Fejezet
1 1 | leghosszabb, legszűkebb és legdöcögősebb Stáció utcáján
2 1 | arra következik egy sárgára és zöldre festett vagon, I.
3 1 | zöldre festett vagon, I. és II. osztályú szakaszokkal,
4 1 | detektív bekandikált az első és második osztályúakba, amiknek
5 1 | hasadt orgonasíp.~Az I. és II. osztály pasasirjai,
6 1 | illetőhöz. Akkor aztán megugrott és elszaladt.~A fiatal nő tovább
7 1 | padon valaki ül. Megállt és odavilágított rá a lámpásával.
8 1 | helyéről, felvette a bőröndjét és a kosarát, s azt mondta: „
9 1 | felismertük, észrevétlenül és minden feltűnés nélkül kísérnünk
10 2 | gubókká bugyolálva, pokróc és rongydarabok közé; két ujjú
11 2 | lakott volna valaha Ádám és Éva, mikor még ők is zöldek
12 2 | mosott ruhának, szappanynak és szódának a párázata uralkodott
13 2 | asztal, nehány szalmaszék és egy nagy karosszék képezik
14 2 | falon, teleírva nevekkel és számokkal, jelzi a pontos
15 2 | Nem nevezzük meg a helyet és a személyeket, kik e regényben
16 2 | grófnő még mindig igen szép és fiatal arra, hogy még a
17 2 | hirtelen kikapta a fejét és nagyot prüszkölt. Utoljára
18 2 | csak a levágott hájas része és a lefaragott bőre maradt:
19 3 | kedvence. Ő a menyasszony és nem más: az már bizonyos.
20 3 | lesz, a te fejed kopasz? És aközben folyvást hangzik
21 3 | hogy a leány a varrásbul él és tisztességes személy.~–
22 3 | állványra: mindent számbavegyen és felírjon, amije van. A mosásról
23 3 | átázott, bepiszkolt ruháinak és topánkáinak a kitisztogatásához.~
24 3 | Azután a harmadik, a negyedik és így tovább. A huszadiknál
25 3 | szemüveget, mert sok fekete és arany szín van rajta, ami
26 4 | Mosókonyha, kamra,~pincelak és padlás-szoba~~~~Kapor Ádám~
27 4 | krajcárt. A megjelenők száma 20 és 30 között váltakozik. Mind
28 4 | kisasszony lement hozzá, és valami úton-módon elcsillapította.
29 4 | divat most, azonban fekete és tömött; a szája meg a szemei
30 4 | konzorciumban Kapor Ádám és Zsuzsa képezték az arisztokráciát,
31 4 | által, aki mozgó óralánc- és melltű-kereskedő volt pakfongban
32 4 | melltű-kereskedő volt pakfongban és talmiban.~Öregbítette a
33 4 | ibolyaeladásból, kékre fázott kezekkel és orcával, besompolyog a mosókonyhába,
34 4 | elfoglalta a másiknak a nevét.~És aközben megtanított egy
35 4 | érvényesítheté a sovinizmus és az erkölcsnemesítés iránti
36 5 | körökben (különösen a sport és turf világában) ismeretes
37 5 | nézőközönség. A főúri világ és az intelligencia sommitásai
38 5 | fogatairól, meg a kelet-indiai és kafferföldi vadászatairól.
39 5 | előtt térdre emelkedett, és elmondta az Úr imáját.~„
40 5 | életet, földi boldogságot és mennyei üdvhöz való jussot!~– „
41 6 | mennyországból a pokolba, mint én? És még sem öltem meg magamat.~–
42 6 | kiszedte a kezükből a mordályt és méregüveget, bevitte a saját
43 6 | befogadják, ellátják holtig és jól bánnak velük.~– Hisz
44 7 | Eldorádóba – aranyat keresni.~És már kapaszkodott volna az
45 7 | elásom a földbe. Úgy élek.~És komolyan megtette az öreg,
46 7 | Ezúttal három négyes volt és hat egyes.~De most aztán
47 7 | Érte megyek, hazahozom. – És holnap aztán –, holnap lesz
48 8 | bőrig ázik, s üti a lovait és káromkodik, mikor a szekere
49 8 | leggyöngédebb színű virágokat és arany arabeszkeket. A főnök
50 8 | pillanat alatt mennyi özvegy és árva lett! – És ez mind „
51 8 | mennyi özvegy és árva lett! – És ez mind „egy” embernek a
52 9 | hazafi!”, visznek forsponton és beirnak nevemet protokollumba.
53 10| kezében, megrakva ibolya és gyöngyvirág csokrocskákkal.
54 11| monda a hölgy meglepetve.~– És kegyed megértette ezt?~A
55 11| barnásszőke haj, bajusz és kecskeszakáll, fakószínű
56 11| éjjel együtt járt velünk, és segített maga magát üldözni.
57 12| hogy vannak jó emberek és vannak rossz emberek.~–
58 12| legyenek ez világon jó sertések és rossz sertések; ennek a
59 12| Üllői úton egy derék hentes és húsfüstölő mester, akit
60 14| oldalzsebeiből nyíltan kivillogva és világosan kivehető körvonalakban
61 14| színű papirosok, kalamáris és tolltartó, lábain nagy cipők,
62 14| elszaladt a cigánnyal, – és így a ló lopta el a cigányt.~–
63 14| ajándékozott senki semmit, és én nem találtam soha semmit.~–
64 14| magyarázni a helyi viszonyokat és összeköttetéseket.~– Igenis.
65 14| fölvétetett! – Kapor Ádám és a felesége. – Szimulált
66 14| Kettős mérgezés trichin és fuchsin által. – Noh! Lesz
67 14| elővett a törvényes hatóság, és beleírta az újabb kihágást.~„
68 14| ordináré arcára.~Az csak ámult és bámult.~– Hát ez mi volt?
69 15| orchideákrul, passiflorákrul és arabeszkekről.~Lidi föltette
70 15| hogy egész éjjel fönnmarad és reggelre elvégzi a rábízott
71 15| alól, s bomlottul ugat, és az ajtót kaparja. Erre Ádám
72 15| felgyülekezésre: „búh, bőh!” vastagon és vastagabban, aminek az indulni
73 16| mikor látták, hogy mit tud, és különösen mikor azt megtudták,
74 16| haja elöl kurtára vágva és tincsekbe bodorítva; hátul
75 16| megfordult a lábujjhegyein és kitáncolt. Sértve érezte
76 16| húsz esztendeig hűségesen és józanul szolgált, és semmi
77 16| hűségesen és józanul szolgált, és semmi vétséget el nem követett.
78 16| a csokrot a gomblyukába. És aztán olyan rossz volt,
79 16| lenni. Láttam a szemeiből.~– És aztán, hogyha komolyan veszik
80 16| felemelt homlokkal monda:~– És ha rám ismernek?…~Ebből
81 17| fiatalságot tőrbe ejtik és megrontják. Megleckézte
82 17| kisleányt most is kínozza, és a hajánál fogva lekötve
83 18| nem kímélte a fáradságot. És azonnal kiadta a rendeletet,
84 18| az orvos, a rendőrtiszt és konstábler számára; másikat
85 18| aztán meg, hogy virágokat és virágbimbókat árultatott
86 18| megsérti vele az élőket és a halottakat. És a törvények
87 18| élőket és a halottakat. És a törvények szerint is vétket
88 18| állását. Díja, a szálláson és ellátáson kívül havonkint
89 18| varrónő leborult az ágyára és zokogott.~– No, látja, milyen
90 19| földindulás, – száraz mennykő és lapos guta sűrű beütései.”~
91 19| Azt is maga szabta ki, és maga varrta meg. Huszonhét
92 20| meg Kömény Zsuzsa mikor és hol esküdtek össze, mint
93 20| esküdtek össze, mint férj és feleség.”~Zsuzsa asszonynak
94 20| templom nincsen a világon – és hogy minket soha pap nem
95 20| megfogta a galléromat, és megrázott emberül: „No hát,
96 21| HUSZONEGYEDIK FEJEZET ~Mikor még Ádi és Zsuzsika voltak~Most Zsuzsa
97 21| kivisznek, nem igazi férj és feleség feküsznek.~– Óh
98 22| Menjetek szépen a paphoz, és tartsátok meg az esküvőtöket,
99 22| minden jelenlevő büszkén és nagylelkűen kapott a zsebéhez.
100 22| Azért, hogy a vőlegény és menyasszony két öreg ember
101 23| FEJEZET ~A titkos költő és az ő hallgatósága~Az egész
102 23| maradék teám, maradék rumom és maradék kétszersültem, azt
103 23| felkantározott lófejekkel és összetekert lovagkorbácsokkal,
104 23| mikor a hivatalból megkerül és egyedül marad, verseket
105 23| verseket ír.~– Hahaha! És novellákat úgy-e? De hát
106 23| helyreigazítá a manchettjeit és olvasott.~A BOGÁNCS ÉS A
107 23| manchettjeit és olvasott.~A BOGÁNCS ÉS A FÁJVIRÁG ~Mese~Van egy
108 23| főváros túl a Morva vizén, és annak van egy pompás sírkerje,
109 23| nefelejccsel, fájvirággal és boglárkával, s naponkint,
110 23| tavasztul nyárig, pontosan és lelkiismeretesen. A sok
111 23| aszályban, dacolva égető nappal és forró szelekkel; szétmeredő
112 23| kisasszony?~– Úgy három és négy év között lehet. Hát
113 24| aztán végy tűt, cérnát és varrd össze szépen magad.”
114 24| mind a ketten nevettek.~És valóban nagyon jó segítség
115 24| szabad mosást, takarítást és kapunyitást.~(„Do, ut des,
116 24| hogy a távollevő Frányó és két tucat kebelbarátja szintén
117 24| olyan jól lehet aludni – és ingyen.~ ~
118 25| a várost, Paczal János, és ahol ilyen szeméremsértő
119 25| bajusza hegyét pödörgeté és mosolygott. Hát valaki mégis
120 25| kiálták duóban Panna és Frányó.~Adám bátya pedig
121 26| napokat látott az aszfaltozott és megkeramitozott bulvárok
122 26| kifent fekete bajusszal és eresznek induló szemöldökkel;
123 26| töltöttünk együtt, búban és szeretetben.~– Mit? – kiálta
124 26| mellé maga a nagyságos úr és lakjék jól. – De elébb elmegyünk
125 26| templomba, így, ahogy vagyunk és állunk: Isten engem úgy
126 26| Tessék! Fogja a rendeletet és hajtsa végre, ami abban
127 26| letartóztatni, megvasalni és bekísérni.~Frányó átlátta,
128 26| ajtaját betéve, lezárta azt és lehúzta a kulcsot, azzal
129 26| szigorral a klarinétosnak. – És nyisd fel az ajtót rögtön. –
130 26| állok a két sín között, és nem tudok megmozdulni, –
131 26| uramnak, letérdelt eléje, és összetette a két kezét könyörögve.~–
132 26| teherhordó fustélyokkal és istrángokkal ellátva.~Tarafás
133 26| közbe, mint hajdan a rómaiak és sabinusok összezördülése
134 27| FEJEZET ~A „zöld paradicsom” és a „zöld pokol”~Midőn a krízis
135 27| Makárnak kereszteltettem. És így az újesztendő napját,
136 27| megvárakoztattam a társaságot. – Uraim és hölgyeim! Elismerem, hogy
137 27| Tehát huszonnégy napszámos és egy kereskedő. Fizetnek
138 27| bútorszállító szekeremen, ugye?~– És vissza is hozza. – Ha a
139 27| vesztegetésnek.~– Nagyon kegyes.~– És azután, visszatérett, ön
140 27| prezideálni a nászlakománál.~– És az első tósztot is én mondom
141 27| boldog párra? Tökéletes! – És ön fizeti a cigányokat.~
142 27| voltunk minden időben! – És most, midőn eljuttattál
143 27| délig kaptam szabadságot.~És azzal elsietett. Még csak
144 27| is lett örökítve írásban és képben, e cím alatt: „Koldusok
145 28| FEJEZET Az ezüst érdemkereszt és a Stradivarius~Lidi kisasszony
146 28| divatkereskedésben a selyem és csipkék között – ott is
147 28| az ő számára rendelt fény és pompa között érzi csak igazán,
148 28| fordulataiban, s finom ízlését, és az árakban való fluktuációkat.
149 28| feleségét birtokba venni.~– És a Przepiorkának Stradiváriusa
150 28| nehogy még visszakérjék. – És most ez a tévedésből hozzánk
151 28| körútját valamennyi bel és külföldi hírlapban. Elhitte
152 28| árnál.~Az utazó virtuóz és a hegedűgyáros nem tudtak
153 28| Nagyon örültem rajta. És igen csodálkozom, hogy miután
154 28| érdemkeresztre.~Azzal magát ajánlotta és elment.~
155 29| aki X. X. grófnőt elvette. És ezt is teljes joggal számíthatjuk
156 29| felváltotta, akkor hazajött. És itthon lett belőle csillaga
157 29| contradictio in adjecto”. És ő tudta ezt a paradoxont
158 29| nézte ki a leendő nyertest. És legtöbbször sikerült neki.~
159 29| volt minden kastélyában és palotájában az országnak
160 29| palotájában az országnak és a fővárosnak. Ezzel ne legyen
161 29| mondva, mintha a gunyhókat és lebujokat kikerülte volna.
162 29| amidőn a két grófnő: anya és leánya, kikocsiztak, paripáján
163 29| hogy a házasulandó ifjú és leány felmászik két egymás
164 29| hogy nem vív párbajt – és hogy nem csal meg.~Az ifjú
165 29| mind a három kívánatot.~És aztán, hogy bekövetkezett
166 30| HARMINCADIK FEJEZET ~Az anya és vetélytársnő~Amilyen szép
167 30| Elhagyja őt, akit imádott, és az anyját veszi nőül.~Talán
168 30| kitalálta, hogy egy férfi és egy nő, mikor már elérték,
169 30| elhelyezkedés, kiaknázása a látni és hallani való élvezeteknek.
170 30| narancsligetek, sorrentói idill. És a többi.~A többi?~Hát azt
171 30| különböztet meg a férfiétól. És aztán azok a kicsiny kezek
172 30| aztán azok a kicsiny kezek és lábak!~Igazán nem lehet
173 30| dohányszelencéjét: kezet csókolt és elbalanszírozott.~A grófnét
174 30| csomó összegyűrt százast és ezerest, s kezdett belőlük
175 30| beszélni, mint lovakról és zsokékról.~A Derby-nap nagy
176 30| Paripái a legkitűnőbbek. És mégis mindenütt megbukik
177 30| Ráhagyom, hogy „lovar” és „lovag” nem egyértelmű szavak.
178 30| folyt le Y. Y. Oszkár gróf és Q; X. idegen mágnás között:
179 30| pisztollyal. Egy ostoba golyó: – és én egy üdvösséget veszítek
180 30| kitűnően lő pisztollyal.~– És mégis abba kötsz bele?~–
181 30| sajátsága, hogy felfelé hord és balfelé. Mikor én lövök,
182 30| nagyban szerencsejátékot, és ne vívjon párbajt veszélyes
183 30| előadni másnap ebéd fölött. És ő maga ott sincs. – Akkor
184 30| Mindenről értesülve vagyok.~– És „sok” az a „minden”?~– Elég
185 30| klubba megy kártyázni.~– No – és rosszabbat teszek, mintha
186 30| palotába; mert ott a grófnő és férje egyedül laktak: s
187 30| embert a portás eresztett be és ki. A gróf kénytelen volt
188 30| arisztokrácia, a felsőbb tisztikar és az előkelő hivatalos nép,
189 30| kereskedők, szabómesterek és mózeshitűek. A harmadikban
190 30| mágnásnőknek hirtelen rosszul lett és elájult. A mentőtársaság
191 30| elájulása. De annyi tapintat és diszkréció mégis volt mindegyikben,
192 30| megtudhatja, hogy holnap és a rákövetkező három napon
193 31| nejének a kezét megfogta és ajkaihoz emelé.~Ezt úgy
194 31| társaságában meg nem jelenhetek.~– És az valami nagy baj lesz?
195 31| világot, amiben most él, és jöjjön velem oda, ahová
196 32| rettenetes egyedül. Örökké ébren és örökké álmokat látva. Közel
197 32| szárnyakat a nő a férfinak.~És most mind a ketten halva.
198 32| meghalva, mint a másik. És mind a kettőnek ő az oka.
199 32| egész félmilliót hozom. És még azon fölül is. Ami az
200 32| magát a grófnő a kerevetre és zokogott keservesen.~„Milyen
201 32| Csak vigye ön vissza, és tegye valahová letétbe.
202 32| felölti a búvárkészüléket.~És ahhoz valóban merész elhatározás
203 32| legfőképp a hűtlen jegyesét és vetélytársnőjét, az édesanyját.~–
204 32| Bosszút akar rajtuk állni, és az egész társaságon. – Meg
205 32| gőzkörben, mely parfümből és serzamatból, szivarfüstből
206 32| serzamatból, szivarfüstből és lámpagázból verődött össze.~
207 32| rendelkezésére egy ügyes és bátor detektívet, aki őt
208 32| labirintjában kalauzolja és megvédelmezze: ez volt „
209 33| koldusok szövetsége még erősebb és szervezettebb, mint a Szent
210 33| lakhatnék, aki maga is szenved – és nem mondj a senkinek.~Jutalom
211 33| alapos ismeretségei voltak. És amellett a szalonok chronique
212 33| nyelven beszélt folyékonyan.~És azonkívül azzal az adománnyal
213 33| azéhoz, akit keres. Ijedség és öröm szállta meg egyszerre
214 33| bánat, hogy „ez nem az”, – és az öröm, hogy „mégsem ez
215 33| vissza kell fordulnunk, és más kiindulási pontot keresnünk.~–
216 33| egyedüli tápláléka a mandulatej és tiszta húslé.~Az italtól
217 33| ugyanaz a mamzell eltűnt, és nem jött vissza a szállására.
218 33| legyen a kezében.~A grófnő és a detektív a legvérmesebb
219 34| csupa királyi táblabírák.~– És amellett tisztességes munkások,
220 34| libapecsenye öntöttsalátával és így tovább. – Az egész heti
221 34| vasárnap volt, a libapecsenye és tepertyűs öntöttsalátának
222 34| egyenkint le kell faragdálni és megrágogatni; s utoljára
223 34| fácánpecsenye, befőtt, tokaji bor és piskóta mind a grófnétól
224 34| alatt, hogy az éjjel 1 1 és 1 /2 órakor pontban X. X.
225 34| visszaszerezhetné.~– Eredj oda hozzá, és mondd meg ezt neki.~– Én
226 35| HARMINCÖTÖDIK FEJEZET ~Úr és urabb~X. X. Katalin grófnő
227 35| fekete frakkja, pulidere és harisnyája volt mind a kettőnek,
228 35| harisnyája volt mind a kettőnek, és fehér tászlis nyakravalója.
229 35| besétálni a szalonba. – Inas és komornyik nagy fejcsóválásokat
230 35| Kötelességemnek tartottam eljönni, és megköszönni méltóságodnak
231 35| keresztül a jettegyöngy kárpiton és egy szőnyegajtón: egész
232 35| azután kísérjük figyelemmel és tudjuk ki, hol tartózkodik.
233 35| nézegetni. A szállásadóink, férj és feleség: azt állíták előttem,
234 35| konstáblernek. Az végigolvasta azt és aztán visszaadta.~E levél
235 35| kísértetek órája fényes nappal.~– És a grófnő ennek a levélnek
236 35| volt az egyedüli útjelző.~– És aztán bejárta a grófnő a
237 35| mindenütt otthon vannak, és mégis sehol sincsenek otthon.~–
238 35| Sehol sem találtam.~– És aztán örült rajta, ugye,
239 35| lábaikkal az asztalon dobolnak, és a hajukkal a földet seprik,
240 35| Nem. Nem! Nem azok!~– És mégis azoknak a világában
241 35| száznegyvennégyszer felhímezni. És ő azt végezte zúgolódás
242 35| Az én családi címerem!~– És elhiszi a grófnő, hogy mégsem
243 35| Az! az! Ő az valóban!~– És azután nem hogy önmagát
244 35| azt a tébolydába vitték; és ekkor ez a szegény varrónő
245 35| szólt a grófnő nevetve és zokogva egyszerre.~– Mondja
246 35| Mondja ön, hol találok reá?~És nem tartózkodott a közvitéz
247 35| oda olyan kincset, amit ön és önnek minden ivadéka egész
248 36| lelkét. – Hanem az arca és az ajka nem árult el semmit.~–
249 36| csendesen.~– Csak szép arckép? És semmi más? – rebegé a grófnő.
250 36| kész arcképnek a szemébe.~És aztán magában sóhajtá: „
251 36| a homlokát, a két szemét és az ajkait. Majd letérdelt
252 36| ajkait. Majd letérdelt eléje, és megcsókolta a kezét.~Azután
|