Rész

 1     I|            Az ezüstniellozást sehol oly bámulatos szépen nem állítják
 2     I|         platán és a szelídgesztenye oly óriásokká magasulva, mint
 3     I|             lombos indáival: ez egy oly végtelen sötét labirintot
 4     I|             a hallgató országba, az oly sötét, mint egy barlang:
 5     I|    legkezdetlegesebb. A fák kivágva oly szélességben, hogy négy-öt
 6     I|            egész gyülekezetet, mely oly csendesen ült a helyén,
 7     I|           tanácsot a sziklacsompón, oly tömegben kóvályogtak a szucsuk-kalehi
 8     I|             változatait, s némelyik oly remekül tudja azt arcával,
 9     I|    embermagasságnyi lehetett, s itt oly sebes rohama volt a hullámnak,
10     I|    képtelenség volt: az pedig, hogy oly rövid idő alatt, amely az
11     I|            szagos virágú iszalaggal oly sűrű berekké fonódik össze,
12     I|           vad tekintetét, s kezével oly hangszert keres, aminek
13     I|             ő szavára, hogy a leány oly tisztán jött elő, ahogy
14     I|          kolompja csengett. Agyában oly zűrzavar volt, mint mikor
15     I|          Föl akart kelni, de a feje oly nehéz volt, és a karjai
16     I|    ráncvetése volt, mint imént; nem oly merész; egészen szemérmes;
17     I|        bűnét, ami őt ez útra hozta. Oly igazán elmondott neki mindent,
18     I|      Kegyenc leánya voltál? S mégis oly iszonyúan föl akart áldozni!~–
19     I|             elejét veszik a bajnak, oly gyorsan elmúlik, ahogy támadt.
20     I|             hallgatni; de a mese is oly megragadó, mit a cserkesz
21     I|          hosszában tíz láb, homloka oly széles, mint egy, férfiváll,
22     I|         nagy, tizenhat mázsás állat oly gyors szökellő, mint egy
23     I|             bölény fején termett, s oly ügyesen ragadta azt meg,
24     I|         vezetnek föl hozzá, de azok oly keskenyek, hogy egy embernél
25     I|            előtt.~Maga a harctér is oly kuszált. Csupa erdő, hegyszakadékok,
26     I|    elmaradni attól a férfitól, akit oly nagyon imádott. Pedig Csengli
27     I|  rézcsöveket szednek le, azokat épp oly hirtelen összerakják, s
28     I|           hallgasson!~– Az nem megy oly gyorsan, Csengli ghirai.
29     I|   szomszédok szájába, ami éppen nem oly undorító szeretkőzési jel,
30    II|             össze?~– Éppen az, hogy oly sokfélék. A maga csoportjában
31    II|            nemzetének, amiért a cár oly kegyetlenül bánt vele és
32    II|            s amily titokban jöttek, oly észrevétlenül eltűnnek ismét,
33    II|          csodálni, hogy e felekezet oly hódító hatalmat foglal egy
34    II|        emelkedék kínos vonaglással, oly arcot meresztve Riuminra,
35    II|             a panasztevő szótól. Az oly hű volt hozzá, mint az arany,
36    II|            nem térhetnek, a mély tó oly hullámokat hány, mint a
37    II|          lélekvesztőikkel, a hullám oly magasan járt, hogy a távozókat
38    II|             Az őserdő a Kaukázusban oly tömött, hogy a meggyújtott
39   SAM|     történetíró e szavakkal jelzé: „Oly nagyon szerette nejét, hogy
40   SAM|          költeményét, s a dal éppen oly hatalmas, mint a sajtó.
41   SAM|            tanulmányokat bevégezte. Oly lángesze volt, hogy kétszáz
42   SAM|  lehetetlennek találta, hogy valaki oly gyorsan tudjon tanulni az
43   SAM|            sugár termetű ifjú volt, oly izmos, mint az apja. A kollégiumi
44   SAM|            kérdés.~Hátha az, akinek oly hatalmas memóriája van,
45   SAM|            ember, aki a földtekének oly nagy darabját bírja, aminőt
46   SAM|           őfelsége regényére is épp oly türelmesen kell várnunk,
47   SAM|          azt a hercegnő elé tartva, oly érthető pantomimikával magyarázta
48   SAM|        hogyan lehetett annyi népnek oly gyorsan eltűnni erről a
49   SAM|             őrzik az ország határát oly szigorúan.~Ahogy a mennyei
50   SAM|     lehetett a koporsóját leemelni, oly nehéz volt. Ugyan jól járt
51   SAM|        aztán útbaigazítá őt tovább, oly vidékekre, ahol vadászkedvét
52   SAM|        rajta a megfogyatkozás.~Járt oly pusztaságokban, ahol nem
53   SAM|          Mennyei Birodalomból, mind oly csábító meséket mondtak
54   SAM|              amit jósolt. Nemsokára oly földindulás támadt a sivatagon,
55   SAM|          mongol sereggel, egyszerre oly vihar rohant alá a hegyekről,
56   SAM| ellenségeikre támadt, a mongolokra, oly homokzáport vágva a szemeik
57   SAM|           iszonyú erős, s álkapcája oly erővel bír, hogy fogaival
58   SAM|       vadállat, négy lábon állva is oly magas, hogy a felemelt fejével
59   SAM|      elfutott a bozótból, és futott oly messze, amennyire ez a hang
60   SAM|        tigrist elriasszák.~Az pedig oly vakmerő volt, hogy éjszaka
61   SAM|           nagyot ordított. A távcső oly közel hozta a dúvadat, hogy
62   SAM|        Gyönyörű karcsú termet volt, oly eleven és rugékony, hogy