Rész

 1     I|         régen kihalt népfajoknak utolsó maradékai s azok között
 2     I|         fel, s menjek addig, míg utolsó emberembe, utolsó töltényembe
 3     I|     addig, míg utolsó emberembe, utolsó töltényembe tart, engedelmeskedem,
 4     I|  eljutottak feltartóztatlanul az utolsó előőrsig, ahol négy kozák
 5     I| megzabálni egy szent leánynak az utolsó falatját? Ha becsületes
 6     I| könnyhullatás nélkül, s mikor az utolsó megmarad, aki az utolsó
 7     I|          utolsó megmarad, aki az utolsó előttit föloldozta az élet
 8     I|          ráteszik a sírüregre az utolsó követ, s mikor jön az ostromló
 9    II|  valamennyi hazavesztett nép; az utolsó töredékek az avar csakánok
10    II|          története nincs. Láttad utolsó királynéjának sírját, aki
11    II|           Aki közéjük áll, annak utolsó szava életében az az eskü,
12    II|        Amen” a végén, az volt az utolsó szó, amit szabad volt ajkainak
13    II|      milliárd virágbimbó csak az utolsó éjjeli harmatra várt még,
14    II|  eltemette élve, megfosztotta az utolsó vigaszától, a panasztevő
15    II|           Igen! Igen! Igen! – Az utolsó már nem is volt szó, csak
16   SAM|       megette, ami benne volt az utolsó betevő falatig, még a tálat
17   SAM|       turquois boglárokkal, s az utolsó a patyolating, mely nyakáig
18   SAM|           Jó ott úrnak lenni.~Az utolsó lakói ez országnak, a mandzsu
19   SAM|       előtt, sűrű nádasokban.~Az utolsó százat az Urtán tó egy félszigetére
20   SAM|     tudakozódni.~A menyegzői hét utolsó napján érkezett meg Talapór
21   SAM|      szájába tölti kobakjából az utolsó maradék italt, életre támasztja;
22   SAM|       seperte az a láthatárt. Az utolsó mén még kitart. Kettős terhével
23   SAM|   kísérője, melyben elveszett az utolsó két paripája is, melynek
24   SAM|      rohanni, s lemészárolják az utolsó emberig. Az orosz követ