Fejezet

 1 3 |      Gratulin Lidia!” ismétlé magában az új családi nevet a hölgy
 2 5 |   Legyenek boldogok.” Suttogá magában.~De azon az estén nem tudott
 3 14|        hogy nem maradt.~Aztán magában dörmögte tovább, amíg a
 4 15| budapesti varróleány felteszi magában, hogy ő fog olyan finom
 5 15|  arabeszkekről.~Lidi föltette magában, hogy egész éjjel fönnmarad
 6 23|       hölgy pedig azt gondoló magában:~– Ejh, ha én ebben a nagy
 7 23|    szép delnő pedig azt mondá magában:~– Ejh, de kár volna ma
 8 25|    meg a rosszat.)~– Hát csak magában jött? – szólítá meg Lidi
 9 26|  Olyan volt, mint egy álmodó. Magában dünnyögött.~– „Rum-rum-rum.” –
10 27|   Tarafás uram is ilyen volt.~Magában arra gondolt, hogy ami ennél
11 27|      már célt értek – gondolá magában.~– Ezek is boldogok, mert
12 31|     büntetése rajtad! Gondolá magában a grófnő, de nem mondta
13 34| milyen sivatag az élete, amíg magában van? Nem néztél soha egy
14 34|   védi a pozícióját – gondolá magában a detektív. S még jobban
15 36| arcképnek a szemébe.~És aztán magában sóhajtá: „Én mindennap imádkozom