Fejezet

 1 3 |    szorosabban öleli menyasszonyát magához. „Hát te vagy az? Te? Te?
 2 13|     kivinni a folyosóra, ott aztán magához jött. Volt köztük egy selyemruhás
 3 14|          szegény embert. Átölelte, magához szorítá, vigasztalta.~–
 4 16|        Magamhoz veszem a leányt.~– Magához? Hová? Abba a kis kamrájába?
 5 18|    tisztességes ruháiba, s átvitte magához. A gyermek egészen agyon
 6 18|        hogy egy ilyen rossz leányt magához vett – monda a Csicsonka. –
 7 19|      megfogta a kezemet, idehozott magához, azt mondta: „Nem árulsz
 8 21|   keresztül a tutajáig. Ott azután magához szorított, megcsókolt, először
 9 25|        keze szétállt, mintha félne magához hozzáérni.~– A bizony! Egészen
10 25|    alkapitány úr odahivatott engem magához, s így szólt hozzám: – „
11 30|         segélyének dacára sem jött magához, palotájába kellett őt szállítani.”~
12 32|         éjjel virraszt.~Felhívatja magához a várnagy kisleányát, s
13 32|     szerette őt!”~Aztán lassankint magához tért, s letörlé a könnyeit.~–
14 34| Vereskeresztben.~Midőn már annyira magához tért, hogy szabad volt neki
15 35|           magára hagyott gyermeket magához vette: csekély keresményét,