Fejezet

 1 4 |    fáskert palánkja mellett – az ég alatt télen-nyáron.~A hajmaárulónő
 2 6 |   öngyilkosul hal meg, azt se az ég, se a pokol be nem fogadja,
 3 17|      futott vissza.~– Hozta a jó ég! – monda Lidi kisasszony,
 4 18|        Zsuzsa asszony.~– „Aki az ég madarait táplálja, aki a
 5 18| kegyednek a lelkére maradt ez az ég madara meg a mezők lilioma.
 6 18|       teszem többet!”~Ilyenek az ég madarai!~A Zsuzsának ismét
 7 21|          az út a sötétségben. Az ég fekete volt, alattunk a
 8 21|       mikor szürkülni kezdett az ég, valahol egy partos dombon,
 9 23|         Amiről még eddig csak az ég verebei tudnak.~– Az nagy
10 23|     engem nem öntöz más, mint az ég harmatja. De én őrzöm az
11 29|         is oda volt még írva „Az ég önnel.” Hanem ezt keresztül