Rész

 1     I|     oldalaikat ágyúik sorával a part felé fordítva, s a szállítóhajók
 2     I|         gyorsabban haladhatott a hán felé.~Egész odáig legkisebb ellenállást
 3     I|              melynek ablaka a hegyek felé nyílt, az osszet a fajánál
 4     I| Szucsuk-Kalehra és a tengerre, kelet felé a még magasabb hegyekről
 5     I|            az egyik ablaka az őserdő felé nézett. Tulajdonképpen nem
 6     I|             Egyszer aztán, jó alkony felé, olyan helyre ért a két
 7     I|             látszott lenni egy kelet felé benyúló erdős hegyhátnak,
 8     I|       közeledett, s kezeit az osszet felé tartá begörbített ujjaival.~
 9     I|             helységnek a Tamara vára felé eső szélén volt egy nagy,
10     I|            ki éles kését annak keble felé emelve tartá, s ordító hangon
11     I|              Áruló! Kém! – rivallták felé száz torokból. Az asszonyok
12     I|           nem lehet fordulni? A falu felé nem, ott az özvegyasszonyok
13     I|               A paripa a Tamara vára felé tartott.~Félórai futás után,
14     I|             Riumin az elhagyott falu felé, látta magasra szállni a
15     I|            neki a munkában.~Virradat felé elnyomta Riumint az álom.
16     I|    megkínálta a szőlőnedvvel.~Hajnal felé teljes mély álomba merült
17     I|              jártunk. S túlnan kelet felé lakik a csecsenc nép, a
18     I|     megérzett, az bekövetkezett. Dél felé olyan zivatar támadt a völgy
19     I|           horkolás nélkül várta be a felé rohanó szörnyet: tudta jól,
20     I|           üdvkiáltás hangzott Riumin felé, hasonlatos ama csataordításhoz,
21     I|         amint azonban az ősz vezérek felé fordult, azoknak az arcán
22    II|          egyenesen vezet le a lapály felé, folyamvizét zuhatagokban
23    II|      lőréseikkel az egyetlen bejárat felé fordulva, azok is valószínűleg
24    II|            egyenesen törni fog a cél felé. Felkereste Alzahirát.~–
25    II|           hódító közelít tartományod felé, mint amilyenekkel Tamara
26    II|           kezét keblén, s szemeit ég felé emelve, mondá:~– Ha te úgy
27    II|         üldöző csapatok az Alazán-tó felé. Kijárás ez országból egyedül
28    II|         kezét kinyújtva az Alazán-tó felé, kiálta:~– E dörgésben izeni
29    II|             közelített Veljaminovszk felé.~– Mi az? – kiáltá a tábornok,
30    II|           magaslatra épült fellegvár felé, s jajkiáltásával tölté
31   SAM|              így tartani?~A hölgy ég felé emelve szemeit, mondá:~–
32   SAM|           indulni akart az Amur tája felé, ahol az örege lakik.~Az
33   SAM|             hajózik ugyanazon hegyek felé, ahová öccse igyekszik.
34   SAM|              az európai gazdag rónák felé, hanem tovább keletnek,
35   SAM|          elindult a távol kék hegyek felé, magának bölényt, szarvast
36   SAM|          mikor elindult a kék hegyek felé bölényt vadászni, s ugyan
37   SAM|      sivatagot megunva, a kék hegyek felé kívánkozott, hogy oda nem
38   SAM|             fel sem véve a jurtákból felé röpített nyilakat.~Egy szép
39   SAM|        férfira. Az pedig még egyszer felé irányozta a lyukas csövet;
40   SAM|              rácsajtajaival a tenger felé fordítva mind. A hajósok
41   SAM|       feltartott fővel úszott a part felé, míg egyszer elérte az Amur
42   SAM|              a tündéri Szentpétervár felé, biztosítva az apját, hogy
43   SAM|           ezt a sok rubelt? Ezt vége felé majd kitaláljuk; Almun khán
44   SAM|      visszatért a pusztába.~Alkonyat felé, mikor gazdák és vendégek
45   SAM|             kezét kinyújtva Irzambek felé, mint a mécs, mely a kialvásához