Rész

 1     I|    turistának. Az angolokat minden vad nép respektálja. Vagy más
 2     I|            könnyen ő maga lenne a „vad”. Eközben az osszet nekigyürkőzött,
 3     I|            a másikra. Még négylábú vad sem csatangolt előttük bujkálva,
 4     I|         mereszti az előtte állókra vad tekintetét, s kezével oly
 5     I|     kietlen hegyszakadékok közé. A vad, törhetlen idegen bennszülött
 6     I|            ijesztővé teszi egy pár vad, kihívó, dühtől villogó
 7     I|    keresztül.~Hanem ekkor a bölény vad dühvel rohant egy terepély
 8     I|         zápor, s a halálra sebzett vad egyszerre megváltoztatta
 9     I|  nekihajtatta a hegyszakadéknak; a vad ökröket hátulról dárdaszúrásokkal
10     I| stratagémának sikerülni kellett. A vad baromtömeg olyan volt, mint
11     I|          asszony, aki nem akarja e vad népek előtt elárulni a kelepcébe
12     I|          kicserélte egymással, s a vad népek még babonásak: az
13    II|          Izménével is levetteték a vad bacchansnői gúnyát, s a
14    II|      szállította le az emberi szív vad hajlamait.~– Íme, látod –
15    II|       értek, melyet sűrűn benőtt a vad bozót; utat törtek azon
16   SAM|         Így vezette őt keresztül a vad méncsikó a járhatlannak
17   SAM|  világtörténetbe, s aztán miképp a vad, mikor halálát érzi, elbújtak
18   SAM|      mintha tűz forralná.~És semmi vad nem fél a közeledő vándortól;
19   SAM|         rábámulnak: hát ez micsoda vad?~Itt nem lakik ember.~Pedig,
20   SAM|       üresen, hogy azokban pusztai vad ne üssön fel tanyát; hanem
21   SAM|          lova, amit megnyergel, és vad korában szarvasa, amire
22   SAM|    mindenünnen körülállták, hogy a vad el ne illanhasson, s akkor
23   SAM|            követte; erre az óriási vad nagyot ordított és nagyot
24   SAM|            hátuk mögött az üldözők vad ordítása üvölté be a pusztát,
25   SAM|          közeledőre: hát ez miféle vad?~Míg aztán az útilapu és