Rész

 1     I|              vezényelte.~– Riumin! – mondá neki a tábornok. – Te azalatt,
 2     I|            Egy kis felsülésünk van – mondá a tábornok a belépő Riuminnak. –
 3     I|        ezúttal elszalasztott az ég – mondá gunyorosan Riumin.~– Franc-maçonszki! –
 4     I|        fejezve a szomorú történet! – mondá Veljaminoff – De azt is
 5     I|              anyád sem ismerne rád – mondá az osszet.~– Hallod-e, Mczhetisz –
 6     I|   átöltözötten nehéz innen kimenni – mondá Riumin. – Az őrt álló kozák
 7     I|            duhoborcik falujától, azt mondá az osszet Riuminnak:~– Hát
 8     I|             Tudod, hogy mi az ott? – mondá Mczhetisz Riuminnak. – A
 9     I| vándorútjokban dalolnak.~– Különös – mondá Riumin, amint utánadalolta
10     I|            Ez Tamara királyné vára – mondá az osszet Riuminnak.~– Ez
11     I|            közé akarunk felvétetni – mondá ájtatos arccal a szentnek –,
12     I|      Riuminnak. Ez elérté azt, s azt mondá a reszkető szentnek:~– Én
13     I|           előtt idegenek tanyáznak – mondá az osszet –, annálfogva
14     I|          Csakugyan álmodtam ezt is – mondá magában, és tovább aludt.~
15     I|             aludt.~Másnap reggel azt mondá neki Mczhetisz:~– Ma beavatnak
16     I|       bozótban.~– Ez is itthagyott – mondá magában Riumin –, tudja
17     I|              előtte.~– Éhes vagyok – mondá Riumin. (Két nap óta nem
18     I|                Nem fogok így tenni – mondá rá Izméne. – Eszedbe se
19     I|          Most sietnünk kell innen! – mondá Riumin. – Falvatokból aligha
20     I|            keze oltalmaz bennünket – mondá Izméne, a végtelen új képre
21     I|       osztani.~– Hallod-e, énekes? – mondá neki a ghirai. – Én megveszem
22     I|               hogy igazi beke vagy – mondá a ghirai Riuminnak, midőn
23     I|               Riumin közönyös arccal mondá:~– No, hát hozass onnan
24     I|              hatoltak elő.~– Látod – mondá Riumin a ghirainak –, ami
25     I|             ezt nyisd ki, ha tudod – mondá most a ghirai Riuminnak.~–
26     I|          nyitni, ami be van zárva? – mondá Riumin.~Erre már azt felelte
27     I|              húgánál; de a leány azt mondá: „Én követem az én uramat”.~
28     I|           észre.~– Legyünk nyugton – mondá neki a legvénebb. – Itt
29     I|           csendes, de szilárd hangon mondá:~– A galgár sereg vezére
30     I|            jezideknek követ vágni! – mondá elbúsultan a galgár fejedelem.~
31    II|             kezét nyújtá neki, s azt mondá:~– Akkor első ember fogsz
32    II|               Tehát, egy év múlva! – mondá a királynő, kezét nyújtva
33    II|        családjával.~– Hadd jöjjön! – mondá a fenyegetésre. – Három
34    II|            fölkelt a helyéről, s azt mondá Riuminnak:~– Kövess!~A királynő
35    II|          elveszem tőled a lelkedet – mondá erre Riumin. – Te ismered
36    II|              szemeit ég felé emelve, mondá:~– Ha te úgy kívánod, azt
37    II|         porba.~– A lelkedet kértem – mondá neki Riumin kegyetlenül. –
38    II|       egyedüli szép a kerek földön – mondá Riumin, s amíg feladta a
39    II|           néma beszédet, s reszketve mondá:~– Hívjátok ide Riumint!
40    II|          Pompás szibériai idő van! – mondá egy napon a tábornok, mikor
41   SAM|        doktorrá” előmozdíttatni? Azt mondá: „Nem! Én magisterré akarok
42   SAM|  Kandrominikoff Prokopovics Mihály – mondá a hercegnő Urgulanillának.~
43   SAM|      fogadtam, azt nem tartom meg! – mondá fejét vakarva az intendáns. –
44   SAM|        Cseremikoff eléje került, azt mondá neki:~– Te! Ez a te vallásod
45   SAM|            volt a szertartásnak, azt mondá tolmácsának:~– Te! Én ilyen
46   SAM|             mindent.~– De hallod-e – mondá az archimandritának –, ha
47   SAM| hercegasszonyok.~Irzambek herceg azt mondá:~– Hogyan kívánkozhatnak
48   SAM|            nyomott a kezébe.~– Te! – mondá Cseremikoffnak. – Ez a tábornok
49   SAM|     szomorúbb lett.~– Beteg vagyok – mondá egyszer Cseremikoffnak –,
50   SAM|          eljött a hercegnőhöz, s azt mondá neki:~– Én kész vagyok teveled
51   SAM|              s vedd föl az enyimet – mondá neki a szép ara.~A kalmuk
52   SAM|              hátravan a jó „áldás” – mondá a herceg. – Engedd meg,
53   SAM|          sokáig keresnem az áldást – mondá a hercegnőnek. – Íme, megtaláltam.~
54   SAM|            Izrambek hercegnek, s azt mondá csengő hangon:~– Nem is
55   SAM|            hazájáért és vallásáért – mondá Urgulanilla Ivánnak, s várta
56   SAM|              Szent fogadást tettem – mondá a menyasszony –, hogy azon
57   SAM|              ég felé emelve szemeit, mondá:~– Fogadásom azt tartja,
58   SAM|   keresztüllőtte vele.~– Köszönöm! – mondá a haldokló.~…Ezek azok a
59   SAM|             ínség keserű napján, azt mondá a népnek a láma: „Íme, e
60   SAM|              Eredj vissza hozzájúk – mondá a Tuptsin Láma. – Mondd
61   SAM|            egyben.~Zikohór pedig ezt mondá a lámáknak:~– Meg fogjátok
62   SAM|              volt. Egyszer aztán azt mondá:~– Megvan! Ez az!~Irzambek
63   SAM|              pásztortűz ég a vízen – mondá.~– Nézz e csövön keresztül –
64   SAM|             a távcsőbe nézett, s ezt mondá:~– Egy nagy csónak, amely
65   SAM|      csónaknak kerekei is vannak ezt mondá:~– Egy vízi szekér, amelybe
66   SAM|            tovább. Még több is jön – mondá neki Cseremikoff.~Irzambek
67   SAM|             a jó Arzime ölébe, s azt mondá neki:~– Íme, elhoztam Ain
68   SAM|     körüldörzsölte az üstökét, s azt mondá:~– Ha Irzambek úgy kívánta,
69   SAM|          megmondom, hogy mit tégy. – mondá neki a jó Arizme. – Vedd
70   SAM|             hozzájuk a moszkó, s azt mondá:~– Én megszabadítlak titeket
71   SAM|              én azokat a szájammal – mondá az orosz diplomata, s azzal
72   SAM|      Góbi-pusztára.~Talapór khán azt mondá rá, hogy ha Irzambek úgy
73   SAM|             a másikat, az ifjabbat – mondá rá Dundukov Eleuther archimandrita.~–
74   SAM|          nézve idegen ember lenni! – mondá Irzambek khán. Neki még