Fejezet

  1 1 |             nem tér. Ez a „Vigyázz”.~Mikor aztán a mozdony megáll a
  2 1 |              II. osztály pasasirjai, mikor megtudták a hatvani állomáson,
  3 1 |  nagykendőkkel össze-vissza kötözve. Mikor lejutott a hóba, akkor egy
  4 1 | legkeresettebb árucikk a fővárosban. Mikor minden kosár le volt adogatva,
  5 1 |           erősen bedrótozott lámpás.~Mikor a pad előtt elcammogott
  6 1 |          abstájgkvártélya mi nálunk, mikor fráj-napja van; ő meg egy
  7 1 |            Ádám apó az új lakónőnek, mikor már a váróteremből kimentek.~
  8 2 |            MÁSODIK FEJEZET ~A Pikusz~Mikor a pályaházbul kiléptek,
  9 2 |            volna valaha Ádám és Éva, mikor még ők is zöldek voltak,
 10 2 |           mosókatlan veres tűzfénye. Mikor kinyitotta az ember az üvegajtót,
 11 2 |        felkiáltásra sem ragadtatott, mikor ezt az idegen arcot meglátta
 12 2 |              az, hogy a Zsuzsa néni, mikor engem meglátott a világosságnál,
 13 2 |             azt a méregkeverő lapot, mikor már az „első hazai orfeum”
 14 2 |               megijedt a kisasszony, mikor meghallotta, hogy valaki
 15 2 |           csináljon a szegény ember? Mikor nap nap után egy helyben
 16 2 |      feledtelek el: csak várj.~Aztán mikor egy darab szalonnát elfogyasztott
 17 3 |         minden, mint a karikacsapás.~Mikor ezeken mind átestek, akkor
 18 3 |    alkalmatlankodásért s eltávozott.~Mikor a távozó léptei elhangzottak,
 19 3 |     topánkáinak a kitisztogatásához.~Mikor azzal készen volt, keresett
 20 3 |              ki a szemetes szekérre, mikor reggel a szolgalegény becsenget.~
 21 3 |            találkozott, ugrik egyet, mikor kijön, vaslapát van a vállán.
 22 3 |             többet.~Pikusz úr aztán, mikor látta, hogy senki sem akar
 23 4 |            vagy tót legények. Télen, mikor nincs építkezés: ezek a
 24 4 |          aztán magára maradt otthon, mikor az apa meg a testvérek muzsikálni
 25 4 |         testvérek muzsikálni mentek. Mikor aztán nagyon ordított a
 26 4 |            asszonyhoz minden reggel, mikor a pereceivel útnak indult.
 27 4 |           vereset arannyal cifrázva. Mikor már tizenkettőt elkészített
 28 4 |           Csak akkor áll be a szája, mikor a kávét issza. Ezt is úgy
 29 4 |       virágáruló leány, a Csicsonka, mikor hazakerül az ibolyaeladásból,
 30 4 |             valósággal.) Este aztán, mikor a kiszabott munka be van
 31 5 |           igaza volt az Ádám apónak, mikor a pénteki lapot eldugta
 32 5 |            maga emlékezett meg róla, mikor estenden az ágyában elalvás
 33 6 |            nagyon nagy szerencse az, mikor az ember felfordul a szekérrel,
 34 6 |            nyitott be a konyhaajtón, mikor a két öreg búcsúzott egymástól.
 35 6 |              monda Zsuzsa asszony.~– Mikor esős idő van, minden csuklóm
 36 6 |         akiknek a torka összeszorul, mikor azt kell mondani, hogy „
 37 7 |             szalmazsákjába dugja el. Mikor meghal, a rohoda szalmazsákot
 38 7 |          ember nem akar hozzányúlni; mikor aztán a szemétkaparó szétbontja,
 39 7 |             a magasztalásába. Kivált mikor pipára gyújthatott. Az a
 40 7 |            szerint odatartott hozzá, mikor a gazdáját falatozni látta.
 41 7 |         mindezt nagy fülhegyezéssel. Mikor aztán látta, hogy a gazdája
 42 7 |            udvarról a nyitott ajtón. Mikor az Ádám megint kijött, s
 43 7 |              valakit. Másnap reggel, mikor a szemetes kocsi ismét megérkezett,
 44 7 |              húzták elő az ágy alól, mikor hazakerült.~A következő
 45 7 |              következő nap reggelén, mikor Ádám apó a szemetes ládát
 46 7 |        bennünket a szegények házába.~Mikor aztán este összejött az
 47 7 |              inkább, hanem a jó szó. Mikor a gazdája maga mellé vette,
 48 8 |              a lovait és káromkodik, mikor a szekere megfeneklik a
 49 8 |           olyan szépen kikefélgette, mikor elereszté hazulról!~De legnagyobb
 50 8 |          ahogy a vadak tesznek, hogy mikor már nem képesek a maguk
 51 8 |        egymásután szedtem volna elő. Mikor kegyed kivette kezünkből
 52 8 |              mérget, meg a mordályt, mikor kibeszélte a fejünkből a
 53 8 |        kisasszony, hogy a minapában, mikor azt a kis áldomást tartottuk
 54 8 |             vasalást Zsuzsa asszony. Mikor aztán a Gagyuláné eltávozott,
 55 9 |          Azoknak parancsolja pallér. Mikor harangoznak, kell nekik
 56 9 |             montenegrói vladika sem. Mikor nekem tetszik, megyek vigig
 57 9 |             keresztet vetni magamra, mikor látok boltokba kirakva szipnil
 58 9 |     fáskamrában!~– E csak semmi! Hát mikor elmentünk keresztül a nagy
 59 9 |            én neked az embersíget! – Mikor engem idehaza csúfolja valaki „
 60 9 |             valóságos kuzinom. Aztan mikor képviselővalasztas van,
 61 9 |              lehet mingyárt megenni, mikor fárul leszednek; hanem eltesznek
 62 9 |             nálunk az a szokás, hogy mikor leginyt elvisznek katonának,
 63 9 |             megmaradjanak hűségesek. Mikor aztán leginy megy rezervistának;
 64 9 |              nekem azt történt, hogy mikor hazaeresztettek katonaságbul,
 65 9 |       pálinkát Szent Miklósba. Aztán mikor utban volt, ő vitte pálinkát,
 66 9 |            kompasz, merre van út. De mikor én elindulom magamat Podhragy
 67 9 |           vízbe ne szaladjon a talp, mikor szerteszit megy a viz. Ha
 68 9 |           kisasszony, nem bolondság, mikor mondok, hogy antlantumi
 69 9 |          Aztán még azzal nincs vige. Mikor gőzhajókapitány Brémábul
 70 9 |             ötven kemény forint. Hát mikor hazagyüvök, akkor meghallom,
 71 9 |         kalamárissát is kidöntötted. Mikor minden pénzemet odaadtam
 72 10|         huncutkáimból sexereket? Hát mikor még csak tizenegy esztendős
 73 10|       megtanultad. Pukedlizni!~S még mikor a kisleány eltávozott, akkor
 74 11|    megboldogult Miksa főhercegnél, s mikor az elment Mexikóba császárnak,
 75 11|               engem is magával vitt. Mikor aztán a derék jó császár
 76 11|             plafonig ugrott dühében, mikor ezt megértette. Azokat a
 77 11|            egészen elérzékenyítette. Mikor a darab végén azt mondja
 78 11|           Mit tudhatom én, hogy maga mikor lesz szomjas?~– Hát csak
 79 11|       emberek kigúnyolják.~– Hát még mikor kővel is megdobálják, kifütyülik,
 80 12|       hajtottam akkurátusan. – Hanem mikor erre az ártatlanul mosolygó
 81 12|     Kicsikartátok tőlem! Így van az, mikor az embernek virtuóz fia
 82 13|             ember arra használ, hogy mikor sokáig vár valami előszobában,
 83 13|      Csakugyan az Ádám apó jött meg. Mikor belépett, betette maga után
 84 13|            jött.~– Kend vén szamár!~(Mikor így szólítanak, akkor már
 85 13|             mind koldusabb nálamnál. Mikor körülnéztem, szinte szégyenlettem
 86 13|              az volt a szokása, hogy mikor a maga poharába töltött
 87 14|              a vasúttól elkergették, mikor még azalatt is elalszik,
 88 14|            ismeri. Vagy talán azt, – mikor a cigány azzal védte magát,
 89 14|          nálunk az abstájgkvártélya. Mikor frájnapja van, idejön magát
 90 14|           János.~– Ne feleljen „ön”, mikor nem „önt” kérdezem! Még
 91 14|       Fenntartom az állításomat. Hát mikor Mexikóban voltam, a dicső
 92 14|            szeme is megtelt könnyel, mikor azt a kebléhez szoríthatta.
 93 14|        világra egy írott sor láttán. Mikor a gazdag bankár megkapja
 94 14|             megkapja az érdemrendet, mikor a képviselő színről-színre
 95 14|   színről-színre látja a mandátumát, mikor a vasúti koncesszió alatt
 96 14|            ami a Kapor Ádáméké volt, mikor elnyerhették azt a szegénységi
 97 14|     instancia lesz ez, fogadom, hogy mikor azt elolvassa a tanácsnok
 98 15|        nyitva a hálókamrája ajtaját, mikor bemegy dolgozni, hogy a
 99 15|        bejusson.~Milyen jó érzés az, mikor egy dolgozó ember magára
100 15|                 kiabál rá az öreg, s mikor végre be tudja idézni a
101 15|             hogy vége az éjszakának, mikor a város végén levő gyárak
102 15|              csenget kapuról-kapura.~Mikor leveszi a varróleány a nagykendőt
103 16|           csak összecsapta a kezeit, mikor reggelre kelve, megmutatta
104 16|         azonos személy; – most aztán mikor látták, hogy mit tud, és
105 16|           hogy mit tud, és különösen mikor azt megtudták, hogy egész
106 16|          fennmaradt a munka mellett, mikor sürgetős volt”.~Még csak
107 16|       olyankor nem is éhes az ember, mikor reménységgel táplálkozik.
108 16|       rimánkodás, nyögés nesze; mint mikor egy védtelen gyermeket kínoznak.~–
109 16|              most mind nem gondolok. Mikor valaki egy rossz tettet
110 16|           következése lesz annak; de mikor jót kell tenni, tegye abban
111 17|            másikra.)~Zsuzsa asszony, mikor már látta, hogy Lidi kisasszonyt
112 18|            mind kiszaladt a csodára. Mikor aztán az öregasszonyt elszállították,
113 18|           írószerem.~– Van én nálam. Mikor a Retek utcába hordom el
114 19|             kellene magukat viselni, mikor egy kisleány virággal kínálja
115 19|             kiénekelni a keze közül. Mikor a kisasszony kiszaladt,
116 20|         Dunába. Ott voltunk. Láttuk, mikor kihúzták. Kámpesz neki!
117 20|    gombakalapjára: ne veszkődj most, mikor szomorusaag van a haaznaal!~
118 20|     sárkányát! Most jön a bökkenő. – Mikor minden megvan. Én már kezet
119 20|         Kapor Ádám meg Kömény Zsuzsa mikor és hol esküdtek össze, mint
120 20|            az ősz haját a kezével.~– Mikor én ezt meghallottam, csak
121 20|         utcára? Csak azt tudom, hogy mikor lépegettem, minden kő ki
122 21|               HUSZONEGYEDIK FEJEZET ~Mikor még Ádi és Zsuzsika voltak~
123 21|              Még rettenetesebb volt, mikor minden elcsendesült. Csak
124 21|          volt az akkor! Hát egyszer, mikor már a magunk háza is recsegett-ropogott
125 21|            lépett, én jobbra léptem. Mikor sűrűbb jég közé szorultunk,
126 21|         havasjeges víz fehér. Végre, mikor szürkülni kezdett az ég,
127 21|               hogy koldusok lettünk. Mikor vége volt a nagy veszedelemnek,
128 21|           piac van a házaink helyén. Mikor egyszer kutat ástak a piac
129 21|             szerettük mind a ketten. Mikor dolgozni mentünk magunkkal
130 22|        Lukács evang. XXl. rész 4. v.~Mikor végeszakadt valahogy a nagy
131 22|               Hisz az nem pénz!~– De mikor mink a mai napon annak az
132 22|               arcoknak elveresedése, mikor nagy zseb, kis zseb, egyik
133 23|          kedves sült burgonya illat! Mikor az ember egy ilyen félig
134 23|            fogadni, hogy ön odahaza, mikor a hivatalból megkerül és
135 23|           kegyednek, úgy van biz az! Mikor a karmentőt ledobom a hivatalban,
136 23|         Bravo, bravo, fuora!” Télen, mikor fehér a háztető a hótul,
137 23|              karmester intését, hogy mikor kezdjék rá a túlvilági hármas
138 23|       háborgathatná.~Egyszer láttam, mikor két híres költőt temettek
139 23|             ki innen!~Egyszer aztán, mikor nagyon meleg napok jöttek,
140 23|             de kár volna ma öntözni, mikor az újságban az áll, hogy
141 24|             ismeri a kisasszony! Hát mikor egyszer-egyszer kezdem már
142 25|               elgázolja a lokomotív. Mikor hozzá akarunk ülni, egyszer
143 25|             a klarinettáját.~– Aztán mikor belép, tust húzunk, rajkók!
144 26|              oly élethűen tárta elé. Mikor már nem tudott többet, akkor
145 26|                Másrul beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik. – Nem
146 26|           hős alakká domborodott ki, mikor ezt mondta.~Zsuzsa asszony
147 26|             kismutatója hetesen áll. Mikor a kilencesre ér: itt leszek.~
148 26|            nem vagyok „János bácsi”, mikor a kalapom fel van téve;
149 26|     rendeletet?~Akkor hült el aztán, mikor a szebébe nyúlva, azt üresnek
150 27|             egy fejel nagyobb lett. (Mikor szomorú volt, akkor a kurtábbik
151 27|            föl, hogy mi lett belőle, mikor leesett a fárul.~Azzal a
152 27|            aki segítségre szorult, s mikor mind együtt voltak a templom
153 29|         Őseredeti magyar típus volt. Mikor a huszáregyenruháját felvette (
154 29|            költött, mint egy herceg. Mikor az utolsó ezerest is felváltotta,
155 29|             Egy téli reggelen aztán, mikor ismét egy hosszabb tartamú
156 30|              látta is valami cseléd, mikor kiment.~A tóhoz érve, besurrant
157 30|          lehetett rá. Csak estefelé, mikor a cselédek észrevették,
158 30|            hogy egy férfi és egy nő, mikor már elérték, ami után vágytak,
159 30|            az előszobában fogtam el, mikor önhöz be akartak törni,
160 30|           valaki más fizeti ki.~– De mikor már lejártak volt?~– Én
161 30|         rajtam lesz a bankadás sora. Mikor én osztom a kártyát, olyankor
162 30|              rendesen elém van téve, mikor a kártyát osztom. Ennek
163 30|           Hogyne tenné? Legközelebb, mikor a budapesti gyepen fogok
164 30|         párbaj oka összeszólalkozás.~Mikor ez a tudósítás a lapokban
165 30|           dolgot, hát megmagyarázom. Mikor nekem egy gentleman kezd
166 30|             felfelé hord és balfelé. Mikor én lövök, az én ellenfelemnek
167 30|              büszke is volnék rá. De mikor azt mondod, hogy: „óh, engem
168 30|           kapta a pápátul ajándékba, mikor II. József császár idejében
169 31|             virág mindent elrontott.~Mikor a szobájába érve, egyedül
170 32|            Közel a megtébolyodáshoz.~Mikor azokon a nagy visszhangzó
171 32|       gyilkos – monda neki a grófnő, mikor odament hozzá, s a nyakát
172 32|         Milyen szép betűket rajzolt, mikor halni készült. Nem nekem
173 33|             Oszkár gróf. Csakhogy ő, mikor a nagy árok keresztül állt
174 33|         arcán látható vágások rúnái. Mikor egyszer aztán kiszaladt
175 33|              ennyi szép tudománynak, mikor minden kötél elszakadt?~
176 34|              sok fácánt meg békát. S mikor a tokaji bort látom, olyan,
177 34|           Reznek úr Paczal Jánossal, mikor már a többi vendégek elmentek.
178 34|             mindennap meglátogatott, mikor olyan nagy lázban voltál.~–
179 34|          kiugrott előlem az ablakon, mikor a titkos rulett-bankot lefoglaltuk.
180 35|              szót váltottam is vele, mikor a peronról átment a folyosóra.~–
181 35|             percre találkoztam vele, mikor jövet-menet a közös konyhán
182 35|             villanycsapás érte, mint mikor Tarafás uram azt mondá Lidi
183 35|        öngyilkosságtól tartá vissza, mikor azok egyszerre kenyerüket