Fejezet

 1 11|             engem?” – „Ejnye, János pajtás! Hát ilyen hamar elfelejtjük
 2 33|     odahajolt a beteg fölé.~– János pajtás! Nem lesz semmi baj – monda
 3 34|             türtőztesd magad, János pajtás. Akkor lesz libapecsenye
 4 34|            Az Isten éltessen, János pajtás.~– Isten tartson meg soká,
 5 34|        szivartárcáját.~– Gyújts rá, pajtás! Csempészett szivar.~– Köszönöm.
 6 34|            csak azért.~– Hej, János pajtás! János pajtás! Mondok én
 7 34|            Hej, János pajtás! János pajtás! Mondok én neked valamit.
 8 34|         szegénységet.~– Nem igaz az pajtás. Nem szokja azt meg az ember
 9 34| Összekoccintottak.~– Hát igazad van pajtás. Bizony elővesz engem is
10 34|        szokott lenni.~– Hát jól van pajtás. Ha meg nem akarod tenni