Fejezet
1 1 | hangzik valahol a távolból.~– No hála légyen a herkópáternek-mond
2 1 | odadörmögött a rendőrhöz:~– No János, most a platzra!~Erre
3 1 | adogatva, akkor az a fiatalabb nő is kiszállt a kocsiból.
4 1 | felelő bárcát, a fiatal nő azalatt leült a nyílt csarnokban
5 1 | megugrott és elszaladt.~A fiatal nő tovább is ott maradt, le-lerázva
6 1 | kosaramban. Ez hat napra, elég.~– No ez derék! Hát mondok én
7 1 | mintha gyufát ivott volna. – No hát, ha nincs valami jobb
8 1 | cimmerfrajlát.~A fiatal nő felállt a helyéről, felvette
9 1 | tapasztalt rendőrhöz. – No te Vigyázz! Hát Ádám apó!
10 2 | szelecske – mondá az őr. – No mármost ki lehet feszíteni
11 2 | vaslapát a markukban.~– No itt van az a sok ember az
12 2 | Nem tudom, milyen az?~– No majd meglátja, milyen jó!~
13 2 | jelezve, hogy szabad az út.~– No mármost majd én elöl megyek –
14 2 | az ispitályba kerülne.~– No asszony, meghoztam a Lidikét.
15 2 | kezeit.~– Hát előkerült? No, hála Istennek, csakhogy
16 2 | fagyva.~– Mindjárt meglesz. No csakhogy előkerült, Lidike!
17 2 | szabadkozék a leány.~– No, már nem akar elöl menni!
18 2 | kenyérélesztőkorpa szelíd savanyúságát.~– No, de jó meleg volt – s ez
19 2 | voltak.~Még úgy is nevezte.~– No, Lidi kisasszony. Itt van
20 2 | azt az utolsó cseppig.~– No ugye, hogy jó ez a magyar
21 2 | Hát pedig csak a Pikusz. No gyere, ide Pikusz! Ugorj
22 2 | tetejébe egy csipet sót. No most egy falatot a kenyérből
23 2 | a szép világi rendbe. – No mármost Lidi kisasszony –
24 3 | kiment a mosókonyhába.~– No hát mit akar a protokollumba,
25 3 | ezelőtt öt nappal?~– Hát mért no? Mert egy kis beszedni való
26 3 | mondá Zsuzsa asszony.~– No ezen szépen átestünk. Most
27 3 | ami nincs, az nem kell.~– No, hát ez a szegény embernek
28 3 | hímzőrámába való srófot. No lám! Ezt a hajdani Lidi
29 3 | Zsuzsának ez könnyebben ment.~– No kisasszony, lelkem, mondhatom,
30 4 | a Lidi kisasszony soha. No mert ha még azzal is szóba
31 5 | alkalmazza-e a pipereüzleténél.~No hát egy estét a varróleány
32 5 | Dehogy érti! Ne is értse.~No már pedig egy asszonyfélének
33 5 | Politische Volksblatt”. No hát az is jó lesz. A címkép
34 7 | az öreget a lakásába.~– No de ez már valami szörnyűség!
35 7 | magának való állapot.~– No jól van. Hát majd várok,
36 8 | tanultam én sírni soha.~No, ha ő nem tudott sírni,
37 8 | több pálinkát ihassanak.~– No, csak tegye le oda a kosarát
38 8 | Magam is nehezen várom.~– No csak az Isten segítené meg
39 8 | Kapnak érte egy perecet. No de ilyen rossz időben lesheti,
40 9 | Partoljunk hazai industriát.~– No hát tegye le az áruit oda
41 9 | nem volt. Adott váltót. No hát már most jak sza matye?
42 10| abban jár most az öregem.~– No hát a jaó Istenke segeesse
43 10| volt mind a kettőnek. – No hát Zsiga, hová mentek ma
44 10| jön a pénzkérők sorában.~– No hát majd elhúzzuk neki az „
45 10| sántítva az ajtó felé.~– No, utánam, rajkók! Köszönjetek
46 10| csókolt mind a két hölgynek.~– No, hát ilyen későn kellett
47 10| lányra nagy mérgesen.~– No hát mért jöttél ide? Itt
48 11| egy kis zsarnokságot.~– No biz én, ha annyi nyelvet
49 11| Spatzirovszkyt, itt kell neki lenni. No iszen, az volt a muri! A
50 11| proklamálta előttünk, hogy „No fiúk, amelyitek a Spatzirovszky
51 11| mindig szomjas vagyok.~– No, hát szerencsés jójcakát
52 12| igazság szolgálatában. – No hát elmondom az igazi történetét
53 12| alunni menni, hanem maga.~– No hát elmondom az egész történetet
54 12| szalámis.~– Zsebmetszők! No hát itt van a nyolcszáz
55 12| Egyszerre herceggé tettelek. No hát kezet se csókolsz érte?
56 12| ezerkétszáz forintja marad: no meg az aranyázsió! Ez szép
57 12| van a másik zsebemben.~– No ez ugyan furcsa kis história –
58 12| jóllakik, elálmosodik.~– No, hát most már igazán jójcakát
59 13| nagy gőz volt is idebenn.~– No hát „széna-e vagy szalma?” –
60 13| Zsuzsa asszony.~– Köszönöm. No hát a sűrű katafrakták miatt
61 13| processzust csinált velem.~– No hát magának mi baja? Csak
62 13| bizonyítványra volna szükségem.~– No hát minek mondja el nekem
63 13| tudom, hogy honnan ismer.~– No, csakhogy hát szerencsével
64 13| hentes kománk.~– Hát hogyan, no? A Lidi kisasszony kapta
65 13| amit ajándékba adnak!~– Ejh no! – szólt Zsuzsa asszony.~–
66 13| hozta.~– A konstábler János? No az már más. Az csak amolyan
67 13| kisasszony vágott közbe.~– No az bizony nem korrupciós
68 13| hozza ide?~– Érts meg már no! – mondá Zsuzsa asszony –
69 13| Mindenüvé utánam akartál jönni, no hát gyere oda is velem.~
70 14| Hisz ez vallásháborítás! No ez szép társaság egy rakáson,
71 14| ember! Ez meg itten alszik! No nem csudálom, hogy a vasúttól
72 14| asztalra Ádám apó elé.~– No, hát ismeri a tanú ezt a
73 14| a nevét sem tudja, ugye? No, hát gondoljon ki valami
74 14| Egészen derült volt az arca.~– No, elaludt már a kisgyerek.
75 14| a könnyelmű grizettet.~– No hát ugyan érdemes ezért
76 14| negéddel vonogatá a vállait.~– No hát az a bizonyos valaki!
77 14| Magukkal semmi bajom többé.~– No, ebből a csávából szerencsésen
78 14| s odaállt Makár elé.~– No hát szolgálatjára állok
79 14| tergiversatio nélkül.~– No, hát én hoztam ide.~– S
80 14| Tehát mondjon igazat.~– No, hát mondok igazat. A nagyságos
81 14| befelé az orvosságot.~– No ez jót tett! Mindjárt jobban
82 14| hentes adta ajándékba.~– No itt van! Így bízzon az ember
83 14| a mai Gabelfrustukkot.~– No, hát mi lesz belőle? – pattogott
84 14| kalapom, hogy el ne mehessek! No még ez is belekerül a jegyzőkönyvbe.~
85 14| vasalva szép fényesre.~– No itt van uraságodnak a kalapja.
86 14| rajtam valamit igazítani? – No hát én sem maradok adósa. –
87 14| nem lenne retardatum. – No de hát ez még nem elég. –
88 14| úgy gyönyörködött benne.~– No, majd írok én egy olyan…~
89 14| lépek, annyiszor félek. No hát azt nem szabad senkinek
90 14| Mennyiért tetszik azt megírni?~– No hát mit mondjak, öreg. Egy
91 15| kilenc az óra. A lúdfertályos nő bezárta a boltot.~Az utcán
92 16| képviselte corporatíve a Frányó.) No mert voltak közöttük szkeptikusok,
93 16| előtte tátott szájjal.~– No hát nem szép? – nógatá Zsuzsa
94 16| beállított a Kaporékhoz.~– No, hát? Csicsonka! Nem jól
95 16| őket a földrül fölsegíti.~– No, én ezt nem tűröm el.~S
96 16| ereszti.~– Nem megy ki innen? No, hát majd én mindjárt megmutatom,
97 16| utána dalolni.~– Hisz ez a nő őrült! – hebegé Lidi, s
98 16| följelenteni?~– Azt, hogy az a nő őrült. Vizsgáltassák meg
99 17| szegényes viseletű öreg nő kísér, arról még inkább
100 18| sírt keservesen.~Az őrült nő nem akarta engedni, hogy
101 18| megnézte a levél címét.~– No hát mért nem bontja fel
102 18| ablakhoz futott vele.~– No, lássa, kegyednek szól a
103 18| az ágyára és zokogott.~– No, látja, milyen jó, hogy
104 19| kiabált rám a nagymama. No megállj, majd én csipkedlek
105 19| ott most első mamzell.~– No annak hát felvitte Isten
106 19| volt rajta sárga rigó.~– No, édes Zsuzsa néni, én is
107 19| magamra, úgy aludtam.~– No majd ezután neked is jobb
108 20| a gazdája után futott.~– No majd adok a semmiházinak.
109 20| szóra gondolkodóba esett.~– No az igaz, hogy ez nem lehet.
110 20| halállal mulasztották ki.~No de most jött egy igazi hírnök,
111 20| kosarában, amint szaladt.~– No csak nem kell megcsinálni
112 20| uram! Mi történt veled?~– No lássa, hogy se keze, se
113 20| rákiáltott az asszonynépre.~– No csak nem kell a házat felforgatni
114 20| a János lépett közbe.~– No, de „halál ellen is van
115 20| sietett azt előhozni.~– No, öreg – monda János, odatartva
116 20| kovácsnak orvosság”.~– No hát Ádám apó! Ugye, hogy
117 20| effigie ki vagyok végezve.~– No hát mi történt – unszolá
118 20| vagy mit szokás oda írni.~– No, hát akkor minden jól van –
119 20| Petrezselyem Jóska volna”.~– No, hálá a magas egeknek –
120 20| hangosan Zsuzsa asszony.~– No csak ne ereszd még az égnek
121 20| mögé, azt dobja oda nekem: „No most még csak egy dolog
122 20| lendíteni akart rajtam: „No öreg! Régen volt az, ugye?
123 20| és megrázott emberül: „No hát, vén toprongyos! Nem
124 20| kivétel. Meg kell házasodni.~– No hát, hisz ez a legegyszerűbb
125 20| tudom, hogy meghaltam.~– No, no, Ádám bátya, nem kell
126 20| tudom, hogy meghaltam.~– No, no, Ádám bátya, nem kell kétségbeesni.~–
127 21| mögött, mint egy sánc. „No, most frissen!” Én hirtelen
128 22| egy forint. Szíp magyarok! No hat csak tot leginnél megtalálja
129 22| monda Zsuzsa asszony.~– No, az meg az én gondom legyen –
130 22| olyan galoppaadaat!~– Haj no! Ádam bacsi – noszogatá
131 22| szeretsz-e?” – „szeretlek!” – „No, hát menjünk a paphoz!”
132 23| helyen van behorpadva.~– No lám! Milyen éles esze van!
133 25| azt ott öltöztették.~– No lelkem, minden rendben van –
134 25| visszajövünk. Addig eláznék.~– No meeg een is hoztam valami
135 25| kosár almát leplezett le.~– No még alma is lesz! Milyen
136 25| jött elő a benyílóbul.~– No! felöltöztettem a menyasszonyt.
137 25| kérjek, amikor „volt?”~– No hát hadd hallom, hogy húzzátok
138 25| a Lidi hálókamrájába.~– No hát Ádám apó – szólt Gagyuláné,
139 25| esett rajtam egy „stikk”.~– No mondja meg, ki bántotta?~–
140 25| Csicsonkának kínálta a babát.~– No, nesze! Ezt neked hoztam.~
141 25| duzzogá hátat fordítva.~– No lám! Ez is elriad tőle.~–
142 25| Közbelépett a Gagyuláné:~– No hát, édes szomszédasszony!
143 25| a Frányó is beleszólt.~– No, de ma vigan is leszünk.
144 25| vissza az egész násznépet.~– No akkoó haat bizonyosan az
145 26| még a muszka császár sem? No hát én majd megmutatom kendnek,
146 26| ami abban parancsolva van.~No megijedt erre Paczal János.~–
147 26| szállása, s kéznél található.~– No most meg vagyok lűve! –
148 26| hanem „konstábler úr”. No megállj! Elviszlek Aszódra.~
149 26| visszajött a pincegádorbul.~– No hisz itt van mit lefoglalni!
150 26| szállásadó a szavatos.~– No hát konstábler úr! Nézzük
151 26| vaddá tette Tarafás urat.~– No csak három lépésnyire tőlem,
152 26| nevezni a Lidi kisasszonyt? No hát szervusz egyenruha!~
153 27| egyenesen hozzá sietett.~– No öreg! Itt van a dispenzácio!
154 27| Hatszáz forint fizetés!~– No már most menjünk a templomba.
155 27| vállait a két kezével.~– No öreg, mondhatom, hogy nagy
156 27| még csak köppölyözés.~– No hát, üsse part. Ha elveszett
157 27| Ádám apót a kalodábul. – No, vőlegénykém. Most már mehettek
158 28| keríteni. Meg is tettem.~– No azt igazán szeretném megtudni,
159 28| egy valóságos akrobata. No de hát, ha ő akrobata, én
160 30| megbocsátok, s legyen boldog.” „No name.”~A grófné képesnek
161 30| kitalálta, hogy egy férfi és egy nő, mikor már elérték, ami
162 30| csúfondáros észrevételeinek.~No, de hát ez az észrevétel
163 30| Ez kártyaadósság volt?~– No hát az volt. Valami vidéki
164 30| többször párbajt vívni.~– No, itt van – nesze – a numero
165 30| Csodakútba mártott tündéranyád?~– No, hát ha olyan nagyon erőlteted
166 30| más?~– Te mámoros vagy!~– No hát: borban az igazság.
167 30| klubba megy kártyázni.~– No – és rosszabbat teszek,
168 30| elfelejti az ember azt, hogy nő.~– Édes Oszkár. Ön nem veszi
169 30| újságírók: egyszóval a „bohéme”. No hát ez a század negyedik
170 30| a mai lapokat elolvasni. No hát azokban – mindjárt a
171 32| ki nála a nemes kedélyű nő befolyása alatt. Hibáit
172 32| Sokszor adott már szárnyakat a nő a férfinak.~És most mind
173 34| lenne belőlem azt tudom.~– No, csak még egy pár napig
174 34| jussak, uborkasalátával.~– No még azt egy hétig nem szabad
175 34| rajt egyéb, csak a csontok. No ezzel a pohárral a derék
176 34| koccintott a vendégeivel.~– No ezzel a pohárral meg annak
177 34| meg volna mind a kettő.~– No, de az egyiket már nem lehet
178 35| vonaton nem jött más fiatal nő, mint egy varróleány, aki
179 36| borravalóról beszéltek? No majd megérti később.~Most
|