Rész

  1     I|             között. Vajon mi lesz a neve annak a szépnek, akinek a tőrét
  2     I|               Kifelé egy ablaka sem volt annak. Aki a szabadba akar kinézni,
  3     I|                 sem lehet aranyat mosni. Annak a holléte eddigelé felfedezhetlen
  4     I|                 kis meghódított népfajt; annak a nyomán egy kitelepített
  5     I|           valószínűleg ezek a birtokosai annak az országrésznek, ahol a
  6     I|               sem jöttek vissza.~– Akkor annak kellett történni – szólt
  7     I|                  kis hétesztendős húgom, annak küldöm emlékül”. Ez a húgod
  8     I|               úgy teszek. Katona vagyok, annak szegődtem.~– Hát ha azt
  9     I|                 házban lakik. Igaz, hogy annak csak egy szobája van, s
 10     I|             rajta és családján kívül még annak a négy katonának is ott
 11     I|                sötétkék tenger tükréből.~Annak a magas sziklacsompónak
 12     I|               építik azt a nagy tüzet.~– Annak az örömére?~– Annak a gyászára.
 13     I|             tüzet.~– Annak az örömére?~– Annak a gyászára. Akkor ők elkezdik
 14     I|                 a patakon malom is volt, annak a jeléül, hogy itt kenyérevő
 15     I|                 úgy összerugdalják, hogy annak lesz mit megemlegetni, ha
 16     I|               éjjel Veljaminoff seregét. Annak szólt a rémordítás, ami
 17     I|                 Tamara királyné óta sem. Annak pedig háromezer esztendeje! –
 18     I|                 onnan elő.~Egy kísértet!~Annak nevezhető, nem egyébnek.
 19     I|                  egye-e meg, vagy inkább annak az adóját.~Vén párduc volt
 20     I|            áthangzó éneket kísérni kezdé annak húrjain.~Erre rögtön félbeszakadt
 21     I|              mindegyik megmosta az arcát annak a medencének a vizével.~
 22     I|                  leánytól, ki éles kését annak keble felé emelve tartá,
 23     I|            szemekkel tekinte anyjára; de annak tekintetében nem talált
 24     I|                  medencéig jött, s akkor annak a szélébe belevágta a bárdot. –
 25     I|                józan ész még tiltakozott annak elhivése ellen, amit érzékei
 26     I|                letérdelve a medence elé, annak a párkányára fektette a
 27     I|               volt.~A beteg sokáig várta annak a „második” leánynak a visszatértét;
 28     I|              visszajött az „első” leány.~Annak már szőlőindával volt felkötve
 29     I|                 mellé, térdei közé fogta annak az ivókürtjét, s aztán a
 30     I|                 leány megtudta azt, amit annak a másodiknak mondtam – gondolá
 31     I|        felöltőjével. Egyik keze kimaradt annak a takaró alól, s hideg lett.
 32     I|                  el magaddal zsebórámat, annak a belső lapjára van festve
 33     I|              akármelyik szomszéd falu, s annak a cárja erősebb ellenség,
 34     I|                 akkor lő egy párducot, s annak a bőrét ajándékozza rabnőjének
 35     I|               szerzett fegyveres kézzel, annak a boglárcsatja egy tündöklő
 36     I|                 nyarat a fa alatt tölti. Annak a két szeme nem arra való,
 37     I|                  hegyszakadék áll eléje, annak messziről nekifut, úgy ugrik
 38     I|              letért a Jachwa gázlójához, annak a mentében indultak fölfelé.~
 39     I|                hálateljesen csókolta meg annak a kezét.~A ghirai a mellette
 40     I|               ugyan derék paripának kell annak lenni, amelyik a bölénynek
 41     I|              kötöttek az orra fölé, hogy annak a szagától ne érezze messziről
 42     I|           csimpajkozó párducot úgy zúzta annak az oldalához, hogy az összetört
 43     I|                 szörnyeteghez, s levágta annak hosszú, fekete, fényes szakállát.~
 44     I|            odalépett a ghirai húgához, s annak ajánlá azt föl. A szép cserkesz
 45     I|                van. Egy vitéz derék nép, annak egy fiatal, jóindulatú fejedelme;
 46     I|                 apát, testvért megölnek, annak a fia, testvére adósa lesz
 47     I|               vétette, hogy útjába esett annak az egyenes vonalnak, mely
 48     I|                 érthető kifejezést adott annak az elhatározásnak, hogy
 49     I|             kellett, nem látni; nem volt annak szépsége részletezhető,
 50     I|        odalovagolt Izménéhez, s megfogva annak a kezét, odavezette őt kíséretéhez.
 51    II|                  hódítónak bejutni? Íme, annak a bejáratát egy tó zárja
 52    II|              szereti, abban megnyugszik, annak a neve Daal.~– S ki az a
 53    II|                  is új találmány volt, s annak a segélyével a tóban, a
 54    II|                  kenyerük felét nem adni annak, aki fegyvert hordoz. De
 55    II|             felekezete. Aki közéjük áll, annak utolsó szava életében az
 56    II|         szerelmes nő sokkal jobban örült annak, hogy ez a leány feláldozza
 57    II|                 hasonló szürke palástot. Annak is, mint valamennyinek,
 58    II|                Alazán-tóba önteni, akkor annak a partján még több ház ereszét
 59    II|               amit az alcedo kiáltozott, annak csodálatos értelme volt.~–
 60    II|             holtak között halottá lenni.~Annak is „jaj!” Az is szerette
 61    II|                  visszafojtotta keblébe. Annak is szó értelme van. A bezszlovecsnie
 62    II|               bálványimádást követett el annak szép termetével, s mikor
 63    II|                kis boltürege maradt meg, annak a földdel fedett boltozatát
 64    II|       Szucsuk-Kaleht. Nem is az most már annak a neve, hanem Veljaminovszk.~
 65    II|            tengerbe fulladtak.~– No, hát annak a tíznek kancsukát kell
 66    II|                  jajkiáltásával tölté el annak környékét.~Mint mikor Fáraó
 67   SAM|                 másikat Szentpétervárra.~Annak a neve, amelyik Sztambulba
 68   SAM|                 Szentpétervárra került – annak a nevét majd megtudjuk később.
 69   SAM|                  szabad boldognak lenni. Annak minden törekvését arra kell
 70   SAM|                remélni, semmit szeretni. Annak a boldogsága a tudatlanság,
 71   SAM|            szegénység és reménytelenség: annak le kell feküdni a sárba,
 72   SAM|              róla a nemzeti költő éneke! Annak a homokpartjai, szigetkéi,
 73   SAM|            hozták el tanulni Samyl fiát.~Annak a nagy rector magnificusnak
 74   SAM|             Kérdék bámulva. A fiát őrzi, annak a fejét tartja az ölében,
 75   SAM|           ráolvasó varázslók nem ismerik annak semmi írját. Cserkesz nem
 76   SAM|             nemzetet. – Samyl fia elment annak a követelt egyetlenegy diáknak
 77   SAM|                az asztalnál, a bálban, s annak az öltönye is babérfüzérekkel
 78   SAM|                 ez az első felesége volt annak a Claudius Caesarnak, aki
 79   SAM| földesasszonyának jobbágyleánya lenni, s annak testével, lelkével tartozik
 80   SAM|         jobbágyát a másiknak, s az akkor annak a jobbágya, aki megvette.~
 81   SAM|               kegyelmesen szólt hozzá, s annak a jeléül, hogy őt vazalljának
 82   SAM|                 legkedvesebb vendégét, s annak nyújtja oda a kezét, hogy –
 83   SAM|                okát megtudták, előhozták annak az orvosszerét, a francia
 84   SAM|                  mert úgyis mindent tud; annak áldozni se kell, mert ingyen,
 85   SAM|                  rátette a herceg kezét, annak a hüvelyk-, mutató- és középujja
 86   SAM|              szoktak fizetni.~– Nem kell annak semmi kalim; még inkább
 87   SAM|                   aminek a neve „jurta”, annak a cölöpeit ő maga segíti
 88   SAM|                 virginiai boróka között: annak a központjában ült egy olasz
 89   SAM|               ország, egy nép megnyerése annak a jutalma. Ne engedje idegeinek
 90   SAM|             Urgulanilla Ivánnak, s várta annak bámulatkifejezését az önfeláldozó
 91   SAM|              volnál te megenni egy pókot annak a kedvéért, akit szeretsz?~–
 92   SAM|                  ember volt, aki belátta annak a szükségét, hogy a jó Istent
 93   SAM|           rázendítettek egy trombitatust annak a megállapítására, hogy
 94   SAM|                 tökéletes hasonmása volt annak, amelyben Akszantine hercegnő
 95   SAM|             hölgy is odadobta az olvasót annak a nyakába, azt mondva neki;
 96   SAM|                 ezek, s amit az ég küld, annak jónak kell lenni”.~S kitalálták
 97   SAM|                  vadász kirándulása.~Még annak a lónak is, amelyen kalandjára
 98   SAM|                  a tilalmat megtörte, és annak ellenére is odament, onnan
 99   SAM|            magányos imahelyre belépni. S annak a mélyében talált egy tevebőrön
100   SAM|               lámát hagynak benne hátra. Annak a címe Tuptsin Láma. És
101   SAM|               tudnak egymással beszélni. Annak a nagy folyóvíznek a neve
102   SAM|          Sachalin Ula – a „feketevíz”. S annak mind a két partját egy hatalmas
103   SAM|           sokatevő a felkeresendő dúvad, annak Irzambek fejedelemfi majd
104   SAM|      szíjostorával fölgerjedt haragjában annak az ellenségnek, ki előtt
105   SAM|             hasonlít egy pásztorkürthöz, annak a bunkós végét az arcához
106   SAM|           Szentpétervár pompájával, hogy annak nem volt nyugta többé az
107   SAM|              biztosításában, s följegyzé annak a szavait az írótárcájába.~
108   SAM|              anyja is szép asszony volt, annak a testvére is bizonyosan
109   SAM|            életet úgy rendezték be, hogy annak a boldogabb fele még a halál
110   SAM|                  zsinórra kötve, úgyhogy annak az aranyfityegője éppen
111   SAM|            segédcsapat, de az csak annyi annak, mint a tengernek a homoktorlat.
112   SAM|           khánnak a leányát, és nem adni annak egy másik khánt férjül,
113   SAM|            mozaista már ne szóljon, mert annak ott van Jákob a két feleségével,
114   SAM|            gyermekét jó testvérnek lenni annak a másik asszonynak a gyermekével?~
115   SAM|            tudott egy férjben kiismerni. Annak az engedékenységét, derült
116   SAM|        szeretetét meg akarja nyerni. Mik annak a szokásai? Hogy szereti
117   SAM|                 szem ott a Néva mellett. Annak a bűbájos kék szempárnak
118   SAM|             békében, harcban erős népet, annak minden lábon mozgó gazdagságával