Rész

 1     I|           határozata a cárnak, hogy azok bántatlanul szállíttassanak
 2     I|     foglalja el, nem teljesíthette; azok el voltak már süllyesztve
 3     I|      népfajoknak utolsó maradékai s azok között olaszok, görögök,
 4     I|           senki bemenni soha; pedig azok országos vásár idején mind
 5     I|       legkevésbé eltéphetők. Kivált azok, kik szellemi képzettséget,
 6     I|         hazaküldött levelei után.~– Azok kizárólag családi érzelmekről
 7     I|     láthatja a családját, úgy, hogy azok látogatják meg a bányában.
 8     I|      áthatolhassunk épkézláb.~– Kik azok az elátkozottak?~– Azt neked
 9     I|          Istent.~– De tudod-e, hogy azok nem igazhívők, hanem eretnekek?~–
10     I|             meg a vén próféta maga. Azok legtovább kitartják, s véges-végül,
11     I|            furcsább dolgokat látsz. Azok olyan kegyes emberek, hogy
12     I|             Hosszúkás, lapos dombok azok, a négy szegletükön négy
13     I|             légy. Egy kísérő leány. Azok rendesen másodmagokkal szoktak
14     I|          szektáriusokat azért, hogy azok pálinka helyett csupa tejet
15     I|         Ázsia.~– Nemigen ismerik ám azok a térképet. Igen sok cserkesznél
16     I|          meglátszott vonásain, hogy azok valaha szépek voltak. Szemei
17     I|        alacsony, tömzsi kerekűek, s azok elé tíz-tizenkét ökör van
18     I|  megforgatta feje fölött.~– Jertek!~Azok ugyan mind fegyvertelenek
19     I|        gyülekezet előtt.~Mit tudták azok, hogy mit tartalmaz e cirillbetűs
20     I|          egymás után negyven férfi, azok között a sztaroszta két
21     I|          fölgyújtott templom égett. Azok szavoknak álltak: „Elmondhatod
22     I|            más ló nyerítése felelt. Azok már ismerősök voltak.~–
23     I|        alkalmatlan halálhírnököket. Azok azt hitték, gólya kelepel,
24     I|             a Kaukázusban sas elég, azok dicső madarak, majd elvégzik.
25     I|              Te már tudod, hogy kik azok? Mondjad meg a tábornoknak,
26     I|             hőstörténeteit, amiktől azok fellelkesülnek. A vándor
27     I|          olyan kicsiny lábaik, mert azok sohasem járnak gyalog. A
28     I|            és polgárleány között. – Azok alhatnak egy szobában.~
29     I|          közé jutott, anélkül, hogy azok egyikébe felnyársalta volna
30     I|           használhatlan volt mind), azok mint tüskék álltak meg az
31     I|      lépcsők vezetnek föl hozzá, de azok oly keskenyek, hogy egy
32     I|            fegyverei villognak elő. Azok onnan a hozzájárulhatlan
33     I|           bevehetlen barlangjukból. Azok mind odafulladtak. A jezideknek
34     I|           Ez igaz is, nem is. Ágyúk azok; de mégsem ágyúk. Puskákat
35     I| fegyverkovácsaimat arra, hogy minők azok az ágyúk, amikkel az oroszok
36    II|        csatornákba volt szorítva, s azok mint ragyogó tükörrámák
37    II|     egyetlen bejárat felé fordulva, azok is valószínűleg olyan kezdetleges
38    II|   Három-négy épület egy csoportban, azok körül kertek, szántóföldek,
39    II|             egy sasnak a két karma, azok közül az egyikben az ismeretes
40    II|       kergetett, míg visszakerültek azok közé a hegyek közé, ahonnan
41    II|        Pompejus szétszórt hívei, de azok egy tömegben nem maradtak.
42    II|        szerettek háborút viselni.~– Azok bizonyosan istenfélő országok
43    II|          pópával, majd megtanítanak azok titeket a pokol és purgatórium
44    II|            kezében?~Nincsenek-e meg azok a fegyverek, amik elfoglalták
45    II|            fegyverben állani. Pedig azok is szeretnének boldog népek
46    II|     látszottak. Nem oszlopok voltak azok, hanem szabályosan egymásra
47    II|             kell, ez mind a tied.~S azok között a legdrágább arany,
48    II|            Egyedül a bányászok.~– S azok nem a te népedből valók?~–
49    II|         nekem, se neked, se másnak; azok a te honfitársaid: oroszok.~–
50    II| felkutatására küldöttek. Eljutottak azok mind a célhoz – és ott ragadtak.~
51    II|       azokat előhozzák a föld alól, azok a koboldok legkérlelhetlenebb
52    II|        ezüstöt, aranyat; egyedül ők azok, akik az énáltalam üldözött
53    II|      Kegyetlenebbül bánt vele, mint azok az istencsúfolók, akik meg
54    II|      kísérjék őt át a túlsó partra.~Azok engedelmeskedtek az admiráli
55    II|           üldözőik között. Paripáik azok a jó cserkesz lovak, amik
56    II|       mintájú aranyjegeceket, ahogy azok a föld méhéből előkerülnek.
57    II|           ami halandónak született…~Azok pedig suttogtak ott alant,
58    II|              Micsoda kiváltságuk?~– Azok nem kancsukát kapnak, hanem
59    II|            küzd a torlasz ellen. Ha azok azt végre keresztültörik!~…
60    II|             az erdőkön keresztül. – Azok pedig tele vannak bosszúszomjas
61   SAM|         váltságdíjul az oroszoknak. Azok kinevették vele, azt kívánták
62   SAM|          ellenmondani? – Szóljatok!~Azok a szájukba fogott agyarak
63   SAM|        mondott az asszonyoknak, hát azok olyan szépek voltak, hogy
64   SAM|          szeret, s azt akarja, hogy azok is szeressék egymást: hisz
65   SAM|          táncot ő jobban érti, mint azok, akik produkálják. Egyszer-egyszer
66   SAM|             borzasak, széles kezűek azok a némberek, akik a mi pusztáinkon
67   SAM|        megmutatta neki a két pókot. Azok féltükben összehúzták magukat
68   SAM|           ott már akkor tatárok is: azok is lovakat, ökröket, juhokat
69   SAM|             mondá a haldokló.~…Ezek azok a törgauták, akik ott maradtak
70   SAM|               Milyenek lehetnek még azok, akik elmentek előlük!~A
71   SAM|  visszakerült elhagyott rokonaihoz.~Azok tán be se fogadták volna,
72   SAM|       kiverik a maguk karámjából, s azok nekiindulnak új ménest keresni,
73   SAM|            emberekre talált; de már azok hasonlítottak a vadállatokhoz.
74   SAM|        hívta a szomszéd mandzsukat. Azok megindultak a hívására.
75   SAM|          vágva a szemeik közé, hogy azok feledték a harcot, hátat
76   SAM|             S minő fej, minő szemek azok. Fölnyitott állkapcája közé
77   SAM|          törgauta népet megismerje.~Azok tejben-vajban fürösztötték
78   SAM|         tigris bőrét a vadászatról. Azok a diadaljelek ékesíték a
79   SAM|          tigrist: „parancsoló”), de azok mind nagy felnőtt öregek
80   SAM|         tengeri lovak vannak fogva, azok húzzák.~A vízi szekér egyre
81   SAM|           szép ajándékkal ellátják, azok maguk a moszkók, akik a
82   SAM|             egy fehér lapon, s amit azok összerugdaltak, arra azt
83   SAM|           száz kalmuk harcos, s míg azok összeverekedtek a khánt
84   SAM|           aztán a paripák után lát. Azok közül csak egy maradt élve:
85   SAM|          angolokkal és franciákkal. Azok hadsereggel jöttek bosszút
86   SAM|             meg a nagyapámnak is.~– Azok mind a pokolra jutottak.~–
87   SAM|             a dzsiggetáj ménesek, s azok rábámultak a közeledőre: