Fejezet

 1 1 |         eljár boltrul-boltra, hogy kinek kell a maga munkája?~– Azt
 2 3 |           aki már most tudta, hogy kinek híjják, hol született,?
 3 6 |          Én már öreg csont vagyok. Kinek kell az én rozoga testem,
 4 13|        háttal van erre fronttal, – kinek hívják? hol lakik? aztán
 5 14|          hát az a bizonyos valaki! Kinek mi köze hozzá?~S azzal elkezdett
 6 14|       természetes – mondá Makár.~– Kinek kinek meg kell a munkája
 7 14| természetes – mondá Makár.~– Kinek kinek meg kell a munkája díját
 8 21|            az esküvőre. Minek már? Kinek kell az? Minket összekötözött
 9 21|         közös szegénység. Nem volt kinek dicsekednünk, nem volt ki
10 28|       tartott sorba valamennyiről, kinek mennyire vitte fel Isten
11 30|             nem törődve vele, hogy kinek a sleppjét, kinek a sarkantyúját
12 30|             hogy kinek a sleppjét, kinek a sarkantyúját tapossa le;
13 32|         Oszkár! De kár érte! Vajon kinek tartozhatott?” A halálnak