keresztül szivárog rajta. Hát azért nem mondtam meg az
223 14| Extrafájner adlersberger ausstich!~Hát ilyen az ember!~Ez a Makár
224 14| emberek nagyon jól élnek. Hát ez a pecsétes, aranyetikettes
225 14| következményei elől elodábbítani?~– Hát úgy, hogy nem félek attul
226 14| Fenntartom az állításomat. Hát mikor Mexikóban voltam,
227 14| volt; de csakhogy volt. Hát ha egy százfogú varasgyéktul
228 14| Megkövetem; de ez sem az. Hát ehhez meg úgy jutottam,
229 14| megsemmisítési eljárással megbízva. Hát egyet, kettőt, hármat elhoztam
230 14| mai Gabelfrustukkot.~– No, hát mi lesz belőle? – pattogott
231 14| Az nem tartozik rám.~– Hát rablók vannak itten? Hová
232 14| nevem veres tintával.~– Hát hogy lett ez újjá?~– Hát
233 14| Hát hogy lett ez újjá?~– Hát egy kicsit kivasaltam.~–
234 14| irigység fogja ellepni. Hát aztán?~Itt egyszerre visszaesett
235 14| régi hivatalos hangba.~– Hát aztán mondja csak Lidi kisasszony,
236 14| én kalapomat kivasalja?~– Hát – megsajnáltam önt, hogy
237 14| aki engem megsajnál. – Hát igazán megszánt engem a
238 14| valamit igazítani? – No hát én sem maradok adósa. –
239 14| lenne retardatum. – No de hát ez még nem elég. – Most
240 14| még nem elég. – Most már hát kitöltöm még azt a szegénységi
241 14| Pedig megtehetném! Hanem hát – megsajnált engem!… Kivasalta
242 14| alkotmányos világban élünk!~– De hát megálljunk csak még egy
243 14| szeme fölé félrehúzva.~– Hát azt akarom mondani, hogy
244 14| felsóhajtásából megértettem. Hát arra még egy folyamodás
245 14| ráírhatják az indorsátát. – Hát nehogy még egyszer visszaküldjék
246 14| lépek, annyiszor félek. No hát azt nem szabad senkinek
247 14| ingyen azt az instanciát.~– Hát természetes – mondá Makár.~–
248 14| tetszik azt megírni?~– No hát mit mondjak, öreg. Egy ebédért.~–
249 14| mert akkor kitudódik.~– Hát hol?~– Valami közhelyen,
250 14| találja kívánni.~– Igenis. Hát hol kívánja, hogy ebédeljünk?~–
251 14| kívánja, hogy ebédeljünk?~– Hát hol? Ahol a magamforma rangbeli
252 14| csak ámult és bámult.~– Hát ez mi volt? Egy szép leány
253 15| nagyravágyás lerontott.~De hát ezúttal csak egy krepdesinről
254 15| is lakott. Bort is ivott. Hát még a lelki versenyfuttatás!
255 15| Pedig csak beszélgettek. De hát ők nem tudnak halkan értekezni.
256 15| tányérolt” pénzt számba veszi. „Hát te bibast, hogy tudtad elvenni
257 15| fületlen gombot pénz helyett? – Hát e micsoda? Hisz e meg tavalyi
258 15| rézpénzt, ha szamár vagy? Hát már most én kit csaljak
259 15| hímzet teljesen elkészült.~Hát… gondoljuk, mintha most
260 16| monda Zsuzsa asszony.~– Hát új ruhát kaptam a nagymamától.~–
261 16| ezzel a nagy parádéval? – Hát megengedték, hogy a Grand
262 16| előtte tátott szájjal.~– No hát nem szép? – nógatá Zsuzsa
263 16| senki szépnek.~– Vigyenek hát a rosszak – dörmögött utána
264 16| beállított a Kaporékhoz.~– No, hát? Csicsonka! Nem jól ütött
265 16| verje meg, mint a sorsé.~Hát hisz abban az anyai kézben
266 16| banyára a kisasszony.~– Hát magának mi köze hozzá, hogy
267 16| kezeit égeti vele össze.~– De hát hogy mer maga itt erőszakoskodni,
268 16| személynek, mint maga.~– Hát mondja ön meg, ha Istent
269 16| Nem megy ki innen? No, hát majd én mindjárt megmutatom,
270 16| egyszerre elzsibbadt volna. – Hát persze, ő még ilyesmit sohasem
271 16| főkapitány úrhoz menni! Hát nem gondolja meg kegyed,
272 17| gyakorlati kivihetőségére.~– Hát tudja-e kisasszony, hol
273 18| szólt a varrónő tétovázva.~– Hát nem is más. Talán nem tud
274 18| megnézte a levél címét.~– No hát mért nem bontja fel a levelet,
275 18| fejét a Lidi ölébe hajtva.~– Hát mondok én magának valamit.
276 18| Ki tanított téged erre?~– Hát ki más, mint a nagymama?
277 18| mellett szabadulhat ki. Hát annak a másiknak hadd vegyem
278 19| virággal kínálja őket. „Hát te félsz a csipkedéstül?
279 19| annyi tenger idő alatt?~– Hát te kivel diskurálsz idebenn? –
280 19| Csicsonka ismétlé a kérdést:~– Hát hozott-e sok pénzt haza?~–
281 19| amit már egyszert lenyelt. Hát aztán mért kellene visszakérni?
282 19| nem marad itt tovább.~– Hát hová készül?~– Jajh, azt
283 19| első mamzell.~– No annak hát felvitte Isten a dolgát.
284 19| Úgy hozzá voltam szokva.~– Hát hiszen maguk is elmennek
285 19| nyélbe tudjuk sütni. De hát ahhoz is szerencse kell.
286 19| még egyszer, utoljára.~– Hát csakugyan igaz, hogy a nagy
287 19| elfecsegte a Csicsonka?~– Hát nem azt mondta Lidi néni,
288 19| vinnem.~– Kisleányát?~– Hát a Csicsonkát. Ha a nagyanyját
289 19| sohasem háltam széken.~– Hát min?~– Csak egy zsákot tettem
290 19| valósággal paradicsom volna.~– Hát még a jó Zsuzsa nénit. Nekem
291 19| a honatyákkal fenntart. Hát a szegény Zsiga cigány porontyát
292 19| nevetett, ha meglátott.~– Hát még a jó Paczal János, a
293 20| Ez a Vigyázznak szól!~– Hát az a kutya megszökött?~–
294 20| De mégis „úgy” hozzák. – Hát meglehet, hogy elszédült,
295 20| szomorusaag van a haaznaal!~Pedig hát igaza volt a Frányónak.
296 20| kovácsnak orvosság”.~– No hát Ádám apó! Ugye, hogy élünk?~–
297 20| ki vagyok végezve.~– No hát mi történt – unszolá Makár.~–
298 20| mit szokás oda írni.~– No, hát akkor minden jól van – monda
299 20| nekem nincs jól.~– Beszéljen hát világosan.~– Jaj, csak meg
300 20| borospalackbul, ráadta a fejét:~– Hát, mi tűrés-tagadás? A biz
301 20| templomban keltek össze? Hát csak azt diktálja fel, majd
302 20| és megrázott emberül: „No hát, vén toprongyos! Nem tudja
303 20| Meg kell házasodni.~– No hát, hisz ez a legegyszerűbb
304 21| jóság volt kifejezve.~– Hát nem úgy van az, édes jó
305 21| egymásnak esküdt hitvesei. – De hát majd most én mondom el ezt
306 21| ablak csak úgy csörömpölt. Hát ez mit jelenthet? Egyikünk
307 21| lámpásbul két lámpás lesz. – Hát már akkor ott volt az árvíz.
308 21| kellett másznom a háztetőre.~– Hát nem tudott konstábler után
309 21| kiáltani? – mondá János.~– Hát a tűzoltók? A mentőtársaság? –
310 21| háza össze ne roskadjon.~– Hát a propellerek nem jöttek
311 21| mind nem volt az akkor! Hát egyszer, mikor már a magunk
312 21| értem jön a tutajjal. – De hát arra gondolni sem lehetett,
313 21| derültebb arccal folytatá.~– De hát azért még sem voltunk kétségbeesve.
314 21| szomorúan szólt közbe.~– Hát én még egy kökénybokrot
315 21| voltam, ügyes voltam. De hát nem akartunk egymástól elválni.
316 21| dörmögé Paczal János.~– Hát hiszen, amit a törvény elénk
317 22| siralomnak, azt mondá Makár úr:~– Hát ez mind igen szép, édes
318 22| menyasszony meg egy vőlegény.~– Hát mi kell még? – kérdé Makár.~–
319 22| kell még? – kérdé Makár.~– Hát az, ami a háborúviseléshez
320 22| fitymálással a diurnista.~– Hát persze, hogy pénz. Krisztus
321 22| Zijjel nem halunk kamaraba.~– Hát akkor hol háltok, te golyhó?~–
322 22| A kezeit eléje nyújtá.~– Hát megkérjelek szépen? Ennyi
323 22| szeretlek!” – „No, hát menjünk a paphoz!” A szent
324 22| utcára. – Azért mármost hát én következem. Én tinektek
325 23| elmosolyodni a nagy fiú zavarán.~– Hát, lássa: én ma utolsó nap
326 23| kisasszony vette azt észre.~– Hát Paczal úr nem jöhetne el
327 23| És novellákat úgy-e? De hát honnan találta ezt ki?~–
328 23| Mintha nem is varrónő volna! Hát ha kegyed magátul ki nem
329 23| előadást láttunk az arénában”. Hát ez az én mindennapi mulatságom.~–
330 23| mindennapi mulatságom.~– Hát úgy magasabb értelmi fokon
331 23| Ugyan hol venném őket?~– Hát például nekem. – Hanem elébb
332 23| reggelig korhelykedett.~– Hát tán hozott is magával valami
333 23| kidobnának, meg amonnan is.~– Hát csak úgy cél nélkül irogat
334 23| holt ember lesz belőlem. Hát – a hivatalfőnököm ugyanabban
335 23| dajkájával.~– A dajkájával? Hát hány esztendős a kisasszony?~–
336 23| és négy év között lehet. Hát az engem nagyon szeret.
337 23| szép mesét, Makár bácsi!” Hát majd ha én nekem egyszer
338 23| leányból is nagy leány lesz. Hát aztán lehet még belőle valami. –
339 24| tűt, cérnát, meg gyűszűt, hát talán én is tudnék segíteni
340 24| kívánt varróeszközöket.~De hát nem lett azon mit nevetni.
341 24| efölötti csodálkozását.~– Hát már ezt ki tanította önnek?~–
342 24| nem ismeri a kisasszony! Hát mikor egyszer-egyszer kezdem
343 24| viszonosság lehet az?~– Hát a házmesternek van egy nyomorék
344 25| ember, aki csak ismerte.~– Hát a perec hol van? – kérdé
345 25| Micsoda? Nincs klázli? Hát e kutya?~Azzal kirakta az
346 25| lenni minden vasútinak, hát hogy lánca is legyen. Most
347 25| a gyerekeket dorgálva.~– Hát tinektek, rajkók, hol a
348 25| látom, jól van-e stimmolva? Hát te bibast, csak három húr
349 25| leszakadt – menté magát Ferke.~– Hát mért nem mondod?~– Minden
350 25| akkor kérsz, amikor nincs.~– Hát akkor kérjek, amikor „volt?”~–
351 25| kérjek, amikor „volt?”~– No hát hadd hallom, hogy húzzátok
352 25| hagyom Budapest városát!~– Hát nekem mi marad? – ungorkodék
353 25| hagyom egész Európát.~– Hát annak a kicsinek odalenn? –
354 25| Lidi hálókamrájába.~– No hát Ádám apó – szólt Gagyuláné,
355 25| el ezt a vendégséget.~– Hát mi a tatár?~– Hát – elgázolja
356 25| vendégséget.~– Hát mi a tatár?~– Hát – elgázolja a lokomotív.
357 25| aztán meg a rosszat.)~– Hát csak magában jött? – szólítá
358 25| szólítá meg Lidi kisasszony. Hát a másik násznagy hol van?~–
359 25| szabadságot, percre itt lesz.~– Hát abban a táskában mit hozott?~–
360 25| mondja meg, ki bántotta?~– Hát hol bántanának engemet másutt,
361 25| különböztetni a babot a borsótul, hát most azt vetik a szemünkre
362 25| szent házasélet áldásaitól. Hát már most járja végig a várost,
363 25| egy kissé félrefordul. – Hát amint a táskát kinyitom
364 25| akiktől elkobozta.” Pedig hát én csak jól értettem. Vissza
365 25| botrányos öltözetlen alakot.~Hát arra minden ember elkezdett
366 25| pödörgeté és mosolygott. Hát valaki mégis kitalálta,
367 25| monda Lidi kisasszony.~– Hát mondja, Lidi néni, miért
368 25| aranymenyegzőjüket tartják meg.~– Hát miért kell a menyasszonynak
369 25| az Isten úgy rendelte.~– Hát ha az Isten úgy rendelte,
370 25| akkor másnak nem adhatná.~– Hát mondja csak Lidi néni, ha
371 25| Közbelépett a Gagyuláné:~– No hát, édes szomszédasszony! Nem
372 25| trattara rittiri pimpillimpim!~Hát egyszer csak az őrt álló
373 26| mindent becsülettel. De hát nekünk is tartoznak mások.
374 26| Meg is fogunk fizetni. De hát most éppen a legnagyobb
375 26| hogy nincsen pénzük. – Hát ez a nagy traktamentum!~–
376 26| a „zöld paradicsomra”!~– Hát hiszen éppen azt a szégyenfoltot
377 26| menyegzői ünnepséget.~– Hát én nem bánom, rendezzenek
378 26| a muszka császár sem? No hát én majd megmutatom kendnek,
379 26| kezébe a gólyafejes botját.~– Hát micsoda csoda van ebben?
380 26| Kapor Ádámék násznagya.~– Hát bánom is én, hogy micsoda
381 26| konstáblerségen kívül.~– De hát hozzon az úr más konstáblert.
382 26| az egyenruha parancsol.~– Hát én inkább ledobnám azt az
383 26| fegyház.~– Az nekem sok.~– Hát ha kimegyek a fáskamrába,
384 26| riadt rá a konstábler –; hát még itt az én jelenlétemben
385 26| szállásadó a szavatos.~– No hát konstábler úr! Nézzük meg
386 26| közellétét kifejezze.~– Púh! – Hát még te is itt vagy? Még
387 26| megszólalsz? Te virágáruló leány! Hát mért nem mész gyöngyvirágot
388 26| elejbém a két tenyeredet? Hát mézeskalácsos vagyok én,
389 26| nevezni a Lidi kisasszonyt? No hát szervusz egyenruha!~Azzal
390 26| megmelegítem, maga húz először.~– Hát én nem vívok sem európai,
391 27| hogy egy kissé elkéstem; de hát ennek is oka van. Útközben
392 27| az egész női társaság.~– Hát az esketési sportuna – monda
393 27| integet rám valamennyi! Hát ezeket mi lelte? Azzal késtem
394 27| beszéljen arrul a pinzrül!~– Hát te mit suttogsz a fülembe?
395 27| s így szólt hozzá:~– De hát uram, összefér-e az önnek
396 27| lehet a templomig menni.~– Hát én vigyem el az egész násznépet
397 27| még csak köppölyözés.~– No hát, üsse part. Ha elveszett
398 27| hat háza lakóira. Legyen hát igazi hajcécu!~Ekkor aztán
399 27| beszélni, a szemeivel kérdezé: „Hát énvelem mi lesz azután?”~
400 27| leghátul maradt.~– Ezek hát boldogok, mert már célt
401 28| nem szólt a János.~Erre hát nagyon kíváncsi lett Lidi
402 28| tetszett értesülve lenni. – Hát az így ment végbe. Én szoktam
403 28| valóságos akrobata. No de hát, ha ő akrobata, én meg bucanier
404 29| maga sohasem kapott sebet.~Hát még a nőknél? Ő rajta ugyan
405 30| észrevételeinek.~No, de hát ez az észrevétel csak az
406 30| idill. És a többi.~A többi?~Hát azt meg kell engedni, hogy
407 30| nincs egészen tisztában.~– Hát mi közöm énnekem azoknak
408 30| megveregetve a neje kacsóját.~– Hát a kártyaasztalnál tanuljuk
409 30| nagy pénzben játszik.~– Hát kis kutyákat fésüljek krajcáros
410 30| kártyaadósság volt?~– No hát az volt. Valami vidéki kukkó,
411 30| le.~– Ez szívtelenség.~– Hát biz a kártyázó szoba nem
412 30| nap-lakó”.~– Nagyon szép.~– Hát ez a tabatiére rendesen
413 30| találmány az ön nevét viselné.~– Hát – hitvestársak között nincsen
414 30| leckéjét.~– Hogyan félig?~– Hát úgy, hogy „csak” a saját
415 30| hogy ön is ezt teszi!~– Hát bolond legyek?~– Hiszen
416 30| gróf nagyot nevetett.~– Hát persze hogy megteszi! Hogyne
417 30| nyereségének homályos eredetére.~Hát erre is van tromf. A párbaj.
418 30| főrendiházban. Veszélyben Izrael!~Hát csak teljesítse hazafiúi
419 30| meg?~– Csakhogy te élsz!~– Hát mi sírni való van azon?~–
420 30| kettő, kétszer kettő.~– De hát beszélj okosan.~– Az egyik
421 30| mártott tündéranyád?~– No, hát ha olyan nagyon erőlteted
422 30| nagyon erőlteted a dolgot, hát megmagyarázom. Mikor nekem
423 30| most igazat beszéltél.~– Hát ki beszélt más?~– Te mámoros
424 30| Te mámoros vagy!~– No hát: borban az igazság. Hagyj
425 30| éppen nem volt felkölthető.~Hát ilyen az asszonyok eszményképe?~
426 30| brutálisan bevallaná, hogy „Hát mi bajod vele: én szépnek
427 30| halat, tehát megeszem”. Hát meglehet, hogy akkor is
428 30| semmi viszonyom.~– Akkor hát gyáva vagy, aki nem mer
429 30| egyszóval a „bohéme”. No hát ez a század negyedik fertályában
430 30| mai lapokat elolvasni. No hát azokban – mindjárt a báli
431 31| Dream.~– Ki az a My Dream?~– Hát az én versenyparipám.~–
432 31| versenyparipám.~– Hol bukott meg?~– Hát a budapesti lóversenyen.
433 31| titkolhatta el a kárörömét.~– Hát megbukott? Nem megmondtam?
434 31| lovam utolsónak maradt.~– Hát ez az érem visszás oldala.~–
435 31| nem kérdezte tőle, hogy hát még mi újság a szép Budapesten?~
436 31| aki azt kérdezi, hogy: de hát okvetlenül meg kell-e önnek
437 31| hogy mi a teendőm.~– Ugyan hát illik az egy erős férfihoz:
438 31| Kolatschen-Lizl írhat.~„Szép Diegóm! Hát mi lesz abból a fél millióból,
439 32| Az alázatosan feleli.~– Hát kérem alássan: a fiskális
440 32| vasúton, kérem alássan.~– Hát itt van?~– Igenis, kérem
441 32| Odaszállt a tiszttartó úrhoz.~– Hát mért nem jelentik be?~–
442 32| ritkaságainak árveréséből begyűlt.~– Hát akiknek tartozott?~– Nem
443 32| Nem az volt rá írva.~– Hát mi?~(A sárkány tüzet okádott
444 32| leányomat visszahozza.~– Hát a grófkisasszony nem ment
445 32| felháborodását eltitkolni.~– De hát, grófnő, most jut eszébe
446 33| kárt, de hasznot tehet. De hát azt már láttuk, hogy Paczal
447 33| Reznek úr már az volt.~Hát bizony ő sem született annak.
448 33| után kidobott a tenger, hát akkor nem lőtte főbe magát,
449 34| ember belehalt volna, de hát ehhez „hozzá volt varrva
450 34| akarja vallatni a Jánost.)~– Hát hogy ízlett a budai libapecsenye,
451 34| Miféle grófnéról beszélsz?~– Hát a bájos X. X. Katalin grófné.
452 34| De már nem tudom, mit.~– Hát a sok fácánpecsenye, befőtt,
453 34| gondoskodására érdemes legyek?~– Hát tudod: az a szegény grófné,
454 34| a revolver markolatán.~– Hát spelunkákban keresitek a
455 34| rágyújtott szipákolva.~– Hát te azt hiszed, hogy rossz
456 34| fenyegette az anyját.~– Hát én a magam együgyű eszével
457 34| dicsőséges nevét elhomályosítsa: hát akkor ezt nem tette volna
458 34| én Paczal János cimborám. Hát mit gondolsz, mely úton
459 34| fenomenális májszterstukk volt.~– Hát vak tyúk is talál garast.
460 34| lenni. Ostoba vagyok hozzá. Hát csak azért.~– Hej, János
461 34| kétszázezer forintot.~– Hát aztán mit csinálnék én azzal
462 34| érdemkeresztemet, hogy meg ne lássák.~– Hát az a gondolat nem vesz elő
463 34| Összekoccintottak.~– Hát igazad van pajtás. Bizony
464 34| amit a számukra hozott. – Hát, ilyen gondolatok bizony
465 34| kezdeni a rámaradt pénzzel; hát lesz belőle korhely, naplopó: –
466 34| tovább az eszmejárást.~– Hát ugye, bajtárs, X. X. Katalin
467 34| embernek szokott lenni.~– Hát jól van pajtás. Ha meg nem
468 35| peronon már sötét volt.~– De hát bizonyos ön arról, hogy
469 35| hogy nem találta ott? – Hát aztán, mondja csak a grófnő:
470 35| Nem hasonlítanak hozzá.~– Hát talán azok a leányok, akik
471 35| irtózat visszagondolni rá!~– Hát talán azok a szerencsétlen
472 35| levele tévesztett meg. De hát utasítson ön jobb ösvényre.~–
473 35| nyomorult társaságában… Hát ez a vonás hasonlít-e az
474 36| valahol.~– Csak a nevére? Hát azokra a szép ragyogó szemeire
475 36| nem?~– Nem láttam soha.~– Hát azokra az édes hízelgő szavakra,
476 36| levelet feltöretlen.~– Légy hát akárki! De annyira hasonlítasz
|