Rész

 1     I|           a merev egykedvűséggel, mintha egy viaszalak beszélné el
 2     I|           a szavakat feleregetni, mintha nem is melléből, de a hasából
 3     I|         még a dáridó közepett is, mintha mindig apja, anyja, húga
 4     I|        közeledtére. Úgy látszott, mintha haditanácsot tartottak volna,
 5     I|           Riuminnak úgy tetszett, mintha a csend közepett valami
 6     I|     vadállati, ez démoni üvöltés! Mintha ezernyi meg ezernyi ördög
 7     I|    rejtélyes hang.~Olyan volt az, mintha közvetlen mellette szólalna
 8     I|         helyet takargatja mellén, mintha folyvást visszatérő fájdalom
 9     I|        kívánd ezt tőlem!~S azzal, mintha védelmet keresne, háttal
10     I|          jelenlététől reszketett, mintha láz gyötörné, s amellett
11     I|           szakított a nemzetével, mintha a nyelvén kívül mindent
12     I|          ünnepét. Ez éppen olyan, mintha az igazhívők templomában,
13     I|   ordított, dalolt. Egyszer csak, mintha visszatért volna életereje,
14     I|           nehéz volt, és a karjai mintha mind ólomból volnának. Torka
15     I|          Riumin. – Úgy reszketek, mintha valami rémtől félnék! –
16     I|        mind olyan elevenen látta, mintha ébren élné át. Mire fölébredt,
17     I|           elmondott neki mindent, mintha papnak gyónná meg. A leány
18     I|         zöld, hanem vakító fehér, mintha a hó tornyosulna dagadó
19     I|         és felmutatott. De az már mintha a végtelenbe mutatna.~Riumin
20     I| vándorolok énekelve aulról aulra, mintha otthon nem volna mit ennem,
21     I|       vízsugarai úgy tündököltek, mintha tűzeső hullana az izzó égboltozatból.
22     I|          s úgy lövi le üldözőjét. Mintha földből nőne, égből hullana,
23     I|         hullana, úgy támad elő, s mintha ördög volna, angyal volna,
24     I|         vágtattak a királynő elé, mintha maga Izrafil angyal jönne
25     I|       Minden vágya teljesült így. Mintha csak a szíve legtitkosabb
26     I|    különbséget: vedd úgy, Riumin, mintha most tízezer orosz élén
27    II|          doriai oszlopcsarnokkal. Mintha Strabo vagy Plinius idejéből
28    II|            amit mond, s tégy úgy, mintha beleegyeznél.~– Te nem akarsz
29    II|           úgy teremnek közöttünk, mintha szikla nyílt volna meg előttük,
30    II|            s úgy tűnnek el ismét, mintha föld nyelte volna el őket.
31    II|     tenyereivel odanyújtá feléje, mintha kitépett lelkét nyújtaná
32    II|       minden mezőt a sárga virág; mintha be volna húzva a föld aranyterítővel.
33    II|     idegeire valami olyan érzést, mintha az ember repülne fölfelé.
34    II| bezszlovecsniek ajkai megnyíltak, mintha örömtől, bosszútól akarnának
35    II|          olyan biztosan járt itt, mintha otthon volna.~Kivehető volt
36   SAM|           úgy meg szokta tartani, mintha váltóaláírás volna.~A kisebbik
37   SAM|       két-két disznóagyarat nyom, mintha két pipa volna. Azután a
38   SAM|          örömünket úgy hirdették, mintha sajátjuk volna.~De meg is
39   SAM|          ma úgy fáj tőle a fejem, mintha minden hajam szálán egy-egy
40   SAM|           Úgy bánt a hercegnővel, mintha ő volna az orosz birodalom
41   SAM|       nagyherceg arra ébredt föl, mintha földrengés és mennydörgés
42   SAM|        színe csillog a hátaiktól, mintha ezüstből volna, s a felszökő
43   SAM|         halaktól úgy bugyborékol, mintha tűz forralná.~És semmi vad
44   SAM|         kimond, az fejedelmi szó, mintha én egy kaszás póknak kitépem
45   SAM|  menyasszony. A forró homok éget, mintha tűzzápor volna. Le kell