Fejezet

  1 1 |               egy nagy diadalkapu zárja el mostanság; egy kicsiny,
  2 1 |           ínséges pályaházacska fogadta el a Felső-Magyarországról
  3 1 |              utcáján keresztül jutottak el omnibuszháton a vendégfogadókkal
  4 1 |                volna, hanem hogy a lába el ne fagyjon. – Ez egy detektív.~
  5 1 |              most teszi, hogyha az Ádám el talált volna szunyókálni,
  6 1 |                kutyaugatás után kezdett el a villanyoscsengettyű berregni,
  7 1 |                a parancsot, hogy a gázt el kell oltania külső lámpákban,
  8 1 |              Eléje került. – S ezt most el akarják fogni? – kérdé az
  9 2 |                 be a szemét.~A hölgynek el kellett fogadnia az ajánlatot.~
 10 2 |                 órákat az utcán tölteni el. A havat lapátolják össze:
 11 2 |             Istennek, csakhogy nem ölte el magát.~– Hanem most már
 12 2 |             illatától, ami nem rontotta el a polcon szárasztott kenyérélesztőkorpa
 13 2 |             árul. Aztán ami újság estig el nem kel, az már másnap csak
 14 2 |                 újságot kaptam. Olvassa el csak, mi van benne, belül
 15 2 |               végzetes tettre határozza el magát.”~A leánynak az arca
 16 2 |                  Jó, jó! Nem feledtelek el: csak várj.~Aztán mikor
 17 3 |                hű maradtál? Nem árultál el? Nem adtad el testedet,
 18 3 |               Nem árultál el? Nem adtad el testedet, lelkedet? Válasz
 19 3 |            visszatértél? nem is hagytál el? Szeretsz, mint régen? örökké
 20 3 |                 Nyolc óra van.~– Nagyon el találtam aludni.~– Engedelmet
 21 3 |                személy.~– Hát mért tűnt el a szállásárul ezelőtt öt
 22 3 |                a hajdani Lidi vesztette el, s aztán helyettesítette
 23 3 |           kereskedő adja. Hat hét alatt el kell készülni. Meg lehet
 24 3 |                 szemet nagyon rontja.~– El tudom végezni ez idő alatt,
 25 3 |          nyugodtan mondá a mosónőnek.~– El fogom végezni a munkát hat
 26 4 |        hivatalbeli visszaélést követett el a kisasszony kedvéért. Egy
 27 4 |             addig le nem feküdtek, amíg el nem húzták ébresztőül a
 28 4 |              magyar népdalt billegetett el rajta. Ha aztán valami szembejövő
 29 4 |                 volt. Együtt licitálták el a házzal. Ő volt a pretium
 30 4 |         értetődik, hogy a Vigyázz hozza el a szájában. Ő a postakihordó.~
 31 5 |                annak a szövegét olvasta el legelébb.~Egy gazdag özvegy
 32 5 |                 az esketést. Nem maradt el a lelkiismeretes referádából
 33 5 |            Másnap már nem fájt a szeme.~El is készítette igen szépen
 34 5 |             Szántszándékkal nem küldtem el. Nem magának való volt az.
 35 5 |                 egy valamit ne olvasson el, mert az „izé”; – éppen
 36 5 |             Otthon pedig nem olvashatta el mindjárt, mert vacsorával
 37 5 |                 Jó az Isten: nem hagyja el azokat, akik benne bíznak.
 38 5 |      Harangoznak eleget.~– Egyszer ment el egy váltóőr – sátoros ünnepen –
 39 6 |                  Zsuzsa asszony egészen el volt érzékenyülve: „Milyen
 40 6 |                kocsi a hullámokban tűnt el; – azután meg három vonat
 41 6 |         rugódozni. Inkább én pusztuljak el, mint száz meg száz ártatlan
 42 6 |             Micsoda? Hát talán magát is el akarja ölni azzal a pisztollyal?~–
 43 6 |             történt; csak engem csaptak el a hivatalombul.~– Az nagy
 44 7 |  állampapírokban a szalmazsákjába dugja el. Mikor meghal, a rohoda
 45 7 |           Succinak a dicsőségét kívánta el Ádám bácsi?~– Nem a Succi
 46 7 |                 ágy alá.~Az öreg nagyon el volt keseredve a kutyája
 47 7 |               vendégek! Ő nem vesztette el a hivatalát. – Amint nem
 48 7 |             nyolc darab egyes. Ádám apó el volt szörnyedve. Rohant
 49 7 |               gazdája koplal! – s ő jár el koldulni a számára. Az hordta
 50 7 |            micsoda ravaszságot követett el. De ezúttal nemhogy megverték
 51 8 |          bizonyos szerencsétlenség. Már el kellett vinnie magával a
 52 8 |               nagy földszinti ház zárta el az utat (ma már pompás palota
 53 8 |                Ezt sem tudom, hogy adom el. Persze, ha nekem is butikom
 54 9 |                 az a rezes nyél megvan, el lopna magának, hát én azt
 55 9 |                 már Frányó gazda?~– Még el se kezdtem. Amit kirdezte
 56 10|                 nóta.~– Hogyan rontotta el?~– Hát ha valaki azt kívánta
 57 10|                a kocsmában, hogy húzzuk el a zikcene nótát, akkor is
 58 10|         magzatot.~Ezeknek alig hangzott el a pörölésük (az utcán is
 59 10|                hogy amíg én odajárok, s el tudom azt a sok virágot
 60 11|             most vette csak észre, hogy el találta árulni a varrólánynál
 61 11|                 ugyebár nem dicsekedtek el önök az alkapitány úrnak –
 62 11|               mi nem dicsekedtünk volna el vele: hanem mire én az alkapitány
 63 11|               magát üldözni. Máskor, ha el akarja őt csípetni, küldjön
 64 11|       éjnek-éjszakáján. Csak úgy surran el a fal sötétjében egy-egy
 65 11|           asszony.~– Hiszen nem szaladt el. Inkább megkínált egy szivarral.
 66 11|                kapitányságra, s nyerjem el az ezüst keresztet.~– S
 67 11|              akasztófára való nem lopta el a félmilliót. Csak mulatozni
 68 11|                myladyt is az csábította el. Az a Spatzirovszky pénztárnok
 69 12|                 az keserű halállal vész el tőlük.~Zsuzsa asszonynak
 70 12|                 hogy a Dunában úszott-e el vagy a Retek utcában.~–
 71 12|            maguknak kettőjüknek, másnak el ne mondják, mert akkor baj
 72 12|                Budapesten. Idegen utazó el nem hagyja a fővárost anélkül,
 73 12|           kétezer forintot aranyban, ha el akarja adni. Ráadásul még
 74 12|            vissza a hentes. – Nem adnád el nekem azt a hegedűt? Nekem
 75 12|                    Még így sem adhatnám el, mert a hegedű az apámé,
 76 12|                 Ádám apónak pedig éppen el ne histórizálják, mert az,
 77 13|             Elhiszem azt! Minek szöktél el hazulról? Nyiff nyaff! Sok
 78 13|             Amit én elkezdtem, ő mondta el a végét, úgy hogy nagyhamar
 79 13|        szükségem.~– No hát minek mondja el nekem akkor az egész genealogiáját?
 80 13|         gondviselés ujjmutatását látom. El van végezve felőlem.~– Oh,
 81 14|            addig, amíg a másik kosárral el tudja adni, hogy odakinn
 82 14|           kávémhoz eltett tejből veszek el, az jobb lesz neki.~Azzal
 83 14|            okozója.~– Jajh! Nem gázolta el a lokomotív?~– A sonkát?
 84 14|                 magát, hogy nem ő lopta el a lovat, hanem a ló lopta
 85 14|                 lovat, hanem a ló lopta el őtet. – Felmászott a fára,
 86 14|          cigánnyal, – és így a ló lopta el a cigányt.~– Kérem! – tiltakozék
 87 14|               bögrének a fülét, s addig el sem eresztette, amíg egy
 88 14|                 nem! Én azt nem fogadom el! Ez hazugság! Én nem engedem,
 89 14|            miniszteri rendeletben.~– Ez el van döntve.~– Második kérdés
 90 14|                s annak a dugóját kezdte el kifelé húzogatni a fogával.~
 91 14|                 nélkül csak nem mehetek el!~– Az nem tartozik rám.~–
 92 14|                 Eldugta a kalapom, hogy el ne mehessek! No még ez is
 93 14|              megnézni, hogy nem lopta-e el valaki az esernyőmet; a
 94 15|               elé kuporodva, panaszolja el nyöszörögve a mostani cudar
 95 15|          kezeddel,~Ellenségimet kergesd el!~Mondjad azt az én lelkemnek:~
 96 15|                 ott az utcaszeglet. Ott el kell válniok. Minden szavukat
 97 15|               volt a vitás kérdés, hogy el lehetett volna-e Gurkót
 98 15|            kapitán”.~Ezek alig haladtak el, jön egy másik marhacsorda;
 99 15|             odalenn a pincében kezdődik el a hadd el hadd. A Zsiga
100 15|             pincében kezdődik el a hadd el hadd. A Zsiga szidja a nagyobbik
101 15|           újpesti hatosok! Minek veszel el mást, mint rézpénzt, ha
102 16|                 művész. Addig nem viszi el az üzletfőnökhöz a munkát,
103 16|             szolgált, és semmi vétséget el nem követett. Ez is jó lesz
104 16|               instanciához. Onnan aztán el kellett mennie a népkonyhába,
105 16|                    No, én ezt nem tűröm el.~S azzal kirohant a kertbe.
106 16|           Zsuzsának, amiket tapasztalt. El sem tudta egészen mondani:
107 17|                már kávéházak előtt visz el. Onnan a Széna téren keresztülvágva
108 18|              madarai!~A Zsuzsának ismét el kellett menni a háztul,
109 18|             Mikor a Retek utcába hordom el a leveleket, azt is hozok
110 18|                 szerint is vétket követ el. Ő csak bitorolja ennek
111 18|                hogy valami vétket követ el vele. Hiszen maga nem a
112 18|                 maga helyett egy vétket el mer követni, akkor maga,
113 19|              azt kívánta, hogy danoljam el azokat a nótákat, amikre
114 19|        Megfelezzük vele az én ételemet. El is hálhat az én szobámban,
115 20|                Krisztus atyám! Ne hagyj el! Eedes Zsuzsa neeni! Aarvasaagra
116 20|                Zsuzsa néni! Ne veszítse el az eszét! Gondolja meg,
117 20|       karosszéket, hadd helyezzük bele. El van szédülve még, de majd
118 20|                 időbe.”~Addig nem vette el a szájátul az üveget, amíg
119 20|               Most mingyaar een aajulok el, ha meg nem tudhassam, mi
120 20|             Zsuzsa a kötényével takarva el az arcát.~– Akkor sajnálom
121 20|        becsületes emberek előtt mondjam el, hogy az én jó drágám, akivel
122 21|                 hát majd most én mondom el ezt a történetet: hallja
123 21|             házával. Szerettük egymást, el voltunk egymásnak jegyezve.
124 21|               kelengyém, az Ádám hozott el egy darab szalonnát, ez
125 21|       megesküdtünk egymásnak, hogy soha el nem hagyjuk egymást. Igaz,
126 23|              maradék kétszersültem, azt el kell fogyasztani.~– Hehehe! –
127 23|                  kárlátóba”. Ma mindent el kell fogyasztani, hogy tiszta
128 23|                hivatalos. Hogyne jönnék el? Ha kegyed megengedi. Csókolom
129 23|               Hát Paczal úr nem jöhetne el szintén egy csésze teára?~
130 23|               hosszú rézcsatornát lepik el: ez a karzati populé. Én
131 23|                lesz rám nézve.~– Higgye el, hogy azt senkinek kegyeden
132 23|               két híres költőt temettek el ebbe a hosszú sorba. A dísz-sírhelyet
133 23|           igazán. De nagyon kérem, hogy el ne mondja senkinek, mert
134 24|              nap sok tennivalóval látta el őket. A Gagyuláné virágos
135 24|              kisasszony nem titkolhatta el efölötti csodálkozását.~–
136 24|                 van, még Zsuzsa néne is el hagyta magát általa csábítani,
137 25|              hadd hallom, hogy húzzátok el azt a szép komáromi nótát.~
138 25|                 hiszem, hogy mi költjük el ezt a vendégséget.~– Hát
139 25|              azt felelte, hogy: – Vegye el, ami van.~(Érték ez üdvözletváltás
140 25|              után szaladgál.~– Bár csak el ne késnék vele.~– Nem kell
141 25|                a szükségelt fokon felül el ne terjedjen a fővárosban.
142 25|            talál, azokat rögtön kobozza el. Hiszen csak tudja, hogy
143 25|                 jóra fordítja. Ha engem el nem küldenek a vasúttól,
144 25|                 sohasem jutottunk volna el idáig, hogy a lakodalmunkat
145 25|                 jöjjön ide, s szállítsa el a templomig meg vissza az
146 26|              legalsó tízezrek foglalnak el.~„Necessitas” mester sok
147 26|          azalatt ebbül a szobábul semmi el ne tünjön, senki el ne távozzék:
148 26|               semmi el ne tünjön, senki el ne távozzék: azért ön fog
149 26|                kutyakaparta írást. Duga el frissen a kalapja alá!~–
150 26|                a rendeletet?~Akkor hült el aztán, mikor a szebébe nyúlva,
151 26|                az előljáróimtól fogadok el.~Ekkor a Csicsonka állta
152 26|                 Ekkor a Csicsonka állta el az útját Tarafás uramnak,
153 26|               nyomorultak áldását viszi el magával.~Ez meg már éppen
154 26|             Nekem mindegy. Tarafás uram el volt szörnyedve. A botját
155 26|              Gagyuláné a Frányót fogták el, míg a Csicsonka a marakodó
156 27|                de senki sem mosolyodott el rá.~Makár úr e kedélytelenséget
157 27|           ezeket mi lelte? Azzal késtem el egy kicsit, hogy a legfényesebbet
158 27|        templomig menni.~– Hát én vigyem el az egész násznépet a bútorszállító
159 27|                 a szemébe, hogy azoknak el kellett érteniök az arcjáték
160 28|        szeszélyt, bosszantást, hóbortot el kell viselnie azoktul, akik
161 28|                s aztán nem is titkolják el a főnök előtt azt az észrevételüket,
162 28|                neki, hogy ne hamarkodja el a dolgot, az csakugyan valami
163 28|                olasz tiroli készítmény. El akarja ön adni?” – „El biz
164 28|                  El akarja ön adni?” – „El biz én. Mit ád az úr érte?” – „
165 28|              furfangos csalást követett el Európa minden fővárosában. –
166 29|                 lóversenyről sem maradt el, s saját paripái több ízben
167 29|            szerelmes, akinek a kedvéért el tudta hagyni a kártyaklubot,
168 29|                következő adomát mesélte el Y. Y. gróf az asztaltársaságnak. „
169 29|           Határozott pártállást foglalt el, s megígérte, hogy a párt
170 30|          visszaemlékező vágyat sem visz el magával belőle; nem egy
171 30|           kopottas öltönyöket, s azokat el tudta rejteni jól.~Tél volt;
172 30|       hattyúsház üres volt, oda rejtett el mindent.~Egy szeles, havas
173 30|               jól, hogy én miért hagyom el e házat. Ne kerestessen.
174 30|                 Ilyen bolondot nem hisz el senki!~Ez a „mal-entendu”
175 30|           örömök óráit egyedül töltenék el, odadobják magukat a zónatarifás
176 30|                 temperamentumot árulnak el. A hangjában is van valami,
177 30|           lóversenytérre: nem szökhetik el semerre; meg van fogva.~
178 30|      filiszteusát az előszobában fogtam el, mikor önhöz be akartak
179 30|                kerül fölül, s az temeti el a sírásót.~– Ah – ah! –
180 30|                grófnő iszonyattal tolta el magátul ezt a pénzt.~– Vigye
181 30|              hazai pezsgőt keresztelték el (ominózus szó!). Azt pedig
182 30|               fogadásokban.~A grófnőnek el kellett hinnie, hogy ez
183 30|           istállót: aminek a tervezetét el is készítteté egy előkelő
184 30|                 egy üdvösséget veszítek el.~– Hiszen nem vívok én soha
185 30|                   Nem. Addig nem megyek el: amíg meg nem nyugtatsz.
186 30|              legmagasabb kegyelem útján el is lesz engedve. Ezért én
187 30|            annálfogva egy arasznyira lő el a fülem mellett. Ebbül áll
188 30|            kellett neki lenni: különben el nem képzelhető, hogy ilyen
189 30|                lordok házában.~A grófnő el tudta titkolni meglepetését.
190 30|                nagy betegség. De higgye el grófnő, hogy néha a gyógyszer
191 30|       primadonna budoárjában vesztegeti el.~Egy reggel kitörésre került
192 30|                 csak a pénzét veszti ön el, de itt becsületét.~– Ezt
193 30| felbecsülhetetlen családi kincs veszett el a szobábul.~Pedig oda senkinek
194 30|                 a vasúti vendéglőben is el lehet végezni.~Négy órakor
195 31|                A grófnő nem titkolhatta el a kárörömét.~– Hát megbukott?
196 31|             világ ön előtt? Nem mehet-e el körülutazni a Földet? Vademberek
197 31|              még egy angyalnak sem adom el a lelkemet. Én – az adósságaimat
198 31|        ékszereit is mind zálogba tette. El volt készülve az ostromra.~
199 31|             után?”~A végtelen düh állta el egyszerre minden idegeit.
200 32|            amennyit az én gyászfátyolom el ne takarjon. Legyen ön segítségemre!~–
201 32|                 ami termetét nem árulta el. Egész deli gavallérnak
202 33|                 S ezzel az egész szimat el lett vesztve.~S minthogy
203 33|                tudták, azok sem árulták el soha. Hiszen nem volt bűnös,
204 33|            kicsalni. Arcát, alakját úgy el tudta változtatni, hogy
205 34|         befőttek, francia kompótok soha el nem fogytak nála. Spárgával
206 34|       legfeljebb azt mondják neki, hogy el ne törje, mert öt krajcár
207 34|                 az ágyát a beszédnek, s el nem egyengette az útját
208 34|               koszt után, János?~– Hidd el Kristóf, hogy egészen beleuntam
209 34|                 S vajon mit követtem én el ebben az életben, hogy egy
210 34|                komisz policáj volt!”, s el kellene dugnom az érdemkeresztemet,
211 34|                jó étvággyal fogyasztják el azok, akiket ő szeret, azt
212 35|         Budapesten férfiruhában töltött el, a rendőri közegeken kívül
213 35|              hogy a grófnő ez idő alatt el volt temetkezve a falusi
214 35|              mondani, hogy nem fogadják el. A kapus kinyitotta előtte
215 35|              nehéz brokát függöny zárta el; a márványkandalló fölött
216 35|            azelőtt elhagyott szállására el is ment. Néhány szót váltottam
217 35|                levélnek a nyomán indult el a leányát keresni?~– Ez
218 35|       megérkezett: attul a naptul fogva el nem hagyta a dolgozóasztalát,
219 36|               őrült sebességgel kezdett el dobogni. Valami szóval ki
220 36|               arca és az ajka nem árult el semmit.~– Nagyon szép arckép… –
221 36|       felbontani e levelet? Nem olvasod el, mit ír – a halott – Amelie-nak?~
222 36|            elveszett gyermekemhez, hogy el nem hagyhatlak magamtól
223 36|    félrevonultan élni, együtt rejtőzünk el falusi kastélyomban. Óh,
224 36|             előtt. De én nem fogadhatom el önnek az ajánlatát, bármily