bold = Main text
     Rész                                                 grey = Comment text

1001     I   |                     Hát te miért nem lakol a faluban?~– Mert én vagyok
1002     I   |                  faluban?~– Mert én vagyok a szent.~– Tehát hozzád eljönnek
1003     I   |           kecskecombot.~– S te azt odaadod a párducnak azért, hogy ne
1004     I   |                  aztán magad mivel élsz?~– A húsnak a nedvét kiszívom.~–
1005     I   |               magad mivel élsz?~– A húsnak a nedvét kiszívom.~– De hát
1006     I   |                    fiai miért nem ölik meg a párducot?~– Mert az a nagy
1007     I   |                  meg a párducot?~– Mert az a nagy temető.~– Már hogyan
1008     I   |            angyalok fiai azt akarják, hogy a szent elmenjen a mennyországba,
1009     I   |             akarják, hogy a szent elmenjen a mennyországba, s más szent
1010     I   |          mennyországba, s más szent jöjjön a helyébe, akkor nem hoznak
1011     I   |                 több kecskecombot, s aztán a párduc eltemeti magát a
1012     I   |                    a párduc eltemeti magát a szentet.~– Talán neked se
1013     I   |                   nagyon.~Riumin megszánta a nyomorult teremtést, s odaadta
1014     I   |          kapzsisággal ragadta azt meg mind a két kezével, s egyszerre
1015     I   |                   s egyszerre beleharapott a fogaival. És aztán egész
1016     I   |             erejéből szívta, szopta belőle a nyers hús nedvét, hogy csak
1017     I   |                    csak úgy ragyogtak bele a szemei, mint a hiúzé. Hamar
1018     I   |              ragyogtak bele a szemei, mint a hiúzé. Hamar jóllakott –
1019     I   |                     egy harapást se nyelve a húsból – a puszta nedvvel.
1020     I   |              harapást se nyelve a húsból – a puszta nedvvel. Az őzcombot
1021     I   |                megválthatja az életét. Ezt a nyomorult életét.~Riumin
1022     I   |                   életét.~Riumin megszánta a szerencsétlen teremtést,
1023     I   |                teremtést, s odanyújtá neki a pálinkás csutoráját; hadd
1024     I   |             vértelen alakját e tűzitallal. A rémalak nagyot húzott a
1025     I   |                    A rémalak nagyot húzott a kulacsból, amekkorát csak
1026     I   |                 egy múmia, aki mosolyog. S a mosolygás közben meglátszott
1027     I   |               valaha szépek voltak. Szemei a legragyogóbb kék szivárványok.
1028     I   |             legragyogóbb kék szivárványok. A lángital föllobbantá kialunni
1029     I   |                 Istenhez, s meghozom onnan a választ; jóslatokat mondok
1030     I   |                    haza?”)~Riumin kedélyét a szánalom és borzadály tartá
1031     I   |                   élő áldozatával szemközt a vallásos tévelygésnek; hanem
1032     I   |               vallásos tévelygésnek; hanem a ravasz osszetnek az esze
1033     I   |          felvétetni – mondá ájtatos arccal a szentnek –, utasíts bennünket,
1034     I   |                 hogy befogadjanak.~E szóra a leány felsikoltott, és elkezdett
1035     I   |                   ujjaival.~Mczhetisz inte a szemöldeivel Riuminnak.
1036     I   |                    elérté azt, s azt mondá a reszkető szentnek:~– Én
1037     I   |            szentnek:~– Én is kívánom.~Erre a leány leroskadt a földre
1038     I   |                     Erre a leány leroskadt a földre és zokogott; de könnytelenül.
1039     I   |             zokogott; de könnytelenül. Még a könny forrása is kiszáradt
1040     I   |                   térdre emelkedék, s inte a két férfinak, hogy jöjjenek
1041     I   |                   jöjjenek hozzá közelebb.~A három alak egymással szemközt
1042     I   |                    összedugva.~Körös-körül a feketészöld puszpángbokrok
1043     I   |                  fölött repkedő denevérek.~A szent elkezdett tompa, búgó
1044     I   |                     Riumin emlékezett erre a dallamra. Többször hallá
1045     I   |                    azt csendes éjszakákon, a szabadban táborozva, s most
1046     I   |         kapcsolatot találni az énekhang és a következményei között. Azon
1047     I   |             éjszakán rendesen elszöktették a moralcsikok egynehány katonáját.~
1048     I   |               egynehány katonáját.~Azoknak a zsolozsmája ez.~Szomorú,
1049     I   |                   dallam az, egészen méltó a szövegéhez. A szent két
1050     I   |                egészen méltó a szövegéhez. A szent két ujját ajka elé
1051     I   |                     Megszámlálja cseppjeit a ~      Messiás.~      Jobb,
1052     I   |                    nézz reánk.~Az embernek a hátába áll a borsózás e
1053     I   |                   Az embernek a hátába áll a borsózás e fanatikus őrjöngés
1054     I   |                Amint az énekhang elnémult, a bozótban megszólalt a párduc
1055     I   |            elnémult, a bozótban megszólalt a párduc röhejszerű hurrogatása,
1056     I   |                  röhejszerű hurrogatása, s a sűrű lombsötétből két tűzfényű
1057     I   |                   tűzfényű szem ragyogott. A lovak tombolva nyerítettek
1058     I   |                 lovak tombolva nyerítettek a boltüregben, míg a fenevad
1059     I   |             nyerítettek a boltüregben, míg a fenevad bátran jött elő
1060     I   |                    fenevad bátran jött elő a bozótból a tisztásra: nem
1061     I   |                 bátran jött elő a bozótból a tisztásra: nem félt az emberektől,
1062     I   |              emberektől, tudta jól, hogy ő a bálvány: őt nem bántja senki;
1063     I   |                     őt nem bántja senki; ő a nagy „temető”, aki a szenteket
1064     I   |                     ő a nagy „temető”, aki a szenteket bekebelezi.~A
1065     I   |                    a szenteket bekebelezi.~A szerencsétlen teremtés arcát
1066     I   |                sovány karjával, odahajítva a fenevad elé a Riumintól
1067     I   |                   odahajítva a fenevad elé a Riumintól kapott őzcombot,
1068     I   |                morogva kapott fel, s aztán a farkával verve a két oldalát,
1069     I   |                   s aztán a farkával verve a két oldalát, tanakodni látszott
1070     I   |             tanakodni látszott rajta, hogy a pecsenyét egye-e meg, vagy
1071     I   |                    párduc volt már, akinek a vadászat nehezére eshetett,
1072     I   |            nyugdíjon élődött inkább, s azt a prédát válogatta, amelyik
1073     I   |                  előle elfutni.~Ott maradt a lakomáját elkölteni, folyvást
1074     I   |                folyvást rémítve morgásával a szegény leányt, ki jelenlététől
1075     I   |                  előtt.~Az osszet leszidta a zsarnokot becsületesen.~–
1076     I   |                fenevad volnál, te hordanál a pusztában lakó szentnek
1077     I   |                    prófétával az antilopét a pusztában, ahogy hordott
1078     I   |                   pusztában, ahogy hordott a holló Illés prófétának zsemlyét
1079     I   |                  Illés prófétának zsemlyét a szájában, s te még a szenthez
1080     I   |              zsemlyét a szájában, s te még a szenthez jársz koldulni!
1081     I   |                 hozzá egy nagy követ. Erre a párduc nagyot ordított,
1082     I   |              ordított, s csörtetve tűnt el a bozót között. A paripák
1083     I   |                    tűnt el a bozót között. A paripák ijedten nyerítettek
1084     I   |                  nyerítettek rejtekeikben.~A szent leány a párduc eltűnése
1085     I   |                rejtekeikben.~A szent leány a párduc eltűnése után is
1086     I   |               eltűnése után is reszketett. A harmattól fáztak érzékeny
1087     I   |                  még egyszer megkínálta őt a kulaccsal.~– Nem, nem! –
1088     I   |             kulaccsal.~– Nem, nem! – szólt a nyomorult, elutasítva a
1089     I   |                    a nyomorult, elutasítva a tűzitalt, s mutatá, hogy
1090     I   |                 kortytól is nehéz lett már a feje. Lábai nem bírták.
1091     I   |              könyökein csúszmászott vissza a torony üregébe, ahol a szénaágyába
1092     I   |              vissza a torony üregébe, ahol a szénaágyába elbújhatott,
1093     I   |                  azután sokáig hangzott ki a sírbolti üregből:~– Jefta
1094     I   |                 mert attól megtudnák, hogy a Tamara vára előtt idegenek
1095     I   |                   fegyveresen őrt áll, míg a másik alszik. Aludjál előbb
1096     I   |                másodszor magának, lefeküdt a földre és elaludt. Az osszet
1097     I   |                  milyen édesdeden aluszik. A hajnalsugár verte csak fel.~
1098     I   |     félálom-mámorában így szólt:~– Hol van a húgom?~Arról a húgáról álmodott,
1099     I   |                     Hol van a húgom?~Arról a húgáról álmodott, akivel
1100     I   |               álmodott, akivel legutolszor a Carszkoe Zélo kertjében
1101     I   |                odúra mutatva. – Már dalol.~A zsolozsma felhangzott a
1102     I   |                    A zsolozsma felhangzott a mélyből:~– Jefta lyányát
1103     I   |                   reánk.~– Siessünk innen!~A bozóton át kivehető volt
1104     I   |                   bozóton át kivehető volt a csapás, amit az áhítatos
1105     I   |             áhítatos testvérek törtek, kik a faluból ennivalót hordtak
1106     I   |                  angyalok fiainak” tanyája a rengeteg mélyében feküdt
1107     I   |                   máléföldet mutatott fel; a legújabb törés fehér virágával
1108     I   |                 tatárkavetést árult el. Ez a föld nincs felosztva, együtt
1109     I   |                   felosztva, együtt míveli a lakosság, s a termékét egyenlően
1110     I   |                együtt míveli a lakosság, s a termékét egyenlően osztja
1111     I   |             termékét egyenlően osztja fel. A moralcsik telepben a kommunizmus
1112     I   |                  fel. A moralcsik telepben a kommunizmus uralkodik.~A
1113     I   |                   a kommunizmus uralkodik.~A házak is olyan egyformák
1114     I   |             végződnek. Az utcák egyenesek, a falun keresztül folyó patak
1115     I   |             karfákkal ellátott hidak kötik a két utcasort össze. Minden
1116     I   |               mögött gyümölcsöskert van, s a mosolygó gazdag termés gondos
1117     I   |               gondos ápolásról tanúskodik. A faluhoz vezető út már a
1118     I   |                    A faluhoz vezető út már a civilizáció nyomát árulja
1119     I   |              civilizáció nyomát árulja el: a kerékvágást. A moralcsikoknak
1120     I   |                  árulja el: a kerékvágást. A moralcsikoknak szekereik
1121     I   |               tíz-tizenkét ökör van fogva.~A két utazónak nem volt semmi
1122     I   |                    nem volt semmi szüksége a szenttől eltanult zsoltárt
1123     I   |            fogadják itt, az eretnekek csak a saját fajtájuktól félnek.~
1124     I   |                    búzatakarítás; de azért a legelső férfi, akit megszólítottak,
1125     I   |                  megszólítottak, otthagyta a megrakott szekerét az útfélen,
1126     I   |               útfélen, hogy elvezesse őket a sztaroszta házához.~Meglepő
1127     I   |                  is feltűnő sajátsága volt a népnek, hogy amíg a fiatal
1128     I   |                   volt a népnek, hogy amíg a fiatal férfiak bajuszt és
1129     I   |                  járt, az vénasszony volt.~A sztaroszta háza, hova Riumint
1130     I   |               kényelemmel volt berendezve; a bútorok csinosak, s különösen
1131     I   |                   különösen tiszta minden.~A sztaroszta maga jó húsban
1132     I   |                     s azontúl „szent” lesz a neve. Hanem ezek ikrek voltak,
1133     I   |             egyszerre születtek: ez okozta a kivételt a szabály alól.~
1134     I   |            születtek: ez okozta a kivételt a szabály alól.~A sztaroszta
1135     I   |                   kivételt a szabály alól.~A sztaroszta maga kereskedő
1136     I   |                    hordott vissza, amiknek a cserkeszeknél volt nagy
1137     I   |                fegyveresek szoktak kísérni a szomszéd falvakból. A sztaroszta
1138     I   |              kísérni a szomszéd falvakból. A sztaroszta gazdag ember
1139     I   |                 tehetősségről tanúskodott. A nép dologszerető, keveset
1140     I   |              pálinkát. Mindenben szakított a nemzetével, mintha a nyelvén
1141     I   |             szakított a nemzetével, mintha a nyelvén kívül mindent le
1142     I   |                   fölött veszekedjék; amit a sztaroszta mint kereskedő
1143     I   |           sztaroszta mint kereskedő gyűjt, a roppant gazdagság, az arra
1144     I   |                    szerezzenek vele.~És ez a felekezet a legkegyetlenebbül
1145     I   |                    vele.~És ez a felekezet a legkegyetlenebbül üldözött
1146     I   |                  orosz birodalomnak.~És ez a felekezet megérdemlette
1147     I   |                felekezet megérdemlette ezt a kegyetlen üldözést.~Száz
1148     I   |              Makacsabb, erősebb ellenségei a cár kettős keresztes koronájának,
1149     I   |                   izlámnak és Buddhának és a sámánnak. Ezek a gyökerében
1150     I   |              Buddhának és a sámánnak. Ezek a gyökerében támadják meg
1151     I   |                 orosz fenyőfát.~Riumin azt a tervet gondolta ki magában,
1152     I   |                  gondolta ki magában, hogy a fanatikusok hitközségéhez
1153     I   |                  útjában követhetni, amely a Kaukázus belsejébe viszen
1154     I   |              viszen ahol számítása szerint a keresett arany-, ezüsttelepnek
1155     I   |                    osszet által megsúgatta a sztarosztának, hogy ők mindketten
1156     I   |                    ő felekezetébe áttérni.~A sztaroszta azt mondta nekik:~–
1157     I   |                  nekik:~– Maradjatok addig a házamnál, míg a szentfölavatás
1158     I   |           Maradjatok addig a házamnál, míg a szentfölavatás ünnepe elkövetkezik.~
1159     I   |        szentfölavatás ünnepe elkövetkezik.~A sztarosztának felesége is
1160     I   |                    Fiatal leány nem került a szobába. Evés előtt és után,
1161     I   |                 alatta.~Riuminnak többször a nyelvén volt már megkérdezni
1162     I   |           házigazdájától, hogy mi történik a Tamara várában lakó szenttel?
1163     I   |                mindig másnapra halasztotta a kérdést.~Egy éjjel, mikor
1164     I   |                kerülte szemeit, Riumin azt a zsolozsmát hallá megzendülni,
1165     I   |                    hallá megzendülni, amit a tamaravári mártírnőtől eltanult.
1166     I   |           tamaravári mártírnőtől eltanult. A mellette levő szoba falán
1167     I   |                    az keresztül.~Ugyanazok a strófák, az égrekiáltó refrénnel: „
1168     I   |             ágyából, s addig kutatott, míg a gerendák között, mikből
1169     I   |                    gerendák között, mikből a közfal össze volt róva,
1170     I   |                  egy hasadékot, amelyen át a mellékszobába beláthatott.~
1171     I   |                 mellékszobába beláthatott.~A szobában gyertya égett egy
1172     I   |              aranypalást terült el vállain a hullámzó, hosszú hajsátor,
1173     I   |                 hajsátor, mely térdeltében a földet seperte.~A leány
1174     I   |              térdeltében a földet seperte.~A leány finom vonásaiban,
1175     I   |                 szemeiben, piciny ajkaiban a legnagyobb áhítat volt kifejezve.
1176     I   |         varázsszerű tünemény.~Egyedül volt a szobájában. Mi oka lehetett
1177     I   |              éjszakának idején fölkelni, s a szentkép előtt ezt a gyászzsolozsmát
1178     I   |                     s a szentkép előtt ezt a gyászzsolozsmát énekelni?
1179     I   |           álmodik-e?~Elővette citeráját, s a szobájába áthangzó éneket
1180     I   |               rögtön félbeszakadt az ének, a mellékszobában sötét lett,
1181     I   |                 mellékszobában sötét lett, a varázstünemény elmúlt előle.~–
1182     I   |           Mczhetisz:~– Ma beavatnak minket a szertartás rejtelmeibe. –
1183     I   |                     Kegyetlen egy áldozat. A leánynak folyvást a zsolozsmát
1184     I   |               áldozat. A leánynak folyvást a zsolozsmát kell énekelni
1185     I   |                   beavatottaknak az éneket a citeránkkal és csimpolyánkkal
1186     I   |                   Mi útkeresők vagyunk. Ma a moralcsikok áldozatainál
1187     I   |                folyik el egy leány vére, s a legközelebbi alkalommal
1188     I   |                   kell részt vennünk, ahol a magunk vére folyik. Csak
1189     I   |                  folyik. Csak hogy elérjük a célt. Ahogy mondtam. A cserkesz
1190     I   |             elérjük a célt. Ahogy mondtam. A cserkesz arról ismer rá
1191     I   |                    cserkesz arról ismer rá a moszkóra, ha az a tréfára
1192     I   |                 ismer rá a moszkóra, ha az a tréfára elneveti magát;
1193     I   |                    tréfára elneveti magát; a moralcsik pedig arról ismer
1194     I   |                moralcsik pedig arról ismer a starovecsnire, ha az összeborzad,
1195     I   |                    sohasem fogja elárulni.~A szertartás este kezdődött
1196     I   |                    kell ahhoz és sötétség.~A helységnek a Tamara vára
1197     I   |                  és sötétség.~A helységnek a Tamara vára felé eső szélén
1198     I   |                   csakhogy tornya nincsen.~A sztaroszta két fiával együtt
1199     I   |                   ünnepi öltözetben járult a házhoz, Riumint és társát
1200     I   |         hangszereikkel együtt jelentek meg a templom előtt, ott megkötötték
1201     I   |                   ott megkötötték lovaikat a tornác oszlopaihoz, s süveglevéve
1202     I   |                    s süveglevéve beléptek.~A szertartás éppen úgy kezdődött,
1203     I   |                éppen úgy kezdődött, miként a duhoborciknál. Közepett
1204     I   |             fatuskó, azon egy asztaltábla, a fölött csüggött le a gerendáról
1205     I   |          asztaltábla, a fölött csüggött le a gerendáról egy négyágú gyertyatartó,
1206     I   |             gyertyatartó, alig derítve föl a nagy épület rideg homályát.
1207     I   |                homályát. Egy oldalon ültek a férfiak, más oldalon a vénasszonyok;
1208     I   |               ültek a férfiak, más oldalon a vénasszonyok; egy fiatal
1209     I   |                    jelen, sem egy gyermek.~A sztaroszta először valamit
1210     I   |               először valamit olvasott fel a bibliából. Az is sajátszerű
1211     I   |                 egy biblia volt; egyenesen a moralcsikok számára készítve,
1212     I   |                 megáldozza Izsákot, s Noé, a vallásfelekezet feje, az
1213     I   |                   feje, az első moralcsik. A betűi sem az orosz cirill
1214     I   |                 orosz cirill jegyek, hanem a kaukázusi mchdruli írás,
1215     I   |              kaukázusi mchdruli írás, hogy a pópák ne tudják azt olvasni.
1216     I   |                 olvasni. Aztán rákezdé azt a félelemidéző, kísértetes
1217     I   |                     kísértetes zsolozsmát. A gyülekezet énekelt csendesen.
1218     I   |                  az ajkát mozgatja valaki. A citera- és csimpolyakíséret
1219     I   |                 Mikor ez ének folyt, akkor a sztaroszta leemelte az asztaltáblát,
1220     I   |                     hogy amit az eltakart, a fatuskó, kádnak van kivájva,
1221     I   |               vízzel.~E jeladásra megnyílt a sötét háttérben egy kis
1222     I   |                mellékajtó, s ezen belépett a sztaroszta felesége.~Az
1223     I   |                egyik kezében volt egy kés, a másikkal egy fehér, hosszú
1224     I   |                  öltözött leányt vezetett.~A leány haja hosszan leeresztve
1225     I   |               tartá.~Az asszony odavezette a leányt a víztartó áldozatmedencéig.
1226     I   |                asszony odavezette a leányt a víztartó áldozatmedencéig.
1227     I   |                    éjjeli álomképét.~Akkor a sztaroszta fölemelte a szent
1228     I   |               Akkor a sztaroszta fölemelte a szent könyvet két kezével
1229     I   |                  szent könyvet két kezével a feje fölé, s csendes, izgalomtalan
1230     I   |                    szólt:~– Angyalok fiai! A mi őrszentünk haza készül
1231     I   |                közbejárónk legyen az ég és a bűnösök között. A sors Izménére
1232     I   |                    ég és a bűnösök között. A sors Izménére esett, s Izméne
1233     I   |                    akarata. Amen!~És azzal a szent könyvet a leány fejére
1234     I   |                   És azzal a szent könyvet a leány fejére tette, ki ajkait
1235     I   |                    fejére tette, ki ajkait a szentképhez szorítva tartá.~–
1236     I   |                       Énekeljetek! – monda a sztaroszta a gyülekezetnek.
1237     I   |          Énekeljetek! – monda a sztaroszta a gyülekezetnek. S erre az
1238     I   |                   leány szava is beleszólt a gyászzsolozsmába, ugyanaz
1239     I   |                  gyászzsolozsmába, ugyanaz a hang volt az, melyet Riumin
1240     I   |                hang volt az, melyet Riumin a múlt éjjel álmodni vélt.
1241     I   |                 vélt. Egyedüli csengő hang a gyülekezetben. Egy szeráf
1242     I   |              Mczhetisz fújta egyedül hozzá a csimpolyát, s a dudafújástól
1243     I   |              egyedül hozzá a csimpolyát, s a dudafújástól kidülledt szemeivel
1244     I   |            hangszert keres, aminek pengése a halálordítás kísérő zenéje
1245     I   |               kísérő zenéje szokott lenni: a saska markolatát fogdosta.~
1246     I   |                 táncléptekben körüllejteni a rettenetes oltárt, hozzá
1247     I   |                  táncoljunk! no danoljunk! a Sion hegyén!), s aközben
1248     I   |                    megmosta az arcát annak a medencének a vizével.~A
1249     I   |                   arcát annak a medencének a vizével.~A leány lehunyta
1250     I   |                    a medencének a vizével.~A leány lehunyta szemeit,
1251     I   |                   szemeit, s engedte magát a medence szélére leültetni,
1252     I   |                  énekelve, és kezei között a szent alakot szorongatva.~
1253     I   |                     Elfeledé e pillanatban a Kaukázus minden aranyhegyeit
1254     I   |             kardját, eltaszítá az asszonyt a leánytól, ki éles kését
1255     I   |                     s ordító hangon kiáltá a gyülekezetbe:~– Istentelenek!
1256     I   |                    Riumin odavetette magát a leány elé, s kardját megforgatta
1257     I   |                   de százan kettő ellen, s a vakbuzgónak nincs félelme
1258     I   |                ezredesi egyenruhát, mellén a ragyogó Alekszander Nevszki
1259     I   |             rikácsoló parancshangon kiálta a zaj közé:~– Csendesen! Lázadók!
1260     I   |                    Eretnekek! Moralcsikok! A cár nevében parancsolom!~–
1261     I   |                nevében parancsolom!~– Jaj! A cár!~Ez olyan szó, aminek
1262     I   |                     aminek varázsereje még a Kaukázus bércei között is
1263     I   |                  világában is, ami kiveszi a lázadó kezéből a fegyvert,
1264     I   |                   kiveszi a lázadó kezéből a fegyvert, megfagyasztja
1265     I   |                    fegyvert, megfagyasztja a panaszkodó szájában a szót,
1266     I   |        megfagyasztja a panaszkodó szájában a szót, bárd alá hajtja a
1267     I   |                    a szót, bárd alá hajtja a dacoló fejét. „Jaj! A cár!”~
1268     I   |               hajtja a dacoló fejét. „Jaj! A cár!”~S hogy szavainak nagyobb
1269     I   |                 nyomatéka legyen, előhúzta a kebeléből Mczhetisz azt
1270     I   |                    kebeléből Mczhetisz azt a moszkvai színlapot, amire
1271     I   |               programja, s kiterjeszté azt a gyülekezet előtt.~Mit tudták
1272     I   |                 lap, csak azt látták, hogy a közepén ott van az óriási
1273     I   |                   óriási nagy kétfejű sas; a mindennél erősebb jelvény,
1274     I   |                  előtte térdre: „Jaj! jaj! A cár!”~Csak a sztaroszta
1275     I   |                     Jaj! jaj! A cár!”~Csak a sztaroszta maga nem borult
1276     I   |          sztaroszta maga nem borult előtte a földre.~Elszántan odalépett
1277     I   |                  neki tetszeni fog – szólt a sztaroszta nyugodtan. –
1278     I   |                  akarod, tárd ki kebledet.~A leány lihegve, megtört szemekkel
1279     I   |                 libegve, suttogva énekelte a zsoltár végsorát:~– Ó, Jehova,
1280     I   |               amint az anyja vállára tette a kezét, fölsikoltott, az
1281     I   |             életvágy, ifjúságának ösztöne, a szép világ iránti szeretet,
1282     I   |              fölött öltönyét, leveté magát a földre, s megtagadta az
1283     I   |                    összefonva mellén. – Én a cár nevében meghagyom és
1284     I   |                     Hahaha! – kacagott fel a sztaroszta. – Te megparancsolod,
1285     I   |                   tiszta hajadon lehet. Ez a leány itt fogja tölteni
1286     I   |             Csináljatok sötétséget!~Riumin a szándékot észrevéve, fölkiálta:~–
1287     I   |                észrevéve, fölkiálta:~– Aki a gyertyákat eloltja, meghal! –
1288     I   |               meghal! – s pisztolyát emelé a sokaság ellen.~– Annál rosszabb
1289     I   |               Annál rosszabb hát! – ordítá a sztaroszta, s azzal odarohanva
1290     I   |                  öltönyt, s úgy hajítá oda a leányt Riumin lábaihoz,
1291     I   |                futott, az arcát eltakarva, a megátkozott helyről; az
1292     I   |                  az ajtóból visszakiáltott a sztaroszta:~– Holnap reggel
1293     I   |              rázárták az ajtót Riuminra és a leányra.~A szegény gyermek
1294     I   |               ajtót Riuminra és a leányra.~A szegény gyermek összezsugorodva
1295     I   |             gyermek összezsugorodva feküdt a földön, s szégyentől égő
1296     I   |            arannyal áttört kasmírövet, ami a cserkesznek halotti lepedőül
1297     I   |               halotti lepedőül szolgál, ha a csatában elesik, s azt szétbontva,
1298     I   |                   azt szétbontva, ráteríté a reszkető alakra, szelíden
1299     I   |                   Íme, fedd be magad vele.~A leány a hála, az imádat
1300     I   |                fedd be magad vele.~A leány a hála, az imádat megdicsőült
1301     I   |                   öltözetet pólált magára. A palást felkötésében a kaukázusi
1302     I   |              magára. A palást felkötésében a kaukázusi leányok mesterek.
1303     I   |               háromszor, gyöngéden. Azután a padok közé vonult, ahol
1304     I   |                 odament hozzá, s betakarta a leányt hosszú hajával, hogy
1305     I   |               hajával, hogy meg ne fázzék. A leány felébredt egy pillanatra.~–
1306     I   |              vánkosul nagy prémes süvegét. A leány azt mondta:~– Áldassék
1307     I   |                  Riumin pedig ébren maradt a hallgató éjszakában. Ebugatás
1308     I   |                   Ebugatás sem zavarta meg a csendet.~(A raszkolnikok
1309     I   |                    zavarta meg a csendet.~(A raszkolnikok nem tartanak
1310     I   |                  tartanak kutyákat; azokat a rossz lelkektől megszállt
1311     I   |            ellenben macskákkal tele vannak a házaik.)~Elgondolkozott
1312     I   |                    házaik.)~Elgondolkozott a mai kalandján. Ez nem mozdítja
1313     I   |                    elszokott már, de ebből a kelepcéből, amibe belejutott,
1314     I   |                  hogyan szabadulhat ki.~Ez a leány már a lelkén van.
1315     I   |             szabadulhat ki.~Ez a leány már a lelkén van. Megzavarta miatta
1316     I   |               igazhívők templomában, mikor a pap azt mondja: „Ez a Krisztus
1317     I   |                mikor a pap azt mondja: „Ez a Krisztus teste, jertek,
1318     I   |                   pedig szó szerint veszik a dolgot, s akképp áldoznak,
1319     I   |             rémtörténet, ez rendes ünnepük a szektáriusoknak, ahogy azt
1320     I   |               ahogy azt szemtanúk leírták, a többek között Verescsagin
1321     I   |                   de mi fog történni ezzel a leánnyal?~Ha holnap reggel
1322     I   |                 holnap reggel visszajönnek a fanatikusok, vagy azt fogják
1323     I   |                   hinni az ő szavára, hogy a leány oly tisztán jött elő,
1324     I   |                    ahogy az első mártírnők a kísértetek közül, akkor
1325     I   |                  tájékozni sem tudja magát a vadidegen világban.~Töprengései
1326     I   |                  hajnali derengés áthatott a templom ablakain, a falu
1327     I   |               áthatott a templom ablakain, a falu felől közeledett a
1328     I   |                    a falu felől közeledett a csoportok dobaja s a csendes
1329     I   |            közeledett a csoportok dobaja s a csendes búcsújáró ének.~
1330     I   |                 negyven férfi, azok között a sztaroszta két fia. Senkinél
1331     I   |            Senkinél sem volt fegyver, csak a sztaroszta kezében volt
1332     I   |                     Azt hitte, őellene van a készület. A leány még aludt.~
1333     I   |                    őellene van a készület. A leány még aludt.~A sztaroszta
1334     I   |               készület. A leány még aludt.~A sztaroszta a víztartó medencéig
1335     I   |                    még aludt.~A sztaroszta a víztartó medencéig jött,
1336     I   |              medencéig jött, s akkor annak a szélébe belevágta a bárdot. –
1337     I   |                  annak a szélébe belevágta a bárdot. – E csattanásra
1338     I   |                    E csattanásra felébredt a leány.~– Mit akartok? –
1339     I   |                    semmit – felelt hidegen a sztaroszta. – Sem azzal
1340     I   |                    sztaroszta. – Sem azzal a leánnyal. Mi a magunk dolgát
1341     I   |                   Sem azzal a leánnyal. Mi a magunk dolgát végezzük itt.
1342     I   |                magunk dolgát végezzük itt. A ti dolgotok csak a nézés.~–
1343     I   |                    itt. A ti dolgotok csak a nézés.~– Mit kell néznünk? –
1344     I   |                      Azt, hogy mit tesznek a moralcsikok akkor, mikor
1345     I   |                    meneküljenek. Látod ott a negyven férfit? Látod ezt
1346     I   |                  Látod ezt e bárdot és ezt a medencét? Ezek azért jöttek
1347     I   |                    megtöltsék vérükkel ezt a nagy áldozatkelyhet. Aztán
1348     I   |                    majd eredj, és mondd el a hatalmas cárnak, hogy mit
1349     I   |                  hogy mit láttál! Mondd el a minden oroszok hatalmas
1350     I   |                ilyen boldog népek, amiknek a férfiai így tudnak meghalni;
1351     I   |                   e rettentő szavaktól! De a józan ész még tiltakozott
1352     I   |            Lehetetlen az!~Az pedig, akihez a felhívás szólt, volt a sztarosztának
1353     I   |              akihez a felhívás szólt, volt a sztarosztának egyik fia.~
1354     I   |                 nyakkendőjét, s letérdelve a medence elé, annak a párkányára
1355     I   |            letérdelve a medence elé, annak a párkányára fektette a nyakát.~–
1356     I   |                annak a párkányára fektette a nyakát.~– Második! – kiáltá
1357     I   |                nyakát.~– Második! – kiáltá a sztaroszta.~Ekkor az ikertestvér
1358     I   |                 lépett oda, s kezébe vette a medence szélébe vágott szekercét.~
1359     I   |                  szélébe vágott szekercét.~A leány e látványra felszökött
1360     I   |                megragadta testvére kezében a bárdot.~– Ne bántsd! öcsém!
1361     I   |            tisztátalan asszonyi állat! Ott a helyed! Ez itt a mi helyünk!
1362     I   |                állat! Ott a helyed! Ez itt a mi helyünk! Második! Végezz!~
1363     I   |                  helyünk! Második! Végezz!~A bárd lecsattant, s egy fejetlen
1364     I   |                   fejetlen test ott hevert a padlón.~Izméne ájultan rogyott
1365     I   |                Harmadik! Utána! – hangzott a kegyetlen parancsszó.~A
1366     I   |                    a kegyetlen parancsszó.~A másik ikertestvér letérdelt
1367     I   |            ikertestvér letérdelt ugyanarra a helyre, ahonnan testvére
1368     I   |             testvére lebukott, s ugyanarra a helyre hajtá le a fejét,
1369     I   |                ugyanarra a helyre hajtá le a fejét, ahonnét azé legördült.~–
1370     I   |                    már, földi úr! – kiálta a sztaroszta. – Nincs semmi
1371     I   |                   mi megyünk. Te megloptad a mi titkainkat, hogy fölfedezd
1372     I   |                 titkainkat, hogy fölfedezd a cárnak, az archimandritának:
1373     I   |                látni fogod, hogy hajtja le a fejét egyik férfi a másik
1374     I   |              hajtja le a fejét egyik férfi a másik után az áldozatkehely
1375     I   |                  magára és halott-társaira a megfertőztetett Istenházat,
1376     I   |                   nevezik tűzkeresztségnek a hlisztik, szkopcsik és moralcsikok!
1377     I   |        öngyilkosságát! Hirtelen fölragadta a vállára az alélt leányt,
1378     I   |              erőszakosan utat tört magának a tömegen keresztül a templomajtóig,
1379     I   |                magának a tömegen keresztül a templomajtóig, s kirohant
1380     I   |                  templomajtóig, s kirohant a szabadba.~A szeme előtt
1381     I   |                     s kirohant a szabadba.~A szeme előtt lefolyt rémjelenetektől
1382     I   |                   egészen el volt kábulva.~A templomüregből kihangzott
1383     I   |                  templomüregből kihangzott a búsan ődöngő ének:~Hogyha
1384     I   |                     Megszámlálja cseppjeit a ~      Messiás…~A feje fölött
1385     I   |                cseppjeit a ~      Messiás…~A feje fölött pedig a pacsirta
1386     I   |               Messiás…~A feje fölött pedig a pacsirta énekelt a levegőben,
1387     I   |                   pedig a pacsirta énekelt a levegőben, s a mezőkön a
1388     I   |            pacsirta énekelt a levegőben, s a mezőkön a juhok kolompja
1389     I   |                   a levegőben, s a mezőkön a juhok kolompja csengett.
1390     I   |                     de nem tud fölébredni; a karján tartott alélt leányka,
1391     I   |                    lónyerítés riasztá föl. A templom tornácoszlopához
1392     I   |                  ismert benne. Vagy inkább a paripa ismert őbenne a gazdájára.
1393     I   |              inkább a paripa ismert őbenne a gazdájára. Ez eszméletéhez
1394     I   |                telepről menekülni kell! Ez a legelső feladat. Merre?
1395     I   |             kérdésekre csak az az egy volt a felelet, hogy merre nem
1396     I   |                  merre nem lehet fordulni? A falu felé nem, ott az özvegyasszonyok
1397     I   |                   lovak egyike utána talál a másiknak, s ráhagyta magát
1398     I   |                 másiknak, s ráhagyta magát a lova ösztönére. A leányt
1399     I   |                    magát a lova ösztönére. A leányt odafektette maga
1400     I   |                leányt odafektette maga elé a nyeregbe.~A paripa a Tamara
1401     I   |           odafektette maga elé a nyeregbe.~A paripa a Tamara vára felé
1402     I   |                   elé a nyeregbe.~A paripa a Tamara vára felé tartott.~
1403     I   |                felé, látta magasra szállni a füstoszlopot, amint a fanatikusok
1404     I   |              szállni a füstoszlopot, amint a fanatikusok által fölgyújtott
1405     I   |             szavoknak álltak: „Elmondhatod a hatalmas cárnak, hogy vannak
1406     I   |                                        VI. A kaukázusi láz~A legelső
1407     I   |                        VI. A kaukázusi láz~A legelső patakhoz érve, Riumin
1408     I   |             patakhoz érve, Riumin leszállt a lováról, s az elalélt leány
1409     I   |                      Ez volt az első szava a leánynak.~– Kik? – kérdé
1410     I   |               együtt. Félsz-e velem jönni?~A leány azt felelte rá~– Nem.~–
1411     I   |                     Nem.~– No, hát ülj föl a hátam mögé a nyeregbe, s
1412     I   |                   hát ülj föl a hátam mögé a nyeregbe, s kapaszkodjál
1413     I   |                megyünk?~– Nem tudom. Ahová a lovam visz.~Az pedig a Tamara
1414     I   |               Ahová a lovam visz.~Az pedig a Tamara várához vitte vissza
1415     I   |                  rommaradványokat elérték.~A paripa nyeríteni kezdett,
1416     I   |                sörényét rázogatta. Szavára a távolabb romok közül más
1417     I   |                   ismét rátalál útitársára a lova ösztöne után. Csak
1418     I   |                    lova nyerítését hallja.~A tört csapáson visszatalált
1419     I   |                 tört csapáson visszatalált a több nap előtt elhagyott
1420     I   |           állapotban.~Az osszet ott feküdt a fűben, az akolnak készített
1421     I   |                    Mi bajod?~– Nem hallod? A békák!~Három-négy sárga
1422     I   |                 kék-zöld hátú béka ült ott a romok nyirkos kövein, s
1423     I   |           énekeltek; ha az egyik elhagyta, a másik rákezdte: „Ülüm, ülüm
1424     I   |                    ülüm chva!”~– Megkaptad a hideglelést? – szólt Riumin,
1425     I   |                       Megcsinálod számomra a „gurbánt”, s belefektetsz
1426     I   |           Meggyógyulsz.~– Jobban tudja azt a chva béka! Hagyj föl velem.
1427     I   |                   velem. Minden varázslója a kerek földnek el nem tudja
1428     I   |                 nem tudja csendesíteni ezt a reszketést. Vágyom le a
1429     I   |                    a reszketést. Vágyom le a hideg földbe. Mindenem ég
1430     I   |                 temess el, s kardomat tedd a jobb kezem felől.~Aztán
1431     I   |                    óra múlva dühbe ment át a hagymáz; ordított, dalolt.
1432     I   |                   elbotlott, s végigzuhant a földön, akkor aztán még
1433     I   |                 aztán még hanyatt fordult, a két karját szétterjesztette
1434     I   |                   Riumin odasietett hozzá.~A haldokló egészen magánál
1435     I   |             szólítá őt.~– Riumin! Vigyázz. A szentet az előbb elhurcolta
1436     I   |                szentet az előbb elhurcolta a bajuszos goszpodár. Még
1437     I   |          visszakerülsz, hogy mikor egyszer a Szemes folyó kiszárad, akkor
1438     I   |                hagyta minden öltönyét, még a saját orosz egyenruháját
1439     I   |           egyenruháját is, de mégis, mikor a hantot rá kezdte hányni,
1440     I   |                    kezdte hányni, megesett a szíve azon a szép fényes
1441     I   |              hányni, megesett a szíve azon a szép fényes érdemrenden,
1442     I   |                    azt nem tudta eltemetni a föld alá, visszavette, s
1443     I   |                     visszavette, s eldugta a keblébe, s aztán szép gurbánt
1444     I   |                   aztán szép gurbánt emelt a halott fölé, négy hatalmas
1445     I   |                  fölé, négy hatalmas kővel a négy szegletén. Izméne segített
1446     I   |            szegletén. Izméne segített neki a munkában.~Virradat felé
1447     I   |                  elnyomta Riumint az álom. A múlt éjjeli virrasztás és
1448     I   |                  múlt éjjeli virrasztás és a kedélylázító izgalmak úgy
1449     I   |              tagjában. Föl akart kelni, de a feje oly nehéz volt, és
1450     I   |                    feje oly nehéz volt, és a karjai mintha mind ólomból
1451     I   |                    megrázta minden tagját. A chva békák ott ümmögtek
1452     I   |                   ott ümmögtek körös-körül a falon.~Izméne pedig ott
1453     I   |                falon.~Izméne pedig ott ült a lábainál, s egy puszpánggallyal
1454     I   |           puszpánggallyal hajtotta arcáról a moszkitókat.~– Úgy fázom! –
1455     I   |                amitől illik félni. Ugyanaz a rém, aki Tagánrogban I.
1456     I   |                 fülébe sugdosta ugyanazzal a hideg lehelettel: „Jer velem!
1457     I   |                  rád nem talál majd!” – És a cár el is ment a suttogásra…
1458     I   |                        És a cár el is ment a suttogásra… Ez a pontusi
1459     I   |                   is ment a suttogásra… Ez a pontusi láz lehelete!~A
1460     I   |                    a pontusi láz lehelete!~A leány rögtön felszökött,
1461     I   |           előkeresve Riumin útitarsolyából a tűzszereket, tüzet rakott
1462     I   |                várnégyszögbe volt bezárva. A füst egyúttal a moszkitókat
1463     I   |                   bezárva. A füst egyúttal a moszkitókat is elűzte.~Riumin
1464     I   |                hogy mi baja? Ő is megkapta a kaukázusi lázt. Ugyanaz
1465     I   |                    kaukázusi lázt. Ugyanaz a halálos vész lepte meg őt
1466     I   |              kezdte az útját, már eljutott a végére. Még nem is látta
1467     I   |                   végére. Még nem is látta a legfélelmesebb ellenséget,
1468     I   |                    s már elhal – e földnek a leheletétől. Tűzbe sem kerül;
1469     I   |                  sem kerül; elég volt neki a levegő, amely annyi ezer
1470     I   |               Nincs közelében más, csak ez a leány. Egy gyermek. Egy
1471     I   |                  ez rajta?~Izméne odatette a homlokára a kezét. És szemeibe
1472     I   |                Izméne odatette a homlokára a kezét. És szemeibe bámult.~
1473     I   |                fölkelt, fölvette Riuminnak a puskáját, a mi melléje volt
1474     I   |             fölvette Riuminnak a puskáját, a mi melléje volt támasztva
1475     I   |               támasztva egy sziklához, meg a baltáját, s eltűnt vele
1476     I   |                    baltáját, s eltűnt vele a sűrű bozótban.~– Ez is itthagyott –
1477     I   |                    visszatértének neszére.~A lázban szenvedőnek a pillanatok
1478     I   |              neszére.~A lázban szenvedőnek a pillanatok éveknek tűnnek
1479     I   |                lehet várni.~Végre hangzott a csörtetés a bozótban. Egyre
1480     I   |                 Végre hangzott a csörtetés a bozótban. Egyre közelebb
1481     I   |                    törni. Utoljára kidugta a fejét. Az a párduc volt.~
1482     I   |               Utoljára kidugta a fejét. Az a párduc volt.~Hogy sunyta
1483     I   |                    volt.~Hogy sunyta hátra a füleit! Hogy lihegett a
1484     I   |                    a füleit! Hogy lihegett a piros nyelvével!~Egészen
1485     I   |                 nyelvével!~Egészen odajött a bozótból, s farkával csapkodta
1486     I   |            farkával csapkodta az oldalait.~A lázbeteg rémlátása szörnyalakító
1487     I   |           szörnyalakító erővel bír. Riumin a párducot királytigrisnek
1488     I   |                 nézte, ősvilági szörnynek.~A fenevad nem mert hozzá közelíteni,
1489     I   |                 óvakodva, s fejét lehajtva a földre, bosszúsan ordított.~
1490     I   |                földre, bosszúsan ordított.~A lázbeteg fülében oroszlánordítás
1491     I   |                   az.~Ott voltak az övében a pisztolyai, s ő hagymázos
1492     I   |               vegyék elő azokat, fogják rá a vadállatra, s hogy a pisztoly
1493     I   |                    rá a vadállatra, s hogy a pisztoly nem akart elsülni,
1494     I   |                    elsülni, magában kiálta a fegyver helyett „bumm!” –
1495     I   |                   nesze! dögölj meg!” – De a kéz nem akart mozdulni,
1496     I   |                    kéz nem akart mozdulni, a pisztoly elsülni, a dúvad
1497     I   |              mozdulni, a pisztoly elsülni, a dúvad megdögleni.~Aközben
1498     I   |              magában kiszámítá, hogy amint a körüle rakott tüzek kialszanak,
1499     I   |                  tüzek kialszanak, amiktől a párduc fél, az rögtön meg
1500     I   |             szólalt meg közelében, s azzal a szeme közé néző dúvad felugrott