Fejezet
1 1 | derék egy kutya!~– De még azt is megteszi, hogyha az öreg
2 1 | Az első kalauz jó embere, azt azzal üdvözli, hogy egyet
3 1 | vakkantott azon a hangon, amely azt jelenti a kutyánál, hogy
4 1 | elcammogott az őr, a kutya megint azt a bizalmas kettős csahintást
5 1 | kinek kell a maga munkája?~– Azt gondolom, hogy úgy kezdik.~–
6 1 | kamrája a mosókonyha mellett. Azt ki szokta adni ilyen magaforma
7 1 | kurrentálták, de nem került elő. Azt hiszem, a Dunába ugrott.
8 1 | bőröndjét és a kosarát, s azt mondta: „Menjünk”.~A Vigyázz,
9 1 | kezéből a füles kosarat, azt a fogai közé vette, s előrefutott
10 1 | én a maga bőrében volnék: azt mondanám a detektívnek,
11 1 | kifejezést ád az arcnak.~– Azt nem tehetem, Ádám apó. Én
12 1 | üveges hintóban szokták azt utána szállítani. Ó volt
13 1 | magának a biztos elrejtőzésre. Azt a kis kamrát, amelynek a
14 2 | Tegyen úgy, hogy az emberek azt gondolják, hogy régi ismerősök
15 2 | paradicsomban?~– Az ám. Úgy híjják azt a házat. De nem azért híjják
16 2 | árok van az utcán végig: azt most betakarta a hó. Csak
17 2 | előrement, a kisasszony utána, azt követte az Ádám apó, leghátul
18 2 | fűszerezve.~A leány kiszürcsölte azt az utolsó cseppig.~– No
19 2 | a házigazdáját.~– De hát azt mondja a szentírás, hogy: „
20 2 | szalonnát, édes lelkem; azt se tudja, mi fán terem.~–
21 2 | másnap csak makulatúra. Azt eladják kiló számra hét
22 2 | Szemei még azután is nézték azt a méregkeverő lapot, mikor
23 2 | egy szemével felsandítva azt mondá:~„Frájla…Gud móring.”~
24 2 | megszólal a lába alatt? Azt gondolta, valami kísértet.
25 2 | kapott, odahordta neki. Azt mondom, kisasszony, hogy
26 2 | kisasszony elé.~– Hahaj! Ki látta azt: tányérrul enni a szalonnát,
27 2 | darab szalonnája van, s azt meg tudja becsülni: nem
28 3 | bocsánatot kérek, kisasszony. Azt gondoltam, már fel méltóztatott
29 3 | benyithat egy konstábler.~Csak azt találta csodálatosnak, hogy
30 3 | Megcsalta a szeretője. Azt nem is fogják megtalálni
31 3 | megtudni a konstábler úr?~– Azt majd csak a kisasszonytul
32 3 | katonaköpenye zsebéből.~– Hát azt nem tudná-e megmondani Lidi
33 3 | viselni, ha kiment.~– De ha én azt mondom, hogy nem az enyim.~–
34 3 | Zsuzsa asszony. – Dejsz azt hiába keresi már itthon.
35 3 | maradása idehaza. Mindig azt hajtja, hogy hátha azalatt
36 3 | Vasárnap megengedheti magának azt a luxust, hogy délre savanyú
37 3 | hanem ami „putzwäsche” van, azt magának kell kivasalni.~
38 3 | ugranak a vízbe a leányok.~Azt kitalálta magától, hogy
39 3 | kell a szemetet üríteni: azt viszik azután ki a szemetes
40 3 | a szívére, s kényszeríté azt csendesen dobogni.~Azután
41 4 | azzal is szóba állt volna, azt már csakugyan soha meg nem
42 4 | háborgatta soha senki. Kivéve azt a három napot, amikor az
43 4 | tizenkettőt elkészített belőle, azt hiszi, hogy minden bűnét
44 5 | a lapba.~Zsuzsa asszony azt mondta neki, hogy ne dörzsölje
45 5 | minden palotai asszony azt árult.~A hírlapok áprilisi
46 5 | ember hírlapot nem olvasott, azt hiszi, hogy éhen maradt.~
47 5 | hírlapért.~– Jaj ne bántsa azt az újságot, kisasszony.
48 5 | pedig egy asszonyfélének azt mondani, hogy egy valamit
49 5 | módon megszerezze magának azt, amit előle eldugnak.~Szombat
50 5 | még sört is hozatott, s azt Lidi kisasszonynak is meg
51 5 | fogott egy ollót, kivágta azt a címképet a lapból, s az
52 6 | a vasúttól. Az elöljárói azt mondták, hogy aludja ki
53 6 | De csak nem szeretem én azt a nagy szerencsét! – mondá
54 6 | szerencsét! – mondá Ádám apó. – Azt tartja a cigány közmondás,
55 6 | elcsaptak.~– Mit vétettél?~– Azt, hogy átugrottam a hetvenedik
56 6 | a hetvenedik esztendőt. Azt mondták, hogy öreg vagyok
57 6 | Hát aztán mit mondtak?~– Azt, hogy alá is út, fel is
58 6 | az én hibám miatt. Adsza azt a dupla pisztolyt.~– Édes
59 6 | tartotta vissza? Mert én azt tettem volna.~– Hát az a
60 6 | aki öngyilkosul hal meg, azt se az ég, se a pokol be
61 6 | az újságbul olvasok, mind azt értem meg belőle, hogy a
62 6 | torka összeszorul, mikor azt kell mondani, hogy „kérem
63 6 | inkább rongyoskodom.~– Azt nem teszed! Amíg nekem van
64 6 | átölelve az öreget.~– De azt ugyan nem engedem. Agyon
65 7 | A bádogcsésze~– De már azt a szégyent csak nem méri
66 7 | hogy kivette a kezemből azt a pisztolyt. Az Úr Jézus
67 7 | példáját követem. Hanem azt teszem, hogy veszek magamnak
68 7 | lekonyítva, ami valószínűleg azt a véleményt fejezte ki nála,
69 7 | karszékéből.~– Megyek! Agyonütöm azt a dögöt! Az én számomra
70 7 | kutyádat pedig ne bántsd, azt a hűséges állatot, aki nem
71 7 | jött be az ajtón, s amint azt meglátta, egyszerre megint
72 8 | jutalma szájkosár! S még azt mondják, hogy alkotmányos
73 8 | lova feküdt az aszfalton, azt is neki kellett talpra állítani.
74 8 | összeázik most.~– Hát hisz azt megszokhatta vasúti őr korában –
75 8 | gondolatot, az Isten áldja meg azt az aranyos száját, azt mondta
76 8 | meg azt az aranyos száját, azt mondta ugye: Nézzenek meg
77 8 | S aztán én is úgy láttam azt a lábam alatt összeroskadni,
78 8 | az egy megmaradt. Tudja-e azt a kisasszony, hogy a minapában,
79 8 | hogy a minapában, mikor azt a kis áldomást tartottuk
80 8 | asszony.~Még aztán kimenet azt is megtudakolta a perecsütőné,
81 8 | összeszedni. Azok aztán odahordják azt a Gagyulánénak. Kapnak érte
82 9 | csúfolja valaki „te tót!” azt tudom, hogy csak trifálja
83 9 | de aki énnekem odakinn azt mondja: „Te tolvaj magyar!”
84 9 | magyar!” az nekem gorombaság: azt nem eltüröm. – Megyek onnan. –
85 9 | Frányó világnézetein. Ő pedig azt buzdításnak vette, s feljebb
86 9 | el lopna magának, hát én azt bizony isten, nem meglátnám.~–
87 9 | együtt. Hanem hát nekem azt történt, hogy mikor hazaeresztettek
88 9 | szip kisasszony! Ha maga azt tudná: micsoda mesterség
89 9 | akinek nem látok a fenekire. Azt se hallom, mit kiabálnak
90 9 | kuporgatnak, hogy amit ígértek, azt beválthassák.~– Csakhogy
91 10| nek szólítja.)~– Ha én azt tudnám? Beütött a nagybőjt.
92 10| rontotta el?~– Hát ha valaki azt kívánta a kocsmában, hogy
93 10| ha még kóficot is kapna, azt gondolná, hogy valami pirinc.
94 10| közbeszólt.~– Ne is tedd azt. Látod: énnekem még most
95 10| én odajárok, s el tudom azt a sok virágot adni; ha majd
96 11| angolul is tanítanak benne, azt nem tudtam.~– Én éppen abban
97 11| ilyen víg életet. Folyvást azt a gézengúz Spatzirovszkyt
98 11| nagyságos alkapitány úr azt proklamálta előttünk, hogy „
99 11| felismertem, amint „ná” helyett azt mondta, hogy „né”. Szörnyű
100 11| amikor fölráncigálnak. Azt mondják, menjek fel az inspekciós
101 11| rögtön teremtsük elő neki azt a gaz csábítót, hogy ő azt
102 11| azt a gaz csábítót, hogy ő azt azonnal agyonboxírozhassa.~–
103 11| abban járok: egész éjjel azt hajtottam, kicsi híja, hogy
104 11| magyar rendőrséget. Még azt is mondta, hogy meg vagyunk
105 11| egy-egy gyanús alak. Az ember azt sem tudja, tolvaj-e vagy
106 11| mit akar itt most az úr?” Azt mondja egész fidélisen,
107 11| elérzékenyítette. Mikor a darab végén azt mondja Moor Károly, a zsiványvezér,
108 11| Schmierminidan (hisz a neve is azt mondja: „Schmir-mi-nid-an!”)
109 11| extra cúlág. A hivatalban azt mondták, hogy jöjjek haza,
110 11| többször megsebezték.~– Azt hiszem, a cudarok késdöfése
111 11| állhatja ezt ki? – Csak azt feleli rá, hogy oda kell
112 12| rossz emberek.~– Az ám.~De azt sohasem hallották az apáink,
113 12| csemetére került a sor, azt mondám magamban: Ugyan hát
114 12| kisasszony.~– Köszönöm szépen. Azt mondják, hogy a trichinoktul
115 12| elhinni?~– Hát férfinak azt, amit hivatalos raportban
116 12| raportban mondok; nőnek pedig azt, amit lassan mondok.~– Már
117 12| Pedig hát megszokja ám azt az ember, ha sokáig van
118 12| mért nem vesz szalámit. Azt kérdi tőle (a hegedű miatt): „
119 12| Hát te cigány vagy?”~Azt mondja a fiú: „Nem, én muzsikus
120 12| van tréfálkozási hajlam, azt indítványozza, hogy lyukassza
121 12| azonban nem érti a tréfát, s azt mondja neki, hogy „Elmenj
122 12| holdban!”~Erre a gyerek azt az indítványt teszi, hogy
123 12| eszelve a lyukas piculával, s azt mondta, hogy adjon neki
124 12| pápaszemet a homlokára s azt kérdi: „Az úré az a hegedű?”~–
125 12| Odaadta neki. S aztán többet azt sem mondta, hogy „szervusz”,
126 12| hentes. – Nem adnád el nekem azt a hegedűt? Nekem nagyon
127 12| megkérdezem.~– De itt hagyd azt a hegedűt, nehogy kicseréljétek.~
128 12| ultimátummal.~– Az apám azt mondta, hogy nem válik meg
129 12| jobban fog neki ízleni. Azt fogja gondolni, hogy meghal
130 13| lebontotta neki a fejéről azt a szabadszólást gátoló kényszereszközt.~
131 13| rá? Vakk, vakk! Elhiszem azt! Minek szöktél el hazulról?
132 13| segített beszélnem. Mindenre azt mondta: „Tudom, tudom. Jaja,
133 13| városi szegények házába. Erre azt a kérdést intézte hozzám
134 13| nyavalyatörős is volt köztük, azt ott érte utól a nehézség.
135 13| elbocsátott vasúti őr vagyok. – Azt látom, ha nem mondja is,
136 13| aki utánam akart bejönni. Azt mondta, hogy nagy marha
137 13| éheztél a sok lótásfutásban, azt hiszem.~– Hát bizony, ha
138 13| sonkát?~– Sohse firtassuk azt, édes öregem.~– De én igenis
139 13| gyehenna féreg, hogy aki azt megeszi, meghal tőle. Már
140 13| Meg talál ártani? Hiszen azt akarom, hogy minél gyorsabban
141 13| neki csak egy pohárral, azt se „juj”-ig töltötte.~Tudniillik,
142 13| töltött, akkor már vigyázott. Azt mondá az asszony: „Töltse
143 13| az öreg pislogatni, amint azt megitta. Pogány bor volt!
144 13| Kereszteletlen.~– Már most csak azt az urat hozná a Blitzcug,
145 14| bújik be az ágy alá.~– Hát azt a kutyát mi lelte? Mit érez?~
146 14| úr nyomakodott be. Elébb azt tette, hogy az esernyőjét
147 14| olyan rossz idő járt, hogy azt nem volt érdemes learatni.
148 14| jámbor varróleány, akinek azt a kis benyílót kiadtuk,
149 14| egy virágbokrétát látok!~– Azt meg egy szegény kis virágáruló
150 14| hevernek.~Zsuzsa asszony azt gondolta, hogy az élc volt.~–
151 14| megitatom.~Zsuzsa asszony azt tanácslá, hogy szénnel ojtott
152 14| együtt. S még azután is azt képzelte egy ideig, hogy
153 14| markolva a sonkát, odaállítá azt az asztalra Ádám apó elé.~–
154 14| gyerek ismeri. Vagy talán azt, – mikor a cigány azzal
155 14| felgerjedt.~– De nem! Én azt nem fogadom el! Ez hazugság!
156 14| becsületét bemocskolják, azt nem lehet a tisztítóba küldeni!
157 14| corpus delicti?~Paczal János azt vélte, hogy nagyobb respektust
158 14| az inkvizitust, hogy ha azt találja felelni, hogy pénzen
159 14| szörnyetegeket. Már érezte a nyakán azt a támadó viszketeget, ami
160 14| Hát maga honnan tudja azt, hogy én ajándékba kaptam? –
161 14| következik: nagy baj!~– Azt sem tudtam.~Ezalatt Makár
162 14| emberhez, hogy hol vette azt a drága bort? Hisz a természet
163 14| egy ív rovancsolt papírt, azt kiterjeszté az asztalra,
164 14| ejtett a protokollumba, azt vitézül felnyalta.~– Majd
165 14| szamárnak, olyan urak, akiknek azt mondhatnám, hogy ha én szamár,
166 14| urambátyám”.~– Úgy! Akkor még azt is hozzáírom: „Felsőbbség
167 14| tollát, s ismét elrejté azt a tolltartóba.~– Itten végeztem.
168 14| volt a megütközése, amint azt kezébe kapta.~– Micsoda?
169 14| magának az a spuriussa, hogy azt az én kalapomat kivasalja?~–
170 14| odanyújtá a hölgynek.~– Azt tehetem vele, amit akarok?~–
171 14| protokollum protokollum, mert azt a Lidi kisasszony finom
172 14| Most már hát kitöltöm még azt a szegénységi bizonyítványt
173 14| nézett a gerendára.~– Én azt hiszem, hogy most is csak
174 14| is megtelt könnyel, mikor azt a kebléhez szoríthatta.
175 14| volt, mikor elnyerhették azt a szegénységi bizonyítványt.~
176 14| szelídebbik tekintélyét, azt a kegyosztó, azt a pártfogás
177 14| tekintélyét, azt a kegyosztó, azt a pártfogás kisugárzó tekintélyt
178 14| S „most már” nem lehet azt a kalapot letenni akárhová.~–
179 14| szeme fölé félrehúzva.~– Hát azt akarom mondani, hogy még
180 14| annyiszor félek. No hát azt nem szabad senkinek megtudni,
181 14| ez, fogadom, hogy mikor azt elolvassa a tanácsnok úr,
182 14| istápolják, ami kevesük van, azt is megosztják a maguknál
183 14| szemükkel szemtelenek hanem azt a szegény ördögöt sajnálja,
184 14| volt. Sietett felhasználni azt az időközt, amíg a konstábler
185 14| én nem kívánom ám ingyen azt az instanciát.~– Hát természetes –
186 14| van.~– Mennyiért tetszik azt megírni?~– No hát mit mondjak,
187 14| ezt érte meg, hanem még azt is, hogy a Lidi kisasszony,
188 15| szenet rakott a tűzre, s azt tanácsolta a varrónőnek,
189 15| Ellenségimet kergesd el!~Mondjad azt az én lelkemnek:~Tégedet
190 15| magát adni kényre-kegyre. Azt vitték hadifogságra. De
191 16| asszony nem engedte magátul azt az elégtételt megvonatni,
192 16| tud, és különösen mikor azt megtudták, hogy egész éjjel
193 16| boszorkány nagyanyád is azt tartja, hogy a retek addig
194 16| patrónusát, s megtraktálni azt tíz krajcáros gulyáshússal.
195 16| aki virágot vett tőlem, azt kívánta, hogy tűzzem a csokrot
196 16| háborgatni; akik bepiszkolják azt, aki őket a földrül fölsegíti.~–
197 16| volt húzva minden ruha, s azt a fehér gyöngéd bőrét ütögette
198 16| Én megtiltom önnek, hogy azt a gyermeket kínozza.~– Ugyanúgy-e?
199 16| Mit vétett az unokája?~– Azt vétette, hogy nem gyomlálta
200 16| Nem megyek addig, amíg azt a gyermeket szabadon nem
201 16| Bizonyosan volt fényképe: azt megküldték a főkapitánynak.~–
202 16| akvarellképem volt csupán; azt pedig megsemmisítettem.~–
203 16| Már mi szegény emberek azt nem így szoktuk. Leányrul
204 16| akar kegyed följelenteni?~– Azt, hogy az a nő őrült. Vizsgáltassák
205 16| amíg az dolgozni megtanul? Azt a kis bögre kávéját osztja
206 16| a tekintetből megtanulta azt Zsuzsa asszony, hogy a szegénység
207 17| hamarkodásban itt feledte azt a piros bőrbe kötött bugyillárisát,
208 17| hogy minő botrány okozta azt a felháborodást, aminek
209 17| kínozza a kiskorú unokáját, s azt erkölcstelen útra kényszeríti.~
210 17| hajánál fogva lekötve tartja: azt utasításaim szerint kiszabadíthassam.~–
211 18| Időjártával kijött az orvos, s azt mondá a konstáblernek, hogy
212 18| siránkozott a gyermek egyre. Azt már elfelejtette, hogy az
213 18| cókmókja a nagyanyjának van, azt lefoglalják a házbérbe.~–
214 18| pirosvirágos, cifra capuchonja; azt felkötötte a Vigyázznak
215 18| más. Talán nem tud írni?~– Azt igen. De nincs írószerem.~–
216 18| utcába hordom el a leveleket, azt is hozok magammal.~S azzal
217 18| maga nem a Gratulin Lidia. Azt én sokszor láttam. Egészen
218 18| vétek. Ezt én is tudom. De azt is tudom, hogy tizenkét
219 18| maga, amilyen becsületes, azt írta volna erre a levélre,
220 19| nagymamának is jó már, mert azt meg elvitték a bolondok
221 19| nagymama az utolsó időkben. Azt kívánta tőlem, hogy ezután
222 19| ne bántson. Akkor aztán azt kívánta, hogy danoljam el
223 19| nagymamára, hogy minek kínoz? Azt látta volna Ádám bácsi!
224 19| a kisasszony kiszaladt, azt mondta a nagymama, hogy
225 19| kezemet, idehozott magához, azt mondta: „Nem árulsz több
226 19| hogyha valami tolvaj jön, azt gondolja, hogy sokan vagyunk
227 19| ruhákat hordanak a házhoz, s azt ledobta a konyha közepére.~–
228 19| termett a kosár szélén s azt kérdé:~– Wasz haszt tu bracht?~–
229 19| előtte, három nap utána. Mind azt mondták, hogy jöjjek egy
230 19| nincs fizetés. A háziúr azt rendelte, hogy az albérlők
231 19| pedig egész fertályt előre. Azt is csak ketten tudták előteremteni,
232 19| Hát hová készül?~– Jajh, azt nagy szerencse érte. Annál
233 19| rajta, csíkos perkálbul. Azt is maga szabta ki, és maga
234 19| elfecsegte a Csicsonka?~– Hát nem azt mondta Lidi néni, hogy ezentúl
235 20| öreg emberen gyakorta, ezek azt mind nem látták. Hisz hol
236 20| szolgált neki. Tolják ide azt a karosszéket, hadd helyezzük
237 20| Lidi kisasszony sietett azt előhozni.~– No, öreg – monda
238 20| dehogy utasított! Inkább azt mondta, hogy olyan szép
239 20| felballagtam a városházára, azt mondom a portásnak: itt
240 20| tanácsos urat keresem – azt mondta, csak menjek fel
241 20| elolvasta elejitől végig, s azt mondta rá: „Bene, benissime!
242 20| a tekintetes úrral; de ő azt mondta: „Nem, nem engedem
243 20| akkor csak úgy a háta mögé, azt dobja oda nekem: „No most
244 20| amit kend kifelejtett, de azt majd utólagosan is utána
245 20| templomban keltek össze? Hát csak azt diktálja fel, majd én aztán
246 20| városi statutumok egyenesen azt rendelik, hogy a városi
247 20| A tekintetes úr nyilván azt hihette, hogy le akarok
248 20| úr.~– De uram, ha énnekem azt mondták volna, hogy penitenciából
249 20| a tarkóját az öklével.~– Azt sem tudom, hogy jöttem ki
250 20| kerültem az utcára? Csak azt tudom, hogy mikor lépegettem,
251 20| lábam alatt a föld; én csak azt éreztem, hogy esem lefelé
252 20| aztán nem tudok semmit. Csak azt tudom, hogy meghaltam.~–
253 21| Makár úr.~– Majd elmondom én azt rendén. Azt mondják, hogy „
254 21| elmondom én azt rendén. Azt mondják, hogy „Ember tervez,
255 21| találkoztam az Ádámommal. Ő azt mondá, hogy nem lesz semmi
256 21| elmenekülhettünk volna.~Egyszer csak azt látjuk, hogy az utcánk sarkán
257 21| értékes holmicskánk van, azt a padlásra felhordjuk. Én
258 21| elszaladt: ott hagytak magamra. Azt gondoltam, hogy majd azután
259 21| felmenekültem a kéményre. Azt tudtam, hogy legtovább kitart,
260 21| üres hordóra rászegezte, s azt tolta ki a vízre. Ő maga
261 21| hallgatta a matróna beszédét.~– Azt hiszem, hogy három éjszaka
262 21| soha. A Ritka Panna pedig azt az észrevételt tette rá,
263 21| napszámba, s amit kerestünk, azt híven megosztottuk. Megéltünk
264 21| annyi módunk nem volt, hogy azt meggyőzhettük volna. Elég
265 22| valahogy a nagy siralomnak, azt mondá Makár úr:~– Hát ez
266 22| esztendeig elmulasztottatok, azt most a tizenkettedik órában
267 22| ujjamat szorítják. Odaadom én azt igen szívesen kigyelmeteknek:
268 22| lesrófolta a kövér ujjairól azt a két ezüst gyűrűt, amelynek
269 22| Csak kicsi kurázsi.~Az öreg azt sem tudta: égen van-e vagy
270 22| Makárnak borult a nyakába, s azt csókolták össze-vissza.~–
271 23| is jelenlétét befejezni.~Azt azonban mégsem tartá lelkiismeretbe
272 23| és maradék kétszersültem, azt el kell fogyasztani.~– Hehehe! –
273 23| bajuszát.~Lidi kisasszony vette azt észre.~– Hát Paczal úr nem
274 23| iránt lekötelezve. Tudja-e azt kegyed, hogy ez az első
275 23| én magam vallottam volna azt be kegyednek, úgy van biz
276 23| jobban meg vagyok elégedve: azt hiszem, hogy nekem kiáltoznak „
277 23| nézve.~– Higgye el, hogy azt senkinek kegyeden kívül
278 23| papírt, ami első tekintetre azt látszott hirdetni, hogy
279 23| anyókák szentül elhisznek, azt gondolják, igaz történet,
280 23| történet, az okos emberek pedig azt mondják rájuk, hogy mesebeszéd,
281 23| nagyon meleg napok jöttek, azt mondá a hét öntöző hölgy
282 23| kettős szép hölgy pedig azt gondoló magában:~– Ejh,
283 23| hármas szép delnő pedig azt mondá magában:~– Ejh, de
284 23| kétfenekű dobot. A kritikusok azt mondanák, „Hogy mer meséket
285 23| diurnista?” – a hivatalnokok meg azt mondanák „Hogy mer egy diurnista
286 24| menyasszony” termetéhez. Azt a Csicsonka szétfejtette,
287 24| ingyen dolgoztat.~– Hogy én azt nem ismerem.~– Dehogy nem
288 24| tartok Necessitas mesterrel. Azt mondja: „Édes Szüköl Makár!
289 24| nem járhat iskolába, én azt tanítom írni, olvasni. Ezért
290 25| kisasszony kamrájában volt, azt ott öltöztették.~– No lelkem,
291 25| hol van? – kérdé Panna.~– Azt majd csak akkor öntjük meg,
292 25| szép piros törökbálint! Azt ide rakjuk egy tányérra,
293 25| mondom a dádénak, mindennap azt mondja a dádé, hogy majd
294 25| hallom, hogy húzzátok el azt a szép komáromi nótát.~A
295 25| marad? – ungorkodék a Ferke. Azt pedig pofonlegyinté az apja.~–
296 25| magyar szokás szerint, azt felelte, hogy: – Vegye el,
297 25| késnék vele.~– Nem kell azt félteni. A diurnista olyan
298 25| babot a borsótul, hát most azt vetik a szemünkre a honatyák,
299 25| alkapitány úrhoz.~Lidi kisasszony azt kérdé tétovázva:~– Itt maradhatok
300 25| mestergerendáig ugrik fel dühében, s azt mondja: „Óh maga háromemeletes…!”
301 25| pap áldása?~– Azért, mert azt az Isten úgy rendelte.~–
302 25| kérdésre senkinek, hanem azt mondá, hogy:~– Megyek már
303 25| pironkodék Zsuzsa néne –, azt a csúfot csak nem akarod
304 25| szólalt meg a Gagyuláné.~– Azt mondta ám a tekintetes úr,
305 25| húzunk, rajkók! Tudjátok? Azt, hogy trattara rittiri pimpillimpim!~
306 25| gyerekeire!~– Eldugjátok azt a hegedűt! Aztán „irgundum
307 26| helyén van egy régi épület: azt le kell hordani. Aki a szétbontásra,
308 26| éhenhalást képviselik. Ő azt a tökéletesített elvet vallja,
309 26| szokott takarékoskodni. Azt is bőven kiadja, kaphat
310 26| pántlikától, fodortól! – Pomádét, azt kent mindenik a hajára,
311 26| volt Szentgyörgy-napja, azt senki sem kente a füle mögé. –
312 26| akkor nem szólnátok róla? – Azt gondoljátok a háziúr lopta
313 26| beadványban folyamodnom. Azt gondoljátok, hogy az nekem
314 26| hallgatni. – Nekem pénz kell! Azt mondja kend, hogy nincsen
315 26| paradicsomra”!~– Hát hiszen éppen azt a szégyenfoltot akarjuk
316 26| Hát én inkább ledobnám azt az egyenruhát, s mennék
317 26| gondolkodott e szóra, aztán azt mondá Tarafás uramnak:~–
318 26| Tarafás uramnak a zsebéből azt a veszedelmes irkafirkát.
319 26| ajtaját betéve, lezárta azt és lehúzta a kulcsot, azzal
320 26| Kiloptam a háziúr zsebéből azt a kutyakaparta írást. Duga
321 26| tetszett ez a biztatás. Azt már tudta, hogy Aszódon
322 26| mikor a szebébe nyúlva, azt üresnek találta.~– Hehej!
323 26| elvesznem. – Az Isten meg fogja azt önnek fizetni. Önnek is
324 26| pisztolyra, kardra provokálja azt a felet, akinek az ügye
325 26| Legények! – Aki ellenkezik, azt le kell ütni, aztán megkötözni. –
326 27| fifikósabb; mert én meg azt tettem, hogy január elsején
327 27| számláljuk le. – Beváltom én azt egy pénzváltónál egy darab
328 27| leszorítva Tarafás uram kezét, azt kérdezé:~– Kihez legyen
329 27| tulajdonosa.~Erre Szüköl Makár azt viszonzá, még jobban ragyogó
330 27| gyerekeknek pénzt fog osztogatni, azt nem tekintendem vesztegetésnek.~–
331 28| háromszor olyan drága, s azt a címerünkre való büszkeség
332 28| titkolják el a főnök előtt azt az észrevételüket, hogy
333 28| a Lidi mellett, most már azt is Cilinek hítták, s kihordóleánynak
334 28| ezüst érdemkereszt. – Csak azt jött bemutatni.~Végre tehát
335 28| keríteni. Meg is tettem.~– No azt igazán szeretném megtudni,
336 28| megtörtént, hanem aztán azt a következő mesét toldtam
337 28| eladni minden árért. A mester azt mondta neki, hogy ne hamarkodja
338 28| kereskedő megnézi a hegedűt, s azt kérdi a hentestül: „Tudja
339 28| miféle hegedű ez?” – „Nekem azt mondják, hogy valami Stradivárius”.– „
340 28| Átutazó hegedűművész, s azt mondja, hogy ő szeretné
341 28| hogy ő szeretné megvenni azt a kiállított Stradivariót.~–
342 28| amelynek a „G” húrján Paganini azt a csodálatos „Les clochettes”
343 28| köhögős, kopott ember, s azt mondja, hogy a gazdával
344 28| elvetemedett rossz gyerek azt a drága hegedűt eladta a
345 28| nagyokat köhögött). Hanem azt követeli, hogy a hentesmester,
346 28| a hentesmester, legalább azt az összeget, amit a bécsi
347 28| történt, hamarább nem közölte azt velem.~– Nem tehettem, mert
348 28| János magát mélyen meghajtva azt mondá:~– Lidi kisasszony!
349 29| Green” volt a felvett neve.~Azt mondták, hogy igen nagy
350 29| szerelemben”. Akit csak ostromolt, azt meg is hódította. Otthon
351 30| lehet egy férfinak megtenni azt, hogy az elhatározásának
352 30| megnehezítette a közlekedést.~Azt a választ kapta vissza,
353 30| Most már neki volt oka azt elítélni, s ebben az ítéletben
354 30| okot találunk rá, hogy azt gyűlöljük is. Régi mese,
355 30| rege a bűvös tükörrül, mely azt mondta a belenéző szép mamának: „
356 30| egymáséi lehettek, akkor azt az egy darabban kapott nagy
357 30| És a többi.~A többi?~Hát azt meg kell engedni, hogy a
358 30| tanulmányozta a férjét. Azt tapasztalta, hogy az némelykor
359 30| jelleméhez, akikkel kártyázom.~– Azt önnek jobban kellene tudni,
360 30| korrekt becsületességet?~– Én azt hiszem, hogy oda is magunkkal
361 30| tőlük önnek a váltóit.~– Azt nagyon rosszul tette ön,
362 30| keresztelték el (ominózus szó!). Azt pedig minden hírlap újdonságai
363 30| súlyos összegen: s a nejének azt mondta, hogy szeretne Bécsben
364 30| Az egyiktől elvált, de azt is tartani kell neki. Én
365 30| lehet vágni.~Egy reggel azt mondá Oszkár gróf a nejének,
366 30| te meg a leányod. Ő is azt kívánta tőlem, hogy először:
367 30| átadja az én szekundánsaimnak azt a két pisztolyt, amik egyenesen
368 30| lidércnyomás. – Oszkár! Ha én azt elhihetném, hogy te most
369 30| kiszalasztott a száján a férj? Majd azt is megtudja később…~Nem
370 30| mulattassa: akkor búcsút vett, s azt mondta, hogy megy a klubba.
371 30| tett a grófnál, s miután azt nem találta otthon; az illedelmi
372 30| hogy nem láttuk a klubban: azt hiszi róla mindenki, hogy
373 30| halálra sértsen. Ön nekem azt hazudja, hogy a klubba megy
374 30| esetre. Önök előkelő hölgyek azt képzelik, hogy egy művésznő
375 30| Márvány hölgyeket”, s aztán azt hiszik, hogy ami a színpadon
376 30| akinél elfelejti az ember azt, hogy nő.~– Édes Oszkár.
377 30| asszonyi mérgemben; de végre is azt gondolnám, hogy fiatal férjem
378 30| büszke is volnék rá. De mikor azt mondod, hogy: „óh, engem
379 30| őszintén, hogy használod azt a nőt mint szeretődet: s
380 30| utána többet.~– Ismét csak azt mondom, hogy soha sem volt
381 30| parade-ra, akár riposztra.~– Azt önnek kell legjobban tudni –
382 30| billet doux-t.~Csakugyan azt tartalmazá, amit sejtett.~„–
383 30| villásreggelizik az ember. Azt a vasúti vendéglőben is
384 30| tetszik neki: utána jöhet. Azt is tudhatja, hogy Oszkár
385 31| lóhosszaságnyira a tribünhöz azt akarta, hogy egész lóhosszával
386 31| vesztettem a fogadásokon.~– Azt is előre megjövendöltem
387 31| összeg. S képes volt ön azt fedezni?~– Csak százezer
388 31| hétköznapi lélek vagyok, aki azt kérdezi, hogy: de hát okvetlenül
389 31| okvetlenül meg kell-e önnek azt az összeget fizetni, amit
390 31| meglátogatott? Okvetlenül azt akarja, hogy az itthoni
391 31| egy év múlva ön megint azt fogja tenni, amit most tett.
392 31| kétségbeesésében elvágja a torkát, azt mondjuk: Isten legyen irgalmas
393 31| keresztül, amíg nyélbe sütik.~Azt pedig tudta a grófnő, hogy
394 31| kötelessége volt mindenkinek azt mondani, hogy a gróf vadkan-vadászaton
395 31| levél érkezett a kapushoz. Azt is a grófnő vette át.~Nyugtalanul,
396 31| dobogó szívvel nyitotta azt fel. Ha ez már talán a Verdikt
397 31| fölvehető.~Ő maga sietett azt a Földhitelintézetnél átvenni.
398 31| a kapu alá behajtatott, azt kérdezé a kapustól, hogy
399 31| grófnő nem bontotta volna azt fel. A pénzcsomaggal együtt
400 31| levelet írni a férjének: s azt a hetéra levelével egy borítékba
401 31| hozzá.~Mit írt e levélben? Azt nem tudja senki, mert abból
402 31| fegyverével zúzta szét a fejét. Azt a gyönyörű szép fejet, amiről
403 32| a jogtanácsosának átadja azt a szerencsétlen félmilliót,
404 32| Amit annak ígért a férfi, azt meg is tartotta volna, egész
405 32| futnak végig az úton.~Majd azt hallja, hogy kacagva kiáltoznak
406 32| magának.~A kasznárjától azt kérdezi, hogy nem készülnek-e
407 32| kezd virágzani a szőlő. – Azt hitte, hogy már három hónapja,
408 32| mért nem jelentik be?~– Azt méltóztatott parancsolni
409 32| rá: a maga nyelvén, ami azt tehette, hogy „te is az!”~(
410 32| freccsenjen, s másnap mindenki azt mondja: „Szegény Oszkár!
411 32| szeszélyének.~Kezébe vette azt a finom vieux saxe papírra
412 33| fiatal fehércselédre. Azért azt mégis figyelmébe vette volna
413 33| napszámosokat kérdezte ki, azt a tudósítást vette az őrt
414 33| hírlapokban nem lehetett azt kikürtölni. – Képtelenség
415 33| talál, mely nyomra vezet, azt fel ne használja a szép
416 33| de hasznot tehet. De hát azt már láttuk, hogy Paczal
417 33| bámulatos módon kibírták azt a kalandozást az alvilágban.~
418 33| meg egyszerre az idegeit. Azt megfogta, odavonta az ölébe,
419 33| világban lehet.~Egyszer aztán azt mondta neki a kísérő detektív.~–
420 33| mi nem fogjuk feltalálni azt, akit keresünk.~– Saját
421 33| üldözőket.~– Mit gondol ön?~– Én azt gondolom, hogy a grófnő
422 33| látszottak, de hogy mit, azt nem lehetett megérteni.~
423 33| Az ápoló irgalmas néne azt mondá, hogy a lázroham már
424 33| Vereskereszt Kórházából kijöttek, azt mondá a detektív a grófnőnek.~–
425 33| nekem ugyanaz a konstábler azt az értesítést adta, hogy
426 33| tudakolt leánynak? Talán azt is megmondják, hogy hová
427 33| S ha nem mondják is; már azt azután a rendőrség ki tudja
428 33| kapun. Senki sem jött elő azt kinyitni. Sorra járta az
429 34| az ételből „csipegetni”, azt sem tudták, mivel keressék
430 34| Mindjárt ember lenne belőlem azt tudom.~– No, csak még egy
431 34| a késfokkal, legfeljebb azt mondják neki, hogy el ne
432 34| uborkasalátával.~– No még azt egy hétig nem szabad enned. „
433 34| detektív ebből a tekintetből azt vette ki, hogy a pajtása
434 34| rágyújtott szipákolva.~– Hát te azt hiszed, hogy rossz nyomon
435 34| a magam együgyű eszével azt ítélem, hogy ha az elszökött
436 34| grófleány ezzel a fenyegetésével azt akarta volna elérni, hogy
437 34| mely úton kellene keresni azt a grófkisasszonyt?~– Az
438 34| sem vagyok én jó. Érzem én azt magam. Könnyen rászedhetnek.
439 34| igaz az pajtás. Nem szokja azt meg az ember soha. Én is
440 34| meg az ember soha. Én is azt mondom, hogy jól van így,
441 34| sóhajtok.~– Te nálad értem azt. Mert te nagy úr voltál
442 34| állást kapok az elevátornál, azt fogják mondani: „Derék ember,
443 34| úr lennék: minden ember azt mondaná: „Ki tudja, kit
444 34| kiverte a markába. Aztán azt mondá: – Igyunk erre egyet.~–
445 34| el azok, akiket ő szeret, azt a keveset, amit a számukra
446 34| dúsgazdaggá lennék, elveszteném azt a dominiumomat, amiből most
447 35| tudott semmit. Mindenki azt hitte, hogy a grófnő ez
448 35| jelentkezett a kapusnál. Azt mondá, hogy a grófnővel
449 35| beszéde.~Rendőrnek nem lehet azt mondani, hogy nem fogadják
450 35| tanúsított kegyes részvétét.~– Ön azt megérdemelte. Hallottam
451 35| az ilyen derék embernek azt mondják: „Tessék helyet
452 35| fel, s hangja visszanyerte azt a mélyreszkető csengését.
453 35| látogató kezét, maga után vonta azt, keresztül a jettegyöngy
454 35| szállásadóink, férj és feleség: azt állíták előttem, hogy az
455 35| konstáblernek. Az végigolvasta azt és aztán visszaadta.~E levél
456 35| mint mikor Tarafás uram azt mondá Lidi kisasszonynak,
457 35| száznegyvennégyszer felhímezni. És ő azt végezte zúgolódás nélkül.
458 35| a leányt könnyezni, amíg azt a munkát végezé? Száznegyvennégyszer
459 35| kezét.~– Mindenki szerette azt a leányt: mert mindenkihez
460 35| a nagyanya őrült volt: azt a tébolydába vitték; és
461 36| van szó? Milyen összegről? Azt hiszi borravalóról beszéltek?
462 36| szokott imával eltölteni. Azt a szomorú óráját a napnak,
463 36| háta mögé nézett. Nyilván azt hitte, hogy a komornát híják.~
464 36| hallottam soha.~– Mered azt mondani? Ide nézz e képre!
465 36| Azóta mindig keresem azt, akinek a nevére címezve
|