bold = Main text
     Rész                                             grey = Comment text

   1     I   |            való ágyúparkkal, lőszerrel s a jövő télre kitartó élelmi
   2     I   |          sorával a part felé fordítva, s a szállítóhajók vízre bocsáták
   3     I   |            elfoglalni az első feladat, s csak akkor, ha ez nem sikerülne,
   4     I   |         mutatva a maga működési célja, s az egyes dandárvezetők a
   5     I   |                dereglyéket elfoglalni, s azután annál a négyszögletű
   6     I   |             előtörsz a folyammederből, s azt az épületet elfoglalod. –
   7     I   |           voltak már ilyen rabszolgák. S a cserkesz nők szemeiből
   8     I   |         lefoglalás után megtámadtatol, s nem védheted az állásodat,
   9     I   |              vágsz; lefegyverzed őket, s kárt nem ejtesz bennük.
  10     I   |              úsztatva vitték magukkal, s távcsövével folyvást kémszemlészte
  11     I   |                fegyverrel védő leányok s fegyvert nem használó férfiak
  12     I   |                szívdobogást érez majd, s tekintetét rajta feledi
  13     I   |             Akkor acéllá válni előtte, s azt mondani neki: „Tőlem
  14     I   |            kozákok felkaptak lovaikra, s Riumin az első fél szotnia
  15     I   |               mindenki felvonva tartá, s a kivont kardot szíjra akasztva
  16     I   |              Riumin „hátra a fegyvert, s hüvelybe a kardot!” vezényelt,
  17     I   |         hüvelybe a kardot!” vezényelt, s úgy kaptatott fel a nagy
  18     I   |             elállták minden kijáratát, s azzal Riumin maga tört be
  19     I   |            tört be legelöl az udvarra, s onnan a szűk lépcsőn fel
  20     I   |      végigsétálnak a hideg kőpadlaton, s a fürdőterem nagy vízmedencéjében
  21     I   |               arabeszkeket betűzgetni, s elolvasni az eltűnt tündérek
  22     I   |           értesülve közeledtünk felől, s a várt ellenállás helyett
  23     I   |                Kivétel történik veled, s meg fogod érteni azt, amihez
  24     I   |         játszottál is valami darabban, s mindenki bámulta nagyszerű
  25     I   |               abház tengerpart mentén, s mind a kettőt elválasztja
  26     I   |              hosszú sziklabirodalom.~– S mi köti össze?~– Ugyanez
  27     I   |     háromszázféle nyelven kereskedtek, s mindezeknek a képviselői
  28     I   |           népfajoknak utolsó maradékai s azok között olaszok, görögök,
  29     I   |               háborúból züllöttek ide, s jámbor németek, kik az atyáskodó
  30     I   |              második a kerek földön.~– S tudod, hogy miért kell nekünk
  31     I   |              lázadókat, összeesküvőket s aztán a rablókat, gyilkosokat
  32     I   |             arany értékét a kezelésre, s Oroszország bányáiban is,
  33     I   |               működik a gépeken kívül, s bár a bányászok egy része
  34     I   |         kenyeret és kőszenet fogyaszt, s a nyert nemes ércen alig
  35     I   |         fejlődött e hegyek országában, s a kaukázusi ötvösök még
  36     I   |                állítják elő, mint itt, s a fegyverek acélpengéi,
  37     I   |             taus művészetnek nevezünk, s ha meglátod egyszer a vladikavkazi,
  38     I   |                hosszú nyelű kancsókat, s azokat a gitár alakú kulacsokat,
  39     I   |        viselnek, miknek kullah a neve, s a csavart nyakú korsókat
  40     I   |               és lyoni kereskedők ide, s ugyanekkor megjelennek a
  41     I   |           távol Kelet-Indiában laknak, s onnan járnak ide búcsúra.
  42     I   |          valami magas helyet keresnek, s sohase ülnek le a földre
  43     I   |                 Pénzt nem fogadnak el, s pénzt nem adnak ki. Amely
  44     I   |            jöttek, aznap visszamennek; s senki sem tudja, honnan
  45     I   |                ötvösének munkát adnak, s felfoghatóvá teszik, hogy
  46     I   |     besmetgombjai nemes ércből vannak, s még a közharcosnál is a
  47     I   |             tőrhüvely, a saskamarkolat s a puskaagy ezüsttel, arannyal
  48     I   |              szemeit és a szabadságot, s olyan jó fogadtatásban részesültek,
  49     I   |                száma, mint a férfiaké, s valamennyi „kartuli” faj,
  50     I   |              hogy leányai csodaszépek. S mert olyan szépek, mert
  51     I   |              kap, túl kell rajta adni, s a török fajnak még előnyére
  52     I   |         idomító befolyást gyakorol rá, s aztán az eladott leányok
  53     I   |         vállrózsáikat és rendjeleiket, s kimentek idegen földre,
  54     I   |             írni.~– No, de másodszor – s ez már csalhatlanabb biztosíték –
  55     I   |      saxifragát találtál, azt letépted s kebledbe dugtad. Bajtársaid
  56     I   |               most tizenhat esztendős, s te őt most is nagyon szereted: –
  57     I   |             cár ezredesi rangra emelt, s rendjelét a hadsor előtt
  58     I   |        elfeledtél neki kezet csókolni, s te sírtál, mint a gyermek,
  59     I   |               nem lesz otthon a férje, s a kert felőli ajtó nyitva,
  60     I   |                el őt falusi jószágára. S te nem a légyottra mentél
  61     I   |           anyádat kísérted el az útra, s ezért elvesztetted a szeretődet.
  62     I   |               emeljek tuskóváracsokat? S ha azt parancsolja, hogy
  63     I   |              menjek az Elboruszra fel, s menjek addig, míg utolsó
  64     I   |              egész Kaukázust bejárják, s minden aulban szívesen látott
  65     I   |                fejedbe nyomod a papást s keresztül-kasul járhatod
  66     I   |                míg a kupcsinában tart, s az asszonyoknak udvarolsz.
  67     I   |                fölhasználod úttörőnek, s ha végre rátalálsz küldetésed
  68     I   |       ismereteid, bátorságod biztosít, s befészkeled vele magadat
  69     I   |             csábítás varázshatalmával, s kitudod országuk titkait,
  70     I   |              puskával, ahová küldenek, s elvérzeni kész vagyok az
  71     I   |             barangoljam be a hegyeket; s cserkesz leányok szíveit
  72     I   |             engedélye mellett alakult, s irodalommal és népismerettel
  73     I   |            gyanújába keverték magukat, s mindnyájan elfogattak és
  74     I   |                iratai is előfordultak, s azoknak a nyomán az ön atyja
  75     I   |            érdemjeleitől megfosztására s hatévi közkatonai szolgálatra
  76     I   |                 ahogy parancsolva van.~S azzal büszkén emelte föl
  77     I   |               zokogni, mint a gyermek, s arcát eltakarta tenyerével,
  78     I   |               is! – kiáltá fel Riumin, s könnyeitől nedves kezét
  79     I   |                elöljárójának a lábához s a szentséges hatalomnak
  80     I   |                a szeme közé vágja azt, s aztán sarkával tapossa össze
  81     I   |          nehezítené; aláereszté kezét, s csendes hangon szólt:~–
  82     I   |          Fogsága csak három évig tart, s a szelídebb fokozatú. Külön
  83     I   |            annak csak egy szobája van, s abban rajta és családján
  84     I   |             őrizetére vannak rendelve, s akik közül egynek mindig
  85     I   |            Irkuckba vagy Nercsinszkbe, s az ólombányákban fog dolgozni.
  86     I   |          azután?~– Azután felszabadul, s csupán bellebbeztetni fog
  87     I   |              fölfedezett tartományban, s azon a napon vissza lesz
  88     I   |             tobolszki vadászgunyhóból, s ismét visszakapja apád palotáját
  89     I   |                anyád is tud kártyázni, s megteheti, amit Trubeckoi
  90     I   |        berendelt katonákkal kártyázni, s mindennap elnyer tőlük annyi
  91     I   |           kantintartónak vannak borai, s még most a tiszttársaid
  92     I   |         egyúttal azt, hogy megszöktél, s aki élve visszahoz, ezer
  93     I   |             sőt még oltalmazni fognak, s elősegítenek a továbbmenekülésben,
  94     I   |                Tehát a viszontlátásig.~S azzal kezét nyújtá neki.~
  95     I   |         vállára akasztott hosszú puska s a csizmaszárába dugott pipa.
  96     I   |          bátyám elindult erre az útra, s egy sem tért vissza.~– Megölték
  97     I   |              az osszet nekigyürkőzött, s a magával hozott dióhéjolajjal
  98     I   |        Kabardát és Csecsniát bejárják. S ha azokat tőlem megtanulod,
  99     I   |               azokat tőlem megtanulod, s szép csengő hangod van,
 100     I   |             próféták felszabadították, s a cserkesz azokra hallgat,
 101     I   |          akarjuk éppen meglátogatni.~– S hiszed, hogy eljutunk hozzájuk?~–
 102     I   |            Ezek mind gyűlölik egymást, s meg nem nyitják az ajtót
 103     I   |              az ajtót az idegen előtt, s ha nem úgy van a kabátod
 104     I   |              kenyeret, egy ital vizet, s kalauzolás helyett belevezetnek
 105     I   |               belevezetnek a mocsárba. S ha még a bezszlovecsniék
 106     I   |               Legelőször most hét éve, s azóta minden évben egyszer.~–
 107     I   |              egy rubelt meg egy inget. S az ing bizony csak elszakad
 108     I   |           fejemre. Arra odajött a pap, s úgy pofon ütött, hogy a
 109     I   |                Erre befogták a számat, s a fejemre kopogtattak. A
 110     I   |             megtöltöttem a zacskómból, s aztán nekifogtam, hogy majd
 111     I   |              kezemnél, lábamnál fogva, s úgy kidobtak az ajtón, hogy
 112     I   |                a besmetet összetartja, s engedé az osszettől a dereka
 113     I   |                átéri az ember derekát, s abba jön a cserkesz kindzsálja
 114     I   |             nyelvhez erős tüdő kell.~– S hát én aztán valahányszor
 115     I   |          nagyot karistolok a torkomon, s egyet köpök, ami annyit
 116     I   |                húzta a bajusza végeit, s aztán eléje tartotta a kézi
 117     I   |             volna ellenség fogságában, s folyvást azon törné a fejét,
 118     I   |                vállszalagjára kötötte, s úgy akasztá a vállára. A
 119     I   |                mind hasznát vehetem! – S felszedte a színlapot meg
 120     I   |          színlapot meg az érdemrendet, s eldugta besmetje zsebébe.~–
 121     I   |           kötött öltözetemet, dudámat, s hozod utánam. Azt már nem
 122     I   |             Riumin levetett öltönyeit, s Riumin ment utána alázatosan.
 123     I   |          osszet odalovagolt Riuminnal, s olvasá magában mind a kettő
 124     I   |            fogával a fából a szegeket, s aztán megfordította a hirdetményt
 125     I   |                jó magasra, te „durák”.~S azzal jót húzott a kozák
 126     I   |           aztán felállt a lova hátára, s olyan magasra szegezte fel
 127     I   |           csendesen – szólt az osszet, s halkan léptetett előre a
 128     I   |             mint a legszálasabb fenyő, s az erdő alja telenőve ölnyi
 129     I   |       összenőtt rengeteget megbontani, s ahol egy ösvény vezet a
 130     I   |             szeme a sötétben világlik.~S az út két ily eleven zöld
 131     I   |              csak a bozót van kiirtva, s ahol az út a folyam medrébe
 132     I   |                változtatja zuhatagait, s sziklatorlatait előbbre
 133     I   |               bizonyítják a juhnyájak, s nekünk nem szabad az éjjelt
 134     I   |               gúla alakú gunyhó égett. S ezt a gunyhót egy csoport
 135     I   |                nekik, hogy orosz vagy, s ne kérdezd tőlük, hogy mit
 136     I   |            Akkor ők elkezdik a böjtöt, s mi ezentúl, amíg csak a
 137     I   |                pópái és csinovnikjai,1 s azoktól még jobban félnek,
 138     I   |           utcáját egy patak hasítá át, s a patakon malom is volt,
 139     I   |              cserkeszül üdvözlék őket, s maguk kérték, hogy maradjanak
 140     I   |           faházban gyűltek össze mind, s helyet foglaltak a lócákon,
 141     I   |             próféta olvasta a bibliát, s a gyülekezet hallgatta,
 142     I   |      gyülekezet a délesti prédikációt, s Riumin eddig nem talált
 143     I   |                rikkant, magasra ugrik, s elkezd a levegővel birkózni.
 144     I   |      Kettő-három ugrik föl a helyéről, s az is elkezd toporzékolni.
 145     I   |      belevegyült a szent ugrándozásba, s bakugrások remekeiben túltesz
 146     I   |               hogy a szája rángatózik, s kezeit kénytelen eldugni
 147     I   |               erőfogyottan ki nem dűl, s a földre nem hull. Utolsónak
 148     I   |              Azok legtovább kitartják, s véges-végül, egy groteszk
 149     I   |           egyetlen gyertyát a polcrul, s ezzel vége lett az áhítatoskodásnak.~
 150     I   |                csákányt vett a kezébe, s ezt a bezárt agyagdarabot
 151     I   |                kemencéik elzárására. – S csakugyan sütőkemence volt
 152     I   |              el énekelni a duhoborcik, s igen jó néven vették a két
 153     I   |               Akkor mind elhallgattak, s a kantákban maradt tejjel
 154     I   |    kancsukájával, a villámmal feléjük. S a fenevadak, amik seregestül
 155     I   |            szíve lázdobogást kap tőle, s tagjain a hideglelés borzongása
 156     I   |           elveszett a távoli erdőkben, s aztán mély csendesség lett.~
 157     I   |           osszet rögtön talpra ugrott, s a süvegét, amit addig vánkosul
 158     I   |         sötétben megtalálni a dudáját, s nem látszott tréfálni.~–
 159     I   |         nyergükben ültek a kalandorok, s jól eltávoztak a duhoborcik
 160     I   |               ráépítik a sütőkemencét, s máglyát raknak fölé, hogy
 161     I   |           máglyát raknak, ráfeküsznek, s élve égetik meg magukat.
 162     I   |         kereskedni, be, a hegyek közé, s le, a kikötőkig. Az orosz
 163     I   |               addig vígan él az ember, s ha elfogyott, akkor megégeti
 164     I   |                a hegyország belsejébe, s azt mondta rá: – Ezeket
 165     I   |            sziklás gerincen végződött, s innen, amint egyszerre elmaradt
 166     I   |              rágyújtani Szemes várost, s ahogy a cserkesz épületek
 167     I   |               vágtak neki a hullámnak, s átúsztattak lovasaikkal.
 168     I   |             maga őskirálynéjának vall, s tőle származtatja le történetét
 169     I   |              Tamara a legjobb asszony, s Ariál a legderekabb férfi,
 170     I   |           minden országot meghódított; s ahány királyt elfogott,
 171     I   |           asszony a kartuli férfiakat, s jön az országodat elvenni”. –
 172     I   |              nyilat, kardot a kezükbe, s a kaukázusi várak előtt
 173     I   |         csinált az asszír harcosokból, s aztán visszaizent Semiramnak:
 174     I   |             rettegni a szomszéd népek, s reszketve szóltak a kartuli
 175     I   |                 akik lóháton harcolnak s nyíllal lőnek; s azért,
 176     I   |             harcolnak s nyíllal lőnek; s azért, hogy jobban tudjanak
 177     I   |              most szenteknek tartanak, s jóslatokat mondatnak velük:
 178     I   |           másodmagokkal szoktak járni, s míg az énekes dalol és a
 179     I   |                a történet változatait, s némelyik oly remekül tudja
 180     I   |          Délfelé Riumin egy őzet lőtt, s Mczhetisznak alkalmat adott
 181     I   |             mentét őrzi egy ilyen vár. S Tamara királyné várától
 182     I   |             embermagasságnyi lehetett, s itt oly sebes rohama volt
 183     I   |          elnyeli az öles puszpángbokor s a gyümölcstermő galagonya;
 184     I   |             csak a siketfajd kurrogása s a vadmacskák nyervákolása
 185     I   |               meghaladt hegyek mögött, s a zodiacus fényoszlopa félredűlt
 186     I   |              aranyköddel elfátyolozva, s túl a legmagasabb hegyeken,
 187     I   |          sziklákról leomló patakoktól, s ezek a patakok egy völgymedencében
 188     I   |                fehérlettek a juhoktól, s az úszó bivalyok nyomán
 189     I   |                folyam el volt zárható, s egy gát lerombolása által
 190     I   |           elzárták a megnyitott gátat, s a Szemes rohant tovább az
 191     I   |              tovább az előbbi medrébe, s ezzel a rejtett völgykapuja
 192     I   |           Szemes zsilipjét leeresztik, s a gátjait felnyitják?~Az
 193     I   |                leszálltak a toronyból, s haditanácsot tartottak a
 194     I   |              benyúló erdős hegyhátnak, s az ős bükkfa-rengetegben
 195     I   |            bejáratot vágtak a férfiak, s ott helyet csináltak éjszakára
 196     I   |            tarisznyából az őzcombokat, s fanyársakat faragott hozzá;
 197     I   |          vették azt legelébb is észre, s horkolásuk, nyugtalan toporzékolásuk
 198     I   |         toronyüregből közeledő neszre, s felvont fegyverével kezében
 199     I   |          szemeiben az őrültség lángja, s az arc inkább halálfő, mint
 200     I   |            összekuszáltan csügg előre, s sovány keze, amint az üregből
 201     I   |                alóla. Tagjai soványak, s az elkallott rongy, ami
 202     I   |                 akiknek teher az élet, s mégis félelmes a halál,
 203     I   |                 Oltsátok el a tüzet! – S hogy rögtön meg nem fogadták
 204     I   |            tovább a reszketését nézni, s megtették a kívánságát,
 205     I   |              uram haragszik a tűzre.~– S ki a te urad?~– Az, aki
 206     I   |                párduc.~– Egy vadállat! S az neked urad?~– Az övé
 207     I   |                megharagszik, megesz.~– S mit téssz vele, hogy meg
 208     I   |             eljönnek az angyalok fiai, s neked áldozatot hoznak.~–
 209     I   |              napra egy kecskecombot.~– S te azt odaadod a párducnak
 210     I   |              elmenjen a mennyországba, s más szent jöjjön a helyébe,
 211     I   |                neki több kecskecombot, s aztán a párduc eltemeti
 212     I   |       megszánta a nyomorult teremtést, s odaadta neki az egyik őzcombot.~
 213     I   |                meg mind a két kezével, s egyszerre beleharapott a
 214     I   |               szerencsétlen teremtést, s odanyújtá neki a pálinkás
 215     I   |       amekkorát csak lélegzete kibírt; s akkor aztán egész boldogság
 216     I   |               egy múmia, aki mosolyog. S a mosolygás közben meglátszott
 217     I   |          Háladatosan tekinte Riuminra, s száraz csontkezét odaveté
 218     I   |             tőle Riumin.~– Tizenhat.~– S hány esztendő óta vagy már
 219     I   |                annyi, mint negyven év! S még négy évig lehet e kínzás
 220     I   |           lehet e kínzás után élni.)~– S miért csináltak szentté
 221     I   |                izeneteket az Istenhez, s meghozom onnan a választ;
 222     I   |                   Ne kívánd ezt tőlem!~S azzal, mintha védelmet keresne,
 223     I   |           háttal Riuminhoz közeledett, s kezeit az osszet felé tartá
 224     I   |              Riuminnak. Ez elérté azt, s azt mondá a reszkető szentnek:~–
 225     I   |               Azután térdre emelkedék, s inte a két férfinak, hogy
 226     I   |                 a szabadban táborozva, s most már kezdett kapcsolatot
 227     I   |                röhejszerű hurrogatása, s a sűrű lombsötétből két
 228     I   |            amit az morogva kapott fel, s aztán a farkával verve a
 229     I   |              nyugdíjon élődött inkább, s azt a prédát válogatta,
 230     I   |                amelyik nem védi magát, s nem tud előle elfutni.~Ott
 231     I   |       reszketett, mintha láz gyötörné, s amellett alázatosan térdelt
 232     I   |               Nem szégyenled, idejönni s megzabálni egy szent leánynak
 233     I   |        prófétának zsemlyét a szájában, s te még a szenthez jársz
 234     I   |                 Most sem akarok látni!~S azzal odahajított hozzá
 235     I   |                párduc nagyot ordított, s csörtetve tűnt el a bozót
 236     I   |                 elutasítva a tűzitalt, s mutatá, hogy az első kortytól
 237     I   |               szénaágyába elbújhatott, s még azután sokáig hangzott
 238     I   |             hogy egyikünk ébren marad, s fegyveresen őrt áll, míg
 239     I   |              csak fel.~Amint felébredt s körültekintett, félálom-mámorában
 240     I   |              együtt míveli a lakosság, s a termékét egyenlően osztja
 241     I   |           rendes mederbe van szorítva, s onnan rétöntöző csatornák
 242     I   |         csatornák vezetnek szerteszét, s karfákkal ellátott hidak
 243     I   |             mögött gyümölcsöskert van, s a mosolygó gazdag termés
 244     I   |             alacsony, tömzsi kerekűek, s azok elé tíz-tizenkét ökör
 245     I   |        berendezve; a bútorok csinosak, s különösen tiszta minden.~
 246     I   |        nemzetségét tovább terjeszteni, s azontúl „szent” lesz a neve.
 247     I   |         nagyban vásárolták e cikkeket, s onnan viszont perzsa és
 248     I   |                maga nem lop, nem csal, s ha őt meglopják, megcsalják,
 249     I   |               azt.~Fölkelt az ágyából, s addig kutatott, míg a gerendák
 250     I   |            gyertya égett egy asztalon, s mellette volt egy Mária-kép;
 251     I   |                rikító színekkel festve s virágokkal körülkoszorúzva.~
 252     I   |            éjszakának idején fölkelni, s a szentkép előtt ezt a gyászzsolozsmát
 253     I   |         álmodik-e?~Elővette citeráját, s a szobájába áthangzó éneket
 254     I   |       zsolozsmát kell énekelni alatta. S nekünk, új beavatottaknak
 255     I   |              folyik el egy leány vére, s a legközelebbi alkalommal
 256     I   |           gondolj, hogy herceg voltál, s voncsik vagy.~Riumin még
 257     I   |         lovaikat a tornác oszlopaihoz, s süveglevéve beléptek.~A
 258     I   |         valósággal megáldozza Izsákot, s Noé, a vallásfelekezet feje,
 259     I   |              leemelte az asztaltáblát, s kitűnt, hogy amit az eltakart,
 260     I   |           fatuskó, kádnak van kivájva, s az félig meg van töltve
 261     I   |          háttérben egy kis mellékajtó, s ezen belépett a sztaroszta
 262     I   |       aranyozott szentképet szorított, s szemeit folyvást arra függesztve
 263     I   |               két kezével a feje fölé, s csendes, izgalomtalan hangon
 264     I   |            térni az égbe, ahova híják, s onnan vissza nem jön többé.
 265     I   |                 A sors Izménére esett, s Izméne az én leányom. Jefta
 266     I   |            sztaroszta a gyülekezetnek. S erre az áldozatra szánt
 267     I   |            egyedül hozzá a csimpolyát, s a dudafújástól kidülledt
 268     I   |                állókra vad tekintetét, s kezével oly hangszert keres,
 269     I   |        asszonyok felkeltek helyeikről, s elkezdték lassú táncléptekben
 270     I   |            danoljunk! a Sion hegyén!), s aközben mindegyik megmosta
 271     I   |                leány lehunyta szemeit, s engedte magát a medence
 272     I   |           Kaukázus minden aranyhegyeit s Szibéria minden hósivatagait.
 273     I   |         Elfeledé azt, hogy herceg volt s voncsikká lett. Csak az
 274     I   |             jutott eszébe, hogy férfi, s ez ott előtte egy leány,
 275     I   |               keble felé emelve tartá, s ordító hangon kiáltá a gyülekezetbe:~–
 276     I   |          odavetette magát a leány elé, s kardját megforgatta feje
 277     I   |                 de százan kettő ellen, s a vakbuzgónak nincs félelme
 278     I   |       szétrántotta besmetjét melléről, s kitárta az alatta lévő orosz
 279     I   |         Nevszki érdemrend csillagával, s rikácsoló parancshangon
 280     I   |            dacoló fejét. „Jaj! A cár!”~S hogy szavainak nagyobb nyomatéka
 281     I   |          udvari hangverseny programja, s kiterjeszté azt a gyülekezet
 282     I   |             mindennél erősebb jelvény, s reszketve hullottak előtte
 283     I   |        Elszántan odalépett Riumin elé, s azt kérdezé:~– Mit akartok
 284     I   |        aléldozva széttárta két karját, s libegve, suttogva énekelte
 285     I   |              iszonyat erőt vett rajta, s mindkét kezével összeszorítva
 286     I   |                 leveté magát a földre, s megtagadta az áldozatot.~–
 287     I   |            kardját hüvelyébe taszítva, s karjait összefonva mellén. –
 288     I   |             tölteni az éjszakát veled, s egy leány, aki egy férfival
 289     I   |          gyertyákat eloltja, meghal! – s pisztolyát emelé a sokaság
 290     I   |                   ordítá a sztaroszta, s azzal odarohanva leányához,
 291     I   |              róla az egyetlen öltönyt, s úgy hajítá oda a leányt
 292     I   |       összezsugorodva feküdt a földön, s szégyentől égő arcát fölemelt
 293     I   |         szolgál, ha a csatában elesik, s azt szétbontva, ráteríté
 294     I   |           tekintetével tekinte fel rá, s aztán abból az egy darab
 295     I   |              egy görög istennő-szobor.~S most már, hogy szeméremérzete
 296     I   |         elaludt. Riumin odament hozzá, s betakarta a leányt hosszú
 297     I   |               félj – súgá neki Riumin, s feje alá tette vánkosul
 298     I   |        értetlen idegen kivont karddal, s azt ordítaná: „Gonosztevők!
 299     I   |               szerint veszik a dolgot, s akképp áldoznak, s azt hiszik,
 300     I   |             dolgot, s akképp áldoznak, s azt hiszik, hogy ők magyarázzák
 301     I   |                leány meg van gyalázva, s akkor kiűzik őt községükből
 302     I   |          közeledett a csoportok dobaja s a csendes búcsújáró ének.~
 303     I   |                ének.~Az ajtó felnyílt, s belépett rajta egymás után
 304     I   |               víztartó medencéig jött, s akkor annak a szélébe belevágta
 305     I   |                leoldozta nyakkendőjét, s letérdelve a medence elé,
 306     I   |                ikertestvér lépett oda, s kezébe vette a medence szélébe
 307     I   |         látványra felszökött helyéből, s kétségbeesett sikoltással
 308     I   |                leányát karjánál fogva, s odalökte őt Riumin karjaiba.~–
 309     I   |             Végezz!~A bárd lecsattant, s egy fejetlen test ott hevert
 310     I   |             ahonnan testvére lebukott, s ugyanarra a helyre hajtá
 311     I   |               ismerd meg azokat végig, s aztán fedezd fel nekik!
 312     I   |            után az áldozatkehely fölé, s meg tud halni egy sóhajtás,
 313     I   |              egy könnyhullatás nélkül, s mikor az utolsó megmarad,
 314     I   |               vállára az alélt leányt, s azzal erőszakosan utat tört
 315     I   |             keresztül a templomajtóig, s kirohant a szabadba.~A szeme
 316     I   |          pacsirta énekelt a levegőben, s a mezőkön a juhok kolompja
 317     I   |              valaki nehéz álmokat lát, s álmában sejtelme támad,
 318     I   |                utána talál a másiknak, s ráhagyta magát a lova ösztönére.
 319     I   |             Riumin leszállt a lováról, s az elalélt leány fejét hűs
 320     I   |               a hátam mögé a nyeregbe, s kapaszkodjál belém.~– Hová
 321     I   |                vár rám – monda Riumin, s örült neki, hogy ismét rátalál
 322     I   |            romboltozat bejárata előtt, s nem bírt megmozdulni.~Se
 323     I   |                a romok nyirkos kövein, s fölváltva énekeltek; ha
 324     I   |      Megcsinálod számomra a „gurbánt”, s belefektetsz szépen.~– Nem!
 325     I   |             ruhámmal együtt temess el, s kardomat tedd a jobb kezem
 326     I   |               elkezdett félrebeszélni, s szavainak nem volt semmi
 327     I   |         szaladni, egy kőben elbotlott, s végigzuhant a földön, akkor
 328     I   |              már, ráismert útitársára, s nevén szólítá őt.~– Riumin!
 329     I   |               a föld alá, visszavette, s eldugta a keblébe, s aztán
 330     I   |      visszavette, s eldugta a keblébe, s aztán szép gurbánt emelt
 331     I   |              pedig ott ült a lábainál, s egy puszpánggallyal hajtotta
 332     I   |         ellenséget, e földnek az urát, s már elhal – e földnek a
 333     I   |             sziklához, meg a baltáját, s eltűnt vele a sűrű bozótban.~–
 334     I   |            hogy ragályos beteg vagyok, s ösztöne azt mondja, hogy
 335     I   |            Egészen odajött a bozótból, s farkával csapkodta az oldalait.~
 336     I   |               úgy kerülgette óvakodva, s fejét lehajtva a földre,
 337     I   |                az övében a pisztolyai, s ő hagymázos víziójában erőszakosan
 338     I   |                fogják rá a vadállatra, s hogy a pisztoly nem akart
 339     I   |         ropogás szólalt meg közelében, s azzal a szeme közé néző
 340     I   |          felugrott magasra a levegőbe, s aztán hanyatt esett, a négy
 341     I   |               a fejét a földhöz verve, s utoljára görcsösen elnyúlva.
 342     I   |           iszalaggal magasra felkötve, s amint a termetét fedő lepel
 343     I   |             lepel övébe fel van tűzve, s térdeit és lábszárait fedetlen
 344     I   |           megrugdossa azt a sarkaival, s a puska agyával fogait tördeli,
 345     I   |          levágja a párducnak a farkát, s azt felvéve, a dereka körül
 346     I   |          szétnyitotta mellén az inget, s két kő között összezúzott
 347     I   |                átkötve iszalaggúzzsal, s gyógyfüveket rágott össze
 348     I   |         készíti a primitív gyógyszert, s azokat tömte a beteg szájába.~
 349     I   |          azokat tömte a beteg szájába.~S Riumin érzé, hogy az égető
 350     I   |                hűsítő boríték homlokán s a keserű gyógyszer szájában –
 351     I   |            lehúzta a hátáról az inget, s akkor elkezdte a válláról
 352     I   |               levágott párducfarokkal, s ökleivel dömöckölni, dagasztani,
 353     I   |              melegség ömlött át rajta, s aztán ismét betakargatta
 354     I   |             ismét betakargatta szépen, s melegített köveket rakott
 355     I   |               Elfutott egy pillanatra, s nehány perc múlva egész
 356     I   |         kivagdalta a puszpángbokrokat, s a beteg fölött sátort rögtönzött
 357     I   |             harmat meg ne ártson neki, s mikor észrevette, hogy azt
 358     I   |             azt hitték, gólya kelepel, s elbújtak odúikba.~Riumin
 359     I   |               erdők toalettje pazar!), s az öltönyt képező lepelnek
 360     I   |            fonva hevenyén, még zölden, s ez a kosár tetézve tele
 361     I   |             fogta annak az ivókürtjét, s aztán a két markába szorított
 362     I   |              Adj még többet! – lihegé.~S ennek úgy örült az a leány!
 363     I   |                lopva a leányra nézett, s látta, hogy az a maradékot
 364     I   |                gondolá magában Riumin, s aztán valami édes zsibbadást
 365     I   |                elalszik, mint a teste. S e fél ébrenlét alatt folyvást
 366     I   |             rakta az őrtüzet mellette, s takargatá a beteget a levetett
 367     I   |          kimaradt annak a takaró alól, s hideg lett. Azt a leány
 368     I   |             leány két keze közé vette, s a szájával lehelgetett rá,
 369     I   |             mély álomba merült Riumin, s abból csak későre ébredt
 370     I   |               tudja nyújtani a kezeit, s a pisztolyát is meg tudja
 371     I   |              is meg tudja már ragadni, s képes lombokat rakni a mellette
 372     I   |              megint zördült a haraszt, s előtáncolt ismét az a „másik”
 373     I   |             másképpen volt felcsavarva s összekötve egy páponyaindával (
 374     I   |             emelve, azt kezében tartá, s a másik kezével egy lombos
 375     I   |                a tyúkméreg nevezetes), s alig bírta őket elverni
 376     I   |                felemelte a pisztolyát, s a madárcsapat közé lőtt,
 377     I   |               a fejével bólintva inte, s megcsókolta Riumin ajkát.~
 378     I   |              ismét mély álomba merült, s amit azalatt összeálmodott,
 379     I   |           átszűrődtek a zöld lombokon. S zöld aranyszínnel fátyolozták
 380     I   |             keresd föl a gunyhójukban, s mondd meg nekik, hogy az
 381     I   |             leányuk, testvérük lettél. S beszéld el nekik, amit felőlem
 382     I   |              aulban fölismertek volna. S tudod, hogy mit csinálnak
 383     I   |            Lehúzzák a sarkáról a bőrt, s az eleven húsra egy darab,
 384     I   |           fordított disznóbőrt kötnek, s azt mondják: „Már most szaladj,
 385     I   |                 Kegyenc leánya voltál? S mégis oly iszonyúan föl
 386     I   |              akármelyik szomszéd falu, s annak a cárja erősebb ellenség,
 387     I   |                 rettenetesek volnának. S azokon túl az Elborusz déli
 388     I   |         hevsurok, akiknél nem jártunk. S túlnan kelet felé lakik
 389     I   |    gyanakosznak, hogy daghesztáni kém, s odább küldik. Én leszek
 390     I   |     határozottabban gyűlöli a moszkót, s a közös harag alapján barátságot
 391     I   |             vesz neki, amilyen a tied. S ha vitéz a trubadúr, akkor
 392     I   |                 akkor lő egy párducot, s annak a bőrét ajándékozza
 393     I   |       ajándékozza rabnőjének palástul, s az viseli azt, azon kicserzetlenül,
 394     I   |          lehúzta a szép tarka köntöst, s kifeszíté száradni a napra.~
 395     I   |             pompás bacchansnői palást, s hogy semmi se hiányozzék
 396     I   |       fölemelkedett a kezére fektéből, s kacagott gyönyörűségében.
 397     I   |              kacagott gyönyörűségében. S ezzel a kacajjal el lett
 398     I   |            Izméne melléje lekuporodva, s térdeit kezei közé fogva,
 399     I   |        kelevézzel, saskával harcolnak, s hogy elvegyék az ellenséges
 400     I   |         ellenséget támadásra csábítsa, s mikor az jött nagy bizakodva,
 401     I   |         bizakodva, előtört a sírjából, s jót vert rajta; a családi
 402     I   |               kap asztalkendő gyanánt, s végül megeszi az asztalkendőjét; –
 403     I   |            lehet járni fáklya mellett, s a hajdani királyrezidenciáról,
 404     I   |                emberi fejre nem valók, s ott csüggnek a kartuli bálványtemplomban
 405     I   |                fehér süveget viselnek; s aztán a természeti tünemények
 406     I   |                mely folyamokat zár el, s tavakat növel, városokat
 407     I   |              mély tengerszem fenekére, s a csodaszerű kaukázusi délibábról –
 408     I   |           nemzetét egyformán kötelezi, s végül a mesés Alzahira királynéról,
 409     I   |           nemzet fél, tisztel és imád, s viszálykodásaiban bírául,
 410     I   |              utoljára odasimult mellé, s fejét odatette az övéhez
 411     I   |              félhetsz? Aludjál szépen.~S lecsókolta a szempilláit.~
 412     I   |              lecsókolta a szempilláit.~S Riumin megtanult – szót
 413     I   |                ahol fácán van az erdőn s asszonykéz a közelben, ott
 414     I   |                a régi szentet keresni, s az nem jó volna, ha téged
 415     I   |                idemenekült abházokkal, s azokkal nem lenne jó most
 416     I   |                elárul a cserkeszeknek, s kelepcébe juttat. Azért
 417     I   |           Izménének is a felkúszásban.~S bizony nem bánta meg, hogy
 418     I   |            tornyosulna dagadó habokká. S a tündöklő tenger körül
 419     I   |               ki a magasabb hegyormok, s úszni látszanak benne el-elmerülve,
 420     I   |         Befedte köddel az egész tájat, s ez eltakar bennünket az
 421     I   |             csonka oszlopára a romnak, s eddig csak mindenféle folyondárindákkal
 422     I   |    kantársallang is helyettesíti azt), s azt kétfelé vágva, odavitte
 423     I   |                Fond ezt a hajad közé”.~S a leány elkészíté toalettjét.~
 424     I   |            leány elkészíté toalettjét.~S azt mondhatni, hogy az fejedelmi
 425     I   |               négyen kétfejű sasokkal, s a leány hosszú hajfürteiben
 426     I   |                trón zsámolya lépcsőin, s míg meg nem kapta, róla
 427     I   |                fegyverére támaszkodik, s egy leány, aki a haját fonja.
 428     I   |                fel a leány odamutatva.~S arra a fantomleány alakja
 429     I   |              ködgomoly tolakodott elé, s letörülte az óriás árnyakat
 430     I   |         pásztor lóháton őrzi a juhait, s az asszonyok lóháton járnak
 431     I   |       vadásznak és lóháton imádkoznak.~S a kaukázusi lónak gondolkozó
 432     I   |         veszélyt messziről észreveszi, s lovagját figyelmezteti reá.
 433     I   |           magát az erdők tömkelegében. S ha valahol meg kell hálni,
 434     I   |             magának, amivel jóllakjék, s nem kell neki se pányva,
 435     I   |                füttyentésre visszajön; s őrizet se kell neki a dúvadak
 436     I   |     megrugdalja, hogy békét hagy neki. S ha meg aztán igazi nagy
 437     I   |        menekülni, nem kell neki ostor, s ha szemközt kell menni a
 438     I   |        odavetheti a kantárt a nyakába, s mind a két kezével harcolhat;
 439     I   |              olyankor harcoló bajtárs. S ha megsebesül, átölelheti
 440     I   |              nép tartományából jöttek, s hosszú selyem kecskeszőrt
 441     I   |           turbános hegyes süvegeikről, s tudott velük beszélni. A
 442     I   |            sisakforma sima bőrkucsmát, s a daghesztáni egy lapos
 443     I   |              Megfogadták az utasítást, s amint az ösvény letért a
 444     I   |             mentében indultak fölfelé.~S Riumin nagyon meg lett jutalmazva
 445     I   |               a kallót magára hagyták, s az örök folyam azóta folyvást
 446     I   |               azóta betakarta a bozót, s a tárnák fölött halomra
 447     I   |                fennsíkra jutottak fel, s ott egy másik tanújelre
 448     I   |               által voltak összekötve, s a belső tornyok befuttatva
 449     I   |             várkastély felvonóhídjáig, s ott az őrök lesegíték őket
 450     I   |             elverték róluk a kutyákat, s a szolgák felvezették őket
 451     I   |               nemes urak tiszteletére, s ilyenkor a lazisztáni énekesek
 452     I   |         házigazda már jó előre voltak, s az újon érkezőket legelébb
 453     I   |          cserkeszek kedvenc csemegéje, s erősen paprikázott vadkecske-tokány.
 454     I   |             nagyon megjött az étvágya, s a paprikás jólesett a testnek:
 455     I   |              átengedje az elsőbbséget; s ha ráköszönték az áldomást: „
 456     I   |            kellett több eszének lenni, s mikor látta, hogy Riumin
 457     I   |            felköszöntésre következett, s figyelni kezdtek a leány
 458     I   |               volt citerájával kísérni s azalatt nem ihatott.~Izméne
 459     I   |      királynénak egyetlenegy fia volt, s azt, mikor az országa védelmére
 460     I   |             sírüregre az utolsó követ, s mikor jön az ostromló ellenség,
 461     I   |              jön az ostromló ellenség, s az eltemetett, befalazott
 462     I   |          alapfalából felkiált népéhez, s hősi ellenállásra buzdítja
 463     I   |                tanulta ő be e dalokat, s most talizmánul szolgáltak
 464     I   |              keze fején alul csüggtek, s szárnyai alól csak a fehér
 465     I   |               ordítá rá a „mraeviát!”, s a ghirai odainté maga elé
 466     I   |               lehetsz vele a hazádban, s ha itt akarsz maradni, adok
 467     I   |             maradni, adok annyi földet s lovat, ökröt hozzá, hogy
 468     I   |            büszkén kifeszíté a mellét, s kevély szóval így felelt
 469     I   |           szerte őseinknek dicsőségét, s ne hagyjam kialudni a nagyok
 470     I   |                se ökörért, se lóért; – s én csak olyan jó beke vagyok,
 471     I   |             odaborult Riumin lábaihoz, s hálateljesen csókolta meg
 472     I   |           súgott titokban nehány szót, s aztán, hogy lecsendesedett
 473     I   |             amilyennek mondod magadat? S minthogy olyan megvetőleg
 474     I   |                húga odament Izménéhez, s kezét megfogva, elvitte
 475     I   |           széles, mint egy, férfiváll, s a homlokot két, lant alakúra
 476     I   |            fekete szarv fegyverzi föl, s ijesztővé teszi egy pár
 477     I   |               emelkedő púp a gerincén, s hogy alakja még félelmesebb
 478     I   |                fekete szakáll lóg alá.~S a félelmes állatnak kedve
 479     I   |                rejtekében háborgatják, s homlokának pézsmaszagától
 480     I   |           horkolnak, szétfutnak előle, s ugyan derék paripának kell
 481     I   |      borzbőrből készült tokban rejtve, s minden lovas hosszú lándzsával
 482     I   |          puhatolnia vadállat tanyáját, s azután azt körülfogni, s
 483     I   |               s azután azt körülfogni, s kiugratni a rejtekéből.~
 484     I   |               könnyen meg lehet lepni, s akkor dühbe jön, és szembeáll
 485     I   |              szélmentében közeledőket, s teheneit, tinóit maga előtt
 486     I   |                közelgő zivatart előre, s úgy elbújt az áthatolhatlan
 487     I   |             látni; egészen besötétült, s a mennykőcsattogástól zengett
 488     I   |            amit a vihar ellen fordít), s a bölényre senki sem gondolt
 489     I   |            villám lecsapott az erdőbe, s végighasítva egy óriási
 490     I   |         hullana az izzó égboltozatból. S hogy a pokolbeli képnek
 491     I   |              legyen, a villámcsattanás s az égő lángoszlop kivadítá
 492     I   |         fejével rést törve maga előtt, s kirohant a kerek térre,
 493     I   |          megállt, lábait előrefeszíté, s farkával csapkodta két oldalát.~
 494     I   |           végigfekteté a bal tenyerén, s odacélzott. Hanem a puska
 495     I   |               párduc fejéről a sipkát, s leereszté azt a földre.
 496     I   |                De ez is észrevette őt, s nehány lépésre visszavonult.
 497     I   |                a bölény fején termett, s oly ügyesen ragadta azt
 498     I   |             szügyébe vágták karmaikat, s ugyanakkor fogaival a megtámadott
 499     I   |           terepély platánfa derekának, s a fején csimpajkozó párducot
 500     I   |            vadállat, az ökrök királya, s lábaival kapálva a földet,