Rész

 1     I|         kacskaringós cikornyával.~Riuminnak arra az esetre nem volt
 2     I|         mondá a tábornok a belépő Riuminnak. – A cserkeszek nagyon jókor
 3     I|         hazája: ez a nagy kérdés.~Riuminnak az egyik válla fölfelé mozdult. (
 4     I|       arcán, egy levelet adott át Riuminnak Veljaminofftól, amiben csak
 5     I|    kozákok elől. Akkor azt mondta Riuminnak:~– Mármost add ide a besmetemet
 6     I|          Mondtam – súgá az osszet Riuminnak –, hogy nem kapunk már ezentúl
 7     I|          végképp elolták a tüzet.~Riuminnak úgy tetszett, mintha a csend
 8     I|    falujától, azt mondá az osszet Riuminnak:~– Hát tudod, hogy mi volt
 9     I|  elfogyott, akkor megégeti magát.~Riuminnak a gondolataiban ez ragadt
10     I|         az ott? – mondá Mczhetisz Riuminnak. – A cserkeszek megrohanták
11     I|       tanítá be az osszet útitárs Riuminnak a lazisztáni bárdok dalait:
12     I|   királyné vára – mondá az osszet Riuminnak.~– Ez már a negyedik várrom,
13     I|     Mczhetisz inte a szemöldeivel Riuminnak. Ez elérté azt, s azt mondá
14     I|       ajka elé tartva, dúdolá azt Riuminnak:~Amit legjobban szeretsz, ~     
15     I|  Mczhetisz mindig elaludt alatta.~Riuminnak többször a nyelvén volt
16     I|       félelme az éles kard iránt. Riuminnak e tusában el kell veszni.~
17     I|          Azután fölkelt, fölvette Riuminnak a puskáját, a mi melléje
18     I|      megcsókolta Riumin ajkát.~És Riuminnak már jólesett a csók.~Talán
19     I|        igyál sokat! – súgá Izméne Riuminnak. – Beteg voltál.~Riuminnak
20     I|        Riuminnak. – Beteg voltál.~Riuminnak azonban az egész napi út
21     I|     talizmánul szolgáltak neki és Riuminnak; sorba vette őket: „Amirani”, „
22     I|        beke vagy – mondá a ghirai Riuminnak, midőn a vadászatból visszatértek –,
23     I|        mit vétett ez a két nemzet Riuminnak, s mit vétett az orosz cárnak,
24     I|       tudod – mondá most a ghirai Riuminnak.~– Pedig tudom – felelt
25     I|          a várukat megostromolni.~Riuminnak pedig más szándéka volt
26     I|       volna, úgy tűnik el megint.~Riuminnak csak a galgárokkal sikerülhetett
27     I|          közéjük igazságot tenni. Riuminnak és Izménének is követni
28     I|          elém! – szólt a királyné Riuminnak és Izménének. Sokáig nézett
29     I|           nevét kimondatni hallá.~Riuminnak is a torkán akadt minden
30     I|           hogy „Allah ekber!” Még Riuminnak is azt kelle mondania, hogy
31    II| lépcsőzeten, a királynő így szólt Riuminnak~– Íme, ez az Udi ország,
32    II|           teelőtted.~A „coenához” Riuminnak könnyű selyemöltönyöket
33    II|        jellemezte a cserkesz nőt.~Riuminnak tetszett az, hogy Izménével
34    II|       Izméne mindent megsugdosott Riuminnak.~A sugdosó szót, az egymást
35    II|       szemébe merte ezt mondani.~(Riuminnak nem lehetett addig az eltávozásra
36    II|           a helyéről, s azt mondá Riuminnak:~– Kövess!~A királynő palotája
37    II|     keresztülfurkálva.~Megmutatta Riuminnak végre az aranynál is becsesebb
38    II|           ez iszonyú kínzás volt! Riuminnak át kellett őt ölelni, hogy
39    II|        azokat a kincseket, amikre Riuminnak legnagyobb szüksége volt: