Rész

 1     I|        ellenség, mint akármelyik ghirai, khán és mullaló. Ők egymás
 2     I|       rováson van nekik. Csengli ghirai éppen most nagyszerű vadászatra
 3     I|   megtudta a galgároktól, hogy a ghirai városához egy közelebb út
 4     I|       attól a veszélytől, hogy a ghirai száz vadászebétől összetépessenek,
 5     I|     ordítá rá a „mraeviát!”, s a ghirai odainté maga elé az énekes
 6     I|           énekes? – mondá neki a ghirai. – Én megveszem tőled rabnődet,
 7     I|       felelt vissza:~– Tudd meg, ghirai, hogy én nem azért vándorolok
 8     I|    csókolta meg annak a kezét.~A ghirai a mellette ülő öreg harcoshoz
 9     I|   fölkerekedtek és eltávoztak. A ghirai húga odament Izménéhez,
10     I|                    VIII. A zúr~A ghirai szava pedig nem volt üres
11     I|         el másnap reggel az ifjú ghirai. Hajtók és vadászok többen
12     I|     vadásztársasággal, de csak a ghirai kíséretében.~Valamennyi
13     I| Különösen szánakozva tekintett a ghirai Riumin kurta vadászfegyverére.
14     I|        bírtak hozzá behatolni. A ghirai a vérebfalkán kívül egy
15     I|   kirohant a kerek térre, ahol a ghirai és vadászkísérete állt.~
16     I|     diadaljelvénnyel odalépett a ghirai húgához, s annak ajánlá
17     I|        igazi beke vagy – mondá a ghirai Riuminnak, midőn a vadászatból
18     I|        derék találmány – szólt a ghirai. – Ha az én harcosaimnak
19     I|          az asztalfőre ültette a ghirai Riumint és rabnőjét. A férfit
20     I|    helyeslésével találkozik. S a ghirai húgának lesütött szeme s
21     I|          De jusson eszedbe, ifjú ghirai Csengli, hogy igaz galgár
22     I|       felugrott helyéből az ifjú ghirai, s kirántva oldaláról a
23     I|         Azt a szót, hogy Nachali ghirai haláláért vérbosszút kell
24     I|          ha tudod – mondá most a ghirai Riuminnak.~– Pedig tudom –
25     I|      Erre már azt felelte neki a ghirai, hogy:~– Mesterem vagy!~
26     I|    nagyon imádott. Pedig Csengli ghirai jobb szerette volna Izménét
27     I|       Feleljen a támadó!~Csengli ghirai felelt, ellenfelére mutatva.~–
28     I|        nem bánom – szólt Csengli ghirai –, legyen hát kettőnk között
29     I|      hadd törjék; hanem a galgár ghirai nem vette olyan könnyen
30     I|        Izménére mutatott, amit a ghirai meg is értett.~– Királynő!
31     I|         békekötésbe. Te, Csengli ghirai, átveszed az ezer tumánt;
32     I|         van kötve, midőn Csengli ghirai Riuminhoz fordult.~– És
33     I|        megy oly gyorsan, Csengli ghirai. A szövetség meg van kötve,
34    II|   határozzam el magamat. Csengli ghirai nyugtalanul követel. Szólj,