Fejezet

1 13|       hogy szegény? – Uram s én istenem. Még nem akarják elhinni,
2 13|     magam sorára.~Oh, én uram s Istenem, de sokféle szegény ember
3 13|  végezve felőlem.~– Oh, én uram Istenem! Hányszor könyörögtem előtted!
4 16|         bálban sem voltam.~– Én Istenem! Milyeneket tud mondani.~
5 20|       hozzák az urát. Kegyelmes Istenem!~– Az én uramat? Szent Isten!
6 20| megroskadtak erre a szóra.~– Én Istenem!~– Hej, hogy végigszaladt
7 26|       pedig jajveszékelt.~– Jaj Istenem! Ennek rossz vége lesz!
8 27|         kulcsolta.) Oh, te édes Istenem, aki annyi csodát tettél
9 27|         te szent neved, én uram Istenem.~A gyönge szívűek mind sírtak,