Rész

 1     I|        menő, sem szemközt jövő emberi lénnyel; csak a ragyogó
 2     I|          mond Mczhetisz. – Ott emberi telep van, bizonyítják a
 3     I|     adott belőle. De mivel azt emberi fog megőrölni képes nem
 4     I|       arc inkább halálfő, mint emberi kép. Haja összekuszáltan
 5     I|    magát, hogy nem hasonlított emberi alakhoz, inkább varangyhoz.
 6     I|       egyetlen alapelve. Ők az emberi nem kiirtására esküdtek
 7     I|        ordítaná: „Gonosztevők! Emberi testet esztek és vért isztok,
 8     I|     aranykoronáiról, mik semmi emberi fejre nem valók, s ott csüggnek
 9     I|        baromcsorda megtörte az emberi ellenállást; hanem itt a
10    II|        egy élő múzeuma volt az emberi művelődés fokozatos haladásának.~
11    II|       felére szállította le az emberi szív vad hajlamait.~– Íme,
12    II|       nincs kínzás, amivel egy emberi szót ki lehessen belőle
13    II| szédítő eszme az: elragadni az emberi szót örökre! Megkötni a
14    II|       ki ne mondja az átkozott emberi beszédet, mely különbséget
15    II|        nép között: az átkozott emberi beszédet, mely miatt tengere
16    II|     minden bűngerjesztő hús az emberi csontvázon; az átkozott
17    II|        csontvázon; az átkozott emberi beszédet, mely édes, ha
18    II|     dicsőséges megvetése ez az emberi hatalomnak; valami bevehetetlen
19    II|       fölébreszt! Ő az, aki az emberi szenvedélyeket uralja, amik
20    II|       kínpad sem vesz ki többé emberi hangot abból, aki a szörnyű
21    II|    bezszlovecsninek nem szabad emberi szót kimondani…~Ott várt
22    II| galambdúcai megteltek fölmászó emberi hangyabollyal, míg egy új
23   SAM|     rajta lévő élő állattal és emberi lélekkel együtt, mind ezen
24   SAM|        azt, aki a szent helyen emberi szóval félbeszakítja a csendet.