Fejezet
1 1 | ruttkai vegyesvonatnál.”~Ez volt olvasható a magyar
2 1 | bevont vasbot mered elő. Ez a harmadik folyvást járkál
3 1 | a lába el ne fagyjon. – Ez egy detektív.~A napos tiszt
4 1 | közé, ami szokatlan volt. Ez a hóekének a harsogása,
5 1 | vágányról azért le nem tér. Ez a „Vigyázz”.~Mikor aztán
6 1 | ajtajait nyitogatja fel. Ez már részletesebb választ
7 1 | kosarát, mert tojás van benne. Ez is ilyenkor a legkeresettebb
8 1 | Majd csak magam viszem”. Ez sajnálja a rézpénzt.~A fenyőmadaras
9 1 | hat zsemlyét a kosaramban. Ez hat napra, elég.~– No ez
10 1 | Ez hat napra, elég.~– No ez derék! Hát mondok én magának
11 1 | leányzóra, itt ni, hogy hátha ez az a bizonyos grófkisasszony,
12 1 | bizonyos grófkisasszony, s ez alatt az ürügy alatt elkísérném
13 2 | szembefútt.~– Csak addig tart ám ez a gyilkos szél, amíg a Stáció
14 2 | No, de jó meleg volt – s ez a fődolog.~Az ifjú hölgy
15 2 | asszony, hogy „Nini, hisz ez nem a Lidi mamzell!”~Mire
16 2 | cseppig.~– No ugye, hogy jó ez a magyar tea – szólt sunyítva
17 2 | volt megütődve?~– Hm! Hát ez úgy lehet, hogy azalatt,
18 2 | akihez egy szót szóljak. Ha ez a kutyám nem volna, rég
19 2 | be: azért beszél németül. Ez meg az ő egyedüli mulatsága.
20 2 | az ő egyedüli mulatsága. Ez a mi teátrumunk, a mi cirkuszunk.
21 2 | különben nem az én érdemem. Ez úgy maradt rám örökségben
22 2 | ülhessen a pályaház mellett. Ez a kutya olyan okos volt,
23 2 | utána.~– Látod, kutyám! Ez a világ sorja. Ő a te feljebbvalód,
24 2 | tied pedig csak a bőre. Ez a világnak a rendje.~S a
25 2 | jó lesz alunni menni. Ez után a mai keserves út után.
26 3 | megszólal a „Szerenád-valcer”. Ez az ő kedvenc keringője.
27 3 | elmúlna a föld alatt.~Még ez az álomhoz tartozik-e?~A
28 3 | napszámosnéval.~– Mit akar ez velem?~– Hát a Lidi mamzellnek
29 3 | ilyenkor a két fiát muzsikálni.~Ez a reális adat egészen szétszórta
30 3 | megmondani Lidi kisasszony, hogy ez a kendő hogyan került a
31 3 | meg előkelő nyugalmát.~– Ez a kendő sohasem volt az
32 3 | lakók mind ráismertek, hogy ez a kegyed kendője volt, amit
33 3 | az nem kell.~– No, hát ez a szegény embernek az arany
34 3 | estére is maradjon: mert ez lesz az ebéd is meg a vacsora
35 3 | hangzott az ajtón kívülről, s ez a kategorikus felhívás: „
36 3 | Mach auf, tu Luder!”1~Ez szépen kezdi!~Persze, hogy
37 3 | elővadászni, hogy visszaadja.~– Ez ám az a konstábler, aki
38 3 | húzogatta ki az asztalon. Ez nem tudott, csak tótul,
39 3 | németül értekezni. A Zsuzsának ez könnyebben ment.~– No kisasszony,
40 3 | rontja.~– El tudom végezni ez idő alatt, ha nem nagyon
41 4 | paradicsomban”.~A „zöld paradicsom” ez idő szerinti tulajdonosa,
42 4 | tétel is. Úgymint a Nro. 8. Ez fáskamra cím alatt szerepel.
43 4 | bűntársi összekeveredés volt ez már, valljuk meg az igazat.~
44 4 | pereceivel útnak indult. Ez ott árult a Koszorú utca
45 4 | mire való a szemlesütés. Ez is szokott egy-egy szál
46 4 | tudott jegyezni magának. Ez magasabb hivatású volt,
47 4 | áldozatra szánt ludakat. Ez a legrégibb lakója a háznak.
48 4 | megtanulja a magyar szót. Ez egy kis diadal.~Még egyéb
49 5 | Vigyázz a szokott hírlappal. Ez pedig már olyan volt, mint
50 5 | hogy micsoda nevezetes nap ez a mai. Ma töltötte be az
51 6 | Ugyan nagy szerencse, hogy ez mind a külföldön történik,
52 6 | hogy még engem is utolér ez a szerencse.~Egyszer aztán
53 6 | mi állomásunkon történt ez a veszedelem – hálálkodék
54 6 | keserítette.~– Én pedig, itt van ez a lugeszencia, kiiszom az
55 6 | fel, kiírják az újságba.~– Ez borzasztó gondolat! – monda
56 7 | öreget a lakásába.~– No de ez már valami szörnyűség! Hogy
57 7 | Hát micsoda arisztokrácia ez? Hát azért véreztünk mink
58 7 | rongyszedőt? Tudom én jól, hogy ez a Lidi kisasszonynak a praktikája
59 7 | körülcirógatva az öreget –, ez csakugyan nem magának való
60 7 | kenyérhajat.~A szarkának ez sehogy sem tetszett: „Gib
61 7 | véleményt fejezte ki nála, hogy ez nem jó állapot.~Amint aztán
62 7 | Zsuzsa asszony tiltakozott ez ellen a vád ellen. Neki
63 7 | hát akkor hogy került ide ez a tizenhat krajcár? Nem
64 7 | ülsz a székre mellém. Itt ez előtt az egész társaság
65 8 | folytatta. – Nem jó idő ez a szegény embereknek! A
66 8 | munkásra nézve meg éppen csapás ez a locspocs idő. Kőműves,
67 8 | Vigyázz maga koldult össze.~Ez aztán az igazság! A hűség
68 8 | virágokat, minta nélkül. Ez a munkája lesz az, ami ha
69 8 | özvegy és árva lett! – És ez mind „egy” embernek a gyatrasága
70 8 | a hűsége.~– Már az igaz. Ez az egy megmaradt. Tudja-e
71 9 | Frányó jelent meg a küszöbön.~Ez a bicsakkereskedő, a bögreüzér.~
72 9 | szalmaasszony.~Lidi kisasszonynak ez a téma nem látszott ínyére
73 9 | esztendeig.~– Hát aztán mire való ez?~– Arra való, hogy mind
74 9 | kisasszony ráhagyta, hogy ez az utóbbi mindenesetre több
75 9 | Zsuzsa asszonyt untatta már ez a sok trécselés. – Elvégezte-e
76 10| Jaj de szereti engemet ez a magyar menyecske! Milyen
77 10| kivaanok. Kisztihand frajla.~Ez is elment.~Ekkor elkezdtek
78 10| Hogy a devla rugjon meg!~Ez utóbbi mondás a Ferkének
79 11| Spatzirovszky kalandjai~Amint ez a „Kuntsaft” eltávozott,
80 11| furfanggal. „Alles soll geigen.”~(Ez is úgy hangzik, hogy „alászolgája”.)~
81 11| Tetszett olvasni az újságban? Ez az a híres kassza elrabló,
82 11| embereket.~– Képzelem, hogy ez rosszul eshetett a konstábler
83 11| kellett tápászkodnom. Hát ez a jutalma az embernek azért,
84 11| vagyunk korrumpálva.~De már ez nekem is sok volt. Megfogtam
85 11| éppen kidobtam az ajtón!~– Ez már malőr! – mondá Zsuzsa
86 11| mondá Zsuzsa asszony.~– Ez már nem malőr; ez már katasztrófa! –
87 11| asszony.~– Ez már nem malőr; ez már katasztrófa! – Az alkapitány
88 11| kann geholfen werden”1, hát ez a nemes elhatározás annyira
89 11| policájt hamis útra tereljék. Ez a semmirekellő gazember
90 11| becsületes ember volt.~– Ez már skandalum!~– Sőt több,
91 11| Sőt több, mint skandalum, ez már korrupció! Már most
92 11| Jó becsületes ember ám ez a szegény János – monda
93 11| Lidi kisasszony.~– Csakhogy ez is ugyan keserves mesterséget
94 12| két hölgy.~– Hát amióta ez az ökörnyommal pettyegetett
95 12| az apáink, hogy legyenek ez világon jó sertések és rossz
96 12| Kapor bácsinak. Jó lesz ez annak a mindennapi prófuntja
97 12| kevesbítettem meg vele. Ez már a senki jószága volt.
98 12| sem. – Egészen jó sonka ez, aki minden gyanún fölyül
99 12| asszonyoknak áll jól? – Azoknak ez védelem, mint a nyúlnak
100 12| Hallgatni fogunk.~– Hanem ez megint egy hosszú história,
101 12| kívánom.~– Nem prüsszentettem. Ez a hentesmesternek a becsületes
102 12| parizert hazavinni, mert ez az ő ebédjük, ha anélkül
103 12| hagyta itten zálogban.~– Hisz ez egy valóságos Straduario –
104 12| marad: no meg az aranyázsió! Ez szép profit! Mindig hallotta,
105 12| a másik zsebemben.~– No ez ugyan furcsa kis história –
106 13| hogy miféle igényein vannak ez állapot elnyeréséhez? „Igényeim?”
107 13| magunkforma szegény embereknek. Ez az átkozott kutya oda is
108 13| vele szaporán! Nem fogfájás ez, hogy elébb tapogassák!~
109 13| védelmezni fogja magát.~– Micsoda ez? Asszony! Egy egész sonka?
110 13| igenis firtatom! Mert ha ez valami afféle korrupciós
111 13| kutyájának adogatott belőle.~– Ez is hadd jöjjön velem. Mindenüvé
112 14| nagyon megörült.~– Ahán. Ez az az úr, akinek én a lakásom
113 14| barnabőrű szépség! Ha én valaha ez életben egy egész sonkával
114 14| dünnyögé Szüköl Makár. (Ez volt a neve a hivatalbelinek.)~–
115 14| szemét még jobban lehunyta. Ez szólt az elintézett kisasszonynak. (
116 14| monda erre Pikusz úr.~Ez annyira megnyerte a tetszését
117 14| kidugva a fejét az ágy alul. Ez csak reváns volt.~– Kutyát
118 14| Nagybőjtben muzsikálni? Hisz ez vallásháborítás! No ez szép
119 14| Hisz ez vallásháborítás! No ez szép társaság egy rakáson,
120 14| fortissimum virum.1 Hát ez a sonka miféle szegény emberrel
121 14| Ide nézzen az ember! Ez meg itten alszik! No nem
122 14| Makár úrnak. A tensurat ez kihozta a sodrából.~– De,
123 14| folyamodott az elöljárósághoz? Ez szimulálása az ínségnek.
124 14| szimulálása az ínségnek. Ez visszaélés a szegénység
125 14| Én azt nem fogadom el! Ez hazugság! Én nem engedem,
126 14| János hozta.~A tensúrnak ez nem volt elég felvilágosítás.~–
127 14| szeméből az álom.~– Hühüj! Hisz ez a Szüköl diurnista. Ez kutya
128 14| Hisz ez a Szüköl diurnista. Ez kutya gyerek! Azzal aztán
129 14| közvetítése által került ide ez a corpus delicti?~Paczal
130 14| iskolákat végzett. – Először is ez nem „corpus delicti”; hanem „
131 14| ítéltetett, abbul maradt meg ez a sonka. Makár úr e vallomásra
132 14| esett ijedtében.~– Micsoda? Ez a sonka trichinos volt?
133 14| szerencse, hogy éppen kéznél van ez az ellenméreg! – hálálkodék
134 14| befelé az orvosságot.~– No ez jót tett! Mindjárt jobban
135 14| utólagosan mint antidotum is.~– Ez hatalmas dózis volt. Kár,
136 14| ausstich!~Hát ilyen az ember!~Ez a Makár nem hogy hálát adott
137 14| emberek nagyon jól élnek. Hát ez a pecsétes, aranyetikettes
138 14| miniszteri rendeletben.~– Ez el van döntve.~– Második
139 14| alkohol tartalmú palackhoz? Ez sem korrupciós bor?~– Megkövetem;
140 14| korrupciós bor?~– Megkövetem; de ez sem az. Hát ehhez meg úgy
141 14| hogy égeti a hátam közepét ez a fuchsin! Hol egy tükör?
142 14| kérdést.~– Kérem szépen: ez is valami ellenméreg?~Makár
143 14| mérges volt már. Rárivallt.~– Ez nem ellenméreg. Ez igazi
144 14| Rárivallt.~– Ez nem ellenméreg. Ez igazi méreg! Ez tinta! –
145 14| ellenméreg. Ez igazi méreg! Ez tinta! – Megálljatok csak!
146 14| tudom, hogy hol van. De ez hivatalbeli titok, amit
147 14| hogy el ne mehessek! No még ez is belekerül a jegyzőkönyvbe.~
148 14| hivatalos tekintély ellenében.”~Ez is megvolt.~– Egészen organizált
149 14| kezébe kapta.~– Micsoda? Ez nem az én kalapom. Az enyim
150 14| tintával.~– Hát hogy lett ez újjá?~– Hát egy kicsit kivasaltam.~–
151 14| lett ilyen fényes?~– Hisz ez új korában sem lehetett
152 14| szóra. – Megsajnált engem? – Ez a szó ismeretlen az én szótáramban.
153 14| Huh, de hamar elbánt vele! Ez kéne nekünk oda az irodába
154 14| retardatum. – No de hát ez még nem elég. – Most már
155 14| Blitzcugot.~– Nem! Nem! Ez valóságos igazi szép szegénységi
156 14| miniszter aláírását; – de mi ez mind ahhoz az örömhöz, ami
157 14| akarom mondani, hogy még ez a bizonyítvány maga nem
158 14| János megtette a kérését.~– „Ez” előtt nem beszélhetek.
159 14| Olyan instancia lesz ez, fogadom, hogy mikor azt
160 14| Oh, drága jó uram.”~– Mi ez? – mondá Makár.~– Ne bolondozzatok!
161 14| csak ámult és bámult.~– Hát ez mi volt? Egy szép leány
162 15| oktáván keresztül bírja.~Ez még jó volna. De a macskamernyákolásra
163 16| akik kétségbevonták, hogy ez a Lidi a másik Lidivel azonos
164 16| volna a kezét azért, hogy „ez a Lidi kisasszony ugyanaz
165 16| kutyakomédiásné.~– Kérem, néni, ez szép ruha.~– A szád is ki
166 16| vétséget el nem követett. Ez is jó lesz majd az instanciához.
167 16| nótákat utána dalolni.~– Hisz ez a nő őrült! – hebegé Lidi,
168 16| mi lesz annak a vége.~– Ez megint kegyedhez való mondás.
169 16| tudja, ki volt az apja, ez sem tudja. Ez így megy rendre
170 16| volt az apja, ez sem tudja. Ez így megy rendre egyik a
171 17| A Hatvani utcában éppen ez órákban van a legjobb cserkészet.~–
172 17| azon az ajtón, ami fölé ez van írva: „Főkapitány.”~
173 18| kiengesztelődött. Ő maga nem volt éhes. Ez a nagy izgalom, felháborodás
174 18| kegyednek a lelkére maradt ez az ég madara meg a mezők
175 18| házbért. Velünk nem maradhat ez a leány. Ami cókmókja a
176 18| kisasszonynak.~Tudta, hogy ez nem megengedett dolog: idegen
177 18| tartott levélre bámulva.~Ez a levél a Gratulin Lidiának
178 19| nagymama, hogy de bolond ez a nagy leány, hogy ezzel
179 19| Bizony, édes Ádám bácsi! Ez lett annak a históriának
180 20| a Pikusz az ablakban.~– Ez a Vigyázznak szól!~– Hát
181 20| kukoricát, mindent a standon.~Ez még alig végezte, jön futvást
182 20| esett.~– No az igaz, hogy ez nem lehet. De mégis „úgy”
183 20| asszony. – Sohasem szokott ez vele történni.~– Egy kulcsot
184 20| tőle.~– Mondtam én, hogy ez csak „szabónak méreg, kovácsnak
185 20| toprongyos! Nem tudja kend, hogy ez esetben mi a teendője? Azonnal
186 20| erkölcsöt fenn kell tartani. Ez alul nincs kivétel. Meg
187 20| házasodni.~– No hát, hisz ez a legegyszerűbb dolog –
188 21| annak ötven esztendeje, hogy ez történt. Én akkor tizenhat
189 21| csak úgy csörömpölt. Hát ez mit jelenthet? Egyikünk
190 21| mondá az Ádám –, mert ha ez a megrekedt jégsánc egyszer
191 21| összeragadt, olyan hosszú volt ez az út a sötétségben. Az
192 21| köpönyegébül csináltunk egy sátort, ez volt a mi menyegzői sátorunk.
193 21| magammal a fél kenyeret, ez volt az én kelengyém, az
194 21| el egy darab szalonnát, ez volt az ő móringja. Együtt,
195 21| móringja. Együtt, összetéve, ez volt a mi lakodalmi traktánk.~–
196 21| lassacskán megvénültünk, s ha ez a mostani nyomorúságunk
197 21| ölelve át hű élettársát.~S ez aztán ragadós. Ki-ki borult
198 22| azt mondá Makár úr:~– Hát ez mind igen szép, édes híveim,
199 22| magát. Itt van Ádam bacsi. Ez már a kenteké. Mehetnek
200 22| cipőt mind összeszerzek. Ez az én dolgom lesz.~– Én
201 22| lakomát csapunk. A Pannának ez egy új eszmét adott.~– Hohó!
202 22| Nagyon érzékeny jelenet volt ez! Azért, hogy a vőlegény
203 22| ölelkezésnek. – Nem megy ám ez olyan könnyen, mint a színpadon,
204 23| kézszorítását elfogadja.~S ez nem olyan illemszabály szerinti
205 23| kiváncsian.~– Bocsánat! Ez azon titkok közé tartozik,
206 23| ajtaján.~Nagyon ki volt csípve ez alkalomra. Zergeszínű madapolán
207 23| sült burgonya is lesz!~Ah ez a kedves sült burgonya illat!
208 23| Tudja-e azt kegyed, hogy ez az első eset életemben,
209 23| sorba ülnek a párkányra. Ez az elit publikum; a többiek
210 23| hosszú rézcsatornát lepik el: ez a karzati populé. Én aztán
211 23| láttunk az arénában”. Hát ez az én mindennapi mulatságom.~–
212 23| földön, aki szerette volna. Ez afféle meséket írt, amiken
213 23| Nem ültette ezt oda senki. Ez úgy szokott felnőni a puszták
214 23| felnőni a puszták közepén; ez a feledékenység virága.
215 23| széjjel. Gyönyörű virág ez! Ha olyan paraszt szokása
216 23| esetlen alakját.~– De hisz ez igen szép volt – mondá Lidi
217 24| helyeselte ezt a jogelvet. Ez képezi a szegényeknek a
218 25| nemzeti címer volt festve.~– Ez a menyasszonykának. Ez a
219 25| Ez a menyasszonykának. Ez a vőlegénykének.~– De össze
220 25| sleppelt utána, de most éppen ez a divat. Három virágcsokrot
221 25| Vegye el, ami van.~(Érték ez üdvözletváltás alatt: elébb
222 25| elterjedt erkölcstelenségre. Ez a legszigorúbb rendszabályok
223 25| oda.~– János bácsi. Hisz ez egy gyerekjátékbaba – mondá
224 25| De édes konstábler úr. Ez egy igen ártatlan portéka,
225 25| Elhiszem, de azért mégis ez az, aminek a látása a fiatal
226 25| Csicsonka mélyen megsértődött ez ajándékhozatal által.~–
227 25| hátat fordítva.~– No lám! Ez is elriad tőle.~– Hátha
228 25| elriad tőle.~– Hátha nem ez az, amit össze kell gyűjteni,
229 25| kinézve:~– Nem tetszik nekem ez a társaság. Nagyon sok konfiskált
230 25| menyecske forgatta meg.~– Ez mind igen helyes beszéd –
231 26| vannak ócska „új” házak is. Ez mindjárt nem lesz paradoxon,
232 26| ki maga előtt az ajtót. – Ez nagyszerű! Mi van itten?
233 26| fityeg a zsebéből. Nagyszerű ez! Merinó ruha! Majd elrepül
234 26| hogy nincsen pénzük. – Hát ez a nagy traktamentum!~– Ezt
235 26| házamból. – Micsoda szégyen ez a „zöld paradicsomra”!~–
236 26| van ezekhez; mert most már ez mind a mienk. Át is fogjuk
237 26| Ami belőlem beszél, ami ez órában megerősít: az az
238 26| végrehajtani?~– Mit tehetek? Nekem ez az egyenruha parancsol.~–
239 26| cigánygyereknek nem tetszett ez a biztatás. Azt már tudta,
240 26| birtokát. Legyen nagylelkű ez alkalommal. Majd meglássa,
241 26| áldását viszi el magával.~Ez meg már éppen vaddá tette
242 26| Ilyen a Retek utcai párbaj!~Ez meg már aztán egész vad
243 27| Deus ex machina”, ahogy ez minden klasszikus drámában
244 27| találni az előzményekből, hogy ez senki sem lehetett más,
245 27| legyen hála; mert az adta ki.~Ez jó élc lett volna; de senki
246 27| hogy extracúgon jártam.~Még ez sem hatott. Ádám apó bámult
247 27| erre sem nevetnek! Pedig ez igazán humorisztikus ötlet
248 27| Ahán – monda Makár úr.~– Ez erős torma volt! Ez nem
249 27| úr.~– Ez erős torma volt! Ez nem tetszik neki. Csavarja
250 27| vesztegetési kísérlet is? Ez is terhelő körülményül fog
251 27| nyájasan. – Tessék otthagyni. Ez a szegény jámbor embereknek
252 27| nem lehet kikorrigálni! – Ez fel fog vétetni az adóbevallási
253 27| érvágáshoz.~– Barrrátom! Ez még csak köppölyözés.~–
254 27| a Frányóval a csárdást, ez a két lábán, ő meg a két
255 27| a két zsámolyával. Ahogy ez a jelenet harmadnap a legderekabb
256 28| Tudja ön, hogy miféle hegedű ez?” – „Nekem azt mondják,
257 28| visszakérjék. – És most ez a tévedésből hozzánk került
258 28| írva: „Ára 16 000 forint”.~Ez a „hiteles” tudósítás megtette
259 28| kereskedő kineveti vele.~– Uram, ez egyike annak a nyolc hegedűnek,
260 28| Paganini maga után hagyott. Ez az egy Lipinszky kezén keresztül
261 28| magának is, de nekem is. Ez a hírhedett hegedű, amelynek
262 28| hegedűt eladta a hentesnek, ez meg tovább adta egy bécsi
263 28| egy bécsi kereskedőnek. Ez tisztán orgazdaság! Ő nem
264 28| nélkül eladott hegedűt.~Ez volt az én emberem!~A Przepiorka
265 28| ezt az érdemkeresztet.~– Ez igazán nagyon eszes furfang
266 28| kisasszony. – S remélem, hogy ez önnek megérdemlett előléptetésére
267 28| csodálkozom, hogy miután ez a nevezetes eset olyan régen
268 29| fénybogarakat szedne a fűből.~Ez nyilatkozat volt.~A mai
269 29| váltóit nem honorálják.~Ez a levél tette a szép grófleányt
270 30| szörnyképekkel.~Minő társadalom ez? Ahol még a szerelméért,
271 30| címezve. A levél tartalma ez volt.~„Grófnő” „Ön tudja
272 30| tudott vetemedni, hogy hátha ez az égből lehullott csillaga
273 30| bolondot nem hisz el senki!~Ez a „mal-entendu” nem zavarta
274 30| észrevételeinek.~No, de hát ez az észrevétel csak az ordináré
275 30| nászutazások feltalálójáról. – Ez csak a parasztoknak szólt.~
276 30| uzsorát fizetett volna értük? Ez kártyaadósság volt?~– No
277 30| majd én vetkőztetem le.~– Ez szívtelenség.~– Hát biz
278 30| Ugye milyen szép tabatiére ez?~Aranybul volt. A födele
279 30| nap-lakó”.~– Nagyon szép.~– Hát ez a tabatiére rendesen elém
280 30| ami nekem következik. S ez az „onze et demie”-ben nagy
281 30| helyérül.~– De uram! Hisz ez „tricherie”.~– Ah dehogy!
282 30| tricherie”.~– Ah dehogy! Ez csak „avantage”, a bankár
283 30| a „refait”.~– Nem! nem! Ez nem tisztességes dolog!
284 30| senki sem teszi. – Ah bah! Ez az én találmányom. Amihez
285 30| amit a férjétől hallott. Ha ez nem tréfa?~Két nap múlva
286 30| Jó 10.000 forintig.” Ez is mind pénz.~A grófnő iszonyattal
287 30| el kellett hinnie, hogy ez igaz, mert Oszkár rögtön
288 30| bolond legyek?~– Hiszen ez supercheriel~– Édesem! Nem
289 30| összeszólalkozás.~Mikor ez a tudósítás a lapokban megjelent,
290 30| veszélyes kimenetellel. Ez még csak kettő! De mi lehetett
291 30| kurtizán budoárjában!~– Ez a nagy tévedés. Az egy művésznő.~–
292 30| nem tudsz nekem nyújtani”. Ez engem összetör. Nem kiabálok:
293 30| hosszasan időzött őszentsége.~Ez az ereklyének is felbecsülhetetlen
294 30| országos örömünnep. Bécs városa ez alkalomra fényes bált adott.~
295 30| egyszóval a „bohéme”. No hát ez a század negyedik fertályában
296 30| bókot – Oszkár felé.~Még ez az ismerős mosoly nem lett
297 30| komorna szabadon bocsátását. Ez rögtön meg is történt.~A
298 31| utolsónak maradt.~– Hát ez az érem visszás oldala.~–
299 31| van-e még valaki, akinek ez az én fejem ér valamit?~–
300 31| totalizatőrnek adós maradt. Vagy ha ez mind nem tetszik: nincs-e
301 31| nagyon szellemdús. Hanem ez mind nem kérdés. – Ér-e
302 31| kérdés. – Ér-e önnek valamit ez az én fejem: vagy nem?~–
303 31| bizonyos kimenetelre? – Ez az a becsület, aminek az
304 31| elhagyta a neje szobáját.~Ez a hang, ez a szó nem ment
305 31| neje szobáját.~Ez a hang, ez a szó nem ment ki a grófnő
306 31| az embert. Órültség tőle ez a szerelem; de hiszen ha
307 31| vadkan-vadászaton van. Abban az évadban ez volt az egyedüli lőhető
308 31| lőhető vad.~Oszkár pedig ez idő alatt szobafogságban
309 31| szívvel nyitotta azt fel. Ha ez már talán a Verdikt volna.~
310 31| nőírás felismerhető.~Ha ez a nemes gyopár nem lett
311 31| neki.~– Itt a pénzed: meg ez a levél, még ezzel is több
312 32| határidő alatt senki.~– Ez csodálatos.~Nem csodálatos
313 32| tegye valahová letétbe. Ez az összeg ne égesse az én
314 32| segítségemre!~– Jól van, grófnő. Ha ez szilárd elhatározása, akkor
315 32| nevét. – Nem is új találmány ez. – Egy hercegkisasszony,
316 32| nagyobb fenyegetés is volt. Ez már nem arról a „félvilágról”
317 32| semmi „nevet” sem viselnek. Ez már az „alvilág”, ami a
318 32| kalauzolja és megvédelmezze: ez volt „Reznek” úr.~ ~
319 33| rendőrséghez detektívnek.~Ez a tudománya maradt meg az
320 33| nevet tartott a fejében.~Ez az úr lett kísérőül adva
321 33| előbbit: ismét a bánat, hogy „ez nem az”, – és az öröm, hogy „
322 33| és az öröm, hogy „mégsem ez az”.~Egész csapatvizsgáját
323 33| valódi helyet, ahová menekül. Ez a levél csak arra való,
324 33| hanem felfelé esett.~– Ha ez igaz volna!~– Nekünk vissza
325 33| leány hova fog szállni. Ez volt a 116. számú konstábler
326 33| azzal egy nagy baj van. Ez a rendőr éppen e napokban,
327 34| kocsmárosra nézve.~Azért ez a két alak csak akkor szívesen
328 34| borral. A libapecsenyénél ez még inkább ajánlva van;
329 34| be a libapecsenyével.~– Ez is fölséges volt! „Burg-gendarme”
330 34| a fővárosból per schub. Ez lett volna a bosszúállás! –
331 34| ezt az egyenruhát, mert ez a nagyközönségnek a legjobban
332 35| azt hitte, hogy a grófnő ez idő alatt el volt temetkezve
333 35| vízesés, szivárvány foltokkal.~Ez a rezgő kárpit kétfelé vált,
334 35| kitüntetésben részesítette önt. Ez a legmagasabb elismerés.~
335 35| ezúttal a szó. Aztán, hogy ez arra a kegyes gratulációra
336 35| bizonyos ön arról, hogy ez ugyanaz a leány volt, aki
337 35| karddal verekedni kész; ez a levél pedig egy Abraham
338 35| el a leányát keresni?~– Ez volt az egyedüli útjelző.~–
339 35| zúgolódás nélkül. Hasonlít ez a vonás a grófnő leányához?~–
340 35| bűzös ködében! Hasonlít ez a vonás az ön leányához,
341 35| nyomorult társaságában… Hát ez a vonás hasonlít-e az ön
342 35| tébolydába vitték; és ekkor ez a szegény varrónő a magára
343 35| leányára, grófnő asszonyom?~– Ez ő! Ez ő – szólt a grófnő
344 35| grófnő asszonyom?~– Ez ő! Ez ő – szólt a grófnő nevetve
345 35| ütni az a hibáját, hogy ez ember előtt ennyi elérzékenyülést
346 36| Lehetetlen! Lehetetlen az! Ez arc, a termet! Ezek a szemek.
347 36| a termet! Ezek a szemek. Ez a hang. Te X. X. grófnő
348 36| idegeit végtül végig járta ez a bűvös villanyütés. A szíve
349 36| amit most velem űzesz! Ez már kegyetlenség ennyire
350 36| Éjjel-nappal velem van. Ez volt az utolsó levele, amit
351 36| pecséttel. Nincs felbontva. Mert ez a levél nem nekem szól.~–
|