bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 1 | herkópáternek-mond a kapus. – Csak jön már az a kalarábévonat!~– Honnan
2 1 | embernek laposakat pislant már a szeme, könnyen leragad.
3 1 | kutya kifekszik a sínekre, s már egy mérföldnyiről meghallja
4 1 | szunyókálni, hát fölébredjen.~– Az már derék egy kutya!~– De még
5 1 | itt prüszkölt, dörömbölt már a város alatt, valami karistoló
6 1 | ajtajait nyitogatja fel. Ez már részletesebb választ ad,
7 1 | apó az új lakónőnek, mikor már a váróteremből kimentek.~
8 2 | féleségem mosókonyhája. Felkelt már az asszony. Sok a mosnivaló.
9 2 | mosóteknőtül jött ki. Ő már szokva volt mindenhez. Amit
10 2 | ölte el magát.~– Hanem most már csinálj nekünk iziben egy
11 2 | szabadkozék a leány.~– No, már nem akar elöl menni! Mindig
12 2 | a fődolog.~Az ifjú hölgy már tudta, hogy melyik az ő
13 2 | Zsuzsa szólt:~– Ki lehet már jönni. Készen a magyar tea.~
14 2 | lépcsőn a padlásra.~– Evett-e már fagyos szalonnát paprikával
15 2 | újság estig el nem kel, az már másnap csak makulatúra.
16 2 | méregkeverő lapot, mikor már az „első hazai orfeum” programja
17 2 | rágni! Az ám a valami. De már nekem nincs hozzávaló fogam.~
18 3 | menyasszony és nem más: az már bizonyos. Hogy lehetett
19 3 | kisasszony. Azt gondoltam, már fel méltóztatott kelni.
20 3 | még most is tovább szól. Már a finálé járja. Pedig hiszen
21 3 | finálé járja. Pedig hiszen már ébren van. Úgy tetszik,
22 3 | most, vagy ébren vagyok?~– Már bizony egészen ébren van
23 3 | a neve? Magam sem tudom már. De itt van a keresztlevele
24 3 | lesz az egyszerre.~– Az már más.~Hát azután elmondatta
25 3 | rendben a kisasszonnyal, aki már most tudta, hogy kinek híjják,
26 3 | Dejsz azt hiába keresi már itthon. Visszament az, amint
27 3 | ezen szépen átestünk. Most már új bejelentési cédula sem
28 3 | a falba verheti a fejét. Már most hát tanuljon bele az
29 3 | félijedtséggel a mosónő.~A Pikusz már akkor fenn volt az asztalon,
30 3 | most maga elfoglalja; de már nem várhatta meg. Pedig
31 4 | albérlői. A konstáblerhez már közelebbi viszony fűzte.
32 4 | bűntársi összekeveredés volt ez már, valljuk meg az igazat.~
33 4 | lehetett látni, mert az már régóta nem tud a lábára
34 4 | volt a fiúnak, dacára, hogy már ráncos volt; de azért borotválva
35 4 | vasárnap reggel). Lehetett már valami harmincesztendős.
36 4 | Amerikában is megfordult már, de megint visszakívánkozott.
37 4 | is szóba állt volna, azt már csakugyan soha meg nem bocsátotta
38 4 | legrégibb lakója a háznak. Már akkor itt volt, amikor a „
39 4 | arannyal cifrázva. Mikor már tizenkettőt elkészített
40 4 | fonálról. A mintát sem nézi már. Ugy megszokta, mint egy
41 4 | issza. Ezt is úgy megszokta már a Lidi, hogy nem is hallja.
42 4 | is megosztja vele. Most már telik vacsorára. Amióta
43 5 | azon az estén nem tudott már dolgozni. A szeme egyre
44 5 | szeme könnyezik.~Másnap már nem fájt a szeme.~El is
45 5 | Kálvária mellett is elolvadt már a hó; a Csicsonka több verést
46 5 | az ibolyát eladni. Most már minden utcaszegleten, minden
47 5 | szokott hírlappal. Ez pedig már olyan volt, mint a cukor
48 5 | Tudja? olyan „izé”. Érti már? Dehogy érti! Ne is értse.~
49 5 | Dehogy érti! Ne is értse.~No már pedig egy asszonyfélének
50 5 | pénteki lapot. Nem volt már egyéb, mint „Illustrierte
51 5 | harminc esztendős korukban már hetven esztendősek. Nem
52 5 | Húsz esztendeje nem hallott már az öreg „papszót”. Hát biz
53 5 | harminc esztendős korában már hetven éves lett: elvesztegetett
54 6 | akik harminc éves korukban már hetven esztendősek”, meg
55 6 | mondták, hogy öreg vagyok már, nem való vagyok váltóőrnek.~–
56 6 | bevitte a saját kamrájába: ott már jó helyen lesznek. Ő nem
57 6 | helyen lesznek. Ő nem fél már tőlük. S aztán megint kijött
58 6 | világon megmaradunk? Én már öreg csont vagyok. Kinek
59 6 | Ádám apó.~– Én sem győzöm már a munkát – monda Zsuzsa
60 6 | dolgozod magad. Gondoltam már ki valamit. Egyszer egy
61 7 | FEJEZET ~A bádogcsésze~– De már azt a szégyent csak nem
62 7 | Eldorádóba – aranyat keresni.~És már kapaszkodott volna az öreg
63 7 | öreget a lakásába.~– No de ez már valami szörnyűség! Hogy
64 7 | beszélni a Gagyulánéval, az meg már tud tótul. Így uszították
65 7 | Pikusz, a flájschnak vége van már. Fogj magadnak prücsköt,
66 7 | akarsz kapni. Te sem kapsz már több szalonnabőrt, édes
67 7 | kutyám. Mi értünk nem hal már meg több mancsi ezen a világon.~
68 7 | kijött, s kereste a kutyáját, már akkor az nem volt sehol.
69 7 | gyűjtő szekérhez, akkor már az első tekintetre meglátta,
70 7 | hat egyes.~De most aztán már kriminális inkvizíciót tartott.~–
71 7 | egész késő estig. De most már a seprűnyéllel is kapott
72 7 | reggel a szemetes ládában már nemcsak rézpénz volt elszórva,
73 8 | mezei munkások is sokallják már az áldást. Előbb a nagy
74 8 | ruhácskáit! Nem tudok kiteregetni már egy hét óta. A padlást is
75 8 | bizonyos szerencsétlenség. Már el kellett vinnie magával
76 8 | ház zárta el az utat (ma már pompás palota épült a helyén
77 8 | vadak tesznek, hogy mikor már nem képesek a maguk élelmét
78 8 | őket.~– Ej ej, Zsuzsa néni! Már megint ilyeneket beszél.
79 8 | szeretett! Annak a hűsége.~– Már az igaz. Ez az egy megmaradt.
80 8 | butikom volna. De hát az már nagy uraság! Én csak úgy
81 8 | amikor megtelik. Csupa gomba már minden holmim a nyiroktul.~
82 9 | de a képe olyan ráncos már a sok viszontagságtól, mint
83 9 | ilyen későre? A kamerádjai már mind elmentek.~– Hát kamerádjaim
84 9 | maradt ott Amerikában, ha már odaát volt?~– Hát csak,
85 9 | nem lehet. Hiszen nekem már megvan felesigem odahaza
86 9 | Liptóba.~– Ugyan ne mondja már! Hiszen én magát már több
87 9 | mondja már! Hiszen én magát már több mint két esztendeje
88 9 | A hát. Az úgy szokás.~De már arra még Lidi kisasszony
89 9 | volt. Adott váltót. No hát már most jak sza matye? Mi csinálsz
90 9 | Zsuzsa asszonyt untatta már ez a sok trécselés. – Elvégezte-e
91 9 | trécselés. – Elvégezte-e már Frányó gazda?~– Még el se
92 9 | megfiadzott. Apósom házát most már licitálni akarnak.~– Hát
93 10 | elhordogassam innen.~– Hát talán már vége a hagyma szezonnak?~–
94 10 | kosara mind spaargaave van már rakvel. Nekem is azután
95 10 | asszony.~– Ébren vagyok én már régen, de nem mertem kibújni
96 10 | hajam, se huncutkám, pedig már húsz esztendős vagyok.~–
97 11 | a szabadságból, lássunk már egy kis zsarnokságot.~–
98 11 | érdemkeresztet.” – „Fogom már a fülét!” mondám magamban.
99 11 | magát Budapesten. Látott már mindent. Nemzeti Múzeumot,
100 11 | úrhoz rapportra mentem, már akkor ott volt a kezében
101 11 | Borzasztóan lármázott már a két diurnista meg a koncipista
102 11 | vagyunk korrumpálva.~De már ez nekem is sok volt. Megfogtam
103 11 | kidobtam az ajtón!~– Ez már malőr! – mondá Zsuzsa asszony.~–
104 11 | mondá Zsuzsa asszony.~– Ez már nem malőr; ez már katasztrófa! –
105 11 | Ez már nem malőr; ez már katasztrófa! – Az alkapitány
106 11 | becsületes ember volt.~– Ez már skandalum!~– Sőt több, mint
107 11 | több, mint skandalum, ez már korrupció! Már most aztán
108 11 | skandalum, ez már korrupció! Már most aztán szervusz ezüst
109 11 | ne szekírozzanak.~– Hát már most mivel fogja konstábler
110 11 | szép kisasszony. – Nekünk már „jó nap” van.~A konstábler
111 11 | valami cudar tolvaj leszúrja. Már többször megsebezték.~–
112 12 | kevesbítettem meg vele. Ez már a senki jószága volt. A
113 12 | ha meg nem hal is tőlük. Már pedig ha szép nem vagyok
114 12 | azt, amit lassan mondok.~– Már pedig én az olyan embert,
115 12 | parizert.~A mester mérges volt már azért is, hogy mért vesz
116 12 | ort, s odadobja.~A hentes már fel lett eszelve a lyukas
117 12 | útonálló rabló volt, de már régen kerékbe törték; a
118 12 | gondolni, hogy meghal tőle. – Már most hát csak kegyed is
119 12 | elálmosodik.~– No, hát most már igazán jójcakát kívánok.~
120 13 | bau! Hát a gazdád jön-e már?~De bizony hallatszott már
121 13 | már?~De bizony hallatszott már a köhécselése a folyosón.
122 13 | Talán mégis hazakerült már.~Csakugyan az Ádám apó jött
123 13 | A feleségem mosónő, de már annak is köszvény van a
124 13 | Mikor így szólítanak, akkor már tudom, hogy megkegyelmeznek.)~–
125 13 | elöljárósághoz. Hát biz ott már tele volt a várakozó szoba
126 13 | akadt a markomba.~(De ezt már Zsuzsa asszony nem állhatta
127 13 | jártál mind a két helyen. Már most hát csak várnunk kell
128 13 | konstábler János? No az már más. Az csak amolyan magunk
129 13 | hogy hozza ide?~– Érts meg már no! – mondá Zsuzsa asszony –
130 13 | azt megeszi, meghal tőle. Már most hátcsak azért is jóllakom
131 13 | öregem. Talán elég is lesz már. Meg talál ártani. – Meg
132 13 | a Zsuzsa asszony ismerte már az emberét, nem adott neki
133 13 | poharába töltött, akkor már vigyázott. Azt mondá az
134 13 | mondá az asszony: „Töltse már egyszer kelmed az én klázlimat
135 13 | volt! Kereszteletlen.~– Már most csak azt az urat hozná
136 14 | sonkába belehalni.~– Az már igaz.~A tekintetes úr nem
137 14 | tépi a tű a kezet.~– Az már lehet.~Azzal az egyik szemét
138 14 | gondolta, hogy az élc volt.~– Már az igaz. A Csicsonka leány
139 14 | termett a sonka.” Csakhogy ezt már minden gyerek ismeri. Vagy
140 14 | volt az arca.~– No, elaludt már a kisgyerek. Olyan kedveske
141 14 | urat pedig ette a méreg!~– Már most otthon vagyunk! Tehát „
142 14 | górcsövi szörnyetegeket. Már érezte a nyakán azt a támadó
143 14 | Kezdenek elcsillapulni. Már nem csiklandozzák a nyakamat.~–
144 14 | az oroszlánra bukkan”.~Már minek volt neki most újólag
145 14 | attul a trikótul! Ettem én már krokodilust is!~Ezen nyilatkozat
146 14 | Ne kiabáljon az úr! Én már egy hét óta mérgezem vele
147 14 | arcomnak skarlátveresnek kell már lenni.~Ezzel kivett az oldalzsebéből
148 14 | anélkül is nagyon mérges volt már. Rárivallt.~– Ez nem ellenméreg.
149 14 | nyomban!~A Lidi kisasszony már jött vele a hálószobájábul.
150 14 | De perc múlva nem volt már az a protokollum protokollum,
151 14 | köszönöm.~Jókor köszönte már.~Makár úr nevetett, két
152 14 | ez még nem elég. – Most már hát kitöltöm még azt a szegénységi
153 14 | akarok tinektek mondani.~Most már tegezte őket. Szárnyai alá
154 14 | minden ragad. – S „most már” nem lehet azt a kalapot
155 14 | neki cselekedni. Félek én már akkor is, amikor a nyakravalómat
156 15 | magasabb szférákba kerül, ott már elfajul nagyravágyássá.
157 15 | is volt ambíciója. S az már teljesüléséhez közeledett.
158 15 | apó megint lefekszik. De már nem tud újból elaludni.
159 15 | rézpénzt, ha szamár vagy? Hát már most én kit csaljak meg
160 15 | csaljak meg vele?”~Azután már csak a tolvajok járnak az
161 15 | eszébe jut megpihenni. Öreg már az is.~Csak arról tudja
162 15 | nagykendőt az ablakáról, már akkor az a része az égnek,
163 16 | virágot.~– Úgy? Virágot? Tudom már! Az a te boszorkány nagyanyád
164 16 | hazakerülni onnan. Akkor már késő a városházára fölmenni;
165 16 | rajta, az a Csicsonka volt.~Már két órára hazakerült; de
166 16 | teste veres foltokkal volt már tele. Azok égették.~– Mit
167 16 | megint kegyedhez való mondás. Már mi szegény emberek azt nem
168 17 | Zsuzsa asszony, mikor már látta, hogy Lidi kisasszonyt
169 17 | faragott hordár tartja.1~– Már most emlékszem rá. Drabantok
170 17 | gyalogjárón: a jobboldali már kávéházak előtt visz el.
171 17 | átjáró udvarba; mert az már két kávéház között esik,
172 17 | éjjeli kávéházat. Nincs már „leányok börzéje”. A lélekvásárlók
173 17 | dugva a piros jegyzőtárca, már akkor a Lidi kisasszony
174 17 | csúf boszorkány nem kínozza már a kisleányt; nem is tartja
175 17(1)| Most már a Dunaparton van saját palotájában,
176 18 | Ribiczánénál. Rég fel kellett volna már jelenteni. Jó szerencse,
177 18 | siránkozott a gyermek egyre. Azt már elfelejtette, hogy az imént
178 18 | az Isten.~Egy óra múlva már a Csicsonka nem búsult a
179 18 | szolgál, a sajátja helyett. Már megvolt.~A postás odább
180 19 | A „zöld paradicsomban” már korán reggel nem maradt
181 19 | emberszámba venni, noha most már két nyelven beszél. A Vigyázzt
182 19 | szökjön az Ádámnak, de az már rafinált gonosztevő volt.
183 19 | fennhangon beszélt.~– Itt van ni! Már megint csomóra fúlt a harasz! –
184 19 | gondja. – A nagymamának is jó már, mert azt meg elvitték a
185 19 | nénit látod jönni. Most már ne trécselj Csicsonka, hanem
186 19 | vissza?~– Visszakérni? Ami már Tarafás uram zsebében van!
187 19 | nyulat az óriáskígyótul, amit már egyszert lenyelt. Hát aztán
188 19 | visszakérni? te!~– Mert már a Lidi kisasszony nem marad
189 19 | meg sajnálom. Örülök, hogy már neki jobb dolga lesz, mint
190 19 | volt, de sajnálom, hogy már ezután nem láthatom. Úgy
191 19 | divatárukereskedésben kondíciót kapott?~– Már elfecsegte a Csicsonka?~–
192 19 | megsegített a jó Isten! Most már egészen boldog vagyok. Kapok
193 19 | hagynom. Úgy megszoktam már ezt az egész „zöld paradicsomot”,
194 19 | hagyott szó nélkül. Ki mond már nekem ezután őszinte igazságokat?
195 19 | cigány porontyát ki itatja már meg ezután? Úgy ismert már,
196 19 | már meg ezután? Úgy ismert már, úgy nevetett, ha meglátott.~–
197 20 | majd adok a semmiházinak. Már ott kapar az ajtón.~Zsuzsa
198 20 | Kámpesz neki! Vége van már. Itten hozzák. Dikhec a
199 20 | Mire ideértek a hírrel, már akkorára háromféle halállal
200 20 | Gyújtsd meg frissen!~S már csepegtették volna a markába
201 20 | nyakon teremtelek, hogy…~– Már motyog valamit! – lelkendezék
202 20 | tehetségük szerint cincálni.~De már ezt az Ádám apó maga is
203 20 | A Ritka Panna nem bírt már a kíváncsiságával.~– Most
204 20 | mondom a portásnak: itt van-e már a tekintetes tanácsos úr?
205 20 | tekintetes tanácsos úr? Az már tudta, hogy melyik tanácsos
206 20 | Mikor minden megvan. Én már kezet is akartam fogni a
207 20 | lehet felvenni.”~– Most már én is halott vagyok – sóhajtá
208 20 | kell kétségbeesni.~– Hiszen már nem mozdulok. Megadtam magamat.
209 21 | farsangon meg fogunk esküdni. Már a kelengyém is készen volt,
210 21 | szülői jómódúak voltak: már ahogy alacsony sorsú emberek
211 21 | lámpásbul két lámpás lesz. – Hát már akkor ott volt az árvíz.
212 21 | akartam jönni a padlásrul, már akkor az ajtóragasztóig
213 21 | akkor! Hát egyszer, mikor már a magunk háza is recsegett-ropogott
214 21 | nyomul előre. Odáig ért már a víz. Az Ádám nagy hirtelen
215 21 | átfutok az Adámhoz. De ő már a fele útján elém jött,
216 21 | sóhajta a Ritka Panna.~– De már most igyekezzünk innen sebtén –
217 21 | luláj-machen”. Erről sem tud már semmit a mai budapesti ember,
218 21 | áldomásra. A napja is ki volt már tűzve, vízkereszt utáni
219 21 | többet az esküvőre. Minek már? Kinek kell az? Minket összekötözött
220 22 | Itt van Ádam bacsi. Ez már a kenteké. Mehetnek lakodalomba.~–
221 22 | amelynek okozói nyugosznak már (ki az Úrban, ki a tömlöcben),
222 22 | urammal megesküdtem. Én már nem viselhetem, mert kihíztam
223 22 | szegények házáig. – Most szabad már ölelkezni.~De a két öreg
224 23 | eredménye.~Lidi kisasszony már várt reá. A hímzőasztal
225 23 | ami a konyhába belépéskor már megütötte az embernek az
226 23 | az ismeretségeket.~– Az már igaz. Ezt eltalálta. Akiket
227 23 | meg szokás becsülni, hanem már az, hogy a sírjaikra virágokat
228 23 | nagyon szeret. Ha meglát, már messziről kiált elém: „Mondjon
229 23 | költői elbeszéléseimet. Akkor már nem csúfolnak ki érte. Akkorra
230 24 | kisasszony nevetett rajta. Már csak a tréfa kedvéért is
231 24 | efölötti csodálkozását.~– Hát már ezt ki tanította önnek?~–
232 24 | mikor egyszer-egyszer kezdem már magam is észrevenni, hogy
233 24 | posztókabátom nagyon kopott már, a kollégáim nagyon csúfolnak
234 24 | új bélés hozzáadásával.~– Már most tudom, hogy ki az a „
235 24 | A kakukkos óra azonban már háromnegyedet huhukolt tíz
236 25 | abrosszal.~Annyi mindenféle lett már összehordva, hogy a két
237 25 | éles hallása volt, neszelte már az öreg lépéseit. – Csak
238 25 | De majd megesz a méreg. Már megint esett rajtam egy „
239 25 | házasélet áldásaitól. Hát már most járja végig a várost,
240 25 | Csicsonka szeretett volna már más témárul beszélni.~–
241 25 | azt mondá, hogy:~– Megyek már a menyasszonyért; ki lehet
242 25 | menyasszonyért; ki lehet már neki jönni.~A Csicsonka
243 25 | a boldogságunkba.~– Csak már átestünk volna ezen a mai
244 25 | a diurnista uraság jönne már a diszpenzációval.~– Jaj!
245 25 | vezényelt János.~– Ennek már egy hatalmas vivátot kiáltsunk.~–
246 26 | élethűen tárta elé. Mikor már nem tudott többet, akkor
247 26 | öreg élettársammal, akivel már ötven esztendőt töltöttünk
248 26 | joga van ezekhez; mert most már ez mind a mienk. Át is fogjuk
249 26 | miatt a lefoglalásnál. De már most éppen én vagyok a Kapor
250 26 | tetszett ez a biztatás. Azt már tudta, hogy Aszódon van
251 26 | dünnyögött.~– „Rum-rum-rum.” – Már hallom a dübörgését. – A
252 26 | Kilopták a zsebembül!~– Már megkerült. Itt van nálam –
253 26 | viszi el magával.~Ez meg már éppen vaddá tette Tarafás
254 26 | Zuhogás, zuhogás, zuhogás!… Már itt van!… Már látom a két
255 26 | zuhogás!… Már itt van!… Már látom a két tüzes szemét
256 26 | utcára ezzel a síppal.~– Már fütyült – monda Ádám apó.~
257 26 | Retek utcai párbaj!~Ez meg már aztán egész vad oroszlánt
258 27 | Hatszáz forint fizetés!~– No már most menjünk a templomba.
259 27 | suttogá Zsuzsa asszony.~– Már elkapta – mondá Gagyuláné.~–
260 27 | mondá Gagyuláné.~– Az övé már – sopánkodott a Panna.~–
261 27 | Kaporékét értettem.~– Most már nem lehet engemet kompromittálni.
262 27 | is kiadják lakásnak.~– Az már más.~– De már most – más
263 27 | lakásnak.~– Az már más.~– De már most – más vágányba ne igazítsd
264 27 | No, vőlegénykém. Most már mehettek az esküvőre – s
265 27 | Ezek hát boldogok, mert már célt értek – gondolá magában.~–
266 28 | könyveibül, hogy a kisasszony már tavaly óta dolgozik az üzlet
267 28 | maradt a Lidi mellett, most már azt is Cilinek hítták, s
268 29 | adat. Öröklött birtokát már húsz éves korára az utolsó
269 30 | is érzi a fájást, amikor már az elveszett tag hiányzik.~
270 30 | közbeeső városok rendőrközegeit már késő volt értesíteni, a
271 30 | volt értesíteni, a vonat már azóta messze járt. A végállomáson
272 30 | a leánya levelében. Most már neki volt oka azt elítélni,
273 30 | a saját felmentését.~Az már az emberi természetben fekszik,
274 30 | egy férfi és egy nő, mikor már elérték, ami után vágytak,
275 30 | kérdezősködnek utána, hogy fölkelt-e már, s benyitnak hozzá kopogtatás
276 30 | más fizeti ki.~– De mikor már lejártak volt?~– Én tudtam
277 30 | tárcámba a fogadásokat. Most már én teszek 2-őt 1 ellen.
278 30 | tudósítás a lapokban megjelent, már akkor Oszkár gróf otthon
279 30 | Nem tudom én: régen volt már!~– Oszkár! Az Istenért!
280 30 | Azért hagytam ottan. S most már te jössz ugyanezekkel a
281 30 | az egész boszorkányság. Már most megtudtad, amit akartál.
282 30 | hagyta ott a férjét, aki most már a másodszori mámorálomból
283 30 | század negyedik fertályában már lehetetlen. Azért megtörténik,
284 30 | hanem külön kikezdésben.~Már erre aztán mégis kíváncsi
285 30 | lehet végezni.~Négy órakor már a rezervált félkupéban nyújtózkodott,
286 31 | nyitotta azt fel. Ha ez már talán a Verdikt volna.~Ah,
287 32 | volna ki. Sokszor adott már szárnyakat a nő a férfinak.~
288 32 | szőlő. – Azt hitte, hogy már három hónapja, hogy Bécsből
289 32 | A sárkány tüzet okádott már!)~– „Amelie”-nak volt címezve. (
290 32 | Irtóztam a gyalázattól. De most már nem törődöm semmivel. Találják
291 32 | nagyobb fenyegetés is volt. Ez már nem arról a „félvilágról”
292 32 | bepiszkolják, hanem ahol már semmi „nevet” sem viselnek.
293 32 | nevet” sem viselnek. Ez már az „alvilág”, ami a cafée
294 32 | ilyen nagy kedélytévedésre már csak a patológia ád magyarázatot.
295 33 | legügyesebb kutató rendőr.~Már egyszer találkoztunk vele.
296 33 | hasznot tehet. De hát azt már láttuk, hogy Paczal János
297 33 | rendőrnek való ember.~Reznek úr már az volt.~Hát bizony ő sem
298 33 | kompániából; a neve: emlékezem már rá: Paczal János.~– Akkor
299 33 | azt mondá, hogy a lázroham már éjfél óta tart, s ha meg
300 33 | Az ápolónő mondá, hogy már hét nap óta egyedüli tápláléka
301 33 | bizonyosat tudni.~– Most már annak a lakására is emlékezem.
302 33 | címezve.~– Siessünk oda.~Most már kezükben volt a gombolyag
303 33 | az a leány?~S ha nincs is már ott; de a nagyszámú lakók
304 33 | nincs. S ha nem mondják is; már azt azután a rendőrség ki
305 34 | a Vereskeresztben.~Midőn már annyira magához tért, hogy
306 34 | hizlalták, ami ebben az évadban már ritkaság, s mindennap árticsókát
307 34 | árticsókát hoztak neki, de már abból nem kért. Inni pedig
308 34 | Vereskeresztnél. Alig várom már, hogy kiszabaduljak ebből
309 34 | ebből a nagy uraságból. Unom már a sok fácánt meg békát.
310 34 | nyitnának fel előttem. Csak már egyszer annyira segítene
311 34 | úr Paczal Jánossal, mikor már a többi vendégek elmentek.
312 34 | szívesen látott vendég, amikor már üres a csárda. Akkor aztán
313 34 | hogy egészen beleuntam már, egyik nap fogolypecsenye,
314 34 | mártogatni. Alig vártam már, hogy egy kis jó fokhagymás
315 34 | mintha hallottam volna. De már nem tudom, mit.~– Hát a
316 34 | kettő.~– No, de az egyiket már nem lehet feltámasztani.
317 34 | meg volna menthető.~– Az már igaz.~– Abban járunk már
318 34 | már igaz.~– Abban járunk már két hét óta. A grófnő meg
319 34 | a grófkisasszonyt?~– Az már nem az én mesterségem. Én
320 34 | is teszem ezt a hivatalt. Már néztem valami polgári állás
321 34 | azzal a sok pénzzel? Én már megszerettem a szegénységet.~–
322 34 | nagyobbat meg nem tudnék már megtanulni. Az lenne a sorsom,
323 34 | rágyújtott a pipára: s most már ő maga fűzte tovább az eszmejárást.~–
324 35 | abból nyílt a szalon; ott már minden japáni volt. Egy
325 35 | kapta veszélyes sebeit.~– Már begyógyultak. Hála a gondos
326 35 | kérdé a grófnő. Most meg már éppen nagyszerű volt! Leeresztett
327 35 | volt burkolva, s a peronon már sötét volt.~– De hát bizonyos
328 35 | rebegé a grófnő, s most már engedé a könnyeit szabadon
329 35 | boldog menhelyre, ahol most már megnyugosznak. – Bálványa,
330 36 | Oszkár öngyilkossá lett.~Már kétszer zavarták ki az imájából.
331 36 | karperechistória óta).~– Most már bejöhet a mamzell a ruhaderékkel.~
332 36 | leány.~– Mondták ám többen már, hogy meglepően hasonlítok
333 36 | amit most velem űzesz! Ez már kegyetlenség ennyire vinni
|