Rész

  1     I|        közeledtekor néha kétszáz cserkesz leány is van e házban. Ezeket
  2     I|               tudod, hogy minden cserkesz leány egy övet visel a derekán,
  3     I|               ráció szerint igazuk van. A leány otthon férjet nem kap, túl
  4     I|                  hegedűs légy. Egy kísérő leány. Azok rendesen másodmagokkal
  5     I|                húrokat pengeti, azalatt a leány táncolva fejezi ki a történet
  6     I|               szavakat nem érti. Egy szép leány kellene melléd! Még erre
  7     I|           torzíthatta el embertársát.~Egy leány, akinek arca még fiatal,
  8     I|                   befogadjanak.~E szóra a leány felsikoltott, és elkezdett
  9     I|                     Én is kívánom.~Erre a leány leroskadt a földre és zokogott;
 10     I|         nyerítettek rejtekeikben.~A szent leány a párduc eltűnése után is
 11     I|             beszédű teremtés volt. Fiatal leány nem került a szobába. Evés
 12     I|                  előtt térdelt egy fiatal leány, kinek karcsú termetét csak
 13     I|           térdeltében a földet seperte.~A leány finom vonásaiban, nagy,
 14     I|                nézzük, hogy folyik el egy leány vére, s a legközelebbi alkalommal
 15     I|               öltözött leányt vezetett.~A leány haja hosszan leeresztve
 16     I|                   azzal a szent könyvet a leány fejére tette, ki ajkait
 17     I|                   erre az áldozatra szánt leány szava is beleszólt a gyászzsolozsmába,
 18     I|                   medencének a vizével.~A leány lehunyta szemeit, s engedte
 19     I|                férfi, s ez ott előtte egy leány, ártatlan és védtelen, akit
 20     I|                 Riumin odavetette magát a leány elé, s kardját megforgatta
 21     I|               akarod, tárd ki kebledet.~A leány lihegve, megtört szemekkel
 22     I|                tiszta hajadon lehet. Ez a leány itt fogja tölteni az éjszakát
 23     I|                  az éjszakát veled, s egy leány, aki egy férfival be volt
 24     I|                Íme, fedd be magad vele.~A leány a hála, az imádat megdicsőült
 25     I|            hajával, hogy meg ne fázzék. A leány felébredt egy pillanatra.~–
 26     I|           vánkosul nagy prémes süvegét. A leány azt mondta:~– Áldassék Isten! –
 27     I|               hogyan szabadulhat ki.~Ez a leány már a lelkén van. Megzavarta
 28     I|             idegen férfival együtt bezárt leány meg van gyalázva, s akkor
 29     I|                hinni az ő szavára, hogy a leány oly tisztán jött elő, ahogy
 30     I|                 őellene van a készület. A leány még aludt.~A sztaroszta
 31     I|                   csattanásra felébredt a leány.~– Mit akartok? – kérdé
 32     I|               szélébe vágott szekercét.~A leány e látványra felszökött helyéből,
 33     I|                   a lováról, s az elalélt leány fejét hűs vízzel locsolva,
 34     I|                    Félsz-e velem jönni?~A leány azt felelte rá~– Nem.~–
 35     I|                   pontusi láz lehelete!~A leány rögtön felszökött, egy nyaláb
 36     I|                  közelében más, csak ez a leány. Egy gyermek. Egy öngyilkosul
 37     I|                  a bozótból az eltávozott leány –: nem –: egy másik leány,
 38     I|                 leány –: nem –: egy másik leány, egy dühös, szilaj maenád,
 39     I|                ezt a víziót.~Ez a „másik” leány nem sokat szemérmeskedett
 40     I|          falevelekkel és gyógyfüvekkel. A leány odatérdelt Riumin mellé.~
 41     I|              fordított rajta az a „másik” leány, lehúzta a hátáról az inget,
 42     I|                   epekedése elárulá azt a leány előtt.~Arra az hirtelen
 43     I|                 csak visszajött az „első” leány.~Annak már szőlőindával
 44     I|                    S ennek úgy örült az a leány! Még mosolygott is az arca.
 45     I|                  különös, hogy ez az első leány megtudta azt, amit annak
 46     I|                 alól, s hideg lett. Azt a leány két keze közé vette, s a
 47     I|              lombjain keresztül sütött. A leány akkor is ott térdelt előtte.~–
 48     I|                  nem evett már semmit.)~A leány örömtől ragyogó arccal tapsolt
 49     I|                  enni hozni az eltávozott leány? Ugyan mi minden van itt
 50     I|             előtáncolt ismét az a „másik” leány. A haja megint másképpen
 51     I|                 repkedtek a feje körül.~A leány szilajon csapkodott a madarakhoz,
 52     I|                rikoltozva rebbent szét.~A leány felkapta fél kezével a lőtt
 53     I|            kezdett rátérni, hogy ez a két leány csak egy.~Izméne három fácántojást
 54     I|                Légy te nekem testvérem.~A leány mosolygott, a fejével bólintva
 55     I|                   ami lelkemet terheli.~A leány úgy tett.~És aztán Riumin
 56     I|               mintha papnak gyónná meg. A leány megtudta, hogy ki ő, és
 57     I|                   az volt a gyönyörű szép leány! Azt szerette még minden
 58     I|         congrève-röppentyűkkel.~Ezalatt a leány öltözetét vizsgálta Riumin.~–
 59     I|                   szunnyadt, az a „másik” leány lehúzta a szép tarka köntöst,
 60     I|            száradni a napra.~Az a „másik” leány jött elő a fal mögül azután,
 61     I|                  ámulva hallgatta, amit a leány beszélt. Izméne utoljára
 62     I|                  Félsz tőlem? – kérdezé a leány szomorún.~– Félek miattad.
 63     I|               Fond ezt a hajad közé”.~S a leány elkészíté toalettjét.~S
 64     I|              négyen kétfejű sasokkal, s a leány hosszú hajfürteiben az a
 65     I|                idvezül. Jól illett a szép leány aranyhajába.~Egyszerre,
 66     I|             fegyverére támaszkodik, s egy leány, aki a haját fonja. Két
 67     I|                 délibábot! – kiálta fel a leány odamutatva.~S arra a fantomleány
 68     I| szerencsétlenségünk hírnöke e tünemény?~A leány pedig üdvözült volt attól
 69     I|                hogy a szájáról levenné, a leány maga állt fel, hogy elkezdjen
 70     I|         következett, s figyelni kezdtek a leány dalára, amit azután Riumin
 71     I|                bűneseteknél, férjes nő és leány nem.) Az asszonyok együtt
 72     I|                 Nevem Chunzab Murid! Ez a leány pedig húgom.~Ez a merész
 73     I|        pillanatban Izménéhez Riumin.~És a leány a fegyvert, melyet Mczhetisz
 74     I|                 ahonnan a lövést kapta.~A leány mellett volt Riumin, lován
 75     I|                  azt föl. A szép cserkesz leány szemei szikráztak; megköszönte
 76     I|               fejedelme; egy szegény árva leány, akinek a fejedelem hazát,
 77     I|              férfi között volt egy gyenge leány is, akinek semmi köze se
 78     I|             otthon hagyni a húgánál; de a leány azt mondá: „Én követem az
 79    II|                  hölgye lett Alzahirának. Leány leány előtt nem tud titkolózni.
 80    II|                   lett Alzahirának. Leány leány előtt nem tud titkolózni.
 81    II|                     kérdé, megcirógatva a leány arcát.~A leány sóhajtva
 82    II|             megcirógatva a leány arcát.~A leány sóhajtva felelt:~– A királynő
 83    II|               hinni soha, soha! – szólt a leány kigyulladt arccal.~– Jól
 84    II|                   szorítással fogta meg a leány kezét.~A leány szemeiben
 85    II|                fogta meg a leány kezét.~A leány szemeiben öröm sugárzott
 86    II|         szeretsz-e engemet egy kevéssé?~A leány ránézett, aztán lesüté szemeit,
 87    II|              tekintettel nézett szemébe a leány, s suttogva rebegé:~– Nagyon!
 88    II|            áldozni érettem az életedet?~A leány nem szólt, csak ragyogó
 89    II|              magát.~– Tied az! – felelt a leány. – Bizony mondom, a tied.~–
 90    II|           vagyok-e rabnőd? – tevé hozzá a leány.~– Le mered tenni azt a
 91    II|               hogy mi van a túlvilágon.~A leány ijedten ragadta meg Riumin
 92    II|                láttál, amit kitanultál.~A leány arcát a rémület rángatózó
 93    II|                  össze ne roskadjon; de a leány erőszakkal kifacsarta gyönge
 94    II|            életedet kívántam áldozatul.~A leány aztán térdre emelkedék kínos
 95    II|             jobban örült annak, hogy ez a leány feláldozza magát, hogysem
 96    II|            menyasszonyra talál, a szegény leány akkor kolostorba megy. Csakhogy „
 97    II|          sztaroszta odatartá a palástot a leány elé.~Mindenki érezheté a
 98    II|                terjeszté maga körül.~És a leány nem irtózott ezt a szomorú
 99    II|                   a rettenetes eskü.~És a leány elmondta ezt az esküt az
100    II|              készült széken ül egy fiatal leány, s egy rongyos kabátot foltoz
101    II|             szűrködmen, akkor az a gyönge leány el fog indulni azzal a hófuvaton
102    II|                   a te anyád, ez a gyönge leány a te húgod, ez a rab ember
103    II|             jutott az áldozatul odavetett leány, aki eltávozott az ő parancsára
104    II|                  magához az ablakon át.~A leány fázott és reszketett. Össze
105    II|             melengeté fel azokat, ahogy a leány tett egykor ővele a Tamara
106    II|                  társaid is itt vannak?~A leány nem felelt rá semmit.~–
107    II|                   gondolkoztam felőled!~A leány nem mondta rá, hogy „köszönöm”.~–
108    II|                    Szólj! Szólj! Szólj!~A leány pedig egyre hallgatott,
109    II|            hallgatni akarsz előttem is?~A leány csak fejével inte.~– Mikor
110    II|                  s most néma maradsz-e?~A leány összerázkódott, s arcát
111    II|                    Igen! Igen! – kiáltá a leány gyönyörlázzal szívében,
112    II|              arccal.~– Mindent! – ígéré a leány.~– Akkor nincs elveszteni
113    II|               mint az Istenemet.~Riumin a leány kezét a saját fejére tette.~–
114    II|                 biztatá Riumint a szerető leány. – Apámmal sokszor kikerültük
115   SAM|                hercegnő Urgulanillának.~A leány éppen úgy rántott egyet
116   SAM|              megszólító szava egy gyöngéd leány arcára idéz, a megbántott
117   SAM|              számodra, s a kis piros képű leány, aki babérkoszorúdat fonta,
118   SAM|                   az úr, s az anya lett a leány. Az Amur-vidék birtoka fölött
119   SAM|               testvére is bizonyosan szép leány lesz. Keresztyének és mozaisták
120   SAM|                   Az nem jött kérdésbe. A leány bizony azt találta mondani,
121   SAM|              férfi az apja, mint a fia.~A leány neve volt Ain Kháne.~Hanem
122   SAM|                   sem ér nyomába, s ami a leány nélkül nem eladó.~Talapór
123   SAM|                   mint Irzambek herceg?~A leány ellökte az öléből az odaheveredett
124   SAM|               azután majd az én gondom.~A leány kezet adott rá, hogy úgy
125   SAM|                  a vőlegénynek nem kell a leány.~Hisz az olyan országos