Rész

 1     I|         jó színész is vagy; úgy tudom, hogy Moszkvában az udvar
 2     I|    ismertetésére vonatkozott.~– Tudom. Hanem ennek a társaságnak
 3     I|         kedves kicsinyem! – Úgy tudom, hogy menyasszony volt!~–
 4     I|         visszajövünk-e, azt nem tudom.~– Miről gondolod?~– Mert
 5     I|        teszik a duhoborcik. Nem tudom, a starovecsnikeknél2 ki
 6     I|   voltak visszafordulni.~– Mind tudom én azt, csakhogy más neveik
 7     I| bűnbocsánatot. Csakhogy már nem tudom olyan jól elmondani az Isten
 8     I|    belém.~– Hová megyünk?~– Nem tudom. Ahová a lovam visz.~Az
 9     I|     tudod, hogy az miből van?~– Tudom, aranyból meg kéklő savanyból.~–
10     I|       ghirai Riuminnak.~– Pedig tudom – felelt Riumin, s azzal
11     I|     adót kellene érte vetnem.~– Tudom. Rossz gazda vagy. Én az
12     I|          az lesz a büntetéstek. Tudom jól, hogy a csatában kapott
13    II|       értéket képvisel, s ahogy tudom, országodban nem fizetnek
14    II|       erre a kérdésre:~– Én nem tudom.~Riumin igyekezett visszanyerni
15    II|  kétszeres jó kedvvel dolgozik, tudom, s a cserkesz elbújik az
16   SAM|    vasrostélya ellen. S máig se tudom, hogy melyik volt a szánalomra
17   SAM|    annyi van, hogy a számát sem tudom, hogy én ennek a szultánának
18   SAM|          A lelkedet.~– S hogyan tudom én neked adni a lelkemet,
19   SAM|      tovább. Hallgatom. Azt már tudom, a szép hercegnő hogyan
20   SAM|   becsukom a szádat!~– Magamról tudom. Már ötesztendős voltam,
21   SAM|        hangját ha hallom, akkor tudom csak, hogy otthon vagyok;