Rész

  1     I|          mondá neki a tábornok. – Te azalatt, amíg gyalogságunk
  2     I|          nagyobb a szultánnál is, te az Isten menyasszonya vagy!”~
  3     I|    redoute-okat. Úgy hiszem, hogy te is csak az üres kalickát
  4     I|        segédkezet kell nyújtanod. Te a vakmerőségig bátor férfi
  5     I|       felülről jövő hízelkedés.~– Te jó színész is vagy; úgy
  6     I|        van még egy fő indok, amit te még nem tudsz, és amit én
  7     I|      hiszed, hogy erre az ötletre te jöttél először? Számtalanszor
  8     I|        erőt visznek oda magukkal. Te, Riumin, nem volna kedved
  9     I|          udii szépség bájaitól?~– Te nem maradnál ott: mert először
 10     I|        csalhatlanabb biztosíték – te nagyon szereted a családodat.
 11     I|        most tizenhat esztendős, s te őt most is nagyon szereted: –
 12     I| elfeledtél neki kezet csókolni, s te sírtál, mint a gyermek,
 13     I|         el őt falusi jószágára. S te nem a légyottra mentél az
 14     I|        elvesztetted a szeretődet. Te nagyon erős láncokkal vagy
 15     I|            mely út vezet hozzá? A te feladatod az, hogy találd
 16     I|         szívesen látott vendégek. Te jól tudsz citerázni, énekelni
 17     I|    egyszer utalványozva van, akár te viszed el, akár más; többet
 18     I|          a pénz keresztülmenne, a te apádhoz egy rézkopek se
 19     I|           dolgában nagy mesterek. Te, ha csakugyan azt a vándorlási
 20     I|          érek el: egyet azt, hogy te ugyancsak sietni fogsz magadat
 21     I|        emberre, ő a mi hívünk.”~– Te fogsz a vezetőm lenni? –
 22     I|           Ti külditek őket ide. A te fajodbeli népek, akik otthon
 23     I|           italt meg bundát.~– Hát te nem vagy keresztyén?~– Óh
 24     I|           ilyen tréfás fickó vagy te?~– Én, uram? Én sohasem
 25     I|          osszet. – Én felveszem a te egyenruhádat; te pedig hátadra
 26     I|      felveszem a te egyenruhádat; te pedig hátadra veszed az
 27     I|        parancsoló szóval:~– Tudsz te olvasni?~– Hogyne tudnék!~–
 28     I|    letéphessék, hanem jó magasra, te „durák”.~S azzal jót húzott
 29     I|      mondatnak velük: leginkább a te hazádfiainál, a moralcsikoknál
 30     I|       haragszik a tűzre.~– S ki a te urad?~– Az, aki a nagy barlangban
 31     I|            angyalok fiaié”.~– Hát te miért nem lakol a faluban?~–
 32     I|       napra egy kecskecombot.~– S te azt odaadod a párducnak
 33     I|    zsarnokot becsületesen.~– Hát, te bajuszos goszpodár! Nem
 34     I|        becsületes fenevad volnál, te hordanál a pusztában lakó
 35     I| prófétának zsemlyét a szájában, s te még a szenthez jársz koldulni!
 36     I|       másik alszik. Aludjál előbb te.~Riumin nem mondatta ezt
 37     I|           Riumin Oleg. Ne gondolj te arra, akit előtted kínoznak,
 38     I|      kacagott fel a sztaroszta. – Te megparancsolod, és úgy lesz.
 39     I|   sztaroszta. – Nincs semmi alku. Te híttál bennünket Jehova
 40     I|           Jehova elé, mi megyünk. Te megloptad a mi titkainkat,
 41     I|           Ne sokat ápolgass, mert te is megkapod. Ez ragályos.~–
 42     I|           súgá a leánynak. – Légy te nekem testvérem.~A leány
 43     I|          egy kis gyermek arcképe. Te már tudod, hogy kik azok?
 44     I|            az egészen más lesz.~– Te akarsz az én kísérőm lenni?~–
 45     I|     Mondjad csak, mondjad tovább! Te jártál e népek között?~–
 46     I|         odább küldik. Én leszek a te rabnőd, aki táncolva, dalolva
 47     I|   táncolva, dalolva kísér majd.~– Te? Húgom is, szentem is, rabnőm
 48     I|      kapni.~– Hát nem vagyok én a te szented? Mitől félhetsz?
 49     I|           utasítása parancsolá.~– Te meg tudod nyerni az asszonyszíveket.
 50     I|       legyőzhetném. Honnan hoztad te e fegyvert?~– Hazámban,
 51     I|         ami a gyutacsban van.~– S te tudod, hogy az miből van?~–
 52     I|           a húgomat hitvestársul; te add nekem a tiedet, s aztán
 53     I|      halála megbosszulva nincsen. Te még nem törülted fel apád
 54     I|    kiáltva:~– No, hát legyen meg! Te mondád! Vezetni fogsz bennünket.~
 55     I|      harcban ejté el testvéredet; te pedig megrohantad éjjel,
 56     I|         vége szakad a viszálynak. Te, Mullah, vért ontottál,
 57     I|       beleegyezett a békekötésbe. Te, Csengli ghirai, átveszed
 58     I|       tumánt; mint apád vérdíját; te, Mullah Khumai, elvégezteted
 59     I|        elviszem magammal túszul a te menyasszonyodat és a húgod
 60     I|        gondolatát is kitalálta.~– Te az ágyúinkat vizsgálod?
 61     I|      röpíti, hanem csak taszítja. Te azt mondod, hogy az orosz
 62    II|      Királynő – szólt Riumin –, a te vallásod nekem nagyon tetszik,
 63    II|         azután azt mondta, hogy a te itt maradásod nem ok arra,
 64    II|         Riumin nevetett.~– No, és te attól ijedtél meg, hogy
 65    II|            mintha beleegyeznél.~– Te nem akarsz elküldeni magadtól? –
 66    II|    Királynő! – kezdé Riumin. – Ha te nekem egy évet adsz néped
 67    II|           akarom, hanem a végzet. Te magad jól tudod; kémeid
 68    II|      visszanyerni önuralmát.~– Ha te nem tudod, akkor ki tudja?~–
 69    II|         bányászok.~– S azok nem a te népedből valók?~– Azokkal
 70    II|          neked, se másnak; azok a te honfitársaid: oroszok.~–
 71    II|        senki sem tudja meg, hová. Te tudod, hogy mit tesz e szó?…
 72    II|   lelkedet – mondá erre Riumin. – Te ismered a bezszlovecsniek
 73    II|       mint ha élve eltemetné.~– S te láttál olyan nőket, kik
 74    II|          felé emelve, mondá:~– Ha te úgy kívánod, azt teszem.~
 75    II|    leánynak jobbját.~– Nem vagy-e te nekem testvérem? Nem vagy-e
 76    II|           tégedet nem látlak, s a te szavadat nem hallom, az
 77    II|           az fájni fog holtig. De te boldog léssz idefenn, s
 78    II|            De én nem akarom, hogy te ott maradj a sírban.~– Hát
 79    II|  megmondani Csengli ghirainak: „A te húgod vőlegényét magam tartottam
 80    II|              Ez az öreg asszony a te anyád, ez a gyönge leány
 81    II|        anyád, ez a gyönge leány a te húgod, ez a rab ember a
 82    II|           húgod, ez a rab ember a te apád.~– Palotákban laktak,
 83    II|          jólétben éltek egykor.~– Te vétettél a cár ellen, és
 84    II|         szenvednek és imádkoznak; te pedig elfelejted őket, és
 85    II|          bevezethetnéd őket.~– De te elfelejted őket, s örülsz
 86    II|         ujjait ajkai elé tette.~– Te esküdre emlékezel? – szólt
 87    II|         szólt Riumin elrémülve. – Te félsz az átkot átlépni?
 88    II|           Mikor jól tudod, hogy a te szavad vált meg engem és
 89    II|         íme, ez a ti leányotok, a te testvéred, az én imádott
 90    II|  Alazán-tavon túl lehessünk.~– És te itthagynád énértem a királynőt?
 91    II|       fényes hevsuri viselet. Ezt te fogod most felvenni, úgy
 92    II|           mint én!~– Az nem igaz! Te vagy az egyedüli szép a
 93    II|           Riumin.~– Úgy loptam.~– Te loptál? – szólt Riumin elbámulva.~–
 94    II|         szólt Riumin elbámulva.~– Te kívántad, hogy kárhozzam
 95    II|            Paradicsom lesz az, ha te ott léssz!~Erre Izméne elhagyta
 96   SAM|          Neked sehol sincs hazád: te mindenkinek fogsz szolgálni.~…
 97   SAM|       múzsának örök társul. A nép Te Deumot énekel hozzá.~Iván,
 98   SAM|         robban, mennykő villan, a te szemed fénylik-e jobban,
 99   SAM|         neve Kandrominikoff. Mert te csak sebeket hoztál el ebből
100   SAM|          kérdezé Cseremikofftól: „Te, húsz gyomruk van ezeknek
101   SAM|         került, azt mondá neki:~– Te! Ez a te vallásod nem maradt
102   SAM|        azt mondá neki:~– Te! Ez a te vallásod nem maradt meg
103   SAM|          azt mondá tolmácsának:~– Te! Én ilyen költséges istent
104   SAM|       valamit nyomott a kezébe.~– Te! – mondá Cseremikoffnak. –
105   SAM|       hercegnő küldi neked.~– Hát te azt hogy tudod?~– Itt van
106   SAM|         fejedelemfit máskor is.~– Te! – szólt Izrambek Cseremikoffhoz. –
107   SAM|       senki se volna ott más, még te se.~– Az csak akképp történhetnék
108   SAM|  egymásnak a szavait értenétek. A te kezed pedig nálam nélkül
109   SAM|   megtenni azt, hogy megtanulja a te nyelvedet, azért, hogy veled
110   SAM|         gelongdobolás?~– Nem vagy te se gyerek, se vén, se beteg,
111   SAM|            S mi kell arra, hogy a te mennyországodba jussak?~–
112   SAM|      lesznek és repülni tudunk.~– Te sokat tudsz, amit én nem
113   SAM|         keresztyénképpen élni, ha te beleegyezel, hogy az eljegyzés
114   SAM|        most oldd le a nyakadról a te amulettedet, s vedd föl
115   SAM|           ideálja.~– Képes volnál te megenni egy pókot annak
116   SAM|         hagyta. Hát, kedvesem, ha te is örülsz azon, hogy nem
117   SAM|         legnagyobb örömét, amíg a te atyád áldása nem szentesíti
118   SAM|   sürgetőzék Nikolajevics Iván.~– Te türelmetlen bohó! Azt képzelheted,
119   SAM|  vendégükhöz:~– Ugyan, mondd meg, te Cseremikoff, hogyan lehet
120   SAM|       igazi fejedelmi ész lakik a te fiadban! Mert ilyen messze
121   SAM|          pedig éppen utálatos.~Ha te akarod, én elszöktetlek
122   SAM|       elfogva őt a kecskegidóval. Te válaszd ki apádnak a legjobb
123   SAM|          a jó Arizme. – Vedd nőül te magad Ain Khánét.~– Hogyan?
124   SAM|       megvan a maga büntetése. Ha te két feleséget tartasz, akkor
125   SAM|         emelve, kiálta:~– Mi vagy te? A törgauta nemzet khánja
126   SAM|       törgauta nemzet khánja vagy te? Majd én megmondom neked,
127   SAM|     megmondom neked, hogy mi vagy te, Irzambek! A nikolajevszki
128   SAM|         szeretőjének a férje vagy te – az irám szarvainak a viselője
129   SAM|        szarvainak a viselője vagy te – a kutyának a farka vagy
130   SAM|           a kutyának a farka vagy te, akit az eb, mikor a gazdájának
131   SAM|     csóvál, balra csóvál. Ez vagy te!~Azzal hanyatt esett a kőre,