Rész

 1     I| raszkolnikok jámbor, békességes emberek; szőnek, fonnak a cserkeszek
 2     I|      jeléül, hogy itt kenyérevő emberek laknak.~Mikor az égő gunyhó
 3     I|         gunyhó körül összegyűlt emberek a két jövevényt meglátták:
 4     I|        látsz. Azok olyan kegyes emberek, hogy nem várják be a halálukat!
 5     I|         az Isten előtt, amit az emberek rám bíztak, és az embereknek,
 6     I|        és legutoljára e szót.~– Emberek! Orosz alattvalók! – dörgé
 7     I|        ahonnét azé legördült.~– Emberek! Őrjöngők! Megálljatok! –
 8     I|     Nincs egy öltözeted, amiben emberek előtt megjelenhess!~– Csalatkozol.
 9     I|         ez eltakar bennünket az emberek szemei elől, amíg a hegyháton
10     I|     maga nyelvén: „Van-e hát az emberek között, aki az ökröt megveti?”
11    II| mauzóleum.~A hajdani istenek és emberek ősszármazásának klasszikus
12    II|       földe ez itt. S az újkori emberek és istenek temetkezési helye.
13    II|      lehelete dögvésszé váljon; emberek elfussanak előle, Istent
14    II|     érczúzók és örökké hallgató emberek. El mernél oda menni?~–
15    II|      világot nem látom, hogy az emberek szavát nem hallom, az nem
16    II|   királyi lak előtt a rejtélyes emberek, egész karaván, teherhordó
17    II|         hogy megérkeztek a holt emberek a föld alól az aranyzsákmánnyal.~
18   SAM|       az a hang, amitől az erős emberek is megijednek. Aminek hallatára
19   SAM|      építve a városok, s hol az emberek megtörik a földet, úgy vetnek
20   SAM| tönköllyel, ami vadon terem; az emberek ezeket verték fel elébb,
21   SAM|      azt mondják, hogy ők csak „emberek”, s sohasem civódnak senkivel.~
22   SAM|         soha sincs tél; ahol az emberek selyemruhában járnak. Van
23   SAM|     gyógytárban árulnak köhögős emberek számára, s egy reszketős