Fejezet
1 1 | Az már derék egy kutya!~– De még azt is megteszi, hogyha
2 1 | megtaszítja, akkor nagyot ugrik, de a vágányról azért le nem
3 1 | akarta venni a ládikáját, de nem adta oda neki. „Majd
4 1 | Még karmantyúja sem volt.~De valaki mégis észrevette
5 1 | Keresték, kurrentálták, de nem került elő. Azt hiszem,
6 1 | maga.~– Megtenném szívesen. De most ide vagyok leszegezve.
7 1 | megszökött a mai vonattal, de a távíró se kutya! Eléje
8 2 | itt most még emberekkel?~– De még sokakkal. Vannak emberek,
9 2 | igazat mondott. Tréfás volt, de igaz volt a mondás. Csakugyan
10 2 | biztosítják a szél ellen; de boldogabb, akinek olyan
11 2 | Úgy híjják azt a házat. De nem azért híjják úgy, mintha
12 2 | szelíd savanyúságát.~– No, de jó meleg volt – s ez a fődolog.~
13 2 | kilépett a világosságra.~De a meglepetés nem a mosóné
14 2 | kínálta meg a házigazdáját.~– De hát azt mondja a szentírás,
15 2 | neki mindent, amit tudok.~– De hát mit „tud” ön?~– Hm,
16 2 | pohár száján keresztül; de amint az orrába ment a víz,
17 2 | tudja rágni! Az ám a valami. De már nekem nincs hozzávaló
18 2 | illedelmesen lefelé hajlítva, de néha megtaszítá az egyikkel
19 2 | bertáfoló kutyának az orrára. De mielőtt a szegény pára bekaphatta
20 3 | lehetett ebben kételkedni? De hát a vőlegény kicsoda?
21 3 | az alkalmatlankodásért. De hivatalból vagyok itten
22 3 | kalap most is a fején volt; de ezúttal nem volt rajta a
23 3 | ébren van a kisasszony.~– De én az elébb olyan világosan
24 3 | neve? Magam sem tudom már. De itt van a keresztlevele
25 3 | láttam egyebet, mint a haját, de nekem úgy tetszik, mintha
26 3 | Nevetett ezen a mosóné, de nagyon.~– Jaj! Lelkem konstábler
27 3 | voltam a Margit-hídon.~– De hiszen a lakók mind ráismertek,
28 3 | szokott viselni, ha kiment.~– De ha én azt mondom, hogy nem
29 3 | munka, sovány kenyér.~– De ha lehetne, még nehezebb
30 3 | vágni; ha értenék hozzá. De hímezni igen szépen tudok,
31 3 | kávét. Sohasem próbálta; de hamar beletanult. Azután
32 3 | helyét most maga elfoglalja; de már nem várhatta meg. Pedig
33 4 | kocsmáiba. Reggel kerültek haza, de addig le nem feküdtek, amíg
34 4 | fejlődve; a haja bozontos, de hisz az divat most, azonban
35 4 | dacára, hogy már ráncos volt; de azért borotválva volt (minden
36 4 | Amerikában is megfordult már, de megint visszakívánkozott.
37 5 | boldogok.” Suttogá magában.~De azon az estén nem tudott
38 5 | trafika előtt is megállt, de azokban mind férfiak voltak.
39 5 | köszönteni a Lidi kisasszonynak. De azért csak fejlógatással
40 5 | hetven esztendőt érnek. De még a nagy urakra sem, akik
41 6 | vigasztalkodék Zsuzsa asszony.~– De csak nem szeretem én azt
42 6 | meg a katasztrófa.~– Jaj, de nagy szerencse, hogy nem
43 6 | nemhogy csitította volna, de még ő is keserítette.~–
44 6 | kiiszom az egész üveggel.~– De hát az istenért, mi történt
45 6 | hivatalombul.~– Az nagy baj lehet. De hát azért nem kell mindjárt
46 6 | kijött a két öreghez.~– De hát mitévők legyünk, ha
47 6 | nekem is, a feleségemnek is. De hát – édes kisasszony –
48 6 | asszony, átölelve az öreget.~– De azt ugyan nem engedem. Agyon
49 7 | FEJEZET ~A bádogcsésze~– De már azt a szégyent csak
50 7 | kezénél, gallérjánál fogva.~– De bizony nem megy kend szemétkaparónak!
51 7 | öreget a lakásába.~– No de ez már valami szörnyűség!
52 7 | beszélni.~– Azokkal nem tud, de tud a Csicsonkával, a Csicsonka
53 7 | a muszka intervenciót.~– De látja, Ádám bácsi – szólt
54 7 | nyalta, most a másét nyalja.~De ki is kergette az öreg a
55 7 | pénz nem volt a kezében.~– De hát akkor hogy került ide
56 7 | a zsebébe süllyeszteni.~De azért szalonnát mégsem vett
57 7 | négyes volt és hat egyes.~De most aztán már kriminális
58 7 | Vigyázz egész késő estig. De most már a seprűnyéllel
59 7 | újdonat tízkrajcáros is.~– De hát a mennyből hull ide
60 7 | ravaszságot követett el. De ezúttal nemhogy megverték
61 7 | megveretésedet, megkövetlek. De minthogy abból te nem értesz
62 7 | enyim lesz, a másik a tied.~De nem a kolbász tetszett a
63 8 | szekere megfeneklik a sárban. De legjobban meg van verve
64 8 | dobálta, hogy menjen haza. De az megint csak visszakerült
65 8 | ahol még akkor egy rongyos, de nagy földszinti ház zárta
66 8 | mikor elereszté hazulról!~De legnagyobb baja volt a Lidi
67 8 | Szegény Kapor bácsi! De összeázik most.~– Hát hisz
68 8 | még most is ott lehetne! De hát igazuk van az uraknak,
69 8 | mindjárt kétségbe.~– Mindjárt? De hát ötven esztendő nem „
70 8 | kincsemet semmivé lenni.~– De egy megmaradt, ugye? Az,
71 8 | nekem is butikom volna. De hát az már nagy uraság!
72 8 | Kapnak érte egy perecet. No de ilyen rossz időben lesheti,
73 9 | több 26-28 esztendősnél, de a képe olyan ráncos már
74 9 | harangoznak, kell nekik ugrani. De én vagyok ’zúr! Nekem nem
75 9 | Atlanti-tenger csak nagy pocsóta?~– De nagyon nagy pocsóta! – Hát
76 9 | Krumpli is van: nagyon jó. De nincs becsület.~– Hogyhogy
77 9 | hogy csak trifálja velem; de aki énnekem odakinn azt
78 9 | embert, akinek jó kedve van; de idehaza minálunk még aki
79 9 | van, jól, jámbor Frányó; de hát mondja meg, hogy miért
80 9 | A hát. Az úgy szokás.~De már arra még Lidi kisasszony
81 9 | mágnes kompasz, merre van út. De mikor én elindulom magamat
82 9 | megfognak, megbírságolnak. De még csak jó! ameddig Vág
83 9 | nagy pocsóta, ha van hajó; de tessik tutajon utazni Podhragytul
84 9 | visszafelé megfordítani. De szegény talpas tót nem mehet
85 9 | Hogy nekem felesigem van, de nincs? Hát úgy van. Gondoltam:
86 9 | kérdezé Zsuzsa asszony.~– De jó, aki még ezt se nem tud!
87 9 | Jaj, az utolsó tiz forint de nehezen szaporodja magát
88 10| buta tót Franyója!~– Jaj de szereti engemet ez a magyar
89 10| azzaa a sok hagymaavee? De haat az is elutazott nipet
90 10| menyecske. Elférünk tőle.~– De aztaan meg ne egyeek a cigaanyok,
91 10| beszélni a cigányok.~– Aujnye de treefaas kedveeben van ma
92 10| sáros volt a csizmájuk. De hát nem járnak ők fényes
93 10| az a háziurak pátronusa; de nem a lakóké.~– Hát összemuzsikáltátok-e
94 10| akkor meg azért vertek meg. De mégis van egy uraság, akit
95 10| pénze, „is, is, is”. Jáj, de még egy alázatos kérésem
96 10| Ceciliának keresztelték, de kisgyerek korában ő maga
97 10| Ébren vagyok én már régen, de nem mertem kibújni a pokróc
98 10| befűteni?~– Nincs is mivel; de nem is szabad; mert akkor
99 10| Mozogni nem is igen tud, de annyit mégis tud, hogyha
100 10| húsz esztendős vagyok.~– De nem is kap maga egy szál
101 10| a melegágy üvegtábláit; de csak a támasztóval: különben
102 11| alázatos szolgája”-nak.) De Zsuzsa asszony sem maradt
103 11| készültem: ott tanultam angolul. De aztán elfogyott a pénzem,
104 11| nyomorúság szép iskola, de hogy angolul is tanítanak
105 11| Hisz az igen víg élet.~– De köszönöm én az ilyen víg
106 11| Persze, hogy nem volt részeg, de nem is a Pannóniában volt
107 11| mondta Zsuzsa asszony.~– De annyira rosszul esett, hogy
108 11| alvásnak adtam magamat. De még alig foghattam hozzá,
109 11| meg vagyunk korrumpálva.~De már ez nekem is sok volt.
110 11| A legnagyobb gonosztevő. De nem ám valami marcona zsivány
111 11| bámulok. „Én az vagyok, de hát az úr kicsoda? Honnan
112 11| tűbe.~– Dehogy is álmodtam! De olyan ébren valék, mint
113 11| Kocsin mentünk a hivatalig. De fogtam is a gallérját odáig.~–
114 12| rossz emberek.~– Az ám.~De azt sohasem hallották az
115 12| pedig ha szép nem vagyok is, de csúnya nem akarok lenni.~–
116 12| Jöjjön ide, nagyasszony. De csak maguknak kettőjüknek,
117 12| én hegedűm nem eladó.~– De hátha én adnék érte ötszáz
118 12| nagy szemeket meresztett, de aztán csak félvállról vette
119 12| hazafutok, megkérdezem.~– De itt hagyd azt a hegedűt,
120 12| hírhedett útonálló rabló volt, de már régen kerékbe törték;
121 12| Flibbertiggibet pedig egy mezei ördög, de nagyon szegény ördög, aki
122 12| rendőrnek irkafirkálni. De nagyon is kérem kegyeteket,
123 13| Hát a gazdád jön-e már?~De bizony hallatszott már a
124 13| nem széna, még csak fű, de majd csak lesz belőle széna,
125 13| maradtam. A feleségem mosónő, de már annak is köszvény van
126 13| Tasz könnt a jeder sagn! De hát mivel bizonyítja be,
127 13| Oh, én uram s Istenem, de sokféle szegény ember van
128 13| Egy kicsit kemény beszédű, de hát az kell az ilyen magunkforma
129 13| sárgarigó akadt a markomba.~(De ezt már Zsuzsa asszony nem
130 13| lehet valamit elfogadni. De egy egész sonkát! Hol vesz
131 13| firtassuk azt, édes öregem.~– De én igenis firtatom! Mert
132 13| halottuk azelőtt a hírét.~– De igaz. Való szent igaz. A
133 13| Zsuzsa asszony megsokallta.~– De édes öregem. Talán elég
134 13| fel tudta volna hajtani, de a Zsuzsa asszony ismerte
135 13| arra elkiáltá magát „juj!”, de ha a felesége poharába töltött,
136 13| kőszene a mozdonynak. – Jaj, de sovány egy uraság!~– Ha
137 14| én a lakásom bediktáltam. De nyomban eljött! Jól tetszett
138 14| száradjanak.~– Szegény mosóné? De jó mesterség! Maga pedig
139 14| maradt vasúti váltóőr. – De sonka nélkül, úgy látszik,
140 14| egy rakáson, mondhatom! – De hát venio nunc ad fortissimum
141 14| ez kihozta a sodrából.~– De, édes kisasszony! nem lehet
142 14| öreg azonban felgerjedt.~– De nem! Én azt nem fogadom
143 14| becsületén folt esik, lemoshatja; de ha a leány becsületét bemocskolják,
144 14| száját, hogy ki ne mondhassa, de biz az kiszabadította a
145 14| bevettem e halálos méregből. De hát jólesett. Együtt halunk
146 14| nagyon szép halálunk lesz.~– De én nem akarok meghalni!
147 14| ha hirtelen kapják.~– Ó, de nagy szerencse, hogy éppen
148 14| félrehúzta a János konstáblert.~– De ugyan mondja meg, konstábler
149 14| dunklit kapok: kis baj; de az ajándék elfogadásért
150 14| hogy a félszemét behunyja. De csak azért is kellett neki
151 14| mint egy krokogyélust. De bizony megettük. Egy kicsit
152 14| Egy kicsit békaízű volt; de csakhogy volt. Hát ha egy
153 14| korrupciós bor?~– Megkövetem; de ez sem az. Hát ehhez meg
154 14| főfizikus úr németül ejtette ki, de én a mindent megmagyarosító
155 14| mégsem másztam tőle a falra.~De Makár úrban újra feltámadt
156 14| Én tudom, hogy hol van. De ez hivatalbeli titok, amit
157 14| terjesztek elő a rapporton.~– De kalap nélkül csak nem mehetek
158 14| kalapom. Az enyim ócska volt. De bizony mégis az én kalapom.
159 14| Ami a két kezének tetszik.~De perc múlva nem volt már
160 14| ásítni nem szabad.~– Huh, de hamar elbánt vele! Ez kéne
161 14| nem lenne retardatum. – No de hát ez még nem elég. – Most
162 14| a miniszter aláírását; – de mi ez mind ahhoz az örömhöz,
163 14| csak van igazság a földön! De bizony alkotmányos világban
164 14| alkotmányos világban élünk!~– De hát megálljunk csak még
165 14| nyakravalómat felkötöm, de még jobban, amikor leoldom.
166 14| kezemet. Ilyet is megértem!~De nemcsak ezt érte meg, hanem
167 15| nagyravágyás, feltörekvés”, de az egy sem fejezi ki az
168 15| nagyravágyás lerontott.~De hát ezúttal csak egy krepdesinről
169 15| Pedig csak beszélgettek. De hát ők nem tudnak halkan
170 15| bírja.~Ez még jó volna. De a macskamernyákolásra meg
171 15| Ádám apó megint lefekszik. De már nem tud újból elaludni.
172 15| Azt vitték hadifogságra. De még a túlsó utcából is visszakiabált,
173 15| nekem egy daruszőrű paripám; De eladta a szegedi kapitán”.~
174 15| májszter érkezett haza, de nem bír lelket verni az
175 15| vannak, akik kiabálnak: de a János hatalmas hangja
176 16| Zsuzsa asszony.~– Szép, szép; de csak mégis szebb az eleven
177 16| Már két órára hazakerült; de csaknem minden virágja megvolt
178 16| mondta Zsuzsa asszony –, de majd lesz ennek nemulass,
179 16| kínozza.~– Ugyanúgy-e? Ej, de hegyes! Ugyan, hogy tiltja
180 16| kezeit égeti vele össze.~– De hát hogy mer maga itt erőszakoskodni,
181 16| pedig megsemmisítettem.~– De kegyedre nézve mégis veszedelmes
182 16| következése lesz annak; de mikor jót kell tenni, tegye
183 17| Én elkísérném szívesen: de ha egy divatosan öltözött
184 17| akik a „napnál” ebédelnek. De a Hatvani utca sarkáig ilyen
185 18| az átkos kormánynak is, de legbővebben elláttatott
186 18| mégis öreganyja volt!~– De mi lesz az öreganyádnak
187 18| szentírást Lidi kisasszony.~– De kisasszony! Bizony kegyednek
188 18| nem tud írni?~– Azt igen. De nincs írószerem.~– Van én
189 18| Gratulin Lidiának szól. De az a Gratulin Lidia nem
190 18| tudja, hogy maga más valaki. De én még a nagymamámnak se
191 18| vétek. Ezt én is tudom. De azt is tudom, hogy tizenkét
192 19| utána ne szökjön az Ádámnak, de az már rafinált gonosztevő
193 19| fűtött szobába jut valahára. De furcsa is volt a nagymama
194 19| szaladtak a gyerekek. Jaj, de rosszak azok az ifjú gavallérok
195 19| mondta a nagymama, hogy de bolond ez a nagy leány,
196 19| Hiszen vissza is jött, de doktort hozott magával.
197 19| doktort hozott magával. Ej, de furcsákat kérdezett az a
198 19| konyha közepére.~– Jajh, de agyon vagyok fáradva. Majd
199 19| abbul kitelt a házbér. De most, hogy az uramat elbocsátották
200 19| sem vagyok ura.~– Ejnye, de kár volt a Lidi kisasszonynak
201 19| dolga lesz, mint eddig volt, de sajnálom, hogy már ezután
202 19| szegények házába.~– Oda bizony, de csak úgy, ha nyélbe tudjuk
203 19| ha nyélbe tudjuk sütni. De hát ahhoz is szerencse kell.
204 19| éppen az instanciájával. – De én egész éjjel mindig csak
205 19| érkezett meg. Egyszerű, de csinos szabású tavaszi ruha
206 19| mindig igazat kell mondani?~– De azért nem kell mindent elmondani,
207 19| semmi sem lesz belőle.~– Jaj de igaz – monda Zsuzsa asszony. –
208 19| monda Zsuzsa asszony. – De igazán szegény emberek ajtajára
209 19| magammal a virágágyaimat. De kár – monda a Csicsonka.~
210 20| Zsuzsa asszony beeresztette.~De a Vigyázz ezúttal nem azzal
211 20| a kezét s visszatartá.~– De édes Zsuzsa néni! Ne veszítse
212 20| igaz, hogy ez nem lehet. De mégis „úgy” hozzák. – Hát
213 20| halállal mulasztották ki.~No de most jött egy igazi hírnök,
214 20| egy kicsit meghalta magat. De nem nagyon; hanem csak egy
215 20| elesett az öreg az utcán.~– De csupa vér a ruhája! – Jajveszékelt
216 20| bele. El van szédülve még, de majd életre tér azonnal.~
217 20| tehetségük szerint cincálni.~De már ezt az Ádám apó maga
218 20| János lépett közbe.~– No, de „halál ellen is van orvosság”.
219 20| Ha testileg élek is, de in effigie ki vagyok végezve.~–
220 20| Makár úr.~– Magának jól van; de nekem nincs jól.~– Beszéljen
221 20| Kömény Zsuzsánnával. Ejnye, de jól összeválasztották a
222 20| fogni a tekintetes úrral; de ő azt mondta: „Nem, nem
223 20| amit kend kifelejtett, de azt majd utólagosan is utána
224 20| öreg! Régen volt az, ugye? De arra csak emlékszik, hogy
225 20| kellett volna rá valamit. – De nem vitt rá a lélek, hogy
226 20| szólt a tekintetes úr.~– De a városi statutumok egyenesen
227 20| pátenst a szegények házába. De a jó erkölcsöt fenn kell
228 20| dolog – monda Makár úr.~– De uram, ha énnekem azt mondták
229 20| fülemben egy tenger zúgott; de azon keresztül is hallottam
230 21| egymásnak esküdt hitvesei. – De hát majd most én mondom
231 21| volt az utcán a háza előtt, de még senkinek sem jutott
232 21| istállóbul kiszabadítani. – De mire le akartam jönni a
233 21| ottrekedtem a padláson. De még oda is utánam jött a
234 21| értem jön a tutajjal. – De hát arra gondolni sem lehetett,
235 21| majd átfutok az Adámhoz. De ő már a fele útján elém
236 21| sóhajta a Ritka Panna.~– De már most igyekezzünk innen
237 21| Elkezdtük keresni a házainkat. De még csak az utcának se találtunk
238 21| derültebb arccal folytatá.~– De hát azért még sem voltunk
239 21| csillagok ragyogása mellett, de azóta is, valahányszor egy
240 21| hogy~– Bizony pedig héj, de sokan vannak, akiknek a
241 21| Csinos voltam, ügyes voltam. De hát nem akartunk egymástól
242 21| folytatá a Zsuzsa asszony –, de soha annyi módunk nem volt,
243 21| Ha szegények voltunk is, de szerettünk tisztán lakni. –
244 21| feküsznek.~– Óh én édes párom, de igazán mondod – rebegé Ádám
245 22| forint! Hisz az nem pénz!~– De mikor mink a mai napon annak
246 22| mindenkinek van több forintja is; de az a tényleges kezdő egy
247 22| meg a Zsuzsa asszonyra.~– De nekem még csak egy tisztességes
248 22| viselhetem, mert kihíztam belőle; de magának ráillik a termetére.
249 22| valamennyi hagymámat érte.~De a Paczal János sem maradt
250 22| Most szabad már ölelkezni.~De a két öreg nem egymásnak,
251 22| dörmögé Szüköl Makár. – De az a múltkori csók talán
252 23| dolgom. Azaz, hogy van. De nem hivatalos. Hogyne jönnék
253 23| Köszönöm a kegyes meghívást, de máskorra tartom fel ezt
254 23| fényes volt a régiségtől; de ahol a moly lyukat rágott
255 23| Hahaha! És novellákat úgy-e? De hát honnan találta ezt ki?~–
256 23| egyszerre ittas leszek, de olyan ittas, mint más ember,
257 23| tüskés szomszédhoz.~– Ej ha! De kitett magáért a pórköltő
258 23| más, mint az ég harmatja. De én őrzöm az én jó barátomnak
259 23| azt mondá magában:~– Ejh, de kár volna ma öntözni, mikor
260 23| figyelemmel hallgatá a mesét, de még a Csicsonka is mozdulatlan
261 23| bajuszát, az esetlen alakját.~– De hisz ez igen szép volt –
262 23| kisasszony. Elmondom igazán. De nagyon kérem, hogy el ne
263 24| kívánt varróeszközöket.~De hát nem lett azon mit nevetni.
264 24| házmester?~– Ingyen nem. De viszonosság alapján. – Miféle
265 24| ki szörnyű hamis hangon, de becsületes jóakarattal kísérte
266 25| menyasszonykának. Ez a vőlegénykének.~– De össze nem kell törni, mert
267 25| konyhaajtón – senki más. De pedig alig lehetett ráismerni.
268 25| fel Panna. – Adaam baatyó! De ki van csípve. Az ember
269 25| egyik ága csurgóra áll. – De annál hegyesebb a másik.~–
270 25| Hum! Matkat könnyű kapni, de bajuszt nehiz!~Ezenben a
271 25| hogy majd vesz rá húrt, de nem cselekszi.~– Mert mindig
272 25| énekelni a zenészek.~„Jaj de sakad ezs a húr!~Majd megfizset
273 25| új házsastársakat!”~– Jaj de jól tudják az ártatlanok!
274 25| Egy kicsit sleppelt utána, de most éppen ez a divat. Három
275 25| nyoszolyólány te fogsz lenni.~– Hüh de sokra vittem.~Azzal betáncolt
276 25| késtem magam is ennyit. De majd megesz a méreg. Már
277 25| Itt maradhatok én?~– De jó lesz, ha egy kissé félrefordul. –
278 25| Óh maga háromemeletes…!” De csak háromemeletesnek ne
279 25| boltosoknak a figuráikat, de egynek nem akadt gazdája,
280 25| gyerekjátékbaba – mondá Panna.~– De egészen meztelen! – kiálta
281 25| szelíd hangon kérlelé.~– De édes konstábler úr. Ez egy
282 25| kisleányok játszanak.~– Elhiszem, de azért mégis ez az, aminek
283 25| témárul beszélni.~– Huj, de cifrára fel van öltöztetve
284 25| ablakból az utcára.~– Jaj de sok ember van az utcán!
285 25| idő jártával megkeményül, de nem ráncosodik: folytonos
286 25| Frányó is beleszólt.~– No, de ma vigan is leszünk. Nekem
287 25| dévánkodásban hátramaradni.~– De een is megforgatom vőlegeeny
288 25| jegyzé meg a konstábler –, de csak az a diurnista uraság
289 25| egy omnibuszt közeledni?~– De bizony látok! Egyenesen
290 26| iránt fösvénynek kell lenni, de saját maga iránt bőkezűnek.
291 26| megfizetünk mindent becsülettel. De hát nekünk is tartoznak
292 26| palotában szerettek lakni? de fizetni nem szerettek! Ugye:
293 26| akkor szaladtok a háziúrhoz; de ha arany esnék be a padláson
294 26| Meg is fogunk fizetni. De hát most éppen a legnagyobb
295 26| rendezzenek kendtek, amit akarnak, de én a házambul kidobom kendteket.~–
296 26| nagyságos úr és lakjék jól. – De elébb elmegyünk a templomba,
297 26| hozzászoktam a kemény regulához. De most csak egy regula van
298 26| ellenállás miatt a lefoglalásnál. De már most éppen én vagyok
299 26| konstáblerségen kívül.~– De hát hozzon az úr más konstáblert.
300 26| Az nekem még sokabb.~– De ne tégy én előttem ilyen
301 26| nemes kompánia odább állhat.~De a János nem volt fogékony
302 26| avval bebújt az asztal alá. De még a Vigyázz is elszakítá
303 27| ki.~Ez jó élc lett volna; de senki sem mosolyodott el
304 27| van a hivatalos lapban. De az nem tesz különbséget.
305 27| hogy egy kissé elkéstem; de hát ennek is oka van. Útközben
306 27| embereknek a lakodalmához való.~– De nekem hely kell az asztalon,
307 27| urat, s így szólt hozzá:~– De hát uram, összefér-e az
308 27| lakásnak.~– Az már más.~– De már most – más vágányba
309 27| tovább elmaradni engedélye, de az 575 § közül valamelyik
310 28| csinált vele – magának is, de nekem is. Ez a hírhedett
311 28| egy valóságos akrobata. No de hát, ha ő akrobata, én meg
312 29| Szép Diegó”-nak hívták; de ha meghallotta sem haragudott
313 29| van – mondá a grófleány –, de elég erős-e a pálmaháncs-kötél?~–
314 30| felé menni, ott kutatták, de nem találták semmi nyomát.
315 30| gyűlöljük is. Régi mese, de mindig megújul az a rege
316 30| szép vagy, szép királyné; – de mégis szebb a leányod!” –
317 30| csúfondáros észrevételeinek.~No, de hát ez az észrevétel csak
318 30| csak a parasztoknak szólt.~De sőt inkább nagyon célszerű
319 30| valaki más fizeti ki.~– De mikor már lejártak volt?~–
320 30| oka a férjnek nevetni.~– De hátha megint a szegény halott
321 30| fölugrott a helyérül.~– De uram! Hisz ez „tricherie”.~–
322 30| felfedezett tengerszoros hoz.~– De nem szeretném, ha e találmány
323 30| egy előkelő építésszel.~– De édes Oszkár – monda a grófnő
324 30| zsokéit fizeti igen jól. De aki egészen tudja a leckéjét,
325 30| saját zsokéit is jól fizeti, de a versenytársaiét még jobban,
326 30| van. Az egyiktől elvált, de azt is tartani kell neki.
327 30| kettő, kétszer kettő.~– De hát beszélj okosan.~– Az
328 30| bánom, verekedjél karddal, de ne pisztollyal. Egy ostoba
329 30| természetesen elfogadom, de akárhol történjék is az,
330 30| sok a titkos rendőrség: de nálunk még nincsenek mouchardok1.
331 30| kimenetellel. Ez még csak kettő! De mi lehetett az a harmadik!
332 30| a kártya nagy betegség. De higgye el grófnő, hogy néha
333 30| csak a pénzét veszti ön el, de itt becsületét.~– Ezt nem
334 30| törnék, asszonyi mérgemben; de végre is azt gondolnám,
335 30| titokban büszke is volnék rá. De mikor azt mondod, hogy: „
336 30| nem csinálok jeleneteket; de megemészt a szégyen, az
337 30| nagy brilliant képezte; de legnagyobb értékét a befoglalt
338 30| volt a grófnő elájulása. De annyi tapintat és diszkréció
339 31| Gondolá magában a grófnő, de nem mondta ki.)~A gróf leveté
340 31| díjat nem gombolhattam be; de roppant sokat vesztettem
341 31| aki azt kérdezi, hogy: de hát okvetlenül meg kell-e
342 31| Elismerem, hogy ön angyal; de én még egy angyalnak sem
343 31| nem is gondolkoznám rajta. De ha én most az ön könnyelműen
344 31| irgalmas szegény lelkének! De mi hajtja önt ennek az örvénynek?
345 31| Órültség tőle ez a szerelem; de hiszen ha az nem volna,
346 31| a férjének.~„Elítéllek. De megmentelek. Még ma beszélek
347 32| aki őt megmenthette volna, de elmulasztá.~Arra az egyre
348 32| Igenis, a bécsi advokát úr.~– De hogyan „hozta?”~– A vasúton,
349 32| senkit se jelentsenek be.~– De az ügyvéd kivétel. Azzal
350 32| mondja: „Szegény Oszkár! De kár érte! Vajon kinek tartozhatott?”
351 32| végrendeletről szóltam.~– De egyébről?~– Meg kell mondanom
352 32| lepecsételt levél az asztalon, de azon csak egy keresztnév
353 32| írt, hanem a leányomnak.~– De most, kérem, vegye át az
354 32| felháborodását eltitkolni.~– De hát, grófnő, most jut eszébe
355 32| Eddig is nyomoztattam, de sikertelenül. Nem tagadom,
356 32| Irtóztam a gyalázattól. De most már nem törődöm semmivel.
357 32| láthatja.~Az ötlet bizarr, de egészen lélektani.~Meghurcolni
358 33| budapesti rendőrségnek, de az éppen nem illett rá a
359 33| grófleány feltalálójának, de arról csak a rendőrségi
360 33| feljelentettnek ezáltal nem kárt, de hasznot tehet. De hát azt
361 33| kárt, de hasznot tehet. De hát azt már láttuk, hogy
362 33| nem láttam őt eltávozni, de az a konstábler, aki mellém
363 33| az ezüst érdemkeresztet. De bizony meglehet, hogy csak
364 33| valamit beszélni látszottak, de hogy mit, azt nem lehetett
365 33| volna az eltűnt varrónő. – De hátha az volt, akit éppen
366 33| S ha nincs is már ott; de a nagyszámú lakók közül
367 34| kompactiójú ember belehalt volna, de hát ehhez „hozzá volt varrva
368 34| árticsókát hoztak neki, de már abból nem kért. Inni
369 34| Burg-gendarme”nál, nem is illik; de nem is vezetne semmi célhoz.~
370 34| is olcsóbb, mint másutt; de legalább tiszta, igazi bor.~
371 34| mintha hallottam volna. De már nem tudom, mit.~– Hát
372 34| Jó ismerősök voltunk.~– De a szegény grófnőt mégis
373 34| volna mind a kettő.~– No, de az egyiket már nem lehet
374 34| tudom, hogy nem szoktak. De az eltűnt leány azzal fenyegette
375 34| lett volna a bosszúállás! – De ugyan minek állna ilyenformán
376 34| vak tyúk is talál garast. De igazában konstáblernek sem
377 34| Mondok én neked valamit. De egyszerre megszabadulhatnál
378 34| megszabadulhatnál a libériádtul: de még engemet is úrrá tehetnél
379 34| jól van így, ahogy van; de magamban nagyokat sóhajtok.~–
380 34| rézderes fogatot tartanék. De mit csinálnék én a magam
381 34| sóhajtozás valami boldogság után. De az nem olyan boldogság,
382 34| pénze sok nagy úrnak van: de „elég” pénze csak a szegény
383 34| áldozatra kész a leányáért.~– De nagyon elhibázta a dolgát.
384 35| tudott a dologról általában: de a részletekben semmit. Nojszen
385 35| peronon már sötét volt.~– De hát bizonyos ön arról, hogy
386 35| saját levele tévesztett meg. De hát utasítson ön jobb ösvényre.~–
387 36| hasonlítok a grófnőhöz. De én nem akarok e csalódással
388 36| feltöretlen.~– Légy hát akárki! De annyira hasonlítasz az én
389 36| ön nagy fájdalma előtt. De én nem fogadhatom el önnek
390 36| most fegyverrel szolgál, de amint polgári állást nyer,
|