Rész

  1     I|        vezényelte.~– Riumin! – mondá neki a tábornok. – Te azalatt,
  2     I|          válni előtte, s azt mondani neki: „Tőlem megmenekülsz. Nálamnál
  3     I|        megdorgált, amiért elfeledtél neki kezet csókolni, s te sírtál,
  4     I| viszontlátásig.~S azzal kezét nyújtá neki.~Még ma tehette. Még ma
  5     I|              Az meg azt mondta, hogy neki sincsen. Erre a pap odajön
  6     I|             hogy éppen jössz, mondok neki: addsza egy kis tüzet a
  7     I|            osszet most fejébe nyomta neki a magas papást, lefelé húzta
  8     I|       favárak unalmas napjait szokta neki megrövidíteni. Azt egyenruhájáról
  9     I|            egész megszokottan vágtak neki a hullámnak, s átúsztattak
 10     I|         legnagyobb hősnek, Ariálnak. Neki ajánlá kezét és országát.
 11     I|             varázslóit, hogy adjanak neki új életet; de nem jött az
 12     I|              meg ne egyen?~– Odaadom neki, amit nekem hoznak a faluból
 13     I|            helyébe, akkor nem hoznak neki több kecskecombot, s aztán
 14     I|       nyomorult teremtést, s odaadta neki az egyik őzcombot.~Az mohó
 15     I|           lesz az uramnak.~Úgy örült neki, hogy még egy napig megválthatja
 16     I| szerencsétlen teremtést, s odanyújtá neki a pálinkás csutoráját; hadd
 17     I|              Másnap reggel azt mondá neki Mczhetisz:~– Ma beavatnak
 18     I|          kínozni nem szabad.~– Ahogy neki tetszeni fog – szólt a sztaroszta
 19     I|         pillanatra.~– Ne félj – súgá neki Riumin, s feje alá tette
 20     I|                monda Riumin, s örült neki, hogy ismét rátalál útitársára
 21     I|           szegletén. Izméne segített neki a munkában.~Virradat felé
 22     I|           Tűzbe sem kerül; elég volt neki a levegő, amely annyi ezer
 23     I|        gyógyszer szájában – jót tesz neki.~Most egyet fordított rajta
 24     I|             éji harmat meg ne ártson neki, s mikor észrevette, hogy
 25     I|            az itala!~Ismét odanyújtá neki a tele tülköt. Most már
 26     I|         törte a fejét, vajon mit fog neki enni hozni az eltávozott
 27     I|            És aztán Riumin meggyónta neki mindazt a bűnét, ami őt
 28     I|          hozta. Oly igazán elmondott neki mindent, mintha papnak gyónná
 29     I|              kezedbe adok. Mondd meg neki, hol találtál, hol hagytál
 30     I|            hol hagytál el; mondd meg neki, hogy kötelességem teljesítésében
 31     I|             kegyelmet. Azután indulj neki a világnak. Menj, amíg reájuk
 32     I|         ember!~Riumin nem mondta meg neki, hogy látta azt, és milyennek
 33     I|             akkor drága csadrit vesz neki, amilyen a tied. S ha vitéz
 34     I|           kezei közé fogva, elmesélt neki, miket apja utazásai alatt
 35     I|        kitakarják kebleiket: beszélt neki Manszur Eliás nagy próféta
 36     I|             Saját melegét adta volna neki kölcsön.~Riumin gyöngéden
 37     I|         amivel jóllakjék, s nem kell neki se pányva, se békó, nem
 38     I|          visszajön; s őrizet se kell neki a dúvadak ellen, farkast,
 39     I|         megrugdalja, hogy békét hagy neki. S ha meg aztán igazi nagy
 40     I|             kell menekülni, nem kell neki ostor, s ha szemközt kell
 41     I|          menni a veszélybe, nem kell neki sarkantyú: a lovagja odavetheti
 42     I|           most talizmánul szolgáltak neki és Riuminnak; sorba vette
 43     I|            Hallod-e, énekes? – mondá neki a ghirai. – Én megveszem
 44     I|     gyutacsos puska volt, nem ártott neki a zápor, s a halálra sebzett
 45     I|            főnöknek, s megmagyarázta neki a csappantyús fegyver szerkezetét.~–
 46     I|              tekintet valamit súgott neki. Érzé, hogy ördög is tudna
 47     I|         Riumin.~Erre már azt felelte neki a ghirai, hogy:~– Mesterem
 48     I|              Legyünk nyugton – mondá neki a legvénebb. – Itt jön Alzahira.~–
 49     I|           Riumintól, hogy mi tetszik neki? Mind a két táborban pihenőt
 50     I|      szakállával fel nem törülte. Én neki adtam át seregem vezérlését.
 51     I|          midőn a királyné némán inte neki a kezével, hogy szóljon,
 52     I|       kezdett vajúdni.~Alzahira inte neki és Izménének, hogy vonuljanak
 53     I|          fejedelemnek.~Alzahira inte neki, hogy csak hallgasson!~–
 54     I|            én ehhez nem értek”!, azt neki, orosz ezredesnek, senki
 55    II|         idáig eljutott, itt meg kell neki állni, és gondolkozni rajta,
 56    II|        királynő e szóra kezét nyújtá neki, s azt mondá:~– Akkor első
 57    II|             az imádkozókat. Nem kell neki se imám, se protopópa, se
 58    II|         szeretsz.~– S ezt nem szabad neki hinni soha, soha! – szólt
 59    II|             világot adott? Elárult-e neki valamit az a lázas szívdobogás
 60    II|               hogy meg is magyarázta neki, mit tesz ez a szó: „bezszlovecsnie”?~–
 61    II|              a királynéhoz: elhozzák neki a kibányászott ezüstöt,
 62    II|            neje légy? Azt feleled rá neki: „Nem!” És azután azt mondod,
 63    II|             módon megszabadít, akkor neki szenteled magadat, soha
 64    II|              lelkedet kértem – mondá neki Riumin kegyetlenül. – Az
 65    II|         kitépett lelkét nyújtaná oda neki.~– Úgy lesz.~És úgy lett.~
 66    II|          Akkor ennivalót is vihetnek neki, s ha valamije elszakadt,
 67    II|             a hó! Nézd, itt vannak a neki szánt menyasszonyi öltönyök.
 68    II|       aranyhímzett szandált felhúzta neki, előbb megcsókolta a lábát.~
 69    II|           munkavezetőt, s mondja meg neki ezt: „Daal isten nem hagyja
 70   SAM|         végrendeletében nem tetszett neki valami) elvette a Beauharnais
 71   SAM|              feküdni a sárba, ott jó neki.~A finn nemzeti bölcsészet
 72   SAM|          hogy ilyen szép hazát adott neki. Nem siránkozik hazája elvesztén
 73   SAM|         hazája elveszve. Megmaradtak neki a fiai, s boldogok, hogy
 74   SAM|         kezébe került. Dargóban volt neki másik sziklavára, másik
 75   SAM|            Egyszer aztán hazaküldték neki az oroszok Dzsemál Eddint –
 76   SAM|            elkészíteni a számára. Az neki ez ünnepnapon társnéja,
 77   SAM|              absurdum deducálták, az neki halálos seb, s ha iratát
 78   SAM|             dühösködőn, s nem akarta neki kivallani, hogy hová tette
 79   SAM|             fejezve.~Akkor azt fogja neki mondani a „daghesztáni hercegasszony”:~–
 80   SAM|               hogy bizony nem ártana neki mind egész nemzetestül együtt
 81   SAM|       vazalljának elfogadja, küldött neki pompás orosz egyenruhát,
 82   SAM|            húsfélét, ami megtetszett neki, azt az egész tállal ott
 83   SAM|              eléje került, azt mondá neki:~– Te! Ez a te vallásod
 84   SAM|             tolmácsától.~Az megmondá neki, hogy ezek hercegasszonyok.~
 85   SAM|              a lábával.~S nem vették neki rossz néven e rendkívüliséget.~
 86   SAM|            ez a szultána?~Az megsúgá neki, hogy az Akszantine hercegnő,
 87   SAM|            Cseremikoff megmagyarázta neki, hogy a levél beszédét a
 88   SAM|              s maga mellett mutatott neki helyet.~A fejedelemfi elővette
 89   SAM|             hercegnő elé, s átnyújtá neki reszkető kézzel a levelet.~
 90   SAM|             hercegnőhöz, s azt mondá neki:~– Én kész vagyok teveled
 91   SAM|          vedd föl az enyimet – mondá neki a szép ara.~A kalmuk herceg,
 92   SAM|              kettős keresztet kínált neki cserébe.~– Még hátravan
 93   SAM|            és bal markát, megmutatta neki a két pókot. Azok féltükben
 94   SAM|             a házasságon – magyarázá neki Izrambek herceg. – Ettől
 95   SAM|              hercegnő vegye kezébe a neki kínált fertelmes állatot,
 96   SAM|              imádkozó gépet szerezte neki, amin tizedrész idő alatt
 97   SAM|            sok bosszúságot szereztem neki, már aztán nem is maga forgatta
 98   SAM|              menet, ugyan örülhetett neki, ha reggeltől estig a szomszéd
 99   SAM|          annak a nyakába, azt mondva neki; amit én teneked. – „Számomra
100   SAM|           tulajdonát képezi, egyedül neki szabad azt kerestetni az
101   SAM|           úrnak született, s tetszik neki a rabszolgaság.~Akik csak
102   SAM|       kiengesztelésére; palotát épít neki átlátszó égetett kőből,
103   SAM|          regéit, s akkor azt mondták neki:~– Hazudsz!~Akkor aztán
104   SAM|    járóföldre lehordta, ott rakta le neki az obont.~Mikor aztán elolvadt
105   SAM|           volt a moszkó.~Nem kellett neki diplomácia, nem kellett
106   SAM|              diplomácia, nem kellett neki hadjárat, konvenció, mégis
107   SAM|             az árát!~Ettől született neki egy fia, Irzambek. Ez volt
108   SAM|           atyjától, hogy hadd legyen neki is szabad ezen gonosztevőn
109   SAM|           magával valakit kíséretül, neki egyedül magának volt szabad
110   SAM|             csövön keresztül – szólt neki a vezetője.~Irzambek a távcsőbe
111   SAM|              Még több is jön – mondá neki Cseremikoff.~Irzambek a
112   SAM|             pedig azt, hogy ez a nép neki tartozik hűséggel? A nap
113   SAM|          gyöngyös fátyolt, megizenve neki, hogy a leányát mégiscsak
114   SAM|          fejszéje fokával olyat mért neki egyet nyakszirtjére, hogy
115   SAM|            Arzime ölébe, s azt mondá neki:~– Íme, elhoztam Ain Khánét,
116   SAM|            több feleséget tiltva van neki tartani.~Talapór khán e
117   SAM|               hogy mit tégy. – mondá neki a jó Arizme. – Vedd nőül
118   SAM|     fejedelmi házastárst, azt mondta neki: „Hitünk tiltja, hogy addig
119   SAM|          sassal, s azt magyarázta ki neki ebből az irkafirkából, hogy
120   SAM|          bevezetgetni.~Megmagyarázta neki, hogy a hittérítés nem megy
121   SAM|           tündérnő megmagyarázta ezt neki. Oroszországban ez a szokás:
122   SAM|                 mondá Irzambek khán. Neki még nem volt szabad a hitvese