Rész

  1     I|    felnyomulsz a Szemes medrén, az most elég sekély. Igyekezni fogsz,
  2     I|       Tudod-e, hogy mi feladat vár most reánk?~– Úgy hiszem, az,
  3     I|         rázta a fejét: hogy jön ez most mind szóba?~– Asszonyok,
  4     I|         Ugyanez a sziklabirodalom.~Most már nem állhatta meg Riumin,
  5     I|           mindezeknek a képviselői most is megvannak a Kaukázusban,
  6     I|          még nem tudsz, és amit én most megismertetek veled. Jelenleg
  7     I|        küldöm emlékül”. Ez a húgod most tizenhat esztendős, s te
  8     I|        tizenhat esztendős, s te őt most is nagyon szereted: – Amely
  9     I|            intézném hozzád?~Riumin most már egészen komoly arcot
 10     I|            könnyeitől nedves kezét most már ökölre szorítá. – Tatjánám!
 11     I|        szokja meg az ember…~Riumin most már elhallgatott.~– No,
 12     I|              Ez már okos szó volt. Most már rajtad áll a választás.
 13     I|   eltraktálod a bajtársaiddal. Még most a kantintartónak vannak
 14     I| kantintartónak vannak borai, s még most a tiszttársaid megéljeneznek,
 15     I|     kereszteltek meg?~– Legelőször most hét éve, s azóta minden
 16     I|       ennek se nevetett.~Az osszet most fejébe nyomta neki a magas
 17     I|       sohasem vagyok tréfás fickó. Most csak kipróbáltalak, hogy
 18     I|          egykor herceg és ezredes, most pedig degradált közkatona,
 19     I|       ember hozzá nem férhetett.~– Most már ballaghatunk csendesen –
 20     I|          csonka törzsek ott vannak most is az út közepén. Ahol ritkás
 21     I|            szívesen leszünk látva. Most, amint látom, éppen húsvétjuk
 22     I|            is elkezd toporzékolni. Most az asszonyokra kerül a sor.
 23     I|           az égő gunyhó üszkei még most is megvilágíták az egész
 24     I|        mind nyitva volt.~A próféta most egy csákányt vett a kezébe,
 25     I|           ülüm, ülüm, chva!~Riumin most már fölcibálta hajánál fogva
 26     I|      fejére.~– Ez már nekünk szól. Most már lássunk a lovaink után
 27     I|         Tamara királynő vára~Az út most a mély völgybe vezetett
 28     I|           Valaha történet volt az, most már csak néprege. Tamara
 29     I|      ozmanok Van várát a hegylakók most is Semiramgardnak hívják.
 30     I|         még ilyen leányokat, kiket most szenteknek tartanak, s jóslatokat
 31     I|         merénylet volna tőlük. Ott most a környékből elmenekült
 32     I|      asszonyok pedig nem asszonyok most, hanem fúriák: azoknak az
 33     I|           a szabadban táborozva, s most már kezdett kapcsolatot
 34     I|            tányérnyaló párducokat. Most sem akarok látni!~S azzal
 35     I|            Ó, Jehova, nézz reánk!” Most egy mélabúsan csengő leányhang
 36     I|         saska markolatát fogdosta.~Most férfiak, asszonyok felkeltek
 37     I|            semmi kegyetlenséget se most, se az én eltávoztommal
 38     I|            görög istennő-szobor.~S most már, hogy szeméremérzete
 39     I|          szájában – jót tesz neki.~Most egyet fordított rajta az
 40     I|           elbújtak odúikba.~Riumin most már nem fázott; hősége volt.~–
 41     I|      odanyújtá neki a tele tülköt. Most már nem itta azt ki Riumin
 42     I|       Talán igazán felgyógyul még?~Most ismét mély álomba merült,
 43     I|         teremtve lenni.~Riumin még most is álomlátványainak befolyása
 44     I|        kötnek, s azt mondják: „Már most szaladj, ha tudsz!” Az osszet
 45     I|      kergetve a betegsége pokolra.~Most már nem gondolkozott meghalásról,
 46     I|            melynek minden palotája most is úgy áll, mint ezer év
 47     I|           tele volt gyógyerővel.~– Most sietnünk kell innen! – mondá
 48     I|              Mert a közeli völgyek most mind teli vannak a tengerparti
 49     I|             s azokkal nem lenne jó most találkoznunk. Ha pedig az
 50     I|        nekik. Csengli ghirai éppen most nagyszerű vadászatra készül
 51     I|          tanulta ő be e dalokat, s most talizmánul szolgáltak neki
 52     I|          velem a „zúr” vadászatra. Most menjenek az asszonyok pihenni.~
 53     I|           tud magának parancsolni.~Most már csak Oroszországnak
 54     I|         bölényre senki sem gondolt most.~Ekkor egy villám lecsapott
 55     I|            tetejéig lángba borítá. Most aztán volt már kivilágítás
 56     I|      szökellő, mint egy kecskebak.~Most azután a vadászok elővették
 57     I|          nekirohant a ghirainak.~– Most lőj rá. – Így szólt e pillanatban
 58     I|          az iszonyú koponyát. Csak most ugrott aztán félre a paripa
 59     I|          aranyport.~– Csakhogy oda most el van zárva az utam. Látod
 60     I|            hegyen át vezetne, s az most el van zárva.~– Ki által?~–
 61     I|       Hallod-e, lazisztáni énekes, most már látom, hogy igazi jó
 62     I|            magad is, a társnőd is. Most már hát nem pénzért kérem
 63     I|         nem tud tovább hatolni. És most már mennie kell. Most már
 64     I|           És most már mennie kell. Most már tudja, hová. Már meg
 65     I|         nyisd ki, ha tudod – mondá most a ghirai Riuminnak.~– Pedig
 66     I|    Mesterem vagy!~A galgárok pedig most már Riumint nagyobbra becsülték,
 67     I|    közelebb volt útja végcéljához.~Most már eszköze is volt hozzá,
 68     I|    szunnita és shiita között, hogy most az eggyé lett muriditák
 69     I|   diadalhoz volt szokva mindig, és most ez a szemközt jövő asszony
 70     I|         további szó. Ha a királynő most elmondja itt e cserkesz
 71     I|         nyelvét verte a fejébe, de most áldani kezdte magában.~Ha
 72     I|        bizonyosan meg fogom tudni. Most hallgass, és tedd, amit
 73     I|        erővel fordultok ellene. És most kicserélitek egymással fegyvereiteket.
 74     I|  kibéküléssel az a vaskapu, amit ő most fölnyitott, jövendőre kétszeresen
 75     I|        Riuminhoz fordult.~– És már most lakodalmunknak semmi sem
 76     I|      Riumin ugyan meg volt akadva. Most mindjárt megházasítják,
 77     I|           vedd úgy, Riumin, mintha most tízezer orosz élén kellene
 78    II|       minden hozzájuk vezető utat, most ott függnek a szédítő magasban:
 79    II|          rajta, hogy mit csináljon most? Ide dereglyék, kompok kellenek.
 80    II|      Jupiter tonans szobra állott, most pedig a villámhárító hirdeti,
 81    II|       egész ország védelmezi őket.~Most azután megtudta Riumin,
 82    II|            e szektát összeköti.~És most azután kétségbeeshetett
 83    II|         nagyon, végtelenül nagyon?~Most azután megdicsőült tekintettel
 84    II|            nagyon.~– Ne beszéljünk most énrólam és a királynőről.~–
 85    II|  beavatandó neofitát, Izménét.~Még most is az a rózsaszínű kettős
 86    II|              Istenem! Hiszen éppen most gondolkoztam felőled!~A
 87    II|            föl ezt az áldozatot, s most néma maradsz-e?~A leány
 88    II|           a legerősebb vallás.~– S most már el fogod nekem mondani,
 89    II|      hevsuri viselet. Ezt te fogod most felvenni, úgy viszlek el
 90    II|        minden titkot elbeszélt – s most együtt menekül velem.”~Lehet-e
 91    II|            rajta, hogy mindaz, ami most ővele történik, már megtörtént
 92    II|      mozaik módra, s a forrásvizét most is csorgatta a szájába fogott
 93    II|          Szucsuk-Kaleht. Nem is az most már annak a neve, hanem
 94    II|    kilencfarkú macskát.~A tábornok most már elégedetlen volt a téli
 95    II|     torlasz; az erdő fenn úszik, s most aztán két folyam egyesülten
 96    II|           minden küldöncük odavesz most is.~*~Hát Riumin és Izméne?~
 97    II|           Hát Riumin és Izméne?~Ők most is jó helyen vannak; még
 98    II|           is jó helyen vannak; még most is ölelik egymást; a szatírfő
 99    II|      egymást; a szatírfő vízsugara most is altató zenét dönög fölöttük.
100   SAM|          minden kunyhóban éneklik. Most is bátor, elszánt és a legjobb
101   SAM|          hadseregben szolgáltak, s most ezeknek a hercegasszonyai
102   SAM|           rabokkal elbánni.~Samylt most győzte le először az orosz.~
103   SAM|         megrohanni régi ellenségét most, mikor azt három nagyhatalom
104   SAM|      minden kérdése nem érdekli őt most, csak ez az egy. Mert a
105   SAM| dördüléseire csak visszanevetett – most megtudta, hogy mi az a hang,
106   SAM|             Úgysem érti azt senki.~Most aztán kaptak cenzúrát.~Nem
107   SAM|           szó.~Ezúttal azonban egy most is élő személyről beszélünk.~
108   SAM|      jöjjenek frissen az erkélyre; most vonul végig a Nyevszki proszpekten
109   SAM|       vennie a pipáját a szájából, most az udvari táncestélyen magának
110   SAM|           meghal, ott meghal ő is.~Most éppen útban vannak.~Ez történetünk
111   SAM|         hozzon haza a vadászatból.~Most aztán egész komolysággal
112   SAM|       állatok voltak hímezve.~– És most oldd le a nyakadról a te
113   SAM|             Az asszonyok, kik csak most értették meg, hogy miről
114   SAM|                   IV. Talapór khán~Most lássuk: a pirosító görögtűz
115   SAM|        fogadja e palotában: ő maga most is sátor alatt lakik, ami
116   SAM|             Odább vándoroltak – de most már nem nyugatnak, mint
117   SAM|           a másikra élnek – és még most is emlékeznek reá, hogy
118   SAM|            alunni, azt mondják, no most nincs szükség istenre, rajta
119   SAM|         valaha bálványok lehettek; most félalakjukat eltakarja a
120   SAM|             Ő és a mandzsu nép ura most is a roppant nagy országnak,
121   SAM|           Ula vidéke. Ez az ország most senkié, csak Buddháé és
122   SAM|       medve volt-e, vagy sokatevő?~Most már azt kérte Irzambek az
123   SAM|      kölyök! Vagy korbácsot kapsz!~Most azután Irzambek még jobban
124   SAM|       lövésszé idomulni látta, aki most már nem futott el a bozótból
125   SAM|         nekem, mi volt ez, amit én most láttam ezen a bűbájos csövön
126   SAM|            angol”.~Irzambek herceg most már szíve mélyéből meggyűlölte
127   SAM|         országot. A világ figyelme most éppen másfelé volt elvonva.~
128   SAM|     szavait az írótárcájába.~Hanem most meg Talapór khánnak támadt
129   SAM|            nehezítve. Hol kapjanak most hirtelenében számára eljegyezhető
130   SAM|          Khúz szultánnak az orrát.~Most azután mehetett orr nélkül
131   SAM|           orra volt is, csúf volt; most pedig éppen utálatos.~Ha
132   SAM|          volna ki a csatában. Nézd most is, pedig holtrészeg, úgy
133   SAM|        csak lefordult a lováról.~– Most aztán előre!~A bámuló ezernyi
134   SAM|        paripája a homokba fulladt. Most Talapór khán maga elé emeli
135   SAM|          Ain Kháne már itt van, de most meg Irzambek nincs hozzá.
136   SAM|            vőlegényének juttassák, most egyszerre azzal legyen meggyalázva,
137   SAM|       apjához azzal a szóval, hogy most már a vőlegénynek nem kell
138   SAM|            férfi él.~– Mit tegyünk most? – kérdé Talapór khán a
139   SAM|         Mohamed?~Nem arról van itt most szó; hanem hogy mint jutott
140   SAM|      legveszélyesebb ellenség, s a most még veszélyesebb jó barát,
141   SAM|            húszmillió rubelért. Az most megvette a kínai császárt.
142   SAM|        papi pályára neveltetett, s most az Amur melletti kalmuk