Fejezet

  1 1 |          kisasszony. Köszöntetem a Zsuzsa nénit. Holnap reggel majd
  2 2 |        Ádám bácsi! Majd elmondom a Zsuzsa néninek, hogy szép leányt
  3 2 |           tessék előre menni, édes Zsuzsa néni – szabadkozék a leány.~–
  4 2 |          akasztva a kalendárium.~A Zsuzsa néne egyenesen a tűzhelyhez
  5 2 |           világosságnál meglátja a Zsuzsa asszony, hogy „Nini, hisz
  6 2 |          kopogtattak az ajtóján. A Zsuzsa szólt:~– Ki lehet már jönni.
  7 2 |          került, hanem az övére.~A Zsuzsa asszony semmi csodálkozó
  8 2 |     darabkát a padlásrul, hékám!~A Zsuzsa engedelmesen fogta a vasúti
  9 2 |        csak, hogy lehet az, hogy a Zsuzsa néni, mikor engem meglátott
 10 2 |            Lidi kisasszony – monda Zsuzsa néne –, jó lesz alunni menni.
 11 3 |          Kérem: küldje be hozzám a Zsuzsa asszonyt.~– Ezer bocsánat. –
 12 3 |           az álomhoz tartozik-e?~A Zsuzsa néne jött sietve a hálókamrácskába.~–
 13 3 |               Kérem még egy szóra, Zsuzsa asszony! Álmodom én most,
 14 3 |       laknak odalenn a mélységben?~Zsuzsa asszony kiment a mosókonyhába.~–
 15 3 |            meglátta. Súgva mondá a Zsuzsa asszonynak:~– Én eddig a
 16 3 |        kegyed hazulról eltávozott?~Zsuzsa asszonyban egyszerre meghült
 17 3 |            Kit? Az uramat? – szólt Zsuzsa asszony. – Dejsz azt hiába
 18 3 |           nagyot fohászkodva mondá Zsuzsa asszony.~– No ezen szépen
 19 3 |   tekintélyes léptekkel; mögötte a Zsuzsa asszony meg a napszámosnő
 20 4 |        Leghamarább azokkal, akik a Zsuzsa asszonynak az albérlői.
 21 4 |            perecsütőnő is bejött a Zsuzsa asszonyhoz minden reggel,
 22 4 |        konzorciumban Kapor Ádám és Zsuzsa képezték az arisztokráciát,
 23 4 |            Kapor név tekintélyét a Zsuzsa asszony példányszerű magaviselete
 24 4 |        hímzőrámájával. Ott pedig a Zsuzsa asszony mángorol, húzogat,
 25 5 |            belepillantott a lapba.~Zsuzsa asszony azt mondta neki,
 26 5 |            mert vacsorával várták. Zsuzsa néni jó rántott levest főzött,
 27 5 |         csaptak a mai nap örömére. Zsuzsa asszony még sört is hozatott,
 28 5 |         napok.~Hanem aztán mégis a Zsuzsa asszonynak meg a Lidi kisasszonynak
 29 6 |           aludja ki magát kedvére.~Zsuzsa asszony egészen el volt
 30 6 |          minálunk – vigasztalkodék Zsuzsa asszony.~– De csak nem szeretem
 31 6 |            veszedelem – hálálkodék Zsuzsa asszony.~Nagyon jó sejtelme
 32 6 |        lámpás hol van? – kérdezé a Zsuzsa. – Ott maradt. Elvették
 33 6 |             Mehetek a kutyám után. Zsuzsa asszony sírva fakadt.~–
 34 6 |         Nekem is marad belőle.~S a Zsuzsa nemhogy csitította volna,
 35 6 |          Bánom is én! – veté oda a Zsuzsa. (Az asszonyok elhatározása
 36 6 |      borzasztó gondolat! – monda a Zsuzsa, az arcát a kötényével eltakarva.~–
 37 6 |        győzöm már a munkát – monda Zsuzsa asszony.~– Mikor esős idő
 38 6 |           Aki Kapor Ádám apót, meg Zsuzsa asszonyt meglátja, lehetetlen,
 39 7 |          rongyszedő legyen – monda Zsuzsa asszony.~– Ugyan miért ne?
 40 7 |       kisasszony intett a szemével Zsuzsa asszonynak, hogy rá kell
 41 7 |      kiszednem, amit te eldobálsz.~Zsuzsa asszony tiltakozott ez ellen
 42 8 |        Szűz Máriám! – sopánkodik a Zsuzsa asszony könyörögj érettünk!
 43 8 |       Csupa sár lett bele. Pedig a Zsuzsa olyan szépen kikefélgette,
 44 8 |           vasúti őr korában – mond Zsuzsa. – Biz ott sem tartottak
 45 8 |           agyonütik őket.~– Ej ej, Zsuzsa néni! Már megint ilyeneket
 46 8 |         mért?~Hogyne tudta volna a Zsuzsa. Neki is voltak tapasztalatai.
 47 8 |            Még ezt is elvállalta a Zsuzsa asszony.~Még aztán kimenet
 48 8 |            is folytatta a vasalást Zsuzsa asszony. Mikor aztán a Gagyuláné
 49 9 |              Ihol van la! – mondta Zsuzsa asszony. – Farkast emlegetünk,
 50 9 |        mégis kénytelen volt mind a Zsuzsa asszony, mind a Lidi kisasszony
 51 9 |           Még fejemet is bevernek!~Zsuzsa asszony közbeszólt.~– Jól
 52 9 |              Ej, ej Frányó – mondá Zsuzsa asszony kedélyeskedve –,
 53 9 |           Isten nyila? – találgató Zsuzsa asszony.~– Ah! Nye ták! „
 54 9 |            kapitány. A csak sifli.~Zsuzsa asszonyt untatta már ez
 55 9 |           meg az adósság – kérdezé Zsuzsa asszony.~– De jó, aki még
 56 9 |       halinában járnak – felelt rá Zsuzsa asszony.~
 57 10|         fölébredned? – zsémbelt rá Zsuzsa asszony.~– Ébren vagyok
 58 10|        annak, amit beszél.~Hanem a Zsuzsa asszony mégis felfortyant
 59 10|           megint pukedlit csinált. Zsuzsa asszony csúfondárosan utána
 60 11|               Herein! – hangoztatá Zsuzsa asszony.~Arra bátorkodott
 61 11|        alázatos szolgája”-nak.) De Zsuzsa asszony sem maradt neki
 62 11|         Mondá ki a maga véleményét Zsuzsa asszony.~– Ide is ember
 63 11|          fogták meg? – szólt közbe Zsuzsa asszony.~– Nem fogtuk meg?
 64 11|            konstábler úrnak mondta Zsuzsa asszony.~– De annyira rosszul
 65 11|              Ez már malőr! – mondá Zsuzsa asszony.~– Ez már nem malőr;
 66 11|         futott utána – szólt közbe Zsuzsa asszony.~– Hiszen nem szaladt
 67 11|         elmulatni a napot? – kérdé Zsuzsa asszony.~– Felmegyek a padlásszobámba,
 68 12|           ha szívesen venné tőlem. Zsuzsa asszony formaliter megijedt
 69 12|            halállal vész el tőlük.~Zsuzsa asszonynak a kezében megállt
 70 12|      utcában.~– A biz igaz – monda Zsuzsa asszony. – Minket meg nem
 71 12|           a varrónő fülébe, amíg a Zsuzsa hátrament a sonkával a konyhaszekrényhez.~–
 72 12|        furcsa kis história – monda Zsuzsa asszony.~– Mindennap történik
 73 13|            csavargó! – fogadá őt a Zsuzsa asszony.~– Ihol ni! Micsoda
 74 13|      Vigyázz elkezdett csaholni. A Zsuzsa megértette, hogy mit mond.~
 75 13|      széna-e vagy szalma?” – kérdé Zsuzsa asszony.~– Még nem széna,
 76 13|       katarakták! – Igazítá helyre Zsuzsa asszony.~– Köszönöm. No
 77 13|            a markomba.~(De ezt már Zsuzsa asszony nem állhatta meg
 78 13|        rászavaznék.~Erre a szóra a Zsuzsa asszony feltette az asztalra,
 79 13|           adnak!~– Ejh no! – szólt Zsuzsa asszony.~– Hisz a János
 80 13|           Érts meg már no! – mondá Zsuzsa asszony – úgy van a dolog,
 81 13|     hatalmasan hozzálátott, hogy a Zsuzsa asszony megsokallta.~– De
 82 13|     embernek, tüstént ott termett.~Zsuzsa asszony előadta a János-hozta
 83 13|          tudta volna hajtani, de a Zsuzsa asszony ismerte már az emberét,
 84 14|       kérem alássan – magyarázgatá Zsuzsa asszony~– Én egy szegény
 85 14|            összekerülhettem volna!~Zsuzsa asszony vette észre az irigy
 86 14|     kínálást, odaült az asztalhoz.~Zsuzsa asszony aztán előhozta a
 87 14|          étvágyát a mai ebédhez.~A Zsuzsa vette észre, hogy az uraság
 88 14|           kosárban mi van? – kérdé Zsuzsa asszonytul.~– Az meg egy
 89 14|            meg ibolyákon hevernek.~Zsuzsa asszony azt gondolta, hogy
 90 14|       szegényke. Megyek megitatom.~Zsuzsa asszony azt tanácslá, hogy
 91 14|            sietett felvilágosítani Zsuzsa asszony.~– Az egy szegény
 92 14|        kapom meg a mentő medáliát.~Zsuzsa ezalatt lábra állította
 93 14| szerencsésen kiszabadultunk – súgá Zsuzsa asszony Ádám apónak.~Az
 94 14|         galibába keverni – suttogá Zsuzsa asszony.~– Inkább a Jánost,
 95 14|            Nincs annak másik neve?~Zsuzsa asszony befogta a tenyerével
 96 14|            konstábler.~Ekkor aztán Zsuzsa asszony is megadta magát,
 97 14|        gyűrődött cilinderét, meg a Zsuzsa asszony vasalóját, s bevitte
 98 14|            konstábler úr! – kiáltá Zsuzsa asszony. – Tessék csak lejönni.~
 99 14|          az, kérem? – szorgoskodék Zsuzsa asszony.~– Veresbort! Erőset!
100 14|           ellenméreg! – hálálkodék Zsuzsa asszony, s elővette a szekrénybe
101 14|            Tessék! Tessék! – monda Zsuzsa asszony tele pohárral nyújtva
102 14|        kifelé húzogatni a fogával.~Zsuzsa asszony nagy jámborul intézé
103 14|           Hová tették a kalapomat? Zsuzsa asszony alázatosan bátorkodott
104 14|          édes Jézusom – sopánkodék Zsuzsa asszony. – Soha se írtak
105 14|    elkezdte a blankétát kitölteni.~Zsuzsa asszony örömrepesve súgá
106 14|          az ebédet.~Énnél a szónál Zsuzsa asszony megkapta a Makár
107 15|         elvégzi a rábízott munkát.~Zsuzsa asszony megtudva ezt a szándékát,
108 15|       órára elvégezte a munkáját a Zsuzsa asszony, az egész ruha be
109 16|            Az, akinek ép szíve van~Zsuzsa asszony csak összecsapta
110 16|            Milyeneket tud mondani.~Zsuzsa asszony nem engedte magátul
111 16|        vagy teremtettézve? – monda Zsuzsa asszony.~– Hát új ruhát
112 16|          No hát nem szép? – nógatá Zsuzsa asszony.~– Szép, szép; de
113 16|          rosszak – dörmögött utána Zsuzsa asszony.~– Te is ott kezded,
114 16|           a hímzést a főnök úrhoz; Zsuzsa asszony elhordta a tiszta
115 16|    grandhoteli virágvásár? – kérdé Zsuzsa asszony.~– Jaj, édes Zsuzsa
116 16|        Zsuzsa asszony.~– Jaj, édes Zsuzsa néni; nem megyek én oda
117 16|            derék kisleány – mondta Zsuzsa asszony –, de majd lesz
118 16|             monda Lidi kisasszony.~Zsuzsa megfogta a kisasszony kezét.~–
119 16|    kisasszony? – kérdezé hüledezve Zsuzsa néne.~– Elmegyek a főkapitányhoz,
120 16|          ezt a hallatlan botrányt.~Zsuzsa összecsapta a kezeit.~–
121 16|        kérdezgetik.~– Hallja, édes Zsuzsa asszony. Én erre most mind
122 16|         tekintetből megtanulta azt Zsuzsa asszony, hogy a szegénység
123 17|         egyik oldalról a másikra.)~Zsuzsa asszony, mikor már látta,
124 17|             szaporítá az üdvözlést Zsuzsa asszony.~Lidi kisasszony
125 18|           az unokájábul? – dörmögé Zsuzsa asszony.~– „Aki az ég madarait
126 19|            te Pikusz. Bizonyosan a Zsuzsa nénit látod jönni. Most
127 19|        hogy sokan vagyunk idebenn.~Zsuzsa asszony egy nagy üres kosarat
128 19|            is elmennek majd innen, Zsuzsa néni, a városi szegények
129 19|       rajta sárga rigó.~– No, édes Zsuzsa néni, én is hazakerültem,
130 19|      belőle.~– Jaj de igaz – monda Zsuzsa asszony. – De igazán szegény
131 19|   paradicsom volna.~– Hát még a jó Zsuzsa nénit. Nekem olyan volt,
132 19|     megszerettem.~Ennél a szónál a Zsuzsa asszony szemei is megteltek
133 20|            Már ott kapar az ajtón.~Zsuzsa asszony beeresztette.~De
134 20|         arca, a kezeit tördelte.~– Zsuzsa néni! Szent atyám! Meg ne
135 20|          atyám! Ne hagyj el! Eedes Zsuzsa neeni! Aarvasaagra jutottunk!
136 20|          is elölöm magamat – monda Zsuzsa asszony, s futni akart.~
137 20|           s visszatartá.~– De édes Zsuzsa néni! Ne veszítse el az
138 20|            még nem halt meg ember.~Zsuzsa asszony erre a szóra gondolkodóba
139 20| megcsinálni nagy larmat! Ne filjen Zsuzsa asszony! Semmi se nem meg
140 20|          kabátja elöl csupa vér.~A Zsuzsa asszony hangosan jajongva
141 20|           a ruhája! – Jajveszékelt Zsuzsa asszony.~– Igen, mert betörte
142 20|      segítsünk rajta? – sopánkodék Zsuzsa asszony. – Sohasem szokott
143 20|      orrvérzés ellen való! – szólt Zsuzsa asszony.~– Legjobb lesz
144 20|      motyog valamit! – lelkendezék Zsuzsa asszony.~– Mit mondtál,
145 20|     halottnak sem hagytok békét?~A Zsuzsa asszony örült ennek a legjobban.
146 20|         sok beszédben – aggoskodék Zsuzsa néne.~Az öreg szétnézett
147 20|             sóhajtott fel hangosan Zsuzsa asszony.~– No csak ne ereszd
148 20|         hogy Kapor Ádám meg Kömény Zsuzsa mikor és hol esküdtek össze,
149 20|             mint férj és feleség.”~Zsuzsa asszonynak a térdei megroskadtak
150 20|         kiég a két szemem – rebegé Zsuzsa a kötényével takarva el
151 20|            halott vagyok – sóhajtá Zsuzsa asszony. Az öreg ember végigborzolta
152 21|            és Zsuzsika voltak~Most Zsuzsa asszony lépett oda az emberéhez:
153 21|        hogy mit esküdtek előtte.~A Zsuzsa asszonynak szünetet kellett
154 21|            megtartani – folytatá a Zsuzsa asszony –, de soha annyi
155 21|           az én Ádámom. „Hallod-e, Zsuzsa, ennek a kisfiúnak becsületes
156 21|          nagyon elfogta az indulat Zsuzsa asszonyt, össze kellett
157 22|     beléptidíjat nem fizet. Amiket Zsuzsa asszony elmondott, azok
158 22|          ráerőteté az Adámra meg a Zsuzsa asszonyra.~– De nekem még
159 22|       előtt megjelenhessek – monda Zsuzsa asszony.~– No, az meg az
160 22|   graaciaajaara. Ne feeljen semmit Zsuzsa neenő! Mink is ott leszünk
161 22|            Mit mondasz, te drágám?~Zsuzsa félrefordítá a fejét, a
162 24|       Panna kukoricát pattogatott. Zsuzsa asszony az Ádám tisztáját
163 24|            nótának ördöge van, még Zsuzsa néne is el hagyta magát
164 25|          alig győzte elhelyezni.~A Zsuzsa ezalatt a Lidi kisasszony
165 25|          Ma az Ádám bácsinak meg a Zsuzsa néninek hegedültök.~A két
166 25|       menyasszonynak valót vidd be Zsuzsa néninek, a nyoszolyókét
167 25|       cifrára fel van öltöztetve a Zsuzsa néni! Még rezgők is vannak
168 25|            Lidi néni, miért lett a Zsuzsa néni most egyszerre menyasszony?~–
169 25|            nászöltözetében. Kömény Zsuzsa, minden hatvannégy esztendeje
170 25|             látod, mire jutottunk?~Zsuzsa néne mosolygó bánattal monda
171 25|          Az esik legjobban – szólt Zsuzsa néne –, hogy akik ezt összehordták,
172 25|           bohó Frányó – pironkodék Zsuzsa néne –, azt a csúfot csak
173 25|           szurdikjában.~Az Ádám, a Zsuzsa, a Lidi meg a János helyükön
174 26|         volt kötve az ágy lábához.~Zsuzsa szelíd alázattal igyekezett
175 26|  domborodott ki, mikor ezt mondta.~Zsuzsa asszony elbámulva rebegé:~–
176 26|           feldönthetlen tripósz.~A Zsuzsa pedig jajveszékelt.~– Jaj
177 26|       összezördülése alkalmával. A Zsuzsa meg a Lidi a János karjaiba
178 27|  nesztelenül.~– Vége van – suttogá Zsuzsa asszony.~– Már elkapta –
179 27|           forró háláját kifejezni. Zsuzsa, Panna, Gagyuláné, Zsiga
180 27|       ettül a háztul. (E szókkal a Zsuzsa kezét a magáéval imára kulcsolta.)