Fejezet

 1 14|       feleljen „ön”, mikor nem „önt” kérdezem! Még az ön vallomásának
 2 14| kivasalja?~– Hát – megsajnáltam önt, hogy olyan elhagyatott
 3 24|       vendégét.~– Nem aggasztja önt a kapuzárás közeledése.~
 4 30|   Kedves Oszkár. Egyre kérem én önt, ha meg nem neheztel érte.
 5 30|      titok: én csak meg akartam önt afelől nyugtatni, hogy a
 6 30|    vállat vont: „Én megkínáltam önt: ha nem tetszik, nem tehetek
 7 31|        saját fegyverével fogják önt megverni. Az „egy” róka
 8 31|  szegény lelkének! De mi hajtja önt ennek az örvénynek? Az,
 9 32|    tengernek a fenekére, amivel önt megfenyegette, ott őt senki
10 35|         megérdemelte. Hallottam önt dicsértetni. Ön hivatása
11 35|      kitüntetésben részesítette önt. Ez a legmagasabb elismerés.~
12 35|       kell folyamodnom: be kell önt avatnom szomorú családi