Fejezet

 1 1 |      váróteremből kimentek.~Azután annyira vitte a nagylelkűséget az
 2 2 |           volnék.~Pedig bizony nem annyira a becsülettudás volt erre
 3 11|        mondta Zsuzsa asszony.~– De annyira rosszul esett, hogy lementem
 4 11|         hát ez a nemes elhatározás annyira hatott rá, hogy elhatározta
 5 14|           monda erre Pikusz úr.~Ez annyira megnyerte a tetszését a
 6 23|           majd ha én nekem egyszer annyira felviszi Isten a dolgomat,
 7 29|          egymáshoz közel húzni. Ha annyira tudják húzni, hogy a két
 8 34|         Vereskeresztben.~Midőn már annyira magához tért, hogy szabad
 9 34|          előttem. Csak már egyszer annyira segítene az úr Jézus, hogy
10 35|            mélyreszkető csengését. Annyira elfeledkezett magáról, hogy
11 36| feltöretlen.~– Légy hát akárki! De annyira hasonlítasz az én elveszett