bold = Main text
     Rész                                               grey = Comment text

   1     I   |                                       I. Az arany szimatja~A hedzsira
   2     I   |         fegyveres nép kezdett átrakodni.~Az orosz főparancsnok, Veljaminoff
   3     I   |          csapatvezéreket magához hivatva az admirálhajó födélzetére,
   4     I   |                 megrohanással elfoglalni az első feladat, s csak akkor,
   5     I   |                  sikerülne, szólnak bele az öreg ágyúk. Eszerint minden
   6     I   |                 a maga működési célja, s az egyes dandárvezetők a hadművelet
   7     I   |             felnyomulsz a Szemes medrén, az most elég sekély. Igyekezni
   8     I   |                  a folyammederből, s azt az épületet elfoglalod. – Neked
   9     I   |              leányokkal kell elbánnod. – Az a fehér épület a leányvásár
  10     I   |                leányt megveszi rabnőnek, az magát adta el a cserkesz
  11     I   |               ilyen rabságba esned, mert az elfogott cserkesz leányok
  12     I   |          elfogott cserkesz leányok felől az a határozata a cárnak, hogy
  13     I   |                tőrével kettévágni. Ennek az övnek sértetlenül kell maradni.
  14     I   |                 kiket le kell foglalnod, az „Új Jeruzsálem” zárdában
  15     I   |                  kettős célja van. Egyik az, hogy a barbár leányvásár
  16     I   |            megszüntettessék, másik pedig az, hogy a bennszülött leányokból
  17     I   |               terjesszék. Minden térítés az asszonyok útján megy leghatályosabban.
  18     I   |                is leghevesebben élesztik az asszonyok. – Megértettél. –
  19     I   |            megtámadtatol, s nem védheted az állásodat, egyenkint mindegyiket
  20     I   |          fegyverrel, cserkesz leányoknak az szokásuk, hagyod magadat
  21     I   |         Theodorovics Riumin Oleg ezredes az első dereglyébe szállt be,
  22     I   |            gyermek volt. Családja egyike az ős bojár törzseknek Oroszországban,
  23     I   |               már elavult, hogy a cárnak az ő családjaik valamelyikének
  24     I   |              nagyobb a szultánnál is, te az Isten menyasszonya vagy!”~
  25     I   |             felkaptak lovaikra, s Riumin az első fél szotnia élén megkezdte
  26     I   |               fél szotnia élén megkezdte az előnyomulást a zátonyos
  27     I   |        előnyomulást a zátonyos mederben.~Az első utasítást, hogy a dereglyéket
  28     I   |                 a szabadba akar kinézni, az felmegy a háztetőre, mely
  29     I   |              Riumin maga tört be legelöl az udvarra, s onnan a szűk
  30     I   |          mozaikpadlaton még ott hevertek az apró fazsámolykák, amiket
  31     I   |             nevekkel és versekkel, miket az itt járt szép gyermekek
  32     I   |              cikornyával.~Riuminnak arra az esetre nem volt semmi utasítása,
  33     I   |                  betűzgetni, s elolvasni az eltűnt tündérek neveit: „
  34     I   |               Leila, Zuelma, Zoraida” és az utánuk írt verseket. Jól
  35     I   |             valami feladata, ha megindul az erőd és város elleni ostrom.
  36     I   |             gólyákat is magukkal vitték. Az erődöt nemcsak szétrombolták,
  37     I   |                  hiszem, hogy te is csak az üres kalickát kaptad meg
  38     I   |            szentet ezúttal elszalasztott az ég – mondá gunyorosan Riumin.~–
  39     I   |               tábornok. – Ne gúnyolódjál az éggel; mert megbánod. Tudod-e,
  40     I   |                most reánk?~– Úgy hiszem, az, hogy miután a rabnőkereskedést
  41     I   |            mindenestül Anapába.~– De nem az volt a célunk; hanem hogy
  42     I   |               úgy tudom, hogy Moszkvában az udvar előtt játszottál is
  43     I   |            stratégiáról beszélnék veled?~Az is meglesz. Azt már tudod,
  44     I   |             vladikavkazi hadi úton, emez az abház tengerpart mentén,
  45     I   |                annyi nemzet lakik benne. Az arabok nemhiába nevezik
  46     I   |            néptípust mutat be, egy album az egész világnépeiből, ahol
  47     I   |               ide, s jámbor németek, kik az atyáskodó württembergi fejedelmek
  48     I   |                   Ilyen szép gyűjteménye az Úristennek csakugyan nincs
  49     I   |                  gyilkosokat a Bajkál és az Obi mellé küldjük; de akik
  50     I   |              Kaukázus. És harmadszor: ez az ország egy állomása a kelet-indiai
  51     I(1)|               még sem a kaliforniai, sem az ausztráliai aranytelepek
  52     I   |              alig van egyéb haszon, mint az, hogy annyi ércpénz kerül
  53     I   |                földszínre, mint amennyit az irigy parasztok évenkint
  54     I   |                  gazdáik elől elrejtsék. Az orosz birodalom nagyságának
  55     I   |              orosz birodalom nagyságának az aranytermelés nem felel
  56     I   |                fölfelé.~– Vagy talán már az ásványtanból is elég volt? –
  57     I   |                 a helyen összpontosulva. Az aranyművesség hírhedett
  58     I   |                remekmunkákat készítenek. Az ezüstniellozást sehol oly
  59     I   |                  alakú kulacsokat, miket az öveken viselnek, miknek
  60     I   |                 akkor el kell hinned azt az állítást, hogy a Kaukázus
  61     I   |                 a nagy kérdés.~Riuminnak az egyik válla fölfelé mozdult. (
  62     I   |                  nem felel rá.)~– Látod: az Uralban elárulta az Ural
  63     I   |               Látod: az Uralban elárulta az Ural folyam az arany ottlétét,
  64     I   |                  elárulta az Ural folyam az arany ottlétét, Erdélyben
  65     I   |             ottlétét, Erdélyben elárulta az Aranyos, ezek a folyamok
  66     I   |                  kiátkozott bezpopovcit, az emberiség ellen összeesküvő
  67     I   |                 pedig törik szépen előre az Elborusz, a Kazbek hegyei
  68     I   |           Elborusz, a Kazbek hegyei közé az utat a rejtett Eldorádóhoz.~–
  69     I   |               tudják már, hogy merre van az?~– Hiszen, ha azt tudnák,
  70     I   |                háromnak a tanúja. Ezeket az embereket a kabardaiak lázoknak,
  71     I   |     idesereglenek. Hisz ez országban van az Ararát hegye: a népek kiindulási
  72     I   |              semmi tolmács. Egészen elüt az az itteni nyelvek mindegyikétől,
  73     I   |                 tolmács. Egészen elüt az az itteni nyelvek mindegyikétől,
  74     I   |               Ami legnevezetesebb pedig, az, hogy köpenyeik elején vörös
  75     I   |                  ezek a birtokosai annak az országrésznek, ahol a Kaukázus
  76     I   |           kiverve.~– Látod, hogy rájössz az összefüggésre. Ha ezek a
  77     I   |             érccel tudják teleszórni ezt az országot, mi lenne még az
  78     I   |                az országot, mi lenne még az eredmény, ha mi vennők e
  79     I   |       tökéletesített mívelés alá?~– Csak az a baj, hogy nem tudjuk,
  80     I   |                  tudjuk, merre vannak.~– Az udi vagy láz nép tartományában.~–
  81     I   |                    Azt hiszed, hogy erre az ötletre te jöttél először?
  82     I   |            Számtalanszor megkísértettük. Az utánuk küldött kémek közül
  83     I   |               kozákcsapatokat elindítani az udii vásárosok után. Sohasem
  84     I   |                többiről. Azt is megtevék az embereink, hogy postagalambokat
  85     I   |                 a visszatérésben, leírva az addig bejárt utakat és tájakat;
  86     I   |                csakugyan rátaláltak arra az országra, amit kerestek,
  87     I   |                 Ez több, mint valószínű. Az egész Kaukázusban egy harmadrésszel
  88     I   |                   kartuli” faj, valamint az „adighé” faj minden törzse
  89     I   |           befolyást gyakorol rá, s aztán az eladott leányok nem lesznek
  90     I   |                rabnők, hanem úrnők. Ámde az udii nép gazdag. Az nem
  91     I   |                 Ámde az udii nép gazdag. Az nem szorult rá, hogy szép
  92     I   |             Riumin, nem volna kedved azt az országot fölkeresni – és
  93     I   |                orosz tiszt a földön, aki az orosz hadseregben elfoglalt
  94     I   |              hozzájuk tábornoknak; pedig az is van olyan derék nemzet,
  95     I   |                 olyan derék nemzet, mint az udi. Téged visszahoznának
  96     I   |                udi. Téged visszahoznának az épaulette-jeid és az érdemrendeid.~–
  97     I   |      visszahoznának az épaulette-jeid és az érdemrendeid.~– Én pedig
  98     I   |               Mikor Izmailoff ostrománál az egyik őrtorony elfoglalásakor
  99     I   |            Bajtársaid kérdék, kinek lesz az? Azt mondád: „Van egy kis
 100     I   |          melledre tűzte, aznapon odahaza az apád keményen megdorgált,
 101     I   |                felőli ajtó nyitva, akkor az anyád arra kért, hogy kísérd
 102     I   |                te nem a légyottra mentél az imádottadhoz, hanem az anyádat
 103     I   |            mentél az imádottadhoz, hanem az anyádat kísérted el az útra,
 104     I   |             hanem az anyádat kísérted el az útra, s ezért elvesztetted
 105     I   |              volnál?~– Ha küldve volnék, az egészen más. Ha kiküldetem,
 106     I   |                akkor a tábornokom kiadja az utasítást. Legelőször is
 107     I   |                 parancsolja, hogy menjek az Elboruszra fel, s menjek
 108     I   |                  nem a tábornokod, hanem az orosz cár meghatalmazottja,
 109     I   |              vezet hozzá? A te feladatod az, hogy találd ki ezt. Nem
 110     I   |          hadcsapatot, amit magaddal vigy az út kierőszakolására; hanem
 111     I   |                kalauz és tolmács szolgál az úton. Nem kapsz semmi utasítást.
 112     I   |                magadat angol turistának. Az angolokat minden vad nép
 113     I   |                  A lazisztáni trubadúrok az egész Kaukázust bejárják,
 114     I   |     keresztül-kasul járhatod ily alakban az Elborusz és Kazbek minden
 115     I   |                míg a kupcsinában tart, s az asszonyoknak udvarolsz.
 116     I   |                 mely egymásra féltékeny, az egyiket feltüzeled a másik
 117     I   |                  s elvérzeni kész vagyok az orosz birodalomért és a
 118     I   |                  neve „orosz phoenix”:~– Az nem titok. A cár engedélye
 119     I   |              népismerettel foglalkozott. Az én részvétem tájak és népfajok
 120     I   |              talált levelek között önnek az iratai is előfordultak,
 121     I   |         előfordultak, s azoknak a nyomán az ön atyja házánál is kutatás
 122     I   |                 Anapában megkaptam önnek az ítéletét; de késtem a végrehajtásával.
 123     I   |     legbizonyosabb volt a hősi meghalás. Az önvédelmet is megtiltottam.
 124     I   |                   Mit tehetek róla, hogy az ellenség ravasz fogása meghiúsította
 125     I   |                fel Riumin indulatosan. – Az én szegény atyámat. – A
 126     I   |             férjét a fogságba.~– Hogyan? Az én anyám! Az én szegény,
 127     I   |                     Hogyan? Az én anyám! Az én szegény, szenvedő anyám;
 128     I   |                   szenvedő anyám; akinek az életét csak a gondos ápolás
 129     I   |               Hiszen nem lesz megfosztva az ápolástól – vigasztalá őt
 130     I   |              ökölre szorítá. – Tatjánám! Az én kedves kicsinyem! – Úgy
 131     I   |              lehűté lángba borult lelkét az a gondolat, hogy indulatoskodásával
 132     I   |                azt megszokja időjártával az ember.~– És ha a három év
 133     I   |            Irkuckba vagy Nercsinszkbe, s az ólombányákban fog dolgozni.
 134     I   |              utóbb ezt is csak megszokja az ember. Itt megint három
 135     I   |                   hogy sohase szokja meg az ember…~Riumin most már elhallgatott.~–
 136     I   |              gondolsz, ne térjünk vissza az elhagyott tréfás tárgyra
 137     I   |                   A citerát választom.~– Az mindegy ám; mert ami pénz
 138     I   |              jutna el belőle. Majd segít az öreg magán. Megtanul kosarat
 139     I   |                fonni vagy pipát faragni. Az anyád is tud kártyázni,
 140     I   |                 hercegnő tett, hogy leül az őrül berendelt katonákkal
 141     I   |                 a családját élelmezheti. Az asszonyok a megélhetés dolgában
 142     I   |                  Nekem ki kell hirdetnem az ítéletedet és egyúttal azt,
 143     I   |                mindazon a vidéken, ahová az orosz fennhatóság kiterjed,
 144     I   |              hogy mihelyt e hirdetményem az ellenség kémei által, akikkel
 145     I   |             szépen elterjed, téged abban az esetben, ha valahol mint
 146     I   |                 kalauzt, ne abházt, mert az ostoba, ne is csecsencet,
 147     I   |                   ne is csecsencet, mert az áruló, hanem osszetet, aki
 148     I   |             hegyek között. Aztán vigyázz az életedre és az egészségedre.
 149     I   |             Aztán vigyázz az életedre és az egészségedre. Tudod, hogy
 150     I   |                           II. Mczhetisz, az osszet kalauz~Mire Riumin
 151     I   |          megszállt házhoz, már ott várta az előreküldött osszet kalauz.~
 152     I   |            viseletben, amit kiegészített az oldalára kötött saska, az
 153     I   |                az oldalára kötött saska, az övébe dugott kindzsál és
 154     I   |                csatolt érc tölténytartó, az övéről lecsüggő kulacs és
 155     I   |                 fordult, ott is lehetett az övébe dugva látni a vándor
 156     I   |              ablaka a hegyek felé nyílt, az osszet a fajánál szokásos
 157     I   |           köszöntő a tenyerét végighúzza az arcán, egy levelet adott
 158     I   |                 írva: „Bízd magadat erre az emberre, ő a mi hívünk.”~–
 159     I   |               három bátyám elindult erre az útra, s egy sem tért vissza.~–
 160     I   |              maga lenne a „vad”. Eközben az osszet nekigyürkőzött, s
 161     I   |             Riumin haját, szakállát, míg az szép gesztenyeszínűvé lett.~–
 162     I   |         felismerik bennem a kiejtésemről az idegent?~– Sőt, bizonyos,
 163     I   |                bizonyos, hogy felismerik az „idegent”, mert itt minden
 164     I   |            amikkel a lazisztáni énekesek az egész Kabardát és Csecsniát
 165     I   |               próbáját adni a hangjának. Az osszet el volt tőle ragadva.~–
 166     I   |                 De még mennyire! Hisz ez az őshazája a szőlőnek.~– De
 167     I   |                    A megholt próféta. De az élő próféták felszabadították,
 168     I   |             Allah és a Daal adott. – Hát az kicsoda?~– A Daal a szuani
 169     I   |                  nép istene, akik között az udi az uralkodó faj. Ezeket
 170     I   |               istene, akik között az udi az uralkodó faj. Ezeket akarjuk
 171     I   |                eljutunk hozzájuk?~– Csak az „elátkozottak” völgyein
 172     I   |      áthatolhassunk épkézláb.~– Kik azok az elátkozottak?~– Azt neked
 173     I   |               egymást, s meg nem nyitják az ajtót az idegen előtt, s
 174     I   |                 meg nem nyitják az ajtót az idegen előtt, s ha nem úgy
 175     I   |               van a kabátod szabva, mint az övék, ha nem úgy veted a
 176     I   |               úgy dörzsölöd a nyelveddel az „rz” betűt: akkor nem kapsz
 177     I   |        beültettétek, ott meg kell veszni az utazónak, ha nem vitt magával
 178     I   |                  rubelt meg egy inget. S az ing bizony csak elszakad
 179     I   |             Táncolva és ugrálva dicsérik az Istent.~– De tudod-e, hogy
 180     I   |            eretnekek?~– Hiszen próbáltam az igazhívők között is; de
 181     I   |                két keresztkomám megfogta az övemet, hogy el ne mehessek.
 182     I   |             senki sem értett. Gondoltam: az énrám nem tartozik. Mondom
 183     I   |               énrám nem tartozik. Mondom az egyik komámnak: „Hát csak
 184     I   |                  nem adod a kancatevédet az én hóka lovamért?” Rám förmedt,
 185     I   |                volna leülni a földre: de az sem volt szabad. Kaptam
 186     I   |                  el a kovámat?” – mondok az egyik komámnak. Az jól oldalba
 187     I   |                mondok az egyik komámnak. Az jól oldalba döfött a könyökével.
 188     I   |                  ide kölcsön a kovádat”. Az meg azt mondta, hogy neki
 189     I   |           lábamnál fogva, s úgy kidobtak az ajtón, hogy az orrom is
 190     I   |                  kidobtak az ajtón, hogy az orrom is betörött. Hát hogy
 191     I   |       mosolyodott.~Ezalatt összekapcsolá az ötven apró ezüstgombot,
 192     I   |           besmetet összetartja, s engedé az osszettől a dereka körül
 193     I   |              dereka körül csavargattatni az övet, mely gyönyörű arannyal
 194     I   |                 övnek pedig ötször átéri az ember derekát, s abba jön
 195     I   |                kindzsálja és pisztolyai: az lesz a halotti lepedője,
 196     I   |                 ha a csatából meghozzák: az a fehér aranyos öv. – Mi
 197     I   |                  neved? – kérdezé Riumin az osszettől.~– Mczhetisz.~–
 198     I   |               Mczhetisz.~– Furcsa!~– Biz az osszet nyelvhez erős tüdő
 199     I   |           zdravtvoujtye!” (légy üdvöz!).~Az orosz nyelv sem enged az
 200     I   |                 Az orosz nyelv sem enged az osszetnek, ha birokra kerül
 201     I   |                Riumin ennek se nevetett.~Az osszet most fejébe nyomta
 202     I   |                   ami pedig rendes, hogy az ember elvigyorodjék, mikor
 203     I   |                 szokatlan álcában.~– Még az anyád sem ismerne rád –
 204     I   |                  sem ismerne rád – mondá az osszet.~– Hallod-e, Mczhetisz –
 205     I   |            mélyen vettem a hangot?~– Nem az teszi meg egyedül, hogy
 206     I   |              hasából beszélne föl, hanem az, hogy milyen komoly tud
 207     I   |                ki nem jön a száján soha. Az orosz pedig mindig röhög.
 208     I   |                közben. Aki elmosolyodik, az idegen! Az moszkó! A cserkesz
 209     I   |                 elmosolyodik, az idegen! Az moszkó! A cserkesz arca
 210     I   |                  vállára. A vállszalagon az Alekszander Nevszki érdemrende
 211     I   |                földre a színlapot is meg az érdemrendet is.~– Ohó –
 212     I   |            érdemrendet is.~– Ohó – szólt az osszet útitárs –, ennek
 213     I   |                felszedte a színlapot meg az érdemrendet, s eldugta besmetje
 214     I   |                kimenni – mondá Riumin. – Az őrt álló kozák megjegyezte,
 215     I   |                jöttek fel: két cserkeszt az innen visszamenni nem enged.~–
 216     I   |                 könnyen segítünk – szólt az osszet. – Én felveszem a
 217     I   |                  te pedig hátadra veszed az én batyuba kötött öltözetemet,
 218     I   |                   hogy a magasabb volt-e az orosz vagy az alacsonyabb?~
 219     I   |            magasabb volt-e az orosz vagy az alacsonyabb?~Úgy történt.
 220     I   |                 tábori jelszót ismerték. Az osszet két, egymáshoz szokott
 221     I   |             eljutottak feltartóztatlanul az utolsó előőrsig, ahol négy
 222     I   |                papirost felszegezni egy, az út közepén álló terebély
 223     I   |           terebély bükkfa törzsére.~– Mi az? – kérdezé tőle az osszet.~–
 224     I   |                    Mi az? – kérdezé tőle az osszet.~– Egy ukáz! – felelt
 225     I   |              felelt a kozák, tisztelegve az ezredesi egyenruha előtt.~
 226     I   |                ezredesi egyenruha előtt.~Az osszet odalovagolt Riuminnal,
 227     I   |             sarkall bennünket! – dörmögé az osszet Riuminhoz. Azután
 228     I   |           ballaghatunk csendesen – szólt az osszet, s halkan léptetett
 229     I   |                léptetett előre a lovával az úton, míg annyira haladtak,
 230     I   |                papásomat, hadd öltöm fel az orosz egyenruha fölé, mert
 231     I   |                 ez könnyen kilikad ebben az erdőben.~Olyan erdőket csak
 232     I   |                  a legszálasabb fenyő, s az erdő alja telenőve ölnyi
 233     I   |              soha. A vihar nem képes ezt az összenőtt rengeteget megbontani,
 234     I   |               vezet a hallgató országba, az oly sötét, mint egy barlang:
 235     I   |             szeme a sötétben világlik.~S az út két ily eleven zöld fal
 236     I   |               törzsek ott vannak most is az út közepén. Ahol ritkás
 237     I   |                  út közepén. Ahol ritkás az erdő, ott csak a bozót van
 238     I   |                bozót van kiirtva, s ahol az út a folyam medrébe száll
 239     I   |                 ugratnak át a lovak. Ezt az utat a „leányok útjának”
 240     I   |                leányok útjának” nevezik: az ideszállított eladó leányok
 241     I   |               azt lehetett sejteni, hogy az erdők hallgató mélye tele
 242     I   |                  lehetett látni nyugatra az elhagyott Szucsuk-Kalehra
 243     I   |            fekete, hosszú szőrű kecskék.~Az elhagyott város házait és
 244     I   |                  visszfényben ragyogtatá az alkonyodó nap, kettősen
 245     I   |           juhnyájak, s nekünk nem szabad az éjjelt a szabadban töltenünk,
 246     I   |                  már nehéz föladat volt. Az út szándékosan el volt rongálva;
 247     I   |             ahogy a fák közül kivillant.~Az pedig sajátszerű tűz volt.
 248     I   |     puszpánggallyakat hánytak rá, amitől az még vígabban lobogott. Ezeket
 249     I   |                 jó barátok! – kiáltá föl az osszet –; ezek duhoborcik.~
 250     I   |           csinálnak azzal a nagy tűzzel: az náluk valami ünnepélyes
 251     I   |                azt a nagy tüzet.~– Annak az örömére?~– Annak a gyászára.
 252     I   |          védelmezőik távol voltak, addig az abházok szép jó barátságban
 253     I   |                 barátságban éltek velük. Az orosz raszkolnikok jámbor,
 254     I   |               háborgatja senki. De amint az orosz sereg leteszi a lábát
 255     I   |              orosz sereg leteszi a lábát az abház partra, első, aki
 256     I   |                  haragjának útjába esik, az orosz telepítvényes. Ha
 257     I   |           kozákok jönnek a nyakukra, meg az igazhitűek pópái és csinovnikjai,1
 258     I   |            félnek, mint a cserkeszektől.~Az orosz eretnekek faluja csinos
 259     I   |          kenyérevő emberek laknak.~Mikor az égő gunyhó körül összegyűlt
 260     I   |              szakállú ember fülébe, mire az kezet szorított vele. Férfia,
 261     I   |                 közöttük látni; vén volt az már suhanc korában is mind,
 262     I   |                   külön a férfiak, külön az asszonyok. Középen ült a
 263     I   |              hogy „szentlélekkel küzdő”. Az igazhívő ortodoxok e szóból
 264     I   |             alatta, hogy a szentlélekkel az ördög ellen.~A próféta olvasta
 265     I   |            Riumin eddig nem talált ebben az egész szertartásban semmi
 266     I   |                faggyúgyertya világítá be az egész gyülekezetet, mely
 267     I   |             leülés maga is nagy haeresis az ortodox egyházban. Mint
 268     I   |         szentpétervári Izsák-templomban, az állásban elfáradva, leült,
 269     I   |                 házába záratott be, ahol az azután valóban megőrült.)~
 270     I   |                  elkezdi a szemöldökeit, az állkapcáját rángatni, az
 271     I   |                 az állkapcáját rángatni, az ökleit fölemelgeti, a lábával
 272     I   |                  ugrik föl a helyéről, s az is elkezd toporzékolni.
 273     I   |                elkezd toporzékolni. Most az asszonyokra kerül a sor.
 274     I   |                 ugrálnak föl helyeikről. Az ugrándozás elkapja az egész
 275     I   |        helyeikről. Az ugrándozás elkapja az egész gyülekezetet; mindenki
 276     I   |               maga a próféta is fölugrik az asztalra, rákezdi a leglehetetlenebb
 277     I   |                 kezeit kénytelen eldugni az övébe, nehogy őrá is elragadjon
 278     I   |                 nehogy őrá is elragadjon az őrjöngő vidatánc. A dühöngés
 279     I   |                nem hull. Utolsónak marad az osszet proselyta, meg a
 280     I   |            valamelyik leütötte a fejével az egyetlen gyertyát a polcrul,
 281     I   |               polcrul, s ezzel vége lett az áhítatoskodásnak.~E kegyes
 282     I   |                 E kegyes szertartás után az egész gyülekezet fölkerekedett
 283     I   |                 gyülekezet fölkerekedett az úrvacsorájához.~Férfi- és
 284     I   |               kivonult a szabadba ismét, az égő gunyhó üszkei még most
 285     I   |                 még most is megvilágíták az egész vidéket. Ezen a máglyagúlán
 286     I   |               csakugyan sütőkemence volt az. A próféta egy roppant nagy,
 287     I   |            idomított kenyeret húzott elő az üregből.~Ezt a kenyeret
 288     I   |          megőrölni képes nem lett volna, az asszonyok mindenkinek hoztak
 289     I   |              fatálat, tele kecsketejjel; az abba beáztatott kenyér aztán
 290     I   |          megehető volt.~– Mondtam – súgá az osszet Riuminnak –, hogy
 291     I   |                 dörmögé vissza Riumin.~– Az ám, de ne beszéljünk róla.~
 292     I   |             dallamot. A próféta felhívta az idegeneket, hogy menjenek
 293     I   |                számukra rendelve, aminek az egyik ablaka az őserdő felé
 294     I   |                   aminek az egyik ablaka az őserdő felé nézett. Tulajdonképpen
 295     I   |              vendégek számára vetve volt az ágy birkabőrökből. Mczhetisz
 296     I   |                   szökött rab).~És aztán az a képlet, mely szerencsétlen
 297     I   |             vigasztalan hómező közepett!~Az élénk képzelet még az álomtündér
 298     I   |          közepett!~Az élénk képzelet még az álomtündér ölében sem hagyja
 299     I   |                elringattatni. Odaragadja az alvó lelkét a futó szán
 300     I   |             magával, felmutogatva előtte az erdőket, a bérceket, a fenevadakat,
 301     I   |                  farkasok” a meséből?~És az valami rettenetes: ez az
 302     I   |                 az valami rettenetes: ez az ordítás! Az ember szíve
 303     I   |               rettenetes: ez az ordítás! Az ember szíve lázdobogást
 304     I   |     hangzűrzavarrá, amitől reszketés áll az ember inaiba.~– Mi ez? –
 305     I   |                 a szender. Álmának képei az ébrenlét rémhangjaival összeidomultak,
 306     I   |               rejtélyes hang.~Olyan volt az, mintha közvetlen mellette
 307     I   |                   ülüm, ülüm, chva.~– Ki az? – kiálta fel Riumin: kindzsálját
 308     I   |                kísérteties ümmögés.~Erre az osszet rögtön talpra ugrott,
 309     I   |               szunnyadt egy órára valót.~Az osszet azonban sietett a
 310     I   |             azért mégis jó előle elfutni az idegennek; mert ahol az
 311     I   |                  az idegennek; mert ahol az megszólal, azt jelenti be,
 312     I   |                maradt egyedül; nemsokára az egész aul zengett a vartyogásától,
 313     I   |                   A legelső föladat volt az orosz települők vidékeiből
 314     I   |          duhoborcik falujától, azt mondá az osszet Riuminnak:~– Hát
 315     I   |                  Hát tudod, hogy mi volt az a tegnapi tűzrakás a duhoborciknál?~–
 316     I   |                mindig a legöregebb ember az aulban, ebbe a sírboltba
 317     I   |                 a próféta lelke átmenjen az áldozatkenyérbe. Mi a tavalyi
 318     I   |                próféta lelkét ettük meg. Az idei prófétát hallhattad
 319     I(1)|                             Így neveznek az oroszok mindenféle rangbeli
 320     I   |                 közé, s le, a kikötőkig. Az orosz csinovnikok kegyetlenül
 321     I   |               elcsábítanak a vallásukra: az áttérőnek tízezer rubelt
 322     I   |               rubel tart, addig vígan él az ember, s ha elfogyott, akkor
 323     I   |            kalandorok, hogyan hajnalodik az ég.~Az volt a különös, hogy
 324     I   |                 hogyan hajnalodik az ég.~Az volt a különös, hogy nemcsak
 325     I   |             tűzfényben. – Tudod, hogy mi az ott? – mondá Mczhetisz Riuminnak. –
 326     I   |                 A cserkeszek megrohanták az éjjel Veljaminoff seregét.
 327     I   |                  ami téged fölriasztott. Az a tűzfény bizonyítja, hogy
 328     I   |          bizonyítja, hogy sikerült nekik az alvók fejére rágyújtani
 329     I   |             munkájuk akadt.~Úgy is volt. Az abházok az éjjeli támadásban
 330     I   |                  Úgy is volt. Az abházok az éjjeli támadásban az oroszoktól
 331     I   |             abházok az éjjeli támadásban az oroszoktól elfoglalt várost
 332     I   |                    Azzal megint eltűntek az erdőben.~Veljaminoff tábornok
 333     I   |                 IV. Tamara királynő vára~Az út most a mély völgybe vezetett
 334     I   |         szegletükön négy kővel. A gurbán az útban elhaltak csontjait
 335     I   |                  alatt a sírverem ásója. Az út ismét letért a Szemes
 336     I   |            összeszorult; a folyamnak hol az egyik, hol a másik partjára
 337     I   |           repkénnyel és szőlővenyigével. Az útszoros hasonlított egy
 338     I   |            zenekíséret mellett tanítá be az osszet útitárs Riuminnak
 339     I   |         homályából. Valaha történet volt az, most már csak néprege.
 340     I   |              Semiramis egy időben éltek. Az ozmanok Van várát a hegylakók
 341     I   |                 úgy harcolt. El is esett az ütközetben, úgy hozták Semiram
 342     I   |              neki új életet; de nem jött az életre többé. Semiram a
 343     I   |                 kartuli férfiakat, s jön az országodat elvenni”. – De
 344     I   |              előtt csonthalmokat csinált az asszír harcosokból, s aztán
 345     I   |         férfiakat, téged pedig öljön meg az, akit legjobban szeretsz.
 346     I   |               Riumin, amint utánadalolta az osszetnek a balladát –,
 347     I   |                keleti népeknél is megvan az a mese az amazonokról, kiknek
 348     I   |             népeknél is megvan az a mese az amazonokról, kiknek egyik
 349     I   |        bizonyítja.~– Ez nem mese – szólt az osszet –, vándorutunkban
 350     I   |          Tapasztalatból tudta, hogy ahol az orosz keresztyének letelepülnek
 351     I   |       másodmagokkal szoktak járni, s míg az énekes dalol és a húrokat
 352     I   |                előtüntetni, hogy azt még az is fel tudja fogni, aki
 353     I   |                 emberrel nem találkoztak az útban.~– Délfelé Riumin
 354     I   |      keresztülvergődnek a vándorok; ahol az új települők az istenáldotta
 355     I   |           vándorok; ahol az új települők az istenáldotta Kaukázus földét
 356     I   |            burgonyát termesztenek rajta. Az óhitűek „malakainok”-nak
 357     I   |              szakadatlanul bezárva tartá az utat; még semmi völgy nem
 358     I   |                  völgy nem nyílt belőle: az előrehaladt gulyák, ménesek
 359     I   |              folyónak rücskössé taposták az iszapot.~Egyszer aztán,
 360     I   |       kapaszkodónál lépcsők voltak vágva az ösvénybe.~– Ez Tamara királyné
 361     I   |             Tamara királyné vára – mondá az osszet Riuminnak.~– Ez már
 362     I   |           csaknem elzárta a hegyvágányt. Az összeszorított Szemes folyónak
 363     I   |                  A víz a vár sziklájának az oldalát alámosva, csiszolt
 364     I   |                 leütötték volna lábáról.~Az előrehaladt nyájak nyomai
 365     I   |                úszniok képtelenség volt: az pedig, hogy oly rövid idő
 366     I   |               oly rövid idő alatt, amely az orosz hajóhadnak a tengeren
 367     I   |          párducok is szoktak tanyázni.~– Az nagy megtiszteltetés Európára
 368     I   |                 maga csordáival nem ezen az úton haladt végig. Csordajárásnak
 369     I   |             hátrahagyott nyoma. Ellenben az út mellékén, amint az szélesedni
 370     I   |           Ellenben az út mellékén, amint az szélesedni kezd, irtatlan
 371     I   |                  Hetek óta nem járt ezen az úton senki. A fennsíkra
 372     I   |             fölkanyarodó ösvényt elnyeli az öles puszpángbokor s a gyümölcstermő
 373     I   |                   Évek óta nem járt ezen az úton senki. Talán Tamara
 374     I   |                parabolájával világítá be az eget.~Szemben az eddigieknél
 375     I   |             világítá be az eget.~Szemben az eddigieknél még magasabb
 376     I   |                  csendes smaragdtükréből az erdőborította hegyoldalak
 377     I   |                fehérlettek a juhoktól, s az úszó bivalyok nyomán a sötét
 378     I   |               húzódtak végig. Itt voltak az elmenekült cserkesz nép
 379     I   |                egy gát lerombolása által az egész folyam ama tó sziklamedencéjébe
 380     I   |                 s a Szemes rohant tovább az előbbi medrébe, s ezzel
 381     I   |               volt csukva. A folyam volt az örökké éber őr: egymaga
 382     I   |       megvesztegethetlen.~Ha ez a kapuja az „aranyországot” elzáró bércfalnak,
 383     I   |                 Vaskapuhoz – aranykulcs.~Az a kérdés, hogy kik laknak
 384     I   |                  s a gátjait felnyitják?~Az utazók ismét leszálltak
 385     I   |             elrejtőzve, onnan folytatják az éjszakai megrohanásokat;
 386     I   |              most, hanem fúriák: azoknak az útjokból ki kell térni. –
 387     I   |              benyúló erdős hegyhátnak, s az ős bükkfa-rengetegben látszott
 388     I   |               ott emberkéz vágta út van.~Az est közel volt: tanácsos
 389     I   |            maguknak és lovaiknak.~Azután az estebéd elkészítéséhez láttak:
 390     I   |                  előhúzta a tarisznyából az őzcombokat, s fanyársakat
 391     I   |             ráncokkal, beesett szemeiben az őrültség lángja, s az arc
 392     I   |          szemeiben az őrültség lángja, s az arc inkább halálfő, mint
 393     I   |              előre, s sovány keze, amint az üregből előmászik, mint
 394     I   |                alóla. Tagjai soványak, s az elkallott rongy, ami rájuk
 395     I   |                  van vetve, látni engedi az iszonyú sebhelyet, amit
 396     I   |               emlékeztetné veszteségére.~Az első rátekintés megmondja,
 397     I   |              megmondja, hogy ki ez? – Ez az eretnekek szentté csinált
 398     I   |             Valami fájdalmas panasz volt az: hasonlatos a nyűgös betegekéhez,
 399     I   |               betegekéhez, akiknek teher az élet, s mégis félelmes a
 400     I   |             kerül a szó, de a szótól még az is szenved, aki azt hallja.~
 401     I   |                mikor fázol? – kérdé tőle az osszet.~A nyomorult nyafogva
 402     I   |                  nyafogva felelt:~– Mert az én uram haragszik a tűzre.~–
 403     I   |               tűzre.~– S ki a te urad?~– Az, aki a nagy barlangban lakik.~–
 404     I   |                 bajuszos goszpodár.~– Mi az? Adighé, vagy moszkó?~–
 405     I   |                párduc.~– Egy vadállat! S az neked urad?~– Az övé vagyok,
 406     I   |             vadállat! S az neked urad?~– Az övé vagyok, ha megharagszik,
 407     I   |                  falu van közel?~– Igen. Az „angyalok fiaié”.~– Hát
 408     I   |                    Tehát hozzád eljönnek az angyalok fiai, s neked áldozatot
 409     I   |                nedvét kiszívom.~– De hát az angyalok fiai miért nem
 410     I   |              ölik meg a párducot?~– Mert az a nagy temető.~– Már hogyan
 411     I   |               Már hogyan temető?~– Mikor az angyalok fiai azt akarják,
 412     I   |                  Már két nap óta semmit. Az én uram haragszik nagyon.~
 413     I   |                teremtést, s odaadta neki az egyik őzcombot.~Az mohó
 414     I   |                  neki az egyik őzcombot.~Az mohó kapzsisággal ragadta
 415     I   |               húsból – a puszta nedvvel. Az őzcombot aztán elrejté az
 416     I   |                Az őzcombot aztán elrejté az ölébe:~– Jó lesz az uramnak.~
 417     I   |              elrejté az ölébe:~– Jó lesz az uramnak.~Úgy örült neki,
 418     I   |               még egy napig megválthatja az életét. Ezt a nyomorult
 419     I   |             aztán egész boldogság terült az arcán. Mosolygott. Egy halálfej,
 420     I   |                száraz csontkezét odaveté az övére.~– Hány éves voltál,
 421     I   |                  miért csináltak szentté az angyalok fiai?~– Azért,
 422     I   |        közbenjárójuk legyek. Én elviszem az izeneteket az Istenhez,
 423     I   |                Én elviszem az izeneteket az Istenhez, s meghozom onnan
 424     I   |                tudom olyan jól elmondani az Isten előtt, amit az emberek
 425     I   |           elmondani az Isten előtt, amit az emberek rám bíztak, és az
 426     I   |                az emberek rám bíztak, és az embereknek, amit az Isten
 427     I   |                   és az embereknek, amit az Isten izent. Ezért nincsenek
 428     I   |                 hanem a ravasz osszetnek az esze messzebbre járt.~–
 429     I   |                 messzebbre járt.~– Mi is az angyalok fiai közé akarunk
 430     I   |           Riuminhoz közeledett, s kezeit az osszet felé tartá begörbített
 431     I   |              kezdett kapcsolatot találni az énekhang és a következményei
 432     I   |              következményei között. Azon az éjszakán rendesen elszöktették
 433     I   |                  panasszal teljes dallam az, egészen méltó a szövegéhez.
 434     I   |                   Ó, Jehova, nézz reánk.~Az embernek a hátába áll a
 435     I   |             amire egy kriptalakó tanítja az élőket.~Amint az énekhang
 436     I   |                 tanítja az élőket.~Amint az énekhang elnémult, a bozótban
 437     I   |           bozótból a tisztásra: nem félt az emberektől, tudta jól, hogy
 438     I   |                 teremtés arcát eltakarta az iszonyattól egyik sovány
 439     I   |          Riumintól kapott őzcombot, amit az morogva kapott fel, s aztán
 440     I   |            egye-e meg, vagy inkább annak az adóját.~Vén párduc volt
 441     I   |              amellett alázatosan térdelt az ő zsarnoka előtt.~Az osszet
 442     I   |             térdelt az ő zsarnoka előtt.~Az osszet leszidta a zsarnokot
 443     I   |            megzabálni egy szent leánynak az utolsó falatját? Ha becsületes
 444     I   |             ennivalót, ahogy megosztotta az oroszlán Mohamed prófétával
 445     I   |              oroszlán Mohamed prófétával az antilopét a pusztában, ahogy
 446     I   |              jársz koldulni! Előtted van az egész erdő; foghatsz benne
 447     I   |                 tűzitalt, s mutatá, hogy az első kortytól is nehéz lett
 448     I   |               idegenek tanyáznak – mondá az osszet –, annálfogva azt
 449     I   |            lefeküdt a földre és elaludt. Az osszet hagyta őt aludni
 450     I   |                  van! – szólt Mczhetisz, az odúra mutatva. – Már dalol.~
 451     I   |             kivehető volt a csapás, amit az áhítatos testvérek törtek,
 452     I   |                faluból ennivalót hordtak az angyalok fiai szentjének.~
 453     I   |                                       V. Az angyalok fiai~Az „angyalok
 454     I   |                      V. Az angyalok fiai~Az „angyalok fiainak” tanyája
 455     I   |                négyszögű irtás közepett.~Az irtványföld nagy táblákban
 456     I   |                  keresztekben végződnek. Az utcák egyenesek, a falun
 457     I   |                  zsoltárt énekelni, hogy az angyalok fiainak városába
 458     I   |                citerát hordtak magukkal. Az idegent szívesen fogadják
 459     I   |           idegent szívesen fogadják itt, az eretnekek csak a saját fajtájuktól
 460     I   |           otthagyta a megrakott szekerét az útfélen, hogy elvezesse
 461     I   |                 Meglepő volt, hogy ebben az országban, ahol minden ember
 462     I   |    felfegyverkezve jár, eszik és alszik, az itteni férfiak egészen fegyvertelenek,
 463     I   |              kést sem hordanak magukkal. Az is feltűnő sajátsága volt
 464     I   |            bajuszt és szakállt viseltek, az éltesebbek közül egynek
 465     I   |               egynek sem volt semmi szőr az arcán. Végül az is, hogy
 466     I   |               semmi szőr az arcán. Végül az is, hogy ifjú asszonyt és
 467     I   |                és gyermeket nem lehetett az utcán látni. Ami künn járt,
 468     I   |              utcán látni. Ami künn járt, az vénasszony volt.~A sztaroszta
 469     I   |                   Ez ugyan rendkívüliség az angyalok fiainál; mert náluk
 470     I   |            sztaroszta gazdag ember volt.~Az egész község tehetősségről
 471     I   |             vagyona senkinek nincs, hogy az enyim-tied fölött veszekedjék;
 472     I   |              gyűjt, a roppant gazdagság, az arra való, hogy új proselytákat
 473     I   |          legkegyetlenebbül üldözött népe az orosz birodalomnak.~És ez
 474     I   |         tévhitének egyetlen alapelve. Ők az emberi nem kiirtására esküdtek
 475     I   |       koronájának, mint minden hitetlene az izlámnak és Buddhának és
 476     I   |                  gyökerében támadják meg az égbe növő orosz fenyőfát.~
 477     I   |         ezüsttelepnek létezni kell. Tény az, hogy ott egy egész ötvösművészet
 478     I   |                 Delhitől Szentpétervárig az ércérték négyszeres, ötszörös
 479     I   |                 ötszörös árával fizetik. Az osszet által megsúgatta
 480     I   |                  keresztyének, hajlandók az ő felekezetébe áttérni.~
 481     I   |            Szikár, rideg tekintetű alak, az egykori szépség kígyóvonalai
 482     I   |              mind szegletekké váltak már az arcán. Kevés beszédű teremtés
 483     I   |                kérdést.~Egy éjjel, mikor az álom ismét kerülte szemeit,
 484     I   |                levő szoba falán hangzott az keresztül.~Ugyanazok a strófák,
 485     I   |          keresztül.~Ugyanazok a strófák, az égrekiáltó refrénnel: „Ó,
 486     I   |          leányhang énekelte azt.~Fölkelt az ágyából, s addig kutatott,
 487     I   |                 volt kifejezve. Úgy tűnt az föl, mint egy álomlátás,
 488     I   |                 Erre rögtön félbeszakadt az ének, a mellékszobában sötét
 489     I   |               szentet csinálnak maguknak az angyalok fiai. Kegyetlen
 490     I   |                nekünk, új beavatottaknak az éneket a citeránkkal és
 491     I   |                  ismer rá a moszkóra, ha az a tréfára elneveti magát;
 492     I   |                ismer a starovecsnire, ha az összeborzad, mikor az ő
 493     I   |                 ha az összeborzad, mikor az ő kegyetlen szertartását
 494     I   |             épület, mindenben hasonlatos az óhitűek templomaihoz, csakhogy
 495     I   |                olvasott fel a bibliából. Az is sajátszerű egy biblia
 496     I   |                számára készítve, úgyhogy az mind az ő tanaik bizonyságául
 497     I   |                készítve, úgyhogy az mind az ő tanaik bizonyságául szolgáljon.
 498     I   |                  a vallásfelekezet feje, az első moralcsik. A betűi
 499     I   |              első moralcsik. A betűi sem az orosz cirill jegyek, hanem
 500     I   |           csendesen. Alig látszott, hogy az ajkát mozgatja valaki. A