Rész

 1     I|         tulajdonít nekem, tábornok! – szólt Riumin, kit nyugtalanított
 2     I|               a háromban van valami – szólt erre Veljaminoff nyugodtan. –
 3     I|          ásványtanból is elég volt? – szólt Veljaminoff egész kedélyeskedéssel. –
 4     I|              annak kellett történni – szólt Riumin –, hogy küldötteink
 5     I|               nincs mit mosolyognod – szólt Veljaminoff. – Ez több,
 6     I|             szándékomat.~– Köszönöm – szólt Riumin keserű mosollyal. –
 7     I|               kezét, s csendes hangon szólt:~– Mennyi időre van atyám
 8     I|            dolgok, Kalamoff herceg? – szólt Veljaminoff tábornok. –
 9     I|                 Hallod-e, Mczhetisz – szólt Riumin szigorú tekintettel. –
10     I|               érdemrendet is.~– Ohó – szólt az osszet útitárs –, ennek
11     I|               Azon könnyen segítünk – szólt az osszet. – Én felveszem
12     I|              ballaghatunk csendesen – szólt az osszet, s halkan léptetett
13     I|            Veljaminoff seregét. Annak szólt a rémordítás, ami téged
14     I|           bizonyítja.~– Ez nem mese – szólt az osszet –, vándorutunkban
15     I|              kulaccsal.~– Nem, nem! – szólt a nyomorult, elutasítva
16     I| körültekintett, félálom-mámorában így szólt:~– Hol van a húgom?~Arról
17     I|         sétált karöltve.~– Ott van! – szólt Mczhetisz, az odúra mutatva. –
18     I|          csendes, izgalomtalan hangon szólt:~– Angyalok fiai! A mi őrszentünk
19     I|           Büntetni akartok-e?~– Nem – szólt Riumin. – Tévelygéstek undorító;
20     I|             Ahogy neki tetszeni fog – szólt a sztaroszta nyugodtan. –
21     I|              pedig, akihez a felhívás szólt, volt a sztarosztának egyik
22     I|               férfi!~– Álmodtad azt – szólt Riumin. – Tégedet elűztek
23     I|            Megkaptad a hideglelést? – szólt Riumin, odatérdelve mellé.~–
24     I|                 Kóstold meg, igyál! – szólt azután, a tülköt odatartva
25     I|      befolyása alatt állt.~– Izméne – szólt a leányhoz –: légy az én
26     I|              kémlelnünk a környéket – szólt Izméne. – Mert a közeli
27     I|       ghirainak.~– Most lőj rá. – Így szólt e pillanatban Izménéhez
28     I|                  Ez derék találmány – szólt a ghirai. – Ha az én harcosaimnak
29     I|     felmelegített a jó bor, akkor így szólt a fejedelem Riuminhoz:~–
30     I|               lenyomva homlokára, így szólt a ghiraihoz:~– Ajánlatod
31     I|          királynő viszonüdvözlése így szólt: „Daal áldjon”.~Hangja olyan
32     I|          ellenállhatatlan.~Cserkeszül szólt hozzájuk, a szuáni kiejtés
33     I|                Mullah! Nincs igazad – szólt közbe a királyné. – Nachali
34     I|           ellened szól.~– No, ugye? – szólt bele a galgár vezér. – A
35     I|            meg kell fizetni.~– Igen – szólt a királyné –, de azt kívánja,
36     I|          csináltok.~– No, nem bánom – szólt Csengli ghirai –, legyen
37     I|             egyedül.~– Én sem bánom – szólt erre a jezid főnök.~– Hallgassatok –
38     I|          szavamat?~– Jöjjetek elém! – szólt a királyné Riuminnak és
39     I|            fejével.~– Az lehet igaz – szólt nyugodtan – és lehet hamisság!
40    II|           lépcsőzeten, a királynő így szólt Riuminnak~– Íme, ez az Udi
41    II|             hajlamait.~– Íme, látod – szólt a királynő – a nyugatot
42    II|       tiszteletére!~– És aztán nézd – szólt Alzahira –, a Föld-isten
43    II|               és „haza”.~– Királynő – szólt Riumin –, a te vallásod
44    II|              neki hinni soha, soha! – szólt a leány kigyulladt arccal.~–
45    II|              az életedet?~A leány nem szólt, csak ragyogó arca beszélt.~–
46    II|               Te esküdre emlékezel? – szólt Riumin elrémülve. – Te félsz
47    II|               édes kérés?~– Izméne! – szólt Riumin, felölelve a leányt. –
48    II|            Úgy loptam.~– Te loptál? – szólt Riumin elbámulva.~– Te kívántad,
49    II|         Uvilszász várost.~– Várost? – szólt Riumin megütközve.~– Ne
50   SAM|           babérkoszorús ifjú kezét, s szólt hozzá nem latinul, hanem
51   SAM|            kedvesének.~Az első meséje szólt Irzambek hercegről.~Irzambek
52   SAM|           után a cár igen kegyelmesen szólt hozzá, s annak a jeléül,
53   SAM|       fejedelemfit máskor is.~– Te! – szólt Izrambek Cseremikoffhoz. –
54   SAM|              a csizmába. Egy szót sem szólt többet; szaladt Cseremikoff
55   SAM|             Nézz e csövön keresztül – szólt neki a vezetője.~Irzambek
56   SAM|         levert, ami útjában állt.~Nem szólt semmit, csak kikereste a
57   SAM|          részeg vőlegény fejét, s így szólt:~– Mikor orra volt is, csúf
58   SAM|            van.~Amire a jó Arizme így szólt:~– Ain Kháne már itt van,