Rész

 1     I|              A sors Izménére esett, s Izméne az én leányom. Jefta megáldozta
 2     I|         odaállt azon pad elé, amelyen Izméne feküdt. Azt hitte, őellene
 3     I|             test ott hevert a padlón.~Izméne ájultan rogyott össze Riumin
 4     I|               kővel a négy szegletén. Izméne segített neki a munkában.~
 5     I|         ümmögtek körös-körül a falon.~Izméne pedig ott ült a lábainál,
 6     I|              Mit segíthetne ez rajta?~Izméne odatette a homlokára a kezét.
 7     I|              ez a két leány csak egy.~Izméne három fácántojást egymás
 8     I|             gyönyört érzett ezután.~– Izméne! – súgá a leánynak. – Légy
 9     I|               befolyása alatt állt.~– Izméne – szólt a leányhoz –: légy
10     I|       leányhoz –: légy az én szentem!~Izméne odatérdelt melléje.~– Tartsd
11     I|            fogok így tenni – mondá rá Izméne. – Eszedbe se tartsd, hogy
12     I| elcsábítottatok.~Az érdekeltség, amit Izméne szavai támasztottak, elfeledteté
13     I|              így parancsolja – rebegé Izméne, meghajtva a fejét. („Car
14     I|             Azzal elfutott a fal mögé Izméne. A párducról azalatt, míg
15     I|               regékből tovább, amiket Izméne melléje lekuporodva, s térdeit
16     I|               hí, de akinek országáig Izméne és atyja sohasem tudtak
17     I|      hallgatta, amit a leány beszélt. Izméne utoljára odasimult mellé,
18     I|        kémlelnünk a környéket – szólt Izméne. – Mert a közeli völgyek
19     I|            oltalmaz bennünket – mondá Izméne, a végtelen új képre mutatva. –
20     I|         felszáll idáig.~Azalatt ráért Izméne leülni egy csonka oszlopára
21     I|             köd fölszakadt, Riumin és Izméne már a szuchai mélyúttól
22     I|             drága szőnyegkészítéshez; Izméne rájuk ismert a turbános
23     I|           táncoltatni való.~Riumin és Izméne megérkeztekor a vendégsereg
24     I|             és ne igyál sokat! – súgá Izméne Riuminnak. – Beteg voltál.~
25     I|        kísérni s azalatt nem ihatott.~Izméne elénekelt egy népballadát,
26     I|          buzdítja azt. Az ének közben Izméne egy-egy jellemtáncot lejtett
27     I|       vendégsereg el volt ragadtatva, Izméne tökéletes grúzi énekesnőnek
28     I|         akasztva, lecsügg elöl.~Mikor Izméne elvégezte a Tariel, a „tigrisbőrös
29     I|               nyíltak egy pillanatig; Izméne pedig odaborult Riumin lábaihoz,
30     I|           pézsmabűzét: csak Riumin és Izméne lovainál mulasztották el
31     I|          maradt visszhangtalan. Hanem Izméne elsápadt, félve tekinte
32     I|         lépcsőre.”~Szemei találkoztak Izméne tekintetével. E kétségbeesett,
33     I|         leányé elárulja a gondolatot. Izméne nem titkolá ijedelmét, amint
34    II|           akkor aztán mehet Riumin és Izméne Ghod várába a kettős lakodalmat
35    II|         kettős lakodalmat megtartani.~Izméne kedvenc hölgye lett Alzahirának.
36    II|             előtt nem tud titkolózni. Izméne rég tudta azt már, hogy
37    II|              hagyni az ő országát. És Izméne mindent megsugdosott Riuminnak.~
38    II|              E találkozás utáni napon Izméne alkalmat talált a királyné
39    II|           elküldeni magadtól? – kérdé Izméne félénken repeső várakozással.~–
40    II|            Másnap ismét fölkereste őt Izméne.~– A királynő sürget, hogy
41    II|         követel. Szólj, mit tegyek?~– Izméne, szeretsz-e engemet egy
42    II|             Riumin újra kezdte azt:~– Izméne, szeretsz-e engem nagyon,
43    II|            úgy élnek, mint a szentek.~Izméne összetette két kezét keblén,
44    II|                Úgy lesz.~És úgy lett.~Izméne azt mondta Alzahirának,
45    II|          hóvilág megismertette arcát.~Izméne állt ott.~
46    II|                                    V. Izméne~– Izméne! – suttogá Riumin,
47    II|                           V. Izméne~– Izméne! – suttogá Riumin, felnyitva
48    II|              de hát egy édes kérés?~– Izméne! – szólt Riumin, felölelve
49    II|        sztarosztától, hogy hol maradt Izméne? S a néma ember megérté
50    II|       ellensége, végül azt írta oda:~„Izméne kedvesem volt – minden titkot
51    II|            megpihenéstől is féltette.~Izméne ezután előszedte egy kis
52    II|             az, ha te ott léssz!~Erre Izméne elhagyta a járható utat,
53    II|               virágoskertje volt ott.~Izméne mind mélyebben vezette a
54    II|          maradványa állta el az utat. Izméne olyan biztosan járt itt,
55    II|         helyünk lesz itten! – suttogá Izméne.~Egy szerető párnak éppen
56    II|              most is.~*~Hát Riumin és Izméne?~Ők most is jó helyen vannak;