Rész

 1     I|        háromban van valami – szólt erre Veljaminoff nyugodtan. –
 2     I|        követni.~– Azt hiszed, hogy erre az ötletre te jöttél először?
 3     I|          mindegy ám; mert ami pénz erre már egyszer utalványozva
 4     I|           volt írva: „Bízd magadat erre az emberre, ő a mi hívünk.”~–
 5     I|          már három bátyám elindult erre az útra, s egy sem tért
 6     I|        odaadom ráadásul” – mondok. Erre befogták a számat, s a fejemre
 7     I|         mondta, hogy neki sincsen. Erre a pap odajön felém: a kezében
 8     I|     legkevésbé húsvét – jegyzé meg erre Riumin Oleg.~– Akkor hát
 9     I|               Akkor hát más ok van erre a szertartásra. Bizonyosan
10     I|    hangzott a kísérteties ümmögés.~Erre az osszet rögtön talpra
11     I|          leány kellene melléd! Még erre sem mosolyogsz? Így nagyon
12     I|            legyen ez a vár, nekünk erre, úgy látom, hogy föl kell
13     I|          fejezte ki megijedésüket.~Erre a két férfi is figyelmes
14     I|         szentnek:~– Én is kívánom.~Erre a leány leroskadt a földre
15     I|        énekelni.~Riumin emlékezett erre a dallamra. Többször hallá
16     I|  odahajított hozzá egy nagy követ. Erre a párduc nagyot ordított,
17     I|       kísérni kezdé annak húrjain.~Erre rögtön félbeszakadt az ének,
18     I|      sztaroszta a gyülekezetnek. S erre az áldozatra szánt leány
19     I|           hogy elkezdjen énekelni.~Erre aztán a vendég urak abbahagyták
20     I|         van zárva? – mondá Riumin.~Erre már azt felelte neki a ghirai,
21     I|           a félhold ölelte azt át.~Erre a jelre mind a két ellenséges
22     I|               Én sem bánom – szólt erre a jezid főnök.~– Hallgassatok –
23     I|     Katalinok és Erzsébetek?~Hanem erre a hiúságra nagyon hamar
24     I|          mint a macska az egérrel. Erre lehet igazat mondani, és
25    II|        hegyvidék légkörének is van erre befolyása. Miként Svájcban
26    II|          jövedelme nincs.~Alzahira erre fölkelt a helyéről, s azt
27    II|    titkaiból? Alzahira azt felelte erre a kérdésre:~– Én nem tudom.~
28    II|           tőled a lelkedet – mondá erre Riumin. – Te ismered a bezszlovecsniek
29    II|       belőle az incunábulák szaga.~Erre volt fölírva az a rettenetes
30    II|       tudni fogja, hogy mit tegyen erre. Siessetek!~A halászok nekiindultak
31    II|     föltalálta. Ő maga nem gondolt erre.~– Hogy jutottál ezekhez? –
32    II|            őrzik.~– Én jól ismerem erre az utakat – biztatá Riumint
33    II|          lesz az, ha te ott léssz!~Erre Izméne elhagyta a járható
34   SAM|      belőletek verni a vadállatot!~Erre a fokossal allegorice a
35   SAM|          erkölcseitek pokolkormát!~Erre aztán a pedellusok előjönnek
36   SAM|            a minden oroszok cárja!~Erre rázendíték a harsonák a „
37   SAM|         Caesar habet.)~Itt a göcs!~Erre kell vigyázni, okos, előrelátó
38   SAM|        menyasszony kell hozzá, aki erre vállalkozzék.~Urgulanilla
39   SAM|  fátyoltáncot.~Hah, hogy ragyogtak erre Irzambek herceg szemei!
40   SAM|      tehozzád.~– De hogy tudnék én erre a levélre visszabeszélni?~–
41   SAM|         hozzád megy.~Fejet csóvált erre a fejedelemfi.~– Nincs nekem
42   SAM|        őket.~… Jó, hogy a hercegnő erre a napra a legfinomabb kínai
43   SAM|          tudjátok – felelt az öcs.~Erre a bátya kihúzta az öve mellől
44   SAM|           azt nagy dörgés követte; erre az óriási vad nagyot ordított
45   SAM| kijelentését kellőleg legitimálja.~Erre Talapór khán nagyot bámult
46   SAM|    Irzambek herceggel megalkudtak.~Erre a goromba hitszegésre Talapór
47   SAM|        lehetne?~No, képzelem, hogy erre az okoskodásra hogy kiáltana
48   SAM|       szemei egyszerre kivillantak erre a szóra, fölugrott ültéből,